Mi létezésed értelme? (beszélgetős fórum)

Életünknek nincs értelme?

Valakiének tényleg.

Értelek!

Értem én a választ, kár hogy így alakult. Azt hittem, majd elbeszélgetünk erről is, mint annyi más értelmes és számomra esetleg értelmetlennek tűnő dolgokon is tudunk, szoktunk cseverészni. De ha nem, akkor nem!

Az ember létezésének nincs valódi értelme vagy célja, mert az emberi létezése, létrejötte a véletlen következménye a természetben, és bármi, ami a véletlen következtében létezik, nem rendelkezhet céllal.

Életünknek nincs értelme, de mi emberek megpróbálhatunk értelmet vagy célt társítani hozzá, hogy azzal igazoljuk létezésünket.

Te is jobban járnál, ha nem egy hónapja idejétmúlt, befuccsolt dolgot kotornál elő, ha közlésvágyad van, hanem valami pozitívabba fektetnél energiát a fanyalgás helyett.

Bocsi ...

♥

Kár, hogy így alakult, jó lett volna valami olyat is olvasni ebben a fórumban, amely közelebb visz a feltett kérdésre adandó válaszhoz.

De úgy látszik, minden hónapra jut egy-egy olyan fórum, amely a végén valami miatt kudarcba fullad.

"Alapjában véve, van-e komoly értelme annak az életnek, amelybe akaratlanul lépünk be, s amelyből akaratunk ellenére távozunk?"

Jelenleg Dumas szkepticizmusa jellemez; afelé hajlok, hogy az élet értelme semmi más, pusztán a lét, az élet maga.

Egyesek gyermekeikben látják létük értelmét, mások istenben, és így tovább. Nyilvánvalóan (az emberek számára eltérö mértékben) ezek fontos dolgok. De hogy mindössze ez lenne az élet értelme? Ilyen (elnézést a jelzöért) alpári dolgok? Ennél valami sokkalta nagyobb kell! Talán maga a puszta, lemeztelenített élet az...

(P.S.: Az ilyesminek se vége, se hossza. Na, ezért és ilyenkor részesítem elönyben az egzakt tudományokat a filozófiával szemben.) :D

Kedves vagy, köszönöm. ♥

Nemrég, a nagymamám temetésén tapasztaltam meg, hogy a halál (így közvetetten az élet is) mindenkinek mást-mást jelent: a hívök nem búcsúztak el végleg a nagymamámtól; számukra létezik egyfajta halál utáni élet, és bíznak a viszontlátásban. Nekem, ateistának, ez abszurd. Számomra ö, és a halott szeretteim örökre elvesztek - csak a múltban, az emlékeimben léteznek. Ezért talán a hívöknek valamelyest könnyebb, mert a hit vigasztal. De nekem ez nem megy, és nem ment soha; ehhez túlzottan materialista gondolkodású vagyok.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: létezésem értelmére (most legalábbis úgy gondolom) életem alkonyán, költöi hasonlattal: a halálos ágyamon (ha lesz...), életemre visszatekintve tudnék talán rájönni. Hogy megérte-e léteznem, s ha igen, miért. Most még csak keresem a választ...

Valaki hisz Istenben, valaki meg nem :) Ezt így kell elfogadni. Mindenki eltudja dönteni, hogy miben képes hinni, hogy milyen értékek mentén szeretné felépíteni fel az életét, és milyen céljai vannak az életben, ami értelmet ad az ő életének.

A forum kérdése pedig elég becsapós, mert létezni és élni, az két különböző dolog. Sokan csak léteznek és vegetálnak, de nem képesek küzdeni a saját boldogságukért. Mert ez az egyik olyan dolog az életben, ami nem megszerezhető.

Milyen istent?...

Mindegy; értelmetlen és felesleges lenne emiatt vitába bonyolódni. Számomra nincs isten.

Hogy segítsek a rászorulókon,akik a hátamon,vállamon támaszkodva állnak fel,miközben engem nyomnak lefelé.

De sebaj,én újra és újra felállok.

Aztán jöhet a következő rászoruló.

Kb ennyit látok most,ez az életem "értelme".