Nem megyek férjhez, nekem jó a másé is. Csak a szép oldalát... (beszélgetős fórum)

Én se megyek férjhez, az tuti, de a másé sem kell!

Az enyémen is túladtam volna szívesen egy csomag

idegnyugtató kíséretében, de nem akadt rá vevő.🤣

"Sajnos kevesen vannak a hozzá hasonlók, akik ki mernek állni a társadalmi beidegződések ellen."

Szerintem nem így kell kiállni ez ellen, értelmetlen, senkinek se jó az a vergődés ami itt megy.

Szerintem a leírtak csak 1, azaz EGY féleképp értelmezhető.

Egy nő, aki a szokásos női sztereotípiák ellen lázad, még ha ez egy kicsit sarkosan is fogalmazza meg.

Sajnos kevesen vannak a hozzá hasonlók, akik ki mernek állni a társadalmi beidegződések ellen.

Mindenesetre - mint ahogy azt a szösszenetemben is írtam - arra azért vigyázni kell, hogy a nagy nőiesség - jogos - kikövetelése, nehogy átmenjen hímsoviniszta

attitűdbe.

Azok, akik meg vannak győződve arról, hogy ez csak a "család szentségének" felrúgásával lehetséges - megcsalás, a "szerető" férj elcsábítása a családjától - tévednek.

Nagyot tévednek.

De ez egy más történet és nem itt a nyilvánosságra tartozik.

Egyszer talán majd nyitok erről egy zárt naplót.

Talán, okulásnak.

"Ezzel magadat zárod el a női teljesség többi aspektusától. A női lét, a boldogság és kiteljesedés az élet más területeire"

Nem tudod ezalatt mit értesz?

Egyedül férjet és gyereket nem akarok.

Azonkívül mindenem meg van még, amire vágyom.

Oda, és azzal megyek akivel akarok. Akkor érek haza, amikor jólesik. Vannak barátaim, van családom, ha hihetetlen is, de szeretve érzem magam.

Mivel többen is szerettek volna már házasságot, még önbecsülési gondom sincs. Egyszerűen így kényelmes számomra.

Pont itt ütközik ki, hogy te ezt az egészet nem azért csinálod, mert ez mennyire szuper jó neked. Hanem azért, mert annyira rettegsz attól, hogy nem kellesz, attól, hogy te többet adsz, amit nem becsülnek meg, hogy inkább meg sem próbálod, nehogy kiderüljön, hogy nem vagy elég. Félre ne érts, nekem semmi problémám az életviteleddel. Bár azt aggályosnak tartom, hogy a fene nagy szabadságodban nem szintén szabad szeretőket választasz magadnak, de mindegy is. A lényeg az, hogy te ezzel véded a sebzett gyermeket, aki benned él, és aki úgy érzi, hogy sosem volt elég különleges ahhoz, hogy ő, csak is ő kelljen. Méghozzá úgy ahogy van.

Ezzel magadat zárod el a női teljesség többi aspektusától. A női lét, a boldogság és kiteljesedés az élet más területeire is kiterjed. Közel sem csak a csábításról szól. De te csak ezt vagy képes megélni belőle.

Azért lett vita, mert kétféleképpen értelmezhető, te is csak az egyikre reagáltál 🙂

1. Úgy élek, ahogyan akarok

2. Elveszem másét

Nyilván e kettő nem zárja ki egymást, abból a kombinációból is születnek fórumok.

Aki ítélkezik állandóan, Te vagy. Most is mit írsz?

"Te csak szeretnél úgy élni ahogyan itt előadod."

Lehet láttál már karón varjút, de fehér hollót biztos nem, vagy annyira negatív vagy, hogy azt gondoltad, káprázik a szemed.

Az egész 95. hozzászólásod is a Te agyadban vizionált gondolat.

Azért, mert ez nem fér bele neked, neki, másnak még összejöhet. Inkább örülj mások örömének, mint próbáld mindenáron belemagyarázni, bebebebe 😝, úgysem sikerül!!!!

Kicsit zavaros számomra.

Édesanyád unta a simogatást, de a gyerekeit sosem unta, vagy apud, csak az anyudat simogatta, de a gyerekeit sosem?

Köszönöm Hajnali madar, a hozzászólásod!

Jobban átlátod a helyzetet, mint sok nőtársam.

Napok óta követem ezt a "vallomást", aminek a címe is - a tartalma meg pláne - valóban provokatív.

Az alapelvvel - veled - nagyjából egyet tudok érteni, de szeretném felhívni a figyelmed, hogy alapjában véve Te egy társadalmi beágyazódás áldozata vagy, ahol a nőknek szánt szerep ellen szeretnéd felemelni a hangod.

Ugyanis itt -és a való világban is - a nőre valóban ezt a szerepet osztották ki a férfiak ebben a patriarchális berendezkedésű világban, miszerint, menj férjhez, szülj gyereket, neveld fel őket, miközben harcolj a férjedért, URAD és PARANCSOLÓDÉRT - húúú, de gyűlölöm ezeket a szavakat! - tartsd rendben a háztartásod, legyél szexuális tárgy - sokszor viszonzatlanul, csak használati szinten - majd megöregedve mondj le minden álmodról amit addig dédelgettél lelked mélyén és add át magad az unokázás örömeinek, míg idősek otthonába nem kerülsz és el nem hagyod ezt az árnyék világot.

Ehhez hozzájön, hogy a mostani -normálnak hazudott - világban még ráadásul teljes állású munkavállalónak is kell lenned, ha valamilyen szint felett szeretnél élni, miközben TE "csak" élni szeretnél.

Nem kiszolgáló személyzet lenni.

Megértelek, de ha Te tényleg így gondolod, akkor ne vedd át - ne fordítsd le - azt a férfi társaimra oly jellemző mentalitást, hogy a férfit nem TÁRS-nak akarod, hanem szolgának.

Sosem fogsz tudni - vagy csak ideig óráig - ezzel a mentalitással igazi társra lelni.

Mert így olyanná teszed magad nőként, mint azok az elkényeztetett férfiak, akik azt hiszik, hogy ha meg tudnak emelni 50~100 kg-t, vagy meg tudnak inni egy vödör piát, akkor ők igazi "macsók", akiknek hét üres faluban nincs párjuk.

Szóval, ha végig tudtad ezt olvasni - és természetesen értelmezni is - akkor próbálj meg úgy élni, hogy nem alá/fölé rendeltségi viszonyt alakíts ki, hanem igaz társas kapcsolati rendszerben éld meg az életed.

Szóval HAJRÁ!

Ez igaz, ebből kell a legjobbat kihozni. De. Kb annyi idős lehetsz mint én, még nagyon keresett cikk vagyunk a férfiak körében, főleg a fiatalabbaknál, de ez az idő hamar elillan, aztán már nem fognak ostromolni az vágyaikkal 😕 Ez van a nőknek kevesebb idő jut tündökölni.

De még nem vagy elkésve, hogy kialakíts egy olyan kapcsolatot ahol ha csak egy férfi szemében is, de mindig tündökölhetsz. Ezen gondolkodj el. Később erre már nagyon pici esélyed lesz.

Személyeskedésnek azért érezheted, mert a vallomást te írtad ki.

Nem megmondani akartam, hogy hogyan érezz, csak láttam már karón varjút.

Hogy teljesen távol állna tőlem a gondolat?:)

Látod, te is úgy mondasz ítéletet, hogy nem ismered a másikat.

Ja, itt sokaknak előadod, hogy önállóság, meg imádjon a férfi, te majd megmondod, hogy mikor lesz vége...

Szerintem kitaláltad az egészet. Te csak szeretnél úgy élni ahogyan itt előadod.

"Ha csak az egyik fél van oda a másikért, csak az egyik fél epekedik, csak neki fontos az érzelem, az nem igazi kapcsolat."

Pont ez a lényeg, nem akarok igazi kapcsolatot, azt figyeltem meg, az egyik fél mindig sokkal többet tesz bele a kapcsolatba,a kivétel meg erősíti a szabályt.És én úgy vagyok vele, ne én legyek az aki beletesz. Egoista vagyok? Igen. De egy életem van, ebbél kell a legjobbat kihoznom.

Az első vallomásom. A cím szándékosan lett provokatív, olyan ez, mint a cikkekben, "ilyen még nem volt, ilyet még nem láttál.... stb."

Az, hogy ki mit lát ebbe bele, a saját lelkét tükrözi.

Pl. Nálad azt, hogy teljesen távol áll tőled ez a gondolat.

Nincs ezzel semmi gond, de ami neked és másnak nem fér bele, lelki összeomlást jelentene, hidd el másnak meg nem. Olyan furcsa ismeretlenül, te megmondod, meg mások a tutit.

Nem láthatsz bele mások lelkébe, kinek mi a feldolgozható, olyan ez, mint a gyászfeldolgozás. Egyik a lesötétített szobában, másik a tengernél oldja a fájdalmát, a halottnak már mindegy, aki megéli annak nem. És ebbe senkinek nincs joga beleszólni.

Persze, kérdezheted miért írtam ki? A reakciókért, de nem azt jelenti, hogy joga legyen bárkinek mindenáron belemagyarázni hogy tuti ez, vagy az lesz velem. Mert senki, még az elszenvedő fél sem láthat a jövőbe.

Általánosságban írhat bárki, csak ne személyeskedjen!!!

Jó. Én is így gondoltam, hogy nem igazán azt a szót akartad írni. Most epekedést írsz, de ne te epekedj, hanem érted epekedjenek.

Pedig egy kapcsolatban fontos a kölcsönös érzés. Ha csak az egyik fél van oda a másikért, csak az egyik fél epekedik, csak neki fontos az érzelem, az nem igazi kapcsolat.

De talán pont ez igaz a szeretői kapcsolatokra. Az egyoldalú lángolás. Nem tudom. Nem voltam szerető. De a jelek szerint a te esetedben erről van szó. Ha téged csak az érdekel egy kapcsolatban, hogy egy vagy több pasi elárasszon a rajongásával, a csodálatával, az epekedésével, és te nem teszel bele semmit, mert elég, ha téged csodálnak, akkor hogy lehetsz boldog? Mindegy, hogy mennyi időt engedsz egy ilyen kapcsolatnak, ha csak a pasik részéről van érzelem (akár csak egy fellángolás erejéig), nekem az furcsa. Én biztos nem lennék boldog ilyen kapcsolatban.

Igaz, nálam már a mindent elsöprő szerelem elmúlt, nem is minden fényes a házasságomban, nem is sugalltam soha senki felé ilyet, hogy a miénk egy álomházasság. De éreztem annak idején őrült vágyat, epekedést, jó értelemben vett borzongást, és örülök, hogy részese lehettem.

Nagy bajban leszel, ha egyszercsak azon kapod magad, hogy belezúgsz egy pasiba.

Most magyarázod magad a függetlenségeddel, de akkor meg jön a másik véglet és nyithatod a "Miért nem kellek neki?", "Szeretem, de komplikált", "Nős férfiba szerettem bele" címü fórumokat.

A rosszat mindig előbb leírja az ember mint a jót.

Sokan nem is értékelik a jó dolgokat, aztán ha rosszra fordul akkor megy a nyígás, panaszkodás.

A reakciókra voltam kíváncsi, mennyire ítélik el itt az oldalon ezt a fajta önállóságot? Itt ahol annyi megaláztatást, fizikai-lelki bántalmazást írtak már le.

Ha pasi lennék, akkor a vállam veregetnék, tudok élni, ha nő, akkor meg q. ribizli, ahogy írták itt páran.

És természetesen volt több okos, intelligens hsz. is.

Na ugye, hogy inkább rosszat, vagy ellaposodottat lát az ember?

És persze van a kevés igazán jól működő.