Minden napra egy bölcsesség (beszélgetős fórum)

Igen..tudod van egy olyan hogy az ember amig el nem tudja kimutatni szeretete't masok irant. Mellette levo emberek irant, kulombozo okok miatt. S amikor a szemely , a szeretett szemely eltavozik kozulunk akkor mar tul keso ahoz hogy kimutassuk, bizonyitsuk szeretetunket. Sajnos en is igy jartam edesanyam eseteben , meg aposom, anyosom eseteben. Most mar sokszor bankodom , hibasnak erzem magam...de megtanultam...minel tobbszor mondjuk es bizonyitsuk szeretetunket melletunk levo tarsaink irant...ugy hogy ok is erezzek azt, hisz kesobb ugy sem fogjuk tudni tenni. Igy boldogabb leszel te is , o is meg aztan nem lessz lelkiismeretfurdalasod sem.

Sot mi tobb minel tobbet olelkezzunk a szeretteinkkel, mert igy toobb pozitiv energiat aduynk, sot mi is kapunk...es ( sajat magam probaltam) a napod is kellemesebb, pozitivabb lessz

Nagyon örülnék, ha megtalálnád! Nekem sajnos eddig rajtad kivül még senki nem írt, hogy tudna róla valamit, de hátha.. :))

Ha meglesz, mindenképpen elküldöm.

Most gyorsan átfuttottam a dolgaimat, és így hirtelen nem találom!!!

Pedig nagyon-nagyon jó, nem igaz, hogy kitöröltem!

Délután alaposabban körülnézek, remélem, meglesz!

De ha nem, és te megkapod valakitől, én is újra elkérem.

Hú, most tök szomorú lettem...

Bercsi, nekem megvan!

Küldd a címed, és délután küldöm!

De most vár a meló.

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál:

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Keresek valamit.

1-2 éve kaptam egy mail-ben, egy történettel kezdődött, valami olyasmiről szólt, hogy egy nő által különleges alkalomra tartogatott fehérneműt vett elő egy férfi a fiókból - különleges alkalmom volt, a temetésére vitte be. Különleges alkalomra szánta, évekig tartogatta, és a saját temetése lett a különleges alkalom.

Ezzel a történettel indított a mail. Aztán sok gondolaton át magyarázta, hogy igenis vegyük fel amink van, hisz nem tudhatjuk, lesz-e holnap, lesz a különleges alkalom. Gyönyörű volt az egész!

Akkor én ezt elmentettem, de sajna elszállt az egész gép, és újra kellett telepíteni, és azóta is keresem!

Kérem, ha valaki ismeri és valakinek megvan, küldje el nekem! Priviben megírom a címem. Köszönöm! :)

AZ ABLAK

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt, örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve Őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.