Mi lehet a baj? (beszélgetős fórum)

Szerintem általános problémát okoz ma az a hozzáállás, hogy ha huszonéves vagy és egy 1-2-3 éves kapcsolatodban nehéz időszak jön (ami időnként törvényszerű), akkor menekülj, mert fiatal vagy és akkor nem ő a a tökéletes.

Tökéletes dolgok nem pottyannak az ölünkbe! A legjobb kapcsolatokban is vannak nehéz időszakok, csak régebben szó nélkül megküzdöttek vele a párok, ma meg lelépünk és nem tanuljuk meg kezelni. Főleg, hogy legtöbbünk a szüleitől sem lát probléma- és konfliktuskezelési "praktikákat".

Persze, először el kell gondolkodni, szeretitek-e egymást, akarjátok-e folytatni a kapcsolatot.

A várakozás, hogy majd az idő megoldja, csak arra jó, hogy idővel beletörődsz, hogy ez nem jó, és nyugodtabb szívvel lépsz ki a kapcsolatból. A rossz dologban töltött hosszú idő meggyőz, hogy ez már nem lesz jobb, de ha nem teszel érte, rossz marad, sőt, úgyhogy szakítás a vége.

Mi volt az elején? Mitől volt jó? Mit szerettem benne? Most mit kritizálok benne? Mi taszít?

Kiben változtak meg a dolgok? Általában bennem, másként látom a dolgokat. Akkor ne őt akarjam megváltoztatni, hanem cseréljem le a szemüvegem, amivel mindent borúsan látok.

Az elején általában a vágyat, a tüzet az szítja, hogy el szeretném érni, meg szeretném szerezni őt. Ezt úgy próbálom elérni, hogy elkápráztatom. Hogy engem akarjon. Ha aztán ezt az állapotot elérem, és onnantól csak hagyom, hogy ő rajongjon értem, motiválatlanná válok és érdektelenné válik szép lassan számomra a kapcsolat.

Pedig izgalmas kihívás lehet most is, hogy már ismer, tudja, mire számíthat és én mégis meglepem, mégis újat mutatok magamból, akkor vagyok igazi nő. Ne csak szeressen és kedves legyen, meg kell őrjíteni. Ez új kihívás, Te is beindulsz tőle, meg attól is, hogy ő is beindul Rád (nem csak szexuálisan, hanem büszke lesz Rád, meg bátrabb, hogy mégis kell neked, elég lohasztó egy bátortalan pasi).

Nem feltétlen az agyoncsépelt szexi fehérneműre gondolok, hanem ha nem szoktál ilyesmit, akkor konyhatündérkedni, vagy gyertyásan teríteni vacsorához, simán szépen kiöltözni egy helyre és kicsit kacérkodni vele, csinálni valami szép és praktikus dolgot otthonra, séta a közeli parkban felszabadultan, énekelni, táncolni, mindenki sokoldalú...

Megfigyeltem, hogy mindig az a fél "unja" a kapcsolatot, aki kevesebbet tesz a másik kegyeiért. Érzi, hogy kedveskednek neki, de ez olyan sok, olyan "tolakodás". Persze, hiszen egyoldalú!!

Sokszor egy idő után érezzük, hogy a férfi már nem olyan bódítóan férfias számunkra. Nem olyan hős, béna dolgokban és hülye szokásai vannak. Miért? Mert mi vagyunk a diktátorok és nem akar balhét? Mert csak olyan dolgokat csinál, amit mi szeretnénk és nem az az ő terepe, tehát nem is olyan ügyes?

Csináljunk együtt olyan dolgokat, amiben ő a sokkal ügyesebb, amiért az elején is felnéztünk rá, olyan programot is szervezzünk, ami az ő terepe, ahol ő magyaráz, segít nekünk, ő a hősünk. Alapvető fontosságú, csak akkor tudunk odalenni érte, ha felnézünk rá. Ha valamikor régen felnéztünk rá, volt erre okunk! Csak már elfelejtettük, mert hajlamosak vagyunk csak a bénázást észrevenni.

Fontosak a közös élmények, ezek töltenek fel benneteket az unalmas napokra. Ezek tartanak össze, ezek adják az összekacsintások alapját! Ma sokan küzdenek anyagi problémákkal, de a legegyszerűbb dolgok is jó élményekké válhatnak. Séta a parkban, vagy valami közeli szép helyen, vagy bicajozás, társas, jó beszélgetés, meccsnézés együtt, vagy a barátokkal. Közös főzőcskézés, barkácsolás. Horgászás, autószerelés. :) Kettesben kimenni a naplementében egy játszótérre és a gyerekkorotokról beszélgetni. Közös zuhanyzás. Esténként régi kedvenc mesék felolvasása egymásnak elalvás előtt, egyik nap Te, másik nap Ő...

Ha tudom, hogy mensi előtt sárkány vagyok, akkor próbálom magam türtőztetni, persze, ez nem mindig sikerül, ezért előre szólok neki, hogy ma sárkány napom van, előre bocs, én igyekszem. Ebből látja, hogy próbálok figyelni, könnyebb neki türelmesnek lenni. (Veletek valaki úgy beszélne, tudnátok nyugodtak maradni és továbbra is szeretni? A férfiaknak ilyenekben marha nagy önuralmuk van, pedig nekik is rosszul esik, amiket a fejükhöz vágunk.) És utána, mikor kitisztult az agyunk, érdemes megköszönni, hogy olyan türelmesek voltak velünk.

Fontos észrevenni, mi mindent megtesz értünk és mivel mi is igyekszünk mindent megtenni neki, ezért tudjuk értékelni, amit ő tesz, mert tudjuk, milyen folyamatosan figyelni, mindent megtenni, ezért tudunk hálásak lenni.

A szerelem addig tart, míg olyan bolondok vagyunk, hogy gondolkodás nélkül mindent megteszünk a másikért. Nosza, tegyünk meg érte mindent, máris értékessé válik, hogy oda van értünk, mert megdolgoztunk érte. :) Mert azt értékeljük igazán, amiért megdolgoztunk. Ha folyamatosan mindketten igyekeztek mindent megtenni egymásért - az a tökéletes kapcsolat.

Néha nehéz, de ha ez az alapelv, akkor azért, ha nincs óriási baj, mindig visszaáll a "rend". :)

Sok sikert mindenkinek! Remélem, sikerült érthetően megfogalmaznom és talán mondtam hasznos dolgokat is.

Látod Laurácska,ezt mondtam neked h ne törj pálcát más felett,mert neked is lehetnek gondjaid...

És lám...lettek is:)

Remélem,rendbe jön minden,megpróbálok változni valahogy.

Köszönöm mindenkinek :)

ugyanez van nekem is, én sem bújok mostanában, és ha Ő bújik, akkor sem igazán viszonozom :( én úgy gondoltam, hogy megpróbálok odafigyelni az undokoskodásaimra, mint ahogy Bébike javasolta, és várok még, lehet hogy ez 1 hullámvölgy és változik majd hamarosan! Itt a nyár, a közös nyaralások, lehet bennem is mindent helyrebillent!

Köszi Ladygaga a hozzászólást, hát nem szeretnék elhamarkodottan dönteni, próbálom átgondolni magamban a dolgokat, mint ahogy írtad. Szerintem laura, te is tedd ezt! Ne dönts elhamarkodottan, de ne is maradj vele a végtelenségig megszokásból! Majd az idő eldönt mindent szerintem :)

zsozsici,

21 évesen még nem kéne aszon gondolkoznod, h szereted-e vagy sem...ha már nem lángoló szerelem, akkor épp ideje lépni. azért írom ezt, mert nagyon fiatal vagy, és kell adni magadnak és neki is lehetőséget arra, h a "lángoló szerelmet" újra átéljétek.

"szerintetek ha nem szeretném, akkor ennyire érdekelne, hogy örömet szerezzek neki? Hát nem tudom :("

de, akkor is akarnál neki örömet szerezni, csak nem lennél boldog.

magaddal szemben kell tisztázni, mit is akarsz tőle.

Hiányzik ha nem vagytok együtt??

Ha telefonál milyen a hangulatod?

Szívesen oda bújsz hozzá,puszilgatod??

Ha kérdezz valamit hamar csattansz,válaszolsz kedvesen?

Ha igen akkor nincs baj!