Miért van az, hogy sosem érzem magam elégedettnek a jelenben? Mindig várok valamit és, ha az eljön, akkor valami mást... (tudásbázis kérdés)
Azóta már eltelt kb 5 év,talán változtál:)
ez az "öregséggel" jön együtt,habár,már fiatalon is mindig annak örültem ami van,és soha nem vártam semmit,ez igen csak megkönnyíti az életet,a jelenben való levés.A MOST hatalmát tanulmányozza az aki még esetleg ilyen helyzetben van.
sziasztok!
azt hiszem megértelek...én is ebbe vagyok.és igenis,addig amíg nem találom meg azt a helyzetet ,életet addig keresgélek.mért kéne azt csinálnom,amhez nincs kedvem,amibe boldogtalan vagyok...?úgy kell felfogni,hogy az életet élni kell nem pedig túl élni.és addig,amíg nem találod a helyedet,addig továbbkeresgéled.nem hinném hogy ez bűn lenne.tudom nem idetartozik,de nem lehet h a csillagjegyed ikrek?:):)
Én azt hiszem, az elégedetlenség a nyugati kultúra alapvető vonása. A legtöbben születésünktől fogva azt az értékrendet tanuljuk, hogy az a helyes, ha valaki minden értelemben folyamatosan fejlődik: szellemileg, tudásban, anyagilag, szociálisan. Persze, hogy aztán mi is erre vágyunk. Csak a lelkiek szoktak kicsit lemaradni...
és közben megvetjük azokat a (pl. cigány) embereket, akik viszont szigorúan a mában akarják jól érezni magukat.
Egyébként ez a jelenség megfigyelésem szerint inkább a férfiakon szokott elhatalmasodni.
"Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni, hogy mennyivel boldogabb lesz az életünk majd, ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második.
De elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, és ha majd megnőnek sokkal könnyebb lesz az élet.
De azután megint nem vagyunk elégedettek, mert pubertás gyermekeinkkel rengeteget kell harcolnunk. Biztosan boldogabbak leszünk ha kinövik ezt a kort.
Azt mondjuk, hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha a házastársunkkal rendezzük a problémáinkat, ha jobb autónk lesz, ha majd el tudunk menni nyaralni, ha majd végre nyugdíjasok leszünk.
Az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az amelyik éppen most van. Ha nem most, akkor mikor?
Az életed mindig tele lesz megoldandó problémákkal. Okosabb, ha ezt tényként kezeled és eldöntöd, hogy mindezek ellenére TE boldog leszel.
Sokszor úgy tűnik, hogy az igazi életnek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta ezt: egy magasabb erő, valamilyen munka ~ amelyet be kellett fejezni, amire időt kellett szánni, valamilyen számla, amit ki kellett egyenlíteni.
MAJD EZUTÁN KEZDŐDIK AZ ÉLET...
Aztán megértettem, hogy ezek az akadályok, maga az ÉLET.
Ekkor értettem meg, hogy a boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út.
Ezért élvezd ki minden pillanatát és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is amit az élettől kaptál! Ne várj addig míg befejezed az iskolát, míg lefogysz, vagy meghízol, míg munkába állsz, míg megházasodsz, míg megszületnek a gyerekeid, míg megoldod a házastársi konfliktusokat, ne várj a péntek estére, a vasárnap délelőttre, az új autóra, a tavaszra, a télre, a halálra, az újjászületésre...Amíg TE várakozol, a boldogság elhalad melletted és Te észre sem veszed, hogy már elszalasztottad a megfelelő pillanatot."
Itt és Most lehetsz csak boldog,
nem tegnap és nem holnap.
A holnapból ma lesz,
a mából tegnap,
és ki fog futni a kezünkből az élet.
:-)
Nem tudom mennyire vagy nyitott például a meditáció, vagy az agykontroll irányába.
Ha megtanulsz meditálni (kezdésnek a vezetett meditációk nagyon jók), akkor nagyobb az esélye hogy megtalálod a lelki békédet ott ahol éppen vagy :)
Nehéz megkapni azt amire vágyunk.Sokszor azért,mert egész egyszerűen nem egyformán működünk,és nem egyformák az igényeink.Ezt párkapcsolatra értem:)
Én is gyengének érzem magam,amikor a páromtól azt várom még jobban mutassa ki a szeretetét...most is gyengének érzem magam,pedig csak beszélgetek veletek róla...Nem könnyű....:)
Valahogy így vagyok én is.Ritkán tudom önfeledten élvezni a jelent.Sokszor elkeseredem és úgy érzem nem vagyok normális.:(
Úgy érzem valami nincs rendben,sokszor nem érzem jól magam a bőrömben.
Igen-igen valóban erőt tud adni.
Valahogy olyan furcsák vagyunk mi emberek,hogy vadidegeneknek milyen könnyen elmondjuk a gondunkat-bánatunkat...holott lehet hogy pont annak kéne,aki közelálló...talán ebben is lehet valami megoldás...
Ez a valami itt a kulcsszó:D
Képzeljétek Én még csak 2-3 napja kezdtem ezt a fórumozást...és rettentően meglepődtem,hogy mennyi sorstársa van az embernek...
:)))
Én igazából eléggé lelkis vagyok,ezért nálam a legtöbb hiányérzet lelki részen van.Mondok erre egy példát:Tudom,hogy a párom szeret,és Én is Őt...de mégis úgy érzem ennél sokkal intenzívebben kellene szeretnie...vagy szeretnünk egymást.Amikor nem volt senkim azt akartam,hogy legyen.Amikor lett,akkor meg azt akarom,hogy jobban szeressen,mint amennyire most.Ezek nem tudom miért vannak.De van más példám is,újságíró szerettem volna lenni,de amint elkezdtem a sulit,rájöttem,hogy mást akarok.Amikor elkezdtem dolgozni,akkor meg azt éreztem szakmát akarok tanulni...Most kozmetikusnak tanulok...eddig ez az amivel elégedett vagyok...szerencsére...de talán érzitek,hogy kicsit nagy a zűrzavar bennem:S
Én azt gondolom, hogy ne sürgesd az időt, úgy is olyan hamar elrepül :( :(
Én úgy érzem, hogy most voltam fiatal, aztán kismama, mostmeg már nagymama! Szóval eszmélet-lenül repül az idő, élvezd ki minden pillanatát úgy a kisfiadnak mint az életben adódó lehetőségeknek! Úgy mondják élj úgy mintha ez lenne az utolsó napod! Sok boldogságot kívánok Neked és kevés türelmetlenséget, remélem hamarosan megleled a megnyugvást :) :) Üdv:Fiti
Hja, de mi utan? Ez itt a nagy kerdes! :)
Te, mit szeretnel?