Mit tegyek?A fiam közölte"hülye "nem tud semmit megtanulni, így nem is tanul többet. (tudásbázis kérdés)

nem lehet, hogy szerelmes lett, és az köti le a figyelmét? :) Csak egyszerűbb így kibújni a tanulás alól, h én hülye vagyok , blablabla...

Vagy figyelemfelkeltés a részéről. Ilyen hülyeségeim nekem is voltak annó, de kinőttem. Most meg már ismét azon jár az agyam, h mit tanuljak még :)

Engem tanárok "vágtak haza" ilyen szövegekkel. Hülye vagyok, ne is tanuljak. Kicsit későn jöttem rá, hogy ezt ők motivációnak szánták... :P

Kissé paraszt módon...

Ez csak akkor működik, ha nincs elég motivációja. De ha más baja van, akkor ez talán méginkább le tudja lombozni...egyébként meg valóban nem túl szerencsés, mert a tanulásnak inkább belső késztetésnek kéne lennie, mint anyagi haszonszerzésnek...így azt neveled belé, hogy minden a pénz, és a tudás önmagában nem érték. És továbbá azt is, hogy a 4-es és a hármas nem ér semmit(hiszen annak nincs hozzárendelt értéke a rendszeredben!)

De ha bevált, akkor szuper, csak manapság már az élethosszig tartó tanulás a jelszó, majd a nyugdíjadból is "lefizeted", hogy továbbképzésekre járjon a munkahelyén?!;-)))

Több oka is lehet annak, hogy ezt mondja.

Lehet, hogy csak ki akar bújni a tanulás alól, mert nincs kedve, ezt te látod, te ismered a gyereket.

Lehet, hogy valóban valaki mondta neki(elsősorban tanárra tippelnék), akkor ki kellene deríteni, hogy ki és miért(ha valóban egy tanár, akkor meg kéne finoman kérni, hogy ezzel a pedagógiai érzékkel menjen el hentesnek, vagy netán megpróbálhatna gondolkodni, mielőtt tönkrevágja a gyereket).

És talán bizonyos kudarcélmények miatt ő maga jutott erre a következtetésre. Mindenképpen a beszélgetés(de nem faggatózás) a megoldás és ha a motivációja csökkent, akkor lehet motiválni(pozitívan, ha lehet, jutalommal és nem büntivel), ha meg az önbizalma szenvedett valamiért csorbát, akkor meg kell erősíteni, folyton dicsérni és bármi kis dolog adódik, kihangsúlyozni, hogy milyen ügyes, ő is láthatja, hogy nem hülye, hiszen milyen jól meg tudta csinálni ezt vagy azt, stb.

Továbbá érdemes felvilágosítani róla, hogy 18 éves koráig köteles tanulni, de persze megoldható, hogy addig hatodikos legyen, csak nem éri meg. Ha már úgyis el kell menni az iskolába, akkor megpróbálhatná értelmesen is eltölteni az időt, stb. Kéne tudni, hogy vannak-e kedvenc tantárgyai, van-e spec. érdeklődési köre, van-e más(pl. sport), amiben jó, vannak-e tervei, hogy mi szeretne lenni. És ezekhez mérten fel kéne tárni előtte a lehetőségeit és a kötelezettségeit.

Sajnálatos egyébként, hogy a legtöbb gyerek azért tanul mert muszáj, nem pedig a tudásvágy hajtja. Ezt gyakran a tanárok ölik ki belőlük, akiknek éppen az ellenkezője lenne a feladatuk...röhej...na, mindegy...

Sok belső feszültséget okoz a gyerekben az is, hogy mik az elvárások(iskolai és szülői részről is). Mindig a képességeinek mérten kell elvárni a teljesítést(se alá, se fölé ne lőjünk) és azt kell erősíteni bennük is, hogy mindig ehhez mérjenek mindent. Ha a képességeihez mérten a maximumot kihozta magából és "csak" egy hármast kap, akkor az rendben van.

A másik, ami a vesszőparipám, hogy amint betölti egy gyerek a 15. életévét, végezhet nyári diákmunkát. Azt mindenkinek melegen ajánlom, hogy ne féljen elküldeni a gyereket nyáron egy hónapra dolgozni. Éppen ideje akkortájt belekóstolnia a munkába, és rájönni, hogy segédmunkás akar-e lenni vagy inkább tanul rendesen. Persze a pénz, amit keres, az legyen az övé...

Persze ez nektek még odébb van, első egy (vagy több) beszélgetés...majd várjuk a fejleményeket!:-)

Azota eltelt pár év.:) Az én lányom most lesz 16 éves.Már nincs szükség ösztönzésre,átvészeltük a nehéz ídőszakot.

Most a számitógépet kábeleit veszem el ha nem tanul.:)Eddig elég figyelmeztetni erre.

Ebben a korban nagyon érzékenyek, csak szigorral nem hiszem hogy célt érhetsz. Próbálj meg minél többet vele lenni, beszélgetni. Érezze, hogy elhiszed milyen nehéz most neki és te csak segíteni akarsz. Ha kell és elfogadja ülj le mellé és közösen "tanuljatok". Lássa, hogy megérted és mellette vagy.

Kicsit közhelynek hangzik amit leírtam, de tudom min megy keresztül egy ilyen korú fiú. Nekem 18 és 20 éves fiaim vannak. Tapasztalatból beszélek.

Mi már túl vagyunk ezeken a körökön.

Én ilyen koromban -ilyenért kaptam egyet-kettőt.

Aztán tanultam (úgy csináltam)