Miben és mikor csalódtál? (beszélgetős fórum)

Dehát... mikor szépen elterveztem, hogy hányat és mikor?

De lehet, hogy nyitok egy fórumot, mert #párkapcsolat.:D

Én nem hinném, hogy attól jobb lesz, ha olvasod, hogy más is csalódott, mint te. Vagy a legszebb öröm a káröröm?

Sosem értettem, hogy miért kell önsajnálkozni, amikor egy kapcsolatnak vége. Saját magatokat teszitek tönkre.

Persze én erről a témáról nem tudok regéket írni, mivel én még nem voltam ilyen helyzetben...

Ezt így konkrétan nem éreztem, hogy a másik felemet vesztettem volna el.

Volt, hogy nagyon nehezen voltam csak hajlandó kikecmeregni a rózsaszín ködből. Persze visszatekintve nem kellet volna csalódnom, ha nyitott a szemem.

Van-e tanulság?

Van.

Nem a szerelembe kell szerelmesnek lenni,hanem az embert kell megismerni, őt lehet szeretni (vagy nem).

Más nem mehetett át azon amin Te...hiszen ez a Te fájdalmad, Te történeted.

Éltünk át csalódásokat, voltunk/vagyunk padlón és alatta.

Tudnék magam is olyan csalódásról mesélni, hogy a fal adta a másikat-bár nem szívesen, mert itt hamar szétkapják az ember lányát ;)-

De talán ha leírod, kiírod magadból kicsit könnyebb lesz...

Nem kekeckedni szeretnék, de ha személyről van szó ( csalódás tekintetében) akkor az nem Miben hanem Kiben.

A fórumra visszatérve az anyámban csalódtam --és csalódom ma is--, az együtt leélt fél évszázadunk folyamán azért nagyjából renbde tudtam tenni magamban ezt a(z) (v)iszonyt.

Párkapcsolatom immáron 35 éve tökéletes, ( az első udvarlóm mellett kitartottam, ezek szerint Ő is) három immáron felnőtt gyrekemre büszke vagyok, barátnőim még a középsuliból vannak, szóval nem lehet okom panaszra.

Osztom az előttem szóló véleményét, a csalódás az élet szükséges és nem kellemes velejárója, olyan ember nem született akit nem ért soha semmilyen csalódás.

Ki hogy kezeli az már nagyon egyéni és ebben rejlik a lényeg.

Nem írok regényt a Hoxára.

A csalódás is az élet része.