Miért bántják azokat, akik tudatosan vállalnak egyedül gyermeket? (beszélgetés)

Én semmit. :D

Egy gyermeket szeretnénk a férjemmel, pár éven belül.

Nem ezt írjuk.

Hanem azt, hogy nincs garancia arra, hogy aki teljes családba szül, az nem marad egyedül, és aki egyedül vállal, az egyedül is neveli fel.

Az élet ennél sokkal színesebb.

Fölösleges gúnyolódnod.

Amilyen férjed volt, megértem, ha más a véleményed.

Egyetértek. Annyi minden máson is múlik, hogy alakul.

Egyébként és valószínűleg sose vállaltam volna apa nélkül gyereket.

Te pedig csak az egyetlenegy helyzetet vagy képes elfogadni, hogy apuka, anyuka, gyerekek a boldog család, más senki.

30 éves vagy? Te hogy állsz a gyerekkel meg az apukával?

Realisták.

Te viszont egy álmod után vágyódsz, és azt hiszed, akkor minden jobb lenne.

Te vagy negatív mindenki mássaá szemben, aki nem a te álmodat követi. El kellene fogadni: az emberek nem egyformák, nem mindenkinek ugyanaz a jó.

Én egyébként nem azt mondom, hogy milyen jó apa nélkül. Hidd el, nem így vállaltam gyereket.

De nem is világvége, rettenet. Vannak ennél sokkal rosszabb helyzetek.

Akkor te mi vagy? :D

Amúgy én csak nyitott szemmel járok a világban.

Szerintem ti túl sokat csalódtatok.

Nagyon negatívak vagytok!

Létezik, csak ritka.

Lehet, régen sem volt több, csak jobban titkolták, nehezebb volt lépni. Nem tudhatjuk.

Ezek szerint a te véleményed nem számít, végre belátod.

Az, hogy neked volt apád, mégis lelkisérült vagy a saját bevallásod szerint, sokat elmond.

Szerencsére ma más a helyzet, mint 40-50 éve, gyerekkorodban.

Ilyen mentalitással nézi végig egy anya, hogy az apa molesztálja a gyereket. Mindenki happy mert teljes a család. És hány és hány gyerekbántalmazásról tudnak a szomszédok, de az anya letagadja, mert a gyereknek az apja mellett a helye. Hiába a sok felvilágosító előadás, írás, a mentalitás marad. A felnőtt gyerekek meg hálátlanok lesznek, ha a hasonló gondolkodó szülőtől a világ végére menekülnek, a szülő meg nem érti, hisz ő mindent megtett a gyerekeiért.

Anyaként első a gyerekeink fizikai és lelki biztonsága, a teljes család biztosítása csak másodlagos. Minden nőt börtönbe záratnék, aki a gyerekei bántalmazását végig nézi és nem tesz ellene.

Neked meg csak egy véglet létezik. És a te véleményed persze baromira releváns, volt apád és mégis apa után sírsz még most is.

Vagy téged is egyedül vállalt anyukád?

Tudod, a fiamnak több olyan barátja van, aki egy normális, szerető szülőnek is örült volna.

Számodra csak ez a két véglet létezik?

Mondjuk 50-es elvált nők véleménye nem releváns, persze, hogy azt mondják milyen jó apa nélkül.

Viszont fiatalon így dönteni érthetetlen.

Ha úgy döntesz, hogy van férjed, akkor sincs rá garancia, hogy az úgy is marad.

Szóval kár ezen rugózni.

De akkor neked volt apád?

Sajnálom, hogy neked ekkora trauma, de nem egyformák az emberek. Más tudomásul veszi a helyzetet és kész.