Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Minden áron el kell fogadni egy jobb álláslehetőséget a mai világban? fórum

Minden áron el kell fogadni egy jobb álláslehetőséget a mai világban? (beszélgetős fórum)


1 2
36. martin3 (válaszként erre: 1. - Pepi2)
2011. szept. 19. 13:22

szerintem minden alkalmat meg kell ragadni a mai világban, az ember örül ha állást kap, nemhogy sokkal jobbat, mint ami most van...

a gyerekek hamar alkamazkodnak, akár ki is lehet próbálni 2 évre, max nem jött be és visszamentek..van valami veszíteni valótok?

35. pepi2 (válaszként erre: 34. - T.Ili)
2011. szept. 14. 20:48
köszi:)
34. t.Ili (válaszként erre: 32. - Pepi2)
2011. szept. 14. 00:20
Jól teszed! :) A többi csak részletkérdés. :)
33. pepi2
2011. szept. 13. 14:35
még annyit, hogy a gyerekeknek(a 2 nagyobbnak, akik 5 illetve 6,5 évesek)mikor említsük meg a témát? ha már döntöttünk vagy még előtte? mert ha mi úgy döntünk megyünk, ők meg nem akarnak...vagy épp ellenkezőleg ők lelkesednének...(vagy még túl kicsik ők is, és egyszerűen kész tények elé kell őket állítani? ..abban az esetben, ha a költözés mellett döntünk)
32. pepi2 (válaszként erre: 31. - T.Ili)
2011. szept. 13. 10:13
tegnap kérdezte, mit gondolok a témáról(mármint jutottam-e legalább én előre, a nem tudom állapothoz képest) akkor azt mondtam, hogy semleges, passz. De mára úgy vagyok már vele, ha ő úgy dönt, hogy menjünk, akkor én nem fogom húzni a számat, hanem teljes mellszélességgel mellette és a helyzet mellett kell állnom...
31. t.Ili (válaszként erre: 30. - Pepi2)
2011. szept. 13. 10:10
Igen. Neki kell dönteni. :)
30. pepi2 (válaszként erre: 29. - T.Ili)
2011. szept. 13. 09:59

most napi kapcsolatban vagyunk, minden este munka után jön hozzánk vacsizni, és a gyerekek is imádják, rengeteget segít őket ide oda vinni(ovi, különóra stb), szóval ő tényleg az a nagyon jó após fajta, nem szívesen mond le róla az ember, ráadásul férjem egyke, anyukája meghalt, így ők 2-en nagyon "össze vannak nőve", ....

mondjuk nekem folyamatosan ezen jár az agyam és arra jutottam, hogy én mennék, és akkor 100%-osan arra kell koncentrálni, nem visszafelé nézni...de ezt a férjemnek kell eldönteni, hiszen az ő munkájáról van szó...

29. t.Ili (válaszként erre: 28. - Pepi2)
2011. szept. 12. 23:52
Akkor rengeteg szabija van,és szívesen áldozza rátok! :) Egy egy hosszú hétvége veletek,még meg is unjátok! :))
28. pepi2 (válaszként erre: 27. - T.Ili)
2011. szept. 12. 23:19
ez jó gondolat, csak a nagypapa még 1,5évig dolgozik...nehezen jönne el havonta 1 hétre...:)
27. t.Ili (válaszként erre: 1. - Pepi2)
2011. szept. 12. 23:01

Én mennék! :)

A papa,meg eljöhet egy hónapban egyszer egy hétre is! Így nem szakad meg a kapcsolat,és neki is öröm lesz utána hazamenni :)

26. pepi2 (válaszként erre: 25. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 22:49
:))))))
25. 07c4794583 (válaszként erre: 24. - Pepi2)
2011. szept. 12. 22:47
Persze, csak vannak környékek, ahol elég egy bizonyos házméret, és máris jobb, ha kibéreltek egy alakulatot az IFOR-tól :)))
24. pepi2 (válaszként erre: 22. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 22:05
a többlet pénzt, mi sem a feltűnő életmódra költenénk, hanem a gyerekeink jövőjére...
23. pepi2 (válaszként erre: 22. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 22:05
na oda én sem mennék...:)
22. 07c4794583 (válaszként erre: 21. - Pepi2)
2011. szept. 12. 21:58

Ezzel kapcsolatban megértelek, de talán Kelet-Magyarország az még a vállalható kategória, mégsem Bukarest vagy Ukrajna (ahova engem spec. hat lóval se lehetne elvontatni), bizonyára vanna szép, biztonságos környékek.. én azért jól megnézném, hol veszek/bérlek házat, az biztos.


Meg hát igen, feltűnő jómódban sem élnék ott szívesen, ahol emberek nyomorognak mondjuk.

21. pepi2 (válaszként erre: 19. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 21:51

ja igen, így már értem..,az első felét. ez így van...

nekem igazából csak 1 bajom, hogy az országnak ezt a részét nagyon nem helyezem előtérbe...(és elnézést azoktól, akik ott laknak, ők is biztos jó emberek, de teljesen más a mentalitás keleten, mint nyugaton...)

2011. szept. 12. 21:44
A gyerekek pedig egy kis ideig mindig minden változást nehezményeznek, de egy szép környezet, például szép ház, kert, egy hinta , egy háziaállat, egy nagyobb szoba, bármi leveszi őket a lábukról, mi egyáltalán nem akadtunk ki a testvéremmel, sőt, nagy kíváncsisággal indultunk neki az újdolgoknak. A külföldi lét elején volt egy kis sírásrívás (mikor felfedeztük, hogy nem értjük a többi gyereket), de fél év múlva százszor jobban beszéltünk, mint a szüleink. Nálunk így volt.
19. 07c4794583 (válaszként erre: 18. - Pepi2)
2011. szept. 12. 21:39

Az első része alatt azt értem, hogy most keres az ember x százezret, ott meg majd 2x százezret. Gondolod, hogy a 2x százezres fizetési igénnyel könnyebb lesz csak úgy elköltözni? Mert szerintem nem. Utána meg már x százezres melókat nem akar elfogadni az ember, ha feljebbment a szint egyszer.


Nem tudom, nekem sose kellett másoktól megkérdezni, hogy minden-e a pénz, mert én pontosan tudom, hogy nekem mennyit jelent (sokat), és ismerek olyat, akinek sokkal kevesebbet jelent, meg olyat is, aki nem tud nyugodtan aludni se, ha nincs elég tartalékban. Véleményem szerint ez egyéni dolog, és semmi más nem kell hozzá, csak önismeret, és saját magunkkal őszintének lenni.

18. pepi2 (válaszként erre: 17. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 21:23

nem, nekem teljesen semleges a téma, nekem mindegy hol "babázok" még 2 évig a legkisebbel...sőt, akár mennék is, mert most nem családi házban lakunk, ott abban lakhatnánk, nagy kerttel stb, szóval nekem akár "buli" is lenne, csak épp én hezitálok a gyerekek miatt, hogy állandóan kirángatni őket a megszokott helyükből..de lehet ezt meg én gondolom rosszul, szerinted ők hamar megszokják az újat?

Az első részét nem értem a kérdésnek...nem kevesebb pénzről van szó, hanem kb a duplájáról mint most...és most is tök jól élünk, megvan mindenünk(persze nézőpont kérdése, van akinek semmi sem elég, mi most úgy elvagyunk, normál színvonalon élünk, persze félrerakni nem sokat tudunk, vagyis tudunk, de így kb még 4-5 év mire egyenesbe jövünk, mármint akár a nyugdíjas éveink is biztosítva lennének meg a gyerekeké is, így meg kb ezt 2-3 év alatt elérnénk)

de pont ez a kérdésem, hogy minden a pénz? és örüljünk, hogy eltalált egy ilyen lehetőség? volt aki a barátok között azt mondta, mit akarunk, most is megvagyunk, minek elmenni, más meg azt mondta, hogy neki is volt egy ilyen ajánlata és hagyta elmenni, a mai napig bánja...

17. 07c4794583 (válaszként erre: 16. - Pepi2)
2011. szept. 12. 21:14

Nekem az a munkavállalói tapasztalatom, hogy kevesebbért az ember - már ha szakember - sose fog lelépni, még ha mondja is magának, hogy pár év, és eljövök, a luxust iszonyú hamar megszokja az ember. Persze ha még annál is jobb ajánlatot kap, az más tészta, de nem hinném, hogy erre lehet bazírozni manapság.


Igazából az a benyomásom, hogy itt TE nem akarsz menni, nem a gyerekek meg a férjed... vagy rosszul érzem?

16. pepi2 (válaszként erre: 15. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 21:07

igen, mert ki tudja, hogy ez az állás hány évre szól??? a mai világban...jön egy másik, akinek ez kell és ő kapja, ez így működik...

szerintem kb 3-4 évre szólna, de lehet akár 15év is belőle, de azt meg mi nem akarjuk...ugyanis az országnak pont az a fele, ahol nem szeretnénk sok időt eltölteni...

15. 07c4794583 (válaszként erre: 12. - Pepi2)
2011. szept. 12. 21:03

már ilyen biztosan tudod, hogy onnan is továbbmentek?


egyébként mi is költöztünk, egyszer 9, aztán 13 évesen, kibírtuk, lettek új barátok, stb. visszaemlékezve se volt nagy dráma. pláne hogy lett egy sokkal nagyobb szobám, angolórám, meg ilyen dolgok. tudja a gyerek a változást jó dolgokhoz is kötni, ha a szülő felkészül rá.

14. gattino (válaszként erre: 12. - Pepi2)
2011. szept. 12. 21:01
a gyerekek nagyon gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez :)
13. gattino (válaszként erre: 10. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 21:00

Így gondolom én is!

Ott hagytuk a szüleinket,akik már nem fiatalok, de úgy voltunk vele / bármennyi szemrehányást kaptunk/ ez a mi életünk!

12. pepi2 (válaszként erre: 10. - 07c4794583)
2011. szept. 12. 20:59
ok, de pl az is nagy dilemma, hogy a gyerekeket 3-4 évente rángassuk más iskolába óvodába? bizos nőttek fel így sokan, de az milyen lehetett? ilyen gyerekkort? végre lennének barátaik, amikor mi megyünk tovább....
11. pepi2 (válaszként erre: 6. - 6b006fc769)
2011. szept. 12. 20:58

pont ezt érezzük mi is, és az "zavar", hogy egyikünk sem érzi, azt a hú de jó! mehetünk és mennénk...felkiáltást, hanem olyan most mi a fenét döntsünk állapot van...

az a baj, hogy a jelenlegi munkahelyén állandóan megy a fúrás faragás(de hol nem?) és ebből van elege, hogy ő a munkáját szeretné végezni és nem azt nézni, hogy ki fúrja a háta mögött....

most ő a főnök, és szerintem főnöknem sehol nem hálás feladat lenni, hiába akar ő jót...

most meg egy olyan állása lenne, hogy igaz ott is főnök lenne, de más szintű a dolog...

10. 07c4794583 (válaszként erre: 9. - Pepi2)
2011. szept. 12. 20:55
nem élheti az ember sem a szülei, sem a gyerekei életét. a sajátját kell.
9. pepi2 (válaszként erre: 3. - Martini64)
2011. szept. 12. 20:54
60éves, minden ide köti, tuti nem jönne...képtelenség egy ilyen korú embert kimozdítani, főleg ő aztán a "gyökereihez" ragaszkodik, mármint ehhez a földhöz, ehhez a városhoz, ahol most élünk
2011. szept. 12. 20:54

3 éve költöztünk az otthonunktól 300 km-re, mindent ott hagyva /szülők, testvér, kutya, macska, ház stb./ 3 kisgyerekkel.

Nehéz volt, hisz' senkit nem ismertünk, de itt voltunk 1másnak, ami számomra a legfontosabb volt. Azt vallom, ott az otthonom, ahol a családom. Csomagoljátok a papát is, és go!

Lehet nem lesz több ilyen lehetőségetek, ha meg igen, az ott is megtalál :)

A változás mindig jó dolgot hoz :) Sok sikert!

7. 6b006fc769 (válaszként erre: 3. - Martini64)
2011. szept. 12. 20:50
ez a királyságos megoldás:) persze, ha hajlandó:)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook