Miért bántják azokat, akik tudatosan vállalnak egyedül gyermeket? (beszélgetős fórum)

Nem egy vizsgálat készült erről már, lehet, hogy több, mint 4%, de ez kb. az átlag. Hidd el, egy átlagos nőgyógyászaton is gyakran kiderül, hogy nem a hivatalos apukának szül anyuka, kérdés nélkül is.

Se előtte nincs garancia, se utána, mert ugye a legtöbb kisgyerekről nem egy könnyen derül ki, hogy kakukk fióka a születés után sem, ha csak nem lesz két fehér szülő mellett mondjuk fekete az ivadék. Tehát nyilván, ha nem végeztet apaságit, akkor egyetlen férfi sem lehet benne biztos, amit persze erkölcstelen nők ki is használnak. Viszont egy átlagos férfi egy normál kapcsolatban - ha csak nem tudja, hogy a párja egy céda - joggal feltételezheti, hogy kettejük kapcsolatából egyszer egy olyan gyermek születik, aki biológiailag az övé lesz, ezért várja, készül rá és szeretettel fogadja. Ez a vágy abból fakad, mert a szaporodással mindenki első sorban a saját genetikai kódját szeretné átadni.

Én értem, hogy ez számodra miért nem fontos, vagy szeretnéd ennek a szerepét alulértékelni, hiszen ez a ti esetekben ki volt zárva, hogy te a párodtól essél teherbe. Ettől függetlenül élek a gyanúperrel, hogy a te férjednek sem lenne mindegy, hogy ki fia borja a gyerek, akit neveltek, ha lehetne biológiai gyermeke is.

Nyilván a megfoganás nem tesz senkit automatikusan szülővé - egy nőt sem - sőt még egy terhesség sem, mert a biológia és a lélek nem mindenkinél jár kéz a kézben sajnos, de a normális esetben a biológia is fontos.

Borzasztó, hogy sok ember mennyire szűklátókörű...

Ha valami más vagy kicsit eltér attól ami számrára természetes az már csak rossz lehet.

Mindent és mindenkit el kell ítélni ha más? Szerintem nem...én nem ítélkezem főleg nem ismeretlenül.

Itt néhányan írtak olyanokat, hogy már csak a "békesség" miatt nem írtam vissza....

Olyan divat lett mostanában mindenkire rámondani, hogy "fröcsög".

Pedig szerintem itt éppenséggel senki sem fröcsögött, egészen kulturáltan írtuk meg a véleményünket. Ezért nem értem, hogy miért írta, hogy fröcsögünk.

A negatívságról pedig csak annyit, hogy Nordic éppen a saját bőrén tapasztalta, hogy a saját nemzőapja mennyire nem törődött vele, sosem volt apja, pedig ő aztán házasságban született. Meg a mostohaapja is tojik a gyerekeire.

Azért ezt a 4%-ot nem venném készpénznek, mivel egy ilyen statisztikát csak saját bevallás alapján tudnak készíteni, és elég kényes téma ahhoz, hogy mindenkitől őszinte választ kapjanak. Legalábbis gondolom, hogy nem végeznek mindenkin apasági vizsgálatot. Őszintén szólva én sem árultam el a védőnőnek sem, mikor valami statisztikához kérdezgetett.

A tesód története nem mond ellent annak, amit én állítottam. Pont erről van szó, hogy nem a megfoganás tesz valakit apává, hanem hogy lelkileg azzá válik. Van, aki már előtte, de azért sokan csak közben. Ha tényleg az számítana, hogy a saját génjeit hordozza a gyerek, akkor előtte főleg nem lenne képes rá, hiszen hol a garancia?

Alkalmi kapcsolatból is születhet gyerek, akiről a biológiai apa nem is tud. Ott milyen kötődés lenne?

Egyébként félreértetted Pannát rendesen...

Félreértesz. :)

Hidd el, én is örömmel elfogadtam volna anyám új férjét, és szerettem volna úgy, mintha az igazi apám lenne.

Tehát az egész fröcsögésed felesleges, mert nem vontam kétségbe, hogy a törődés, a szeretet számít.

Csupán elképzeltem, ahogy az édesapa magömlésként tekint a születendő gyermekére, ráadásul kétséges az is, hogy tőle van...

Ilyet még sosem hallottam.

No, igen. Írta, hogy pár év múlva szeretnének egy gyereket. Most 30, és mi van, ha pár év múlva nem és nem jön az a baba?

Mert vagy nincs v. nem jó már a petesejt, vagy a spermával lesz gond?

Ez is előfordulhat. Akkor majd szépen belenyugszik, hogy nincs gyerek? Vagy megy idegen petéért/spermáért?

Nekem azért erről kicsit más a véleményem. Sokan a férfiak közül is vágynak az apaságra és nem szórják a magvaikat ide-oda a szélben. Sőt továbbmegyek, van, aki már a terhesség előtt és alatti is jobban ott van szellemileg és lelkileg is a szülővé válás útján. Ilyen például a tesóm, aki jobban várta a babát, mint a neje, sőt jobban is boldogult vele kezdetben.Bár az exem is tudatosan akart apa lenni és, amennyire a képességeitől tellett, vigyázni rám. Tehát nem kell feltétlenül apává lenni, hogy a kötődés működjön.

Valóban, a férfiak kb. 4%-a nem a saját biológia utódját nevelgeti, ebből jó páran abban a boldog tudatban, hogy az övék.Nyilván nem csak a genetika a meghatározó és a nevelésnek legalább akkora hatása van. Ellenben, azért így vagy úgy, gyakran azért a gyerekek érdeklődnek a biológia szüleik iránt. Az örökbefogadott másodunokatesómat pld. 17-18 éves kora körül borította el a vágy elemi erővel, hogy megismerje a szüleit, amit sajnos a nénémék nem fogadtak túl jól és részben ez is vezetett ahhoz, hogy megromlott a kapcsolat a nénémék és a gyerek közt. Szerintem a nyílt adományozás, mint Serena.. esetében, ilyen tekintetben szerencsésebb.

Szerintem, amit a különórákról és a többiről írtál, annak semmi köze ahhoz, hogy párban vagy egyedül vállal gyereket. Vannak olyan jól kereső nők, akik ezt egyedül is könnyen biztosítják, és párok is, aki annak ellenére, hogy tisztességesen és keményen dolgoznak, ketten is alig keresik meg a túléléshez szükséges pénzt.

A különórák és a csilivili iskolák mellesleg nem sokat érnek, ha nincs meg a szerető háttér vagy a gyerek nem odavaló. Külföldre meg elmehet ösztöndíjjal, ha van olyan értelmes, hogy megérdemli. Bár szerintem abban sincsen semmi, ha egy gyerek szakmát tanul, mert nem csak a diplomás számít embernek. Legalábbis az én világnézetem szerint.

Köszönöm

Örülök, hogy jó szülők neveltek :) ez többet ér, mint a gének.

Nagyon bátor döntés volt.

Aki elítél úgy, hogy nem ismeri az okokat, körülményeket, azzal nem kell foglalkozni.

Az idő biztosan téged fog igazolni.

Korábban leszóltad az 50-es elvált nőket. Pedig ők sokkal többet láttak, tapasztaltak az életben, mint egy 30-as. Pláne a gyereknevelésben, mert ők már felneveltek gyereke/ke/t, tehát látni az eredményt is, neked pedig még csak rózsaszínű elképzeléseid vannak.

Ők már megtapasztalták, hogy egy baba érkezése mennyit változtat mindenkin.

Szóval, te csak ne legyél annyira biztos abban például, hogy a férjed jó és törődő apuka lesz, mert nem tudhatod, míg ki nem próbáltad (azt írtad, nincs még gyerek). Ahogy abban sem lehetsz biztos, hogy a házasságod örökké tart majd.

Tudom, divat manapság leszólni, semmibe venni az idősebbeket, de nem mindenki hülye, viszont élettapasztalata jóval több van.

És te úgy látszik, csukott szemekkel járkálsz a világban, ha nem látsz, hallasz olyat hogy biológiai apuka tojik a gyerekére, a nevelőapa meg sajátjaként neveli, szereti, törődik vele.

A férjed az apukája a családokat nem a vér köti össze.

Az én biológiai szüleimet nem is ismerem (bár tudom kik sajnos) de vannak szüleim akiknél jobb szülőket elképzelni sem tudnék.

Lehet, hogy a férjednek fiatalabb korából van valahol egy gyereke.

Mint tudod, 100%-os fogamzásgátlás nincs, sajnos. Ha most megtudná, ugyanúgy kötődne hozzá, mint majd a közös gyereketekhez?

(Ha te voltál neki az első, akkor ez természetesen lehetetlen)