Négy éve végeztem el a főiskolát, azóta keresek tanítói munkát. Miféle pluszt kellene még nyújtanom, amivel találhatnék is? (tudásbázis kérdés)

Erről beszélgettünk a barátnőmmel, mert neki is ez a véleménye.

Akkor elvileg maradna a protekció, ami sose volt...

Lehet, hogy hülyeség, de már arra is gondoltam, hogy talán túl öreg vagyok pályakezdő pedagógusnak. Csak akkor megint nem értem, hogy a nálam idősebb évfolyamtársam miért nem volt az?

Vagy talán a kinézetem nem tetszett a felvételiztetőknek? Pedig a legjobbat vettem fel mindenből, nem voltam büdös, vagy ápolatlan, még csak udvariatlan sem. Nem értem...

A gyermekszigeten elég gyakran megjelenik a hirdetésem, emellett küldözgetem az önéletrajzokat, ahová csak tudom.

A korrepetálás ebben a tanévben először nem jött össze, eddig mindig volt 2-3 gyerekem, akikkel szép sikereket értünk el.

Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy másnak miféle praktikákkal sikerült állást keríteni. A volt évfolyamtársaimtól hiába kérdezem, senki nem mond semmit.

Mi lenne ha adnál fel hirdetéseket, meg ragasztanál ki és vállalnád alsósok felügyeletét, korrepetálást?

jó tudom nem teljes állás,de tanítanál valamilyen formában és pénzt keresnél. Info korrepetálást is vállalhatnál.

A sulikat meg folyamatosan bombázni kell. Én is 3 éve várok állásra, de úgy néz ki lesz is belőle valami.

Ez jól hangzik, de hogy jutok el naponta Vecsésről Gödöllőre?

Az egészben az a vicc, hogy 15 km.

Az önkormányzatig el sem jutottam, ahol szóba álltak velem, annyit közöltek, hogy nem engem választottak.

Tudom, mennyire keserves kenyér a pedagógusé, főleg manapság, és talán nehéz is megérteni, miért ragaszkodom mégis ehhez a hivatáshoz.

Amióta beléptem az iskolába, ez volt az álmom. Felnőtt fejjel küzdöttem meg a főiskolával egy autista gyerek mellett. Nem volt könnyű, de megérte. Nem vagyok már annyira fiatal, éppen elmúltam 40. Megpróbáltam másféle munkát végezni, 4 napig bírtam egy irodában, azután pánikszerűen elmenekültem. A tanítás az egyetlen, amit szívesen csinálok.

Nekem is ez jutott eszembe: meg volt már a valakinek a valakije.

:((

Értelek.

Gondolom a lányoddal speciális iskolában foglalkoznak. Az ottani kollégák sem tudnak segíteni (nem hallottak-e véletlenül róla, hogy...)?

Bajban vagyok, mert minden ember más, így meg nehéz tanácsot adni, hogy mit tégy még, hogy egy elbeszélgetés sikerüljön.

Fogyatékosok iskolájába nem elég a képesítésem. Mivel a lányom autista, a munkámban már nem szeretnék más fogyatékosokkal foglalkozni.

A felső tagozatra szintén nem elég a képesítésem.

Igen:-)

Egy alkalommal még próbatanításra is behívtak, mert már ezt is kitalálták. A két tanerő, akik végignézték az órámat, nem győztek csodálkozni a "tehetségemen", a végén mégis a másik jelöltet vették fel:-((