Mit tehetek, ha nem megfelelően viselkednek velem a kollégáim? (tudásbázis kérdés)

Tehát, sem okkal, sem ok nélkül, sem csak úgy, sem csak azért, sem azért mert....

Soha nem ordítunk senkivel, azaz kollégával sem. Nincs olyan helyzet, hogy ezt megengedjük magunknak.

Én ha kicsit vehemensebben próbálok elmagyarázni valamit és észre veszem magamon, hogy kicsit emelem a hangom, akkor rögtön elnézést kérek és visszaveszek a hangomból, mondom ezt úgy, hogy az én hangterjedelmem nagyon kicsi, azaz még hangosan se tudok beszélni, nemhogy kiabálni vagy ordítani.

Én megkérdezném tőlük, amikor mindenki ott van: mondjátok már meg, mit követtem el, hogy az utóbbi időben mindegyikőtök csak ordítva tud velem beszélni! Szeretném tudni, mi bajotok van velem!

De ezt csak akkor tedd meg, ha valóban nem adtál rá okot, különben kapsz a fejedre hideget, meleget. Szóval jól gondold meg, vagy rákérdezel, vagy egy legközelebbi alkalommal, ha akármelyik ordítozik, csendesen mondod neki: nem vagyok süket, nem kell üvöltened.

Ha sejted mi az oka, az ellen tegyél, mert úgy jött át, mintha sejtenéd.

De bármilyen okkal kikezdhet egy vezéregyéniség, egy kollégát.

Nem tudom milyen munkát végzel, de lehet adatot tud módosítani, munkát törölni, vagy éppen ellop , eldug valamit és azt mondja látta te voltál, vagy erősen sejti.

Legrövidebb út az egyenes, állj ki magadért és pl. ebédnél tedd fel a kérdést mi a gond?...mert ezt tapasztalod és nem találsz rá magyarázatot.

Ha t biztos vagy benne, a munkád tökéletes, nem hiányzol, nem késel naponta stb. akkor fordulj segítségért a közvetlen főnökötökhöz, hogy szeretnéd ezt a problémát x szem között átbeszélni.

Ordítozásnak nincs a munkahelyen helye, persze sehol, de gyomorgörccsel nem lehet tisztességes munkát végezni.

Miért keres mindenki okot az ordítozásra?

Van ahol okkal elfogadható, hogy egy kolléga ordítson a másikkal?

Még okkal sem ordítozhatnak!

Az, hogy miért történik, neked kell tudni, ahogy a mellőzésről is neked kellene, hogy legyen fogalmad.

Hogy mit tegyél? Fogalmam sincs.

Múlt nyáron egy férfi kollégám bár nem ordított velem, de roppant ordenáré módon beszélt velem. Én csak annyit mondtam neki, hogy: ha másképp nem sikerül beszélned, akkor szia, és letettem a telefont. Elmondtam a főnökömnek, aki csak legyintett, hogy az illető ilyen. Nem igazán tetszett. Aztán egyszer szóba került a főnököm főnökénél is, aki viszont nagyon kiakadt, hogy ilyen körülmények között dolgozok. Gondolom beszélt vele, mert azóta már visszavett a stílusából.

Tehát, ha te nem tudod megvédeni magad, akkor nyugodtan említsd meg a főnöködnek, hacsak nincs ő is benne a csapatban...

Ez az ordítozás, mellőzés nem a kezdetektől van - ha jól értem.

Akkor meg kellene próbálnod valamelyikükkel megbeszélni.

Nem tudom, mennyire ismered őket, válassz közülük egyet, aki szerinted szókimondóbb, és remélhetőleg hajlandó megbeszélni 4-szem-közt. Mondd neki, h. nem tudod mi a baj, ha tudnád, akkor megtennél "bármit" h. rendbe tehessétek közösen a dolgokat!