Mondd, te mit választanál?

Az viszont mégis gondolkodóba ejt, mert általában a házaspárok nem máról holnapra jutnak erre a döntésre, ….nagyon sok keserűség, csalódások megélése után hozza meg azt a döntést, hogy vége. Általában a másik fél az első ilyen felmerülő gondolatra is csak legyintéssel reagál… ugyan már! Hiszti és majd elmúlik. Az első gondolat után, viszont követi a következő ismételten és a többi…..

Mint örök hűséget esküdött, jóban-rosszban, szegénységben-gazdaságban, ásó és a kapa után már valahogy annyira egyértelműnek tudjuk le a másikat, hogy megszokottá válik számunkra és sajnos a „fényét” is elveszti a társ egy idő után.

A megoldó kulcs: a beszélgetés. Bármikor, és mindent. Ne akkor lepődjünk meg, amikor a másik már elhatározásra jutott és ne akkor kezdjük el az ígérgetéseket, hogy megváltozunk – mert önmagunkat is becsapjuk, - mindenki nagyon jól tudja, hogy a „felvett”, megszokott rossz tulajdonságait már sosem fogja levetni”. Sem most, sem a következő új kapcsolatánál.

Ezen csak a másik megoldó kulcs: a tolerancia képes segíteni.

A következő ami szintén meglep, hogy a nők többsége jut erre az elhatározásra, hogy válni akar.

– kivéve azokat akik sajnálják a megszokott kényelmet és igénylik a két lábon járó pénztárcát. – Ha apuka véletlenül csalatkozásba is esne, inkább megbocsájtják: a család a mindenek előtt címmel, és szemet hunyva, megesketve apát, hogy soha többet nem lép félre: csak maradjon meg a „tűzhely melege” és a havi fix bevétel a konyhára!

Azok a nők, akik viszont megelégelve az elmúlt évek fáradalmait, közlik életük ex- párjával, hogy itt a vége – nos a legtöbb férfi meglepetten hallgat, mert nekik eddig minden egyértelmű volt és maga volt a „tökéletesség”. Nem is értik mi üthetett az asszonykába, hogy ennyi év után képes lenne itt hagyni és felrúgni mindent csak azért a két szóért, hogy: NEM BOLDOG. Hisz mindene meg van, megvehetett mindent amit csak akart, netalántán még nyaralni is mehetett, karácsonyra a kívánt aranyakat is megkaphatta stb…..

…. és ilyenkor a férj semmit sem ért. Hol rontotta el? … és egyáltalán meddig fog tartani ez az állapot, mikorra fog lenyugodni… ilyenkor gőzerővel pedálozik, hátha még egy-két ajándék segíthet. Ezt viszont a feleség úgy veszi, hogy meg akarják vásárolni” …. mert nem az ajándékokról van szó, de nem ám.

Hol a kedvesség, a figyelmesség, mikor volt, hogy csak úgy” kivették a kezéből az otthoni munkát? Vagy esetleg meghallgatták, mikor hullafáradtan hazaesett a munkából? Esetleg egy fodrász látogatás után dicséretet is kapott otthon az urától? Vagy esetlegesen nem felejtették el a születés-névnapját, ami a minimum…..

A férjet hamarabb körbeugrálja” a nő, lesi minden szavát míg viszonzást már évek óta nem kap…. Az intim együttlétekről, mikor elég lenne csak egy összebújás egy gyertya mellett és csak a másikra figyelni… ez mikor volt? Ki emlékszik már erre…… !!!

A férj egy esetben pakolja össze asszonyát: amikor is ráébred, hogy felszarvazták…. azaz megcsalták. Ezt egyetlen férfi sem tűri el, megbocsájtani pedig végképp nem tud. Minden más kisebb „bűnnek” számít,ami megbocsájtható, de a megcsalás felér a halálos bűnnel.

Nos, Hölgyeim és Uraim! …. lehet van tanulság? Tudunk még tanulni a hibáinkból? Tudunk- e még odafigyelni a másik emberre, vagy mindent hagyunk a régi megszokott kerékvágásban haladni?