Mit tennél, ha a férjed, párod, lehajítaná az asztalról a kaját!? (beszélgetős fórum)

Ha neked nincs, akkor megbocsátható a kérdésed...:)

Dehogynem, apuci is segít, főleg a létrehozatalában, de anya van vele 0-24-ben, legalább 2 évig. Gyakorlatilag szimbiózisban van a gyerekkel.

Vicces, ahogy veszekedtek ilyen hülyeség miatt! :D Amúgy senki véleményét nem lehet megváltoztatni, ha veszekednek vele, akkor sem...

Fórumról valamit: én agresszív módon rátámadtam volna, akár valami eszközzel is, amit találok. Gyereket nem tudom figyelembe venni, mert nekem nincs és nem tudom sajnálni, de ez biztos nem épp jó látvány neki, hogy az apja kissé állat. Azt nem értem, hogy a nők (mert mástól is hallottam!) miért úgy beszélnek a férjjel a gyerekről, hogy az "ÉN GYEREKEM". A férfié akkor nem, mert ő csak segített abban, hogy létrejöjjön?! :S

Valószínű megbeszélném vele, hogy WTF? Ez inkább a tehetetlen düh jele; nem tudom a "marás" alatt mit kell érteni.

Az így-úgy elhúzok a francba, kidobnám stbstb hsz-k szerintem nem igen gondoltak bele a szituba; pl nem tudjuk "apuból" mi váltotta ezt ki és a fórumindító pl milyen ebédet fog főzni a 0 bevételéből ezután, valamint a gyereknek az sem jó példa, hogy ha valami gond van akkor az elől vagy el kell menekülni vagy agresszióval kell rá reagálni.

Én ahogy magamat ismerem, első reakcióm, hogy nyomtam volna egy kést és villát a kezébe, mert úgy látszik az ebédet ma a földről szándékozik fogyasztani; majd színpadiasan odatettem volna a papírtörlőt és a felmosóvödröt; hogy ha végzett mosogasson is el.

Amíg lenyugszik a gyerekkel elmentem volna sétálni, átbeszélni, hogy apa ma nagyon mérges valami miatt, tudod te is van hogy odavágod a játékodat stbstb. De mindenféleképpen kettesben át kell beszélni a helyzetet, mi-miért van... pasik sokszor olyan együgyűek a stresszlevezetés, problémamegoldás terén

Marás alatt nem tudom, hogy mit kellene érteni.

Megkarmolta? Megcsípte? És hol? Ez, hogy alakult vajon ki?

Én az egész sztorit nem tudtam nagyon lekövetni. TV nézésből ekkora balhé egy 3 éves gyerekkel? Az én gyerekemmel ne kiabáljon! Kiabált? Ebben a történetben mi nem tudunk semmit tanácsolni. Ahhoz, hogy használható tanácsot adhassunk sokkal több dolgot kellene ismernünk.

A bántalmazást én is nagyon elítélem. Semmi nem lehet olyan súlyos, hogy azért valakinek verés járjon.

Gondoltam, hogy abban ringatod magad, hogy téged lehet irigyelni, bocs!

Miután elküldtem én is rájöttem, hogy ezt te sem gondolhatod komolyan:)))

És itt zárjuk le a beszélgetést.

Keress az ismerőseid között olyat, akit piszkálhatsz, ha még vannak ismerőseid. Engem hagyj ki az idegbeteg életedből!

Persze ez nagyon durva, de nem ismerjük sem a fórum kiírót sem a férjet és azt sem, hogy élnek. Nehéz tanácsot adni ebben a helyzetben.

Minden eseményre különbözően reagálnak az emberek.

Nem párkapcsolat, hanem kollégák közötti probléma:

Múlt évben egy kollégámtól segítséget kértem nyáron egy munkában. Az illető férfi és úgy rám förmedt, hogy teljesen megszeppentem, sőt megsértődtem. Fura volt, mert tőle ez szokatlan viselkedés. Ősszel megtudtuk, hogy rákos, és novemberben a temetésén tudtam meg, hogy kb. akkor diagnosztizálták a betegségét, amikor rám förmedt...

Én meg magamra gondolok, aki szintén földhöz vágott valamit életében egyszer.

OK, ki is röhögtek érte. Tőlem szokatlan a dühkitörés.

Ezt nem teljesen értem.

Jaja, egy balhé közepén leülni hoxázni és tanácsot kérni elég érdekes hozzáállás, aztán azt is leírta, hogy a férje megnézte mit írt és belerúgott az asztalba.

Amit nem értettem meg:

"és 4 évig be sem mutatkoztak egymásnak!!!"

Ezt, hogy érted?

Az a helyzet, hogy nem nagyon tudok elvonatkoztatni a nagyapám esetétől, aki szintén ilyeneket csinált... tehát én a történet alapján egy agresszív embert látok magam előtt.

Én is remélem, hogy tévedek, mert a kisgyereket sajnálnám nagyon.

Gondolod, hogy agresszív a férj?

Azt írta, hogy most először fordult elő ez, bár hirtelen haragú.

Remélem tévedsz ebben.

((ha ott van a gyerek, ha nem, érzik, mi a helyzet...))

nyilván egy normális anya elküldi. apropó "normális", hát ha tanács kell a fórum indítónak egy ilyen veszekedés után, én alapból nem a hoxa elé ültem volna le, hanem férjből kihúzni, mi a fene ütött bele. persze nyilván ezzel az állattal még beszélni sem lehet!? és 4 évig be sem mutatkoztak egymásnak!!!

Mit kellene ezen irigyelnem?

Nevetséges vagy.

Inkább te irigyled az én életemet, hiszen minden alkalmat megragadsz, hogy belém köss, azaz elégtételt vegyél egy régen vélt sérelmedre.

Ha te annyira boldog lennél, ahogy akkor előadtad, akkor nem foglalkoznál velem, de sajnos igazam volt, mert folyamatosan vissza akarsz vágni.

Azt kellene megértened, hogy nem én tehetek arról, ami veled történik. Az életedet te irányítod és olyan az életed, amilyenre igényed van.

Nem én mondom neked, hogy szüld meg x-dik gyereked, nem én mondom, hogy mackónadrágba legyél 10 éve, és nem én mondom neked, hogy olyan legyél, ami neked nem jó. Ezek mind a te döntéseid. Én ha leírok valamit, azt azért teszem, mert azt gondolom, hogy azok, akiknek igényük van hasonló életre, mint az enyém, azoknak segít. Neked nem segít, mert mások az igényeid, arról pedig nem én tehetek. Ha írok valamit, akkor hidd el, nem rólad írok! Nem jutsz eszembe percenként, sőt csak akkor jutsz eszembe, ha épp belém kötsz...

Egyébként meg persze, nyilván figyelembe kell venni, hogy egy egyébként béketűrő, nyugodt, jóindulatú ember vágja dühében a földhöz azt a tányért (az sincs rendben, de megbocsátható), vagy egy alapból idegbeteg idióta, aki nap mint nap terrorban tartja a családját (mert ez nem megbocsátható).

Valamiért úgy érzem, hogy a kérdező esetében a második verzió lehetséges.

1x tenné meg a párod? fel is út meg le is út!!!

de 1x nem beszélnél vele,hogy mi a baja...!??

és mindent a gyerekért!! de azért apa nélkül nőjön fel,mert anyukába nincsen semmi megértés..gratula!!

engem már nem érdekel,hogy mit mondtok...jó lenne a sorok közt olvasni is néha!!!

írnék én most sok mindet...de abból sírás lenne..inkább..befogom:DDD

mindent a gyerekért..tehát te már nem is létezel..király :))