Mikor szültél? (beszélgetős fórum)
Nem konkrétan arra gondoltam, hogy visszanennék az időben, hanem arra, hogy akkor nem voltak sárga csekkek és nagybevásárlás, elkopott ruhák, a szüleink gondolkodtak helyetünk. Én sem adnám párom a világ összes kincséért sem.
Nekem sem lenne erőm átélni mindazt ami eddig történ főleg édesapám elvesztését.
Első mosoly, első szó és még sorolhatnám, pont erre írtam nem olyan régen az örömök segítenek át a nehéz helyzeteken.
Nem szeretnék gyerek lenni, nem hiszem,hogy lenne erőm újra kezdeni. A páromat meg a világ pénzéért sem adnám oda..:)
Most kaptam priviben egy üzenetet egy hölgy azt írta,hogy nekik is hasonló a helyzetük, bevállaltak egy babát és most tervezik a másodikat és nem adta volna fel. Most is van olyan ami kellene, meg anyagilag kéne még több,de amikor a kisfia anyának szólítja az megfizethetetlen...Ebben teljesen egyetértek vele..Remélem majd ír ide a fórumba is..
Tényleg egyidősek vagyunk :-), én decemberi vagyok.
Még, hogy hihetetlen, sokszor ilyesztő tud lenni, gyereként arra vágytam bárcsak felnőtt lennék most meg arra inkább gyermek.
Értem, nehéz dolog. És meg is értem az aggodalmad.
Nem tudom van-e ismerősöd aki tudna kölcsönadni baba dolgokat (ruha, hordozó)? Az is nagy segítség lenne.
Hát nagyon reménykedünk benne, hogy az én szüleim tudnak valamennyit...A párom szülei is segítenek a maguk módján...Csak abba gondoltam bele, hogy fizetünk egy 40-50 ezres lakás törlesztőt. Én otthon vagyok gyeden mondjuk ezzel a 40-50ezer Ft-tal. Akkor a párom fizetéséből kell kifizetni a babadolgokat, rezsit és a munkábajáráshoz szükség van neki az autóra. Ennek is van egy törlesztője, üzemanyag, kötelező, szervíz, stb...
Nem tudom,hogy hogyan tudnánk ezt megoldani....Ettől félek, ezért aggódom.
A szüleimmel élünk jelenleg, de persze szeretnénk saját lakást. Most mind a kettőnknek van munkája. Ami a mai világban nem biztos sajnos, mert napok alatt elveszthetem a munkám én is és a párom is.
Ezek miatt aggódom, mert a gyereknek nem mondhatom,hogy nincs mit enni vagy elviszik a fejünk fölül a lakást akkor majd beköltözünk a híd alá..emiatt vagyok bizonytalan...:( De mostmár inkább szomorú..
Mindent csinálj úgy és akkor amikor te jónak érzed!!! Ne foglalkozz mások véleményével, koncentrálj a párodra és a kapcsolatotokra és meglátod minden működni fog!
Nem szabad túldimenzionálni a dolgokat, hallgass az ösztöneidre!!! (Természetesen legyen meg a minimális anyagi háttér de ha ez megvan, már minden menni fog magától) Nyugi!
Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki mikor szült,ill. te ismered a saját körülményeidet, melyek figyelembe vételével levonhatod a saját személyedre vonatkozó konzekvenciádat! :)
Nem olvastam lejjebb, ill. az elején biztosan írtad, de ha van lakás és biztos jövedelemforrás, akkor baj nem lehet! Hajrá!
Nem mindenki érett 20 évesen anyává válni de van aki 30 évesen sem, ez szerintem nagyon de nagyon embere válogatja ahhogy Vanessaza is írta.
Mindenek eljön a maga ideje vagy 20, 25, 30 évesen, én is aggódom mi lesz az anyagiakkal de tegnap olvasgattam a fórumot és rájöttem ha mindig aggódom valamin SOHA nem élem át a szülés, anyaság érzését. Belátom vannak hiányoságaink de ha úgymond "becsúszna" a baba egy percig nem gondolkodnék mit csináljak. Nehéz lenne de megoldanánk mit már annyi mindent, hisz az örömök segítenek át a nehéz időszakokon.
Igen, aggodalmaskodó vagyok sajnos..ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni...:(
Szeretném a körülményekhez képest a legjobbat kihozni magamból és ezt mint anyára is értem. Túl sok a félelem bennem a témát is ezért hoztam fel, hogy lássam és konzekvenciát tudjak levonni...
Figyelj csak, túl sokat aggódsz! Olyan nincs, hogy X éves korig érdemes meglennie az első babának! :)) Ez mindenkinél változó, szituáció és körülményfüggő!!!
Engedd el magad, ne aggodalmaskodj, az élet majd ad válaszokat a kérdéseidre!
Sok sikert nektek!
az elsőt 24 évesen
a másodikat 26 évesen
a haramdikat 28 évesen
Igen egyetértek, én is írtam már erről: "Ha nem lettek volna meg az anyagi körülményeink, akkor babánk sem lett volna!"
Valami alap természetesen kell, a lakás minimum, a többit meg tudja oldani az ember..
Sziasztok!
Igen, bnedora. A 70-80-as években nagyon más volt a helyzet...
Mert tudtátok, hogy van és lesz munkahely, hogy ha várni kell is, de utalnak ki lakást, van tanácsi bérlakás, nem kellett egyetemi végzettség ahhoz, hogy titkárnő legyél, stb.
Mi rákényszerülünk, hogy a középiskola után még minimum 3-5 évet tanuljunk, hogy el tudjunk - nagynehezen - helyezkedni. Nekünk egyik napról a másikra megszűnik a munkahelyünk, és utólag kiderül, hogy be sem voltunk jelentve. Nekünk elő kell teremteni a lakásvásárláshoz az önerőt és be kell bizonyítanunk a banknak, hogy nincs is szükségünk hitelre, ahhoz, hogy hitelt kaphassunk. És már senki nem épít olcsó lakásokat nekünk, csak 500eFt/m2 árút. Soroljam?
A első csemeténk megszületésekor 31 éves voltam, és 34, amikor a második gyermekünk megérkezett (és kb 36 leszek, mire megérkezik a tervbe vett harmadik babánk is). Pedig már kicsi gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy ANYUKA legyek.
De ekkorra lett meg minden szükséges körülmény (szerető társ, lakás, kocsi, elég tartalék, hogy egy fizetésből megélhessünk, ha kell évekig).
A mi generációnknak, sajnos később van módjában gyermeket vállalni.
A fecske sem pottyantja a tojásait az eresz alá, amikor haza ér Afrikából... Előbb párt keres - ha még nincs neki, mert a fecske monogám - és utána fészket rak. Remélem mi is vagyunk olyan okosak, mint a fecskék! :-)
Persze, arra várni, hogy lesz majd egy "legjobb" pillanat, nem érdemes, mert mindig lehetne nagyobb, szebb, több akármink, mindig lebeg előttünk előrelépési lehetőség vagy jobb munkahely, amit nem kéne kihagyni.
De! valamiféle biztonság, lakás, egzisztencia igen is kell. Mert akkor tudunk nyugodt légkört biztosítani a gyermekeinknek. Mert a szeretet mellett kell a biztonság, a nyugalom is. Mert ha azon izgul az ember már a hónap elején, hogy a jövő héten miből lesz vacsora az asztalon, azt a gyerek is megérzi.
29 évesen szültem a kislányomat, ekkor akartuk. Most, hogy gyeden vagyok kb. 300 ezerből élünk, lakáshitel van de néha tudok félretenni.
Ha arra várunk, hogy megfelelő időpont, akkor sose lesz gyerekünk...