Mostoha? (beszélgetős fórum)

hu neki aztán csak ott jó ahol nem kell csinálni semmit:)

ügyesen kivette magát a meloból

már elmúlt 18, tudod azt hitte, ha az apjánál lakik minden csodás lesz, mármint nem kell majd segíteni meg azt csinál ,amit akar.

Szerencsére akkor már úgy volt ,h ogy költözünk kertes házba..januárba fizettük ki, és juniusba költöztünk.

Hát én csak meséltem, hogy a kertes háznál mennyi munka van , milyen jó lesz, hogy lesz valaki aki füvet nyír, meg segít fát vágni...nem telt el egy hét és már látszott rajta, hogy kínlódik.

Most az anyai nagyanyjánál lakik...

igen nálatok szerencse volt

és maradjon is úgy:))

most mennyi idős?

ezekből mind tanulok...ezért jó ilyeneket elolvasni

te nem vagy gonosz mostoha az biztos..

:)

gyereke válogatja..... meg persze kell egy társ, akiért megéri.

Tőlünk végül is saját akaratából ment el..szóval tiszta maradtam:)

örülök, hogy neked jó tapasztalataid vannak, 11 éves még kicsit gyúrható formálható.

A végén jól sült el, ez a lényeg.

:) ... az én volt férjem kisleányát 11 évesen kaptam, és ahogy mondod, igyekeztünk mindent odarakni, megvenni (kérés nélkül)... számolatlanul. Az én gyerekeim még kicsik voltak, nem volt olyan igényük... mentünk Bp-re táncruhát venni, fellépőruhákat varrattunk... síelni ment... mindent... mindene megvolt, mintha teljes családban nőtt volna fel...(nem voltunk gazdagok, teljesen átlagos, fizetésből élő család voltunk, sőt én gyes-en 5 évig). hja, és mellé szerettük is. ... felnőtt... és mindent visszakaptunk, a szeretetet, a törődést, a figyelmet a gyerekeim felé... és szintén... számolatlanul adja, ahogy mi is még mindig. :)

... nekem jók a tapasztalataim a "kapott" gyermekkel.

De tény, hogy én a férjemmel együtt kaptam őt... igaz hogy utána még egy évig nem állt szóba velem, de mégis együtt kaptam. :))

Bocs,nem tudtam,hogy magyar tanárral van dolgom.

Mindig,mindent elfelejtek! Most pl. azt,hogy a helyesírás a lényeg,nem a mondanivaló!

Ezt már több fórumon láttam. Hiába! A kor teszi!

De köszönöm,nem nyújtottam be igényt nevelőnőért sem.

Örülök, hogy nem vagy ideges.

Azt, hogy milyen helyzetben voltál már, valóban te tudod.

Azt viszont nem tudhatod, hogy adott helyzetben hogyan cselekednél. Legfeljebb azt tudhatod, hogyan szeretnél cselekedni, de az nem ugyanaz.

(Amúgy pedig különbség, és nem külömbség.)

Sziasztok!Csak pár hozzászólást tudtam elolvasni.Nem lehet könnyű a helyzeted.Én is mostoha vagyok.:)

Az én mostohalányom most 14 éves, nemrég kezdte a középsulit.Elit iskolába ment, mert úgy gondolták, hogy bírják, majd az apja fizeti.Egyre többször jön a telefon, hogy erre meg arra kéne, a gyerektartást meg csak úgy kiszórjuk?Mostmár a párom is rájött, hogy a lánya csak akkor hívja fel, ha kell neki valami, de őt nem érdekli, úgy gondolja, hogy összeszedi rá a pénzt, ha fene fenét eszik is.Mondja, hogy nem tőlünk veszi el, de ha belegondol, hogy én kétszer meggondolom, hogy a közös kisfiunknak megvegyek e valamit, ő meg csak neki szed össze mindig pénzt ugye a gyt-n kívül.Ő sajnos úgy gondolja, hogy mindent meg kell neki vennie mivel ő nem vele él és ezzel kárpótolja.Én egy kicsit máshogy gondolom, mi is voltunk már külön az én kisfiamnak 3 hóig még gyt-t sem adott, nemhogy amire kitátotta a száját.És ugye nem 2 filléres dolgokról van szó, hanem 20e ft-os puma táska, meg ilyenek és minden hónapban kitalál valamit.Ha én beleszólok én vagyok a gonosz mostoha.Igen ezt vállaltam meg lehet szólni, viszont 18 évesen jöttünk össze, akkor még ugye nem gondoltam bele, hogy ez ezzel jár.Túl fiatal voltam neki meg már 16 évesen született egy gyereke. Csak hát ez hülye megoldás és nem is az anyagiak zavarnak a legjobban A gond az, hogy elég hülye természete van és ha valaki felidegesíti kiabál velünk.Vele persze nem, ha olyankor hívja sem, csak bájolog és igen rosszul esik, mert szerintem még jobban is jár, hogy nem vele lakik, ő ezzel csak a jót kapja az apjából és csak a lehúzás megy évek óta.Csak sajnos ezen nem nagyon lehet változtatni...Főleg, ha nem is akarják

Nekem anno , aki osztotta az észt olyan volt, aki nem akarta magához venni az özvegy barátja gyerekeit.....és nem pénz és helyszűke miatt....

Teljesen más , ha ne adj isten tragédia történik:(

Ugyanígy, hogy 10 év után megjelent, vagy a pároddal együtt...különbség.

Igenis védje meg az életét...

Megnyugtatlak, hogy nem tudnád megszeretni. Te is azok közé tartozol, aki nem volt még ilyen helyzetben, más az elmélet. (Én is elképzeltem anno fiatalságomban, hogy milyen szép és nemes feladat lesz a szeretett férfi két gyermekét nevelni, milyen szép, milyen romantikus, aztán a valóság egy nagy ......).

Egy példa amúgy: szomszédasszonyom anno mindig osztotta az észt, amikor ki voltam borulva a férjem gyerekei miatt. Mindig mondta a nő, hogy ne foglalkozzak vele, ne vegyem a szívemre, jó gyerekek ők, stb... stb...

Aztán mit adnak az égiek, szomszédasszony férje lelépett, ő pedig pár év múlva hozzáment egy özvegy pasihoz, aki hozta a két gyerekét.

Érdekes, velük már a szomszédasszony nem tudott olyan nagyvonalú lenni. Igenis kiakadt, igenis a szívére vette. Aztán sírva kért tőlem bocsánatot, hogy ő nekem osztotta az észt, holott ő nem is tudta, hogy ez milyen helyzet, és hogy hiába szereti az új férjét, és általában hiába szereti a gyerekeket, a fiatalokat, de EZZEL A KÉT gyerekkel nem tud mit kezdeni, szó szerint így mondta.

(Bocs, hogy hosszú voltam, szóval más ám kívülről.)

Ez legalább őszinte beszéd, és nem álszenteskedés.

Bár nem akartam hozzászólni, mert volt már egy hasonló topic (régebben). Bakker, azt a sok álszent dumát, ami ott volt.

Én voltam ott minden, csak naccsosasszony nem, mert le mertem írni, hogy hasonló helyzetben a férjem mellettem állt ki. (Éppen csak bárcás k... nem voltam egyesek szemében).

Igen, a gyerek tönkre tudja tenni a házasságot (két "idegen" gyerek meg pláne, engem anno idegösszeomlás széléről szedett össze a férjem, akkor döntött úgy, hogy én maradok itt, és akinek nem tetszik, az mehet).

Szóval, tényleg mondom, benne kell lenni egy ilyen helyzetben. (Mert nekem persze ott olyanok osztották az észt, akik nem voltak benne soha.)

"Ja és a másik két csemete, aki a lány miatt leszar most az apuka?? A lánnyal jópofizik , haza meg tintásan megy. . . ez a legnagyobb gond. . . "

a leánya miatt xarja le őket, hanem a saját gyengesége és butasága miatt... ami ugye már akkor se volt kétséges, amikor az első gyermekéről nem vett tudomást.

Az egész hülye helyzet a felnőttek tehetetlenségéből adódik... szerintem. Nem kommunikálják le megfelelően az eseményeket, nem gondolkodnak együtt, nem keresik a mindenkinek megfelelő megoldást.

Messze nem a gyerek A hibás... SZERINTEM... és igen, kaptam készen" tinit annak idején.

Könnyű olyannak osztani az észt, aki nem volt ebben a helyzetben.

Ja és a másik két csemete, aki a lány miatt leszar most az apuka?? A lánnyal jópofizik , haza meg tintásan megy...ez a legnagyobb gond...

segiteni neki pakolni?

de az majd jó buli lesz,hogy meglévő normális családját szétbombázta egy kamasz...és két kis gyerek akik ideáig normálisan éltek..azok majd szívnak..szuper..mind1 hagyjuk nem b*szom fel magam estére...

Nem hát. Az enyém sem kérne rá.Ismer. Tudná,hogy magamtól nem fogom olyan helyzetbe kényszeríteni,hogy válasszon: Vagy a gyereke,vagy a szerelme!

Ne haragudj,nem akarlak megbántani,de ez az én szememben,egyszerűen aljasság.Magamból indulok ki. Ha a párom arra kérne,válasszak közte,és a gyerekem között,gondolkodás nélkül a gyerekemet választanám,akkor is,ha utána kínomban lerágnám a saját lábamat,nehogy utána menjek!!!!!!!

A fórumindító leírásából nem az jött le,hogy a kislánnyal élnek majd boldogan,5-en tovább...

Persze,boldognak akarom tudni a párom,de ha ő is engem,akkor nem kér ilyet.

Biztosan nem örömmel vállalnám. Megdöbbennék.Aztán megbeszélnénk,hogyan tovább. De miért pattognék?

Ez azt jelentené,hogy engem,vagy a közös gyerekünket már nem szereti???????

Ha így van,akkor jobb is,ha elválunk,hiszen ez már nem az a kapcsolat lenne,amiben én eddig hittem.

Az a szerencsétlen gyerek nem tehet semmiről.

Az lenne a baj,hogy megtalálta az apját,és "részt kér belőle?" Honnan tudnám miért? Mi van,ha eddig eltiltották??? Nem. EZÉRT semmiképpen nem hagynám el. De lehet az is,hogy azért,mert alapállásból imádok minden gyereket,a sajátomat,és a másokét is.Mi van akkor,ha megszeretem? Mi van akkor,ha tudnék az anyja lenni,és ezzel a páromnak is örömet okoznék???? Hiszen szeretem nagyon! Nem az a cél,hogy boldognak lássam????