Mire gondolsz MOST? (beszélgetés)

Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász.

Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében.

A választás Sanyikára, a hülye vaddisznóra esett.

Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal.

Ment mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor azt jobb hősként tennie.

Így aztán amikor észrevette a vadászt, felgyorsított, és rárohant.

A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára.

Patthelyzet alakult ki: a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.

A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papírzsebkendőjét.

Sanyika, a hülye vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.

bárki üssön le, ha valaha megint segítek embereken.

hogy én miért nem tudok változni:SS

M. Laurens

Gyertyák vagyunk

Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,

Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.

Életünk értelme, őrizni a tőle kapott lángot,

Elűzni a sötét semmit, s vigyázni a világot.

Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz,

Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz.

Egyik gyertya vékony, s lám, tömzsi ott a másik,

De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt oly szép és meleg, sugárzó a fényük,

Délceg ragyogás, vagy lágy pislogás a létük.

Éltükben önzetlenül mindegyre csak égnek,

Ők adják a meleg lelket, a hideg setét éjnek.

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,

Elfogynak, mint a viasz, s létük végén járnak.

Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót remegve rebben,

Elpihen a bennük őrzött fény, békésen... csendben.

De az örök fény, mi életet ád, nem hunyhat el soha!

Emlékezve éled ismét, új és új gyertyák büszke sora.

Mi, kik eleinktől kaptuk hajdan ezt az örök lángot,

Értük is fénybe borítjuk, e reánk bízott csodás világot!

Halottak napja

Gyújtsatok fényt

az emlékek ünnepén.

Apró lángok a lelkek,

remegésük félelem

a végtelen

lét előtti és utáni

idő és tér beláthatatlan,

az emberi értelem számára

felfoghatatlan közegében.

Égő és ellobbant,

meggyújtott és kihunyt

apró gyertyák a lelkek.

Soha nem múló bolyongásuk

az örök élet, melyben olykor

összesimulnak a földi valóság

véges útját taposó,

folyvást feléjük haladó

szeretteikkel.

hagyj...ne mondd, mert ideges leszek. :)

Marlenka, nézz utána a neten. Finom.

na mentem, itt a Laci, megint főz, kell neki kézilány. :D

Wazze!!!

Azért ez nem kevés pénz:(

Mi az a marlenka?: