Miért van az, hogy sosem érzem magam elégedettnek a jelenben? Mindig várok valamit és, ha az eljön, akkor valami mást... (tudásbázis)

Na, akkor latom mindenki, illetve paran azert ereznek hasonloan. A magyarazat engem is erdekelne, ha valaki tud ra talalni.

De azert azt itt leszogezem, hogy parommal es kisfiammal semmi bajom nincs!

Minden egyes "terbeli elvagyodast" veluk egyutt kepzelek el!

Csatlakoznék Jazzy87, és bocaka érzéséhez:-SS

Nekem vannak gyerekeim, de sokszor úgy érzem nem kellett volna szülnöm, férjemmel folyamatosan elégedetlen vagyok. Munkahelyemet viszont imádom. De ha szüleimnél vagyok, akkor én is hazavágyom, ha meg itthon vagyok, sokszor el innen...

Nem értem, én is sokszor gondolkodtam már ezen:-o

Ha megfejtettétek, írjatok! Akár priviben is! Örülök, hogy így kiírjátok magatokból:-)

Egy nagyon régi sláger szövegét tudom idézni (ha jól emlékszem, Harangozó Teri énekelte)

„Az ember furcsa szerzet, mert amit már megszerzett, az neki mind egyszer csak semmi, álmunkat elrejtjük, egymásról nem is sejtjük, hogy mindenki más szeretne lenni. Mért az a szép, ami éppen nem a miénk, mért harcolunk, mindig mást akarunk…”

De, teljesen normális vagy, ezt az emberek jó része így éli meg, csak nincs tudatában.

Ha megfigyeled, sosem vagy a jelenben, az elméd állandóan a jövőbe vagy a múltban járkál.

Ha zavar, próbálj tudatosabb lenni, arra figyelni ahol és amit csinálsz, és ott megtalálni az örömet ahol éppen vagy.

Parommal kulfoldon dolgozunk. Ha kint vagyunk, akkor haza mennek, ha otthon vagyunk, akkor alig varom, hogy ujra kiutazzunk. Ha anyosomeknal vagyunk, akkor szuleim hazaba vagyok, ha szuleimnel vagyunk, akkor meg anyosomekhoz. Hetkozben alig varom a hetveget, hetvegen pedig mar dolgozni akarok menni.....meg sorolhatnam.

Mitol lehet ez? Nem vagyok normalis?