Mitől vagyunk önmagunk?Kutatás.. (beszélgetős fórum)

Pont erről beszélek!

Akár így akár úgy ,az életünket mi irányítjuk,még akkor is,ha tudatos döntés,vagy konkrét irány nincs is,akkor is.

Ha visszanézünk a már önálló felnőtt életünkre(gyerekkoron kívül ,amikor még valóban mások döntöttek,kormányoztak helyettünk)akkor nem mondhatunk mást,mint azt,hogy egyedül mi irányítottuk úgy az életünket,ahogy.

Az általában nem tudatos döntés, csak inkább belesodródik az ember. Ha pl. csak gyenge ellenállni, akkor nem dönt, csak megtörténik vele ....

Persze tudatosan is dönthet úgy az ember, hogy hagyja magát sodródni, de én most nem erről beszélek. :o))

Én nem így gondolom.

Mindenképpen a mi döntésünk minden döntés.Az is ,ha úgy döntünk,hagyjuk magunkat befolyásolni:))

Rossz példa:))

Ha megcsinálod a munkát,mert úgy érzed muszáj,vagy nagyon kell a pénz,vagy szeretnéd megtartani az állást,vagy bármiért,akkor az is a te döntésed,de ha odacsapod a kesztyűt az asztalra és azt mondod nem csinálod tovább,az is.

Próbálkozz mással:))

Nem, hisz ha a főnök elküld sz*rt puculni, vagy meg csinálom és el fogadom, vagy a sarkamra állok és kirúgnak. De akkor az vigasztalhat, hogy bele csaphatom a fejét addig meg rugdosom :D

-Szerintem azért sok emberrel hozatnak olyant meg amit nem vesz be a gyomra, csak hát a többség le nyeli, én nem :)

Nem ,nem a te döntésedet hozza meg.

Bármi ,bárki,bárhogy befolyásolja az embert,a döntései a szabad akarat és döntés jogán ,a saját felelősségére történnek.:))

mennyire engedsz beleszólást az életedbe, miközben Te oly lelkesen részt veszel másokéban?

-hát, ez nehéz eset. Sajnos, nem igazán tudnak bele kotyogni az én kis életembe. Mivel ha valaki ezt meg tenné jönnek a nézeteim és az elveim, a rálátásom a dolgokra és ezekkel nehéz szembe szállni, de ha valaki túl szárnyal és elég mérvadóan hangot add ennek annak. Akkor valószínűleg sikeresen bele tud szólni dolgokba. Tud észt osztani pozitívan. De örülök ha valaki ki mer osztani és szembe mer velem szállni és ha el tudd gondolkodtatni akkor nyert ügye van. Mert akkor kap egy örök bérletet arra a bármit bárhol bármikor, ami nálam nagy dolog. :)

:D miket tudsz :D

de ha már befolyásolom akkor nem az én döntésemet hozza meg? :D vagy hogy is van ez? :D

Ítélkezel, ítélkezel, ítélkezel ..... :o))))

Én nem tudom, és nem is akarom megmondani Neked, hogy milyennek kéne lenned, hogyan kéne viselkedned, ezt Neked kell tudnod, vagy ha még nem tudod, majd az élet szépen rávezet, simogatással, fejre koppintással, pofonokkal ..... attól függően, mennyire vagy nyitott és rugalmas. Minden kívülről jött tanács, segítség okoskodásnak fog tűnni, és hárítani fogod, míg belülről rá nem jössz, hogy mi is a teendő ....

Ezzel együtt azt megkérdezném, hogy mennyire engedsz beleszólást az életedbe, miközben Te oly lelkesen résztveszel másokéban? :oDDD

Amikor megszületünk, mindenki hoz magával egy hátizsákot, amibe többek között besorolhatjuk a tulajdonságokat, a képességeket, hajlamokat, egy fajta lelki beállítottságot, élettervet stb.stb. Ahány ember, annyiféle batyu ..... ilyen, olyan, amolyan ..... vannak különbségek, vannak hasonlóságok, de mindegyik más ..... egyvalami viszont közös: mindenkinek az a feladata, hogy a batyujából gazdálkodva a lehető legjobbat hozza ki magából, a lehető legteljesebb, legboldogabb életet élje. És ide kapcsolódik az a rész, amit kiemeltél .... mindenki indul valahonnan és fejlődése során eljut vhová, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma, vagy unalmas, sablonos lesz sem az ember, sem az emberiség szintjén. "Csak" kihozza magából azt a maximumot, ami lehetőségként a batyujában lapul.

Természetesen ez elég utópisztikusnak tűnhet, valljuk be a tökéletesség elérése keveseknek sikerül emberként, sőt! de az irányvonal és a lehetőség adott. :o)))

Légy olyan ,amilyen vagy.

Ne higgy nekünk,csak önmagadnak.

Ha úgy érzed helyesen cselekszel,akkor úgy is cselekszel:))

Akik ott vannak melletted,akik az utadba kerülnek,nem véletlenül vannak ott,és bárhogy is döntenek a befolyásoddal,vagy anélkül ,az ő döntésük lesz.

Kapcsolatukról, jó pár éjszakát szerencsétlen át bömbölt. És ha nem osztom neki az észt folyamat a 11 hónap alatt. Akkor valszeg eredménytelen lett volna a beszédem. Szegénykém kapott mindent, pofont így is meg úgy is, megalázta a srác...ő meg csak nyelte a sok szemétséget tőle. Nem az volt a baj hogy mindig nekem sírta el a bajokat, hogy nem hallgatja meg, meg ahogy viselkedik vele. De valahogy szerintem örülhet a srác annak, hogy az elégtételt nem engedte nekem. Mert el tördeltem volna pár csontját. És sajna 3 napig szenvedett is hogy kidobta, de tartottam a lelket benne, hogy nehogy vissza fogadja. Nem egy ilyen tirpák állatott érdemel. És mint pasi az ilyenekről igen negatív véleményem van, mert ez azt állat faj amelyik tönkre teszi a férfi társadalmat és ők okozzák sok nőnek is a problémát(legalábbis az ilyen dolgot, igen rideggé tehetik vagy épp bezárkóznak annyira, hogy későbbiekben is kételkednek a párjukban).

Ez szépnek hangzik elsőre : "Szerintem az ideális az lenne, ha mindenki tisztában lenne a saját határaival, képességeivel - gyengéivel és erősségeivel - és megpróbálná erősíteni, fejleszteni, amiben "gyenge", és tompítani, csiszolni, amiben túl sok. Amiben pont jó, azt viszont élje meg bátran!"

de ha így lenne akkor végeredménybe nem lenne sablonosabb az emberiség?

Én tudom azt mi a leggyengébb pontom, és nem tudom fejleszteni erősíteni, és nem is akarom. Meg mondom őszintén. Az erősségemen sem szeretnék gyengíteni. Pont jót meg nem tudok, sajna "művész" lélek vagyok és ez öreg hiba.

:oDDDDDDDDD

Hát, rosszul remélted! ;o)))

Én egyáltalán nem ítéllek el, csak más a véleményem, mást tanultam meg az életem során, mások a tapasztalataim. :o))

Visszatérve a barátnődre. Én nem ismerem őt, nem láttam bele semennyire a kapcsolatába, ezért általánosságban írtam, amit írtam, mint alapelveket. Nyilvánvalóan voltak problémái, vagy csak egyszerűen bizonytalan volt a srácban, vagy az érzelmeiben. Ha teljesen biztos lett volna a dolgában, valószínűleg nem tudtad volna rábeszélni arra, hogy ezt vagy azt tegye. Bár itt megjegyzem - még mindig általánosságban :oD, hogy vannak könnyebben és vannak nehezebben befolyásolható emberek. Ennek a másik oldala az, hogy vannak "gyengébb", alkalmazkodóbb egyéniségek, és vannak erősebb, uralkodóbb személyiségek, akik intenzívebben képesek befolyásolni másokat.

Szerintem az ideális az lenne, ha mindenki tisztában lenne a saját határaival, képességeivel - gyengéivel és erősségeivel - és megpróbálná erősíteni, fejleszteni, amiben "gyenge", és tompítani, csiszolni, amiben túl sok. Amiben pont jó, azt viszont élje meg bátran! :o))))))

a fenébe :D pedig reméltem csak rosszul írtad :D

nem történt félre értés :D vagy is csak olyan amit szándékosan követtem el.

Azt a nevet ne írd légyszíves, mert kiszaladok a világból. Sajna nem szeretem a drogos voltam, és írok erről egy könyvet. Elég tré számomra. Az út minősége engem nem érdekel, ezért taposok saját ösvény amit nagyon kevesen tesznek meg rajtam kívül, legalábbis nekem úgy tűnik.

Amúgy holnap taliznak először a spannom meg a barinénim. Majd adok élmény beszámolót!

Amúgy szerintem ha annyira szerette volna a srácot nem tudom rá venni hogy dobja ki. :) és mint ma felhívott telcsin, hogy holnap mutassam be a srácot, így szerintem rá ébredt valamire :)

szóval nem kellene elítélni. :) de adok majd élmény beszámolót. :) hogy lásd jó érzékem van ilyenhez, ha szeretnéd puszok jó éjt

:oDDDDDDDDDDDDD

Valamit asszem félreértettél ... nem azt írtam, hogy bevered az orrát (az illetőnek), hanem hogy belevered az orrát (a szerinted tutiba). Nagy különbség! :o))))))))

Kívülről senki nem tudhatja biztosan, hogy a másiknak mi lenne az üdvözítő, csak elképzeléseink vagy megérzéseink lehetnek, de azok a mi tapasztalatainkon, élményeinken, személyiségünkön alapszanak, és korántsem biztos, hogy az a másikra is ráhúzható!

Nagy vonalakban kétféle módon lehet szembesíteni valakit a helyzetével: vagy szép, finom eszközökkel, kérdésekkel rávezetni, vagy csak úgy Csernusosan a fejére borítani a bilit. Mindkettő lehet hatékony, jól kell tudni megválasztani, hogy kinél és mikor, melyik a legcélravezetőbb. DE! Ha szembesítem is az illetőt a kupacával, NEM MONDHATOM MEG NEKI, HOGY MIT CSINÁLJON! Egy kompetens szakember, mégcsak azt sem osztja meg a pacival, a gyakori kérések ellenére sem, hogy ő mit tenne a paci helyében. Tök lényegtelen a másik szempontjából, mert ő nem a paci és fordítva.

Az amerikai pszichológiai iskolákba nem mennék bele, mert a "keep on smiling" legtöbbször csak a probléma szőnyeg alá söprését eredményezi. Aztán ahogy te is írod, jön a "meglepetés"!

Amúgy meg azt gondolom, hogy mindenki azt csinál az életével, amit akar, úgy viselkedik, ahogy jól érzi magát ..... ennek csak egy dolog szab határt: nem erőltetheti rá a másikra a saját igazát, engedély vagy kérés nélkül nem avatkozhat bele a másik életébe. :o))

A letaposott útról meg annyit, hogy szerintem nem feltétlen az határozza meg egy út minőségét, hogy sokan vagy kevesen járnak rajta. :o))

KI KÉREM MAGAMNAK :D

Az orrverés csak végső megoldás :D annál jobb a beszélőkém hogy mindent ököllel intézzek el. ;)

Bár lehet ez könnyebb út lenne.

Hát a pszichológiáról beszélgethetünk, mert e téren akár csak más területeken is vannak korszerűsítők, kik más utat járnak. És többet érnek el szakmai berkekben mint pl: a sablon után haladók. Az hogy ez kinek jön be, vagy sem, azt meg majd az életpálya megmutatja. Legalábbis szerintem. ;) Amúgy a pszichológia elemzések 95%ka általánosított sablonokra épül fel. Ami sajnos bizonyítja a "normális"gondolkodás hiányát egyre jobban. És ha kicsit is amatőr szinten bele mászik az ember ráébred, hogy nincs olyan ember ma a földön akire a pszichológiai elemzés után ki jönne hogy "normális" rendes vagy épp értékes ember. Hisz a karrierista - magányos

a családos aki meg alkudik (férj v. feleség) tök mindegy melyik fél - az elvan nyomva, csendes őrült és Frajd őket le írja mint tömeg gyilkos stb... hisz az ilyenekre ott az amcsi példa Amerika hány olyan fbi akta van hogy bement reggel a paraszt dolgozni azt a kollégáit túszul ejtette vagy le gyilkolta.

a bántalmazó meg szadista barbár (lehet az fizikai v. lelki terror). :D

Nem gondolod hogy egy kicsit vicces, ha jobban bele gondolsz? :D

Miért mennék ugyan ilyen utakon ahol már buktak el sokan? Hisz itt a sajátom ami lehet tökéletesebb a többségével szemben!? Jó az is elő fordulhat hogy én vagyok "TÉVESZMÉKBE" és lehet annyira a ló túloldalán vagyok, hogy már a lovat sem látom, de ha már nekem ez jó, és így könnyebb nekem, akkor miért akarnék én a letaposott útra térni? Hisz az számomra olyan mint ha ketrecbe lennék és "DROID-á" válnék.

Drágám miről beszélsz? :D

én tökéletesen tisztában vagyok azzal hogy hozzám ki való. :)

És szerintem nem láttál még akkor öntelt embert, a pofonokat meg várom (Bár jó ideje csak én osztom így is,és úgy is)

Ami meg jót tenne, azt nem itt fogom taglalni ;)

Pocsék pszichológus lennél:))

Elméletileg a pszichológus-áter,csak hozzásegítik az embereket ahhoz,hogy rájöjjenek hibáikra,elvezetik az embereket a problémáik gyökeréhez,így a páciens,már tudni fogja azt is ,hogyan oldja majd meg azokat:))

"De mint régi barát így tudom ki való hozzá. :)"

Roppant érdekes:)))

Még azzal sem vagy tisztába,hogy hozzád ki való...

Már előre sajnállak azokért a pofonokért amik a földbe fognak döngölni,az önteltségedért "jutalmul".

....persze nem is,mert jót fognak tenni:)))