Mitől vagyunk önmagunk?Kutatás.. (beszélgetés)

de tehetek mást is.

A kérdés inkább az van vér ott, hogy meg tegyem, vagy le nyelem és maradok bohóc

mivel? :D

Nálad ? :D

na jó szívem. Szerintem nem nyert ez a reakciód. Nincs választásod ez már nem a Kádár korszak hogy ma ezt itt hagyom a ..csába holnap kezdek az új munkahelyemen. Mert délután már találok jobbat. Sajnos, ez miatt van az hogy sokan meg vannak gyalázva melóhelyen és minden tesz-e tossza munkát is velük végeztetnek el. Ami egy határon belül még fogjuk rá, jól van. De sajnos, a főnökök, szeretnek túlzásba esni, meg az a poén, mikor a hason szőrű kolléga is már főnök lesz(legalábbis meg próbál az újoncoknak dirigálni, mert rohadt seggnyaló). És asszem, érthető miért sincs jó formán tényleges tiszta döntésed egy ilyen helyen.

Miért:))

Hisz igazság szerint az a cél,hogy az ember átgondoltan cselekedjen ,nem?:))

Igen tudom:))Épp ezért a néha hirtelen és vehemens természetemet kompenzálva,sűrűn kérek bocsánatot,vagy magyarázok el később dolgokat,amikor már tiszta minden:))

Egyszóval a hibabeismerési képességem folyamatos fejlődést mutat:))))))))))))))))))

Hát ez az! Ezt nem elmondani kellene, hanem így gondolkodni és élni! :o)))))))))))))))

Persze éles helyzetekben nem biztos, hogy működik, csak annál talán, akinek ez már teljesen természetessé vált, a részévé vált, de utólag sokkal hamarabb, jobban átlátja a helyzetet.

Nem hinném, hogy ez csak a pszichológusoknak stb. lenne szükséges, ez a fajta tudatosság! :o))

Ez beletartozik abba, amit Te is írtál, hogy az embernek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért, viselkedéséért, döntéseiért és ezek következményeiért. :o))

Oh,meg van a különbözőségünk miértje!:)))

Általában én mindig csak utólag gondoltam végig ,miért is úgy döntöttem ahogy:))))))))))

Utólag már teljesen mindegy, hogy miért, ill. abból a szempontból nem, hogy tudatosítsuk, hogy igen máskor is így kell, vagy nem, nem volt jó húzás, legközelebb máshogy szeretném ....

És akkor tényleg az van, hogy igen, megtörtént, hogyan tovább. És fontos, hogy tudjam, hogy az én felelősségem volt.

Egy jelen döntéshelyzetben viszont érdemes vizsgálódni, hogy mi is a pálya?

:o))))

Oh,ezt szerintem klassz elmondani,de vajmi kevés esélye van annak,hogy spontán helyzetben ,bárki belegondoljon ezekbe a dolgokba.

Általában mindenki mondja ami a csövön kifér,aztán utánam a vízözön!:)

Hál istennek nem vagyok pszichológus,akiknek viszont ez a fajta tudatosság,amit te itt vázoltál,a kötelező és talán legfontosabb tananyag:))))

Igen:)

De minden egyes döntés okkal történik,hisz nincsenek véletlenek ugye?:))

Én csak azt mondom,hogy a döntéshelyzetekben lényegtelen kérdés a "miért ?".

Ezért ,azért ,amazért...lényegtelen.

Mihelyst, viszont elfogadjuk azt ,hogy én döntöttem,akkor onnantól lehet vizsgálgatni azt ,hogy miért is?ezért,azért ,vagy amazért,de most már másképp gondolom....?:)))))))))))))

folyt. köv.

Mindkettőnek megvan a maga felelőssége az ügyben, és egyik felét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Tudnom kell, hogy minden kapcsolatban hatok a másik emberre,így vagy úgy, akár akarom, akár nem. De az én felelősségem, hogy ezzel ne éljek vissza. Nem gondolkodhatok úgy, hogy én csinálhatok bármit, mondhatok bármit, viselkedhetek bárhogy, a másik felelőssége, amit tesz. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a másik véglet is kerülendő, hogy folyton azt mérlegelem, hogy jajj, ha én ezt mondom, akkor vajon a másik mit lép. Szóval meg kell találnom azt a határt, hogy meddig terjed a kompetenciám, meddig mehetek el anélkül, hogy a másikra erőteljes nyomást gyakorolnék.

A másik oldalnak szintén ott a felelőssége, tisztában kell lennie a határaival, a cselekedeteinek következményeivel, és nem szabad a másikra mutogatni, hogy igen, de ő mondta stb. stb.

Szóval szerintem mindkét véglet "veszélyes", mert eltolódnak a határok. Igazából az lenne a megoldás, hogy felnőtt emberként kellene viselkedni és egyenrangú partnerként kezelni a másikat. Csak valamilyen szempontból alá és fölérendelt kapcsolatokban alakul az ki, hogy az egyik hagyja magát elnyomni, befolyásolni stb. a másik által.

Akkor mondok egy durva példát.

A második v.háborúban ss tisztek ,gestaposok lettek a katonák,miért?Mind gonosz volt és gyalázatos jellem?

Nem.Azért, mert féltették az életüket,vagy a családjukét,és úgy döntöttek fejet hajtanak és bele mennek ebbe a szörnyűséges ,és alávaló gaztett sorozatba.

A döntés ,hogy ezt teszik,az övék volt.

Dönthettek úgy is ,hogy inkább a halál,nem de?

Én értem ,hogy mit mondassz,csak az a baj,hogy a legtöbb ember ezt a dolgot arra használja fel,hogy kihúzza magát a felelősség alól,és másokat hibáztat mindenért.

Az emberek,a körülményeik áldozatának tekintik magukat,pedig nem így van.Ha belátnák,hogy ők csesztek el valamit,akkor felsejlene előttük az is,ha valami elcseszhető,az helyre is hozható.

De amíg úgy gondolnak az életükre,hogy azt valahol mások irányították rossz felé,akkor képtelenek arra,hogy megváltoztassanak bármit a jelenlegi életükbe.

Ez természetesen igaz,egyetértek.

Sokszor van úgy ,hogy az ember szinte döntésképtelenné válik,mert annyi embert,okot,körülményt vesz figyelembe,hogy nem is igazán vizsgálja meg a saját akaratát és érzéseit.Így könnyű beleesni abba a hibába,hogy olyan dologba megy bele,vagy hagy abba...vagy stb,amit később megbán.

De ez még mindig nem jelenti azt,hogy bárkit felelősségre vonhatna azért,mert hibázott.

Persze ideig -óráig mindenki így tesz,de egy bizonyos kor után,egyszerűen meg kell tanulnunk felelősséget vállalni a tetteinkért és azok következményeiért,és ha ez sikerül,akkor ha visszatekintünk jó pár addig elkövetett baklövésünkre,akkor már be fogjuk látni,hogy azok is mi voltunk ,és a mi akaratunk teljesült.

Akkor én jogilag közelítem meg a kérdést,hideg,rideg tényként,és nem hagyok kiskapukat!:))

Persze értem én mit mondasz,de a tényeken nem változtat az ,hogy tudatos volt-e a döntés,befolyásolta -e hangulat ,akkori érzelmek,emberek,külső behatás(hisz az egész életünkben befolyásolva vagyunk valamilyen szinten,az egész környezetünk által,minden által),vagy hagytuk csak megtörténni.

A tény az ,hogy akkor ott abban a pillanatban így döntöttünk,mi egyedül,nem más,csak az akkori önmagunk!:))