Mi a véleményetek/tapasztalatotok az antidepresszánsokról? (beszélgetős fórum)

a kísérleti nyusziról jutott eszembe, hogy a 11 év gyógyszerezésből, az elmúlt 2 évben éreztem magam a legjobban.Nem volt pánik rohamom. Előtte isten tudja, hányfajta gyógyszert próbáltak ki rajtam és nem volt jó.

most 2.hete, hogy iszonyat rosszul érzem magam a bőrömben, most is olyan, mintha 3 kávét megittam volna.A szívem majd kiugrik a helyéről,olyan gyorsan kalapál.

Macskanita!

Szerintem itt sokan tudják, hogy a gyógyszer nem változtatja meg a világ történéseit és nem is oldódnak meg vele a problémák, de ahhoz, hogy a legszarabb helyzetben is talpon tudj maradni és elmenj a munkahelyre dolgozni, ahhoz kell a gyógyszer (még!), legalább is nekem, igen.

Az én életem sajnos változott, hatványozottan szarabb lett, mint volt, mert ha nem változott volna, akkor most leszokóban lennék, mint azt kb. 1 hónappal ezelőtt írtam.

Ezzel semmi nem oldódik meg a problémáim közül, de dolgozok rajta. Ha nem veszem be azt a .... gyógyszert, akkor nem tudok dolgozni, ha nem tudok dolgozni, akkor ....... ezt mindenki gondolja tovább. Szükség törvényt bont alapon szedem.

Tudod, ha nem szedném ezeket a szarokat, akkor már régen felhúztam volna magam az első fára!

Per pillanat szarok a függőségre, mert a józan eszemre (mert még van) és a kétkezi munkámra szükségem van!

Ettől függetlenül, nagyon örülök annak, ha valaki meg tud szabadulni a bogyók rabságától.

kedves Rózsa!!!

nem azért mondtam amit mondtam...mert jobban vagyok, és le akarom tenni, hanem ...azért mert évekig kísérleti nyuszi voltam, mire eltalálták azt a gyógyszert, ami segített...addigra mondhatom már debil voltam.nem szégyellem, bevallom.

Van betegség, akár mentális, akár szervi, amit muszáj gyógyszerrel kezelni, a mentálisat akkor, amikor már a beteg képtelen kontrollálni a a saját gondolatait, ezáltal életét.Ezek komoly dolgok, ilyenkor kell az orvosi felügyelet, és elengedhetetlen a gyógyszer, hogy a beteg élhetőbb életet éljen.

Viszont!!!

Helyzetem nem változott, sem anyagilag, sem máshogy, és bölcsen tudom továbbra is osztani az észt, hogy a GYÓGYSZERSZEDÉS NEM VÁLTOZTATJA MEG A VILÁG TÖRTÉNÉSEIT, NEM SZÜNTETI MEG A KÍVÜLÁLLÓ DOLGOKAT, AMIK ESETLEG STRESSZHELYZETET, ÉS EZÁLTAL AKÁR SOKKOT, VAGY TRAUMÁT OKOZHATNAK!!!

Ezen önmagunknak kell változtatni, sőt, meg kell tanulni alkalmazkodni ehhez a sz@r világhoz, elfogadni hogy ez van, vagy tudunk tenni érte, hogy helyzetünk változzon, vagy nem, ez élethelyzettől függ.

Viszont.

A gyógyszerekről amit írtam...vagyunk depisek, szorongunk,sz@r a világ, semmi nem jó, bevesszük a z antidepit, bevesszük a szorongásoldót, lebangulunk tőle, majd egy szép napon...felkelünk...szédülünk...nem tudjuk mi a baj? mi lehet? remegünk, félünk? igen...na beveszük szépen azt a bogyót, és egyből szebb lesz a világ...!!!Igen...súlyos függőség alakulhat ki.Amikor már ott tart az ember, hogy nem az akaratától, az értelmétől függ az élete, amikor már a gyógyszertől, amikor már a bogyók irányítják a mindennapokat.

Na ott a gáz.

Bucóka, nagyon fiatal vagy még ehhez!!! Ugye nem akarod, hogy egy szép napon remegő kezekkel kutass a gyógyszeres szekrényben? Én ezt is átéltem...

igen...elengedhetetlen.

de Így utólag, tapasztalatból mondom, aki teheti, SOHA NE KEZDJE EL SZEDNI!!!!

Bucóka!

Majd én válaszolok!

DE azért írja ezt, mert jobban van! Én is 1 hónapja, még azt írtam, hogy jól vagyok, leszokófélben vagyok. DE történtek események amelyek kilátástalan helyzet elé állítottak és sokkal rosszabbul vagyok. Nehéz ezt bevallani. :(

Amikor az ember már kifelé mászik a gödörből és látja a tetejét, akkor bölcsen tanácsokat osztogat.

Lehet osztogatni, de ez a "betegség" lássuk be, hogy nagyon sokban függ a pillanatnyi élethelyzettől és persze rajtunk is, hogy mennyire tudunk "józanok" maradni ezekben a pillanatokban.

Kívánom, hogy minél többen tudjanak kigyógyulni! :)mert az azt jelenti, hogy jobbá vált az életük.

Én mint visszaeső, tudom, hogy külső sokkok nélkül, nem estem volna vissza. Remélem, hogy egyszer én is elmondhatom, hogy rendeződött az életem és végre letehetem a gyógyszereket.

Neked is ment volna annak idején gyógyszer nélkül is?

Nem csak azért vélekedsz róla így,mert most jól vagy és le akarod tenni?

Én nem akarok negatív lenni,de vannak visszaesők is,mármint most nem a gyógyszerre gondolok,hanem a betegségbe visszaesők.De vannak akik örökre meggyógyulnak.

Most ezzel nem a gyógyszer mellett akarok érvelni,de szerintem sok esetben elengedhetetlen.Nem?

elmondom, hogy kitartás, erő és hit kell hozzá.akarni kell, és megy gyógyszer nélkül...erre most kezdek rájönni, miután éveken át roncsoltama szervezetemet( még mindig) gyógyszerekkel...

Jelentem, leszokóban vagyok.

Mivel olyan régóta tart már,hogy szinte már ezzel nem is foglalkozok,ezért rá sem kérdeztem.Ő nem pszichológus,sajnos nem tudja.

Amik a tények,h apumnak hasonló problémái voltak/vannak,ezáltal mondhatni,h örököltem a hajlamot.

A kiváltó ok pedig,csak azon időszakra tudok tippelni amikor megjelent.

Szakítás és érettségi,ez a két dolog volt ami annak idején előhozhatta.

De már a múltamban (egyedül) nem kutakodok.Ami elmúlt az elmúlt,a jövőbe nem látok,így a jelenemet kell normális szintre hoznom.

Még keresek egy pszichológust és csoportos vagy egyedüli terápiára fogok / szeretnék járni.

Hacsak olyan jól nm leszek a gyógyszertől,h még azt is elfelejtem,hogy egyszer valaha nekem ilyen betegségem volt.:)

Köszönöm a biztatást,kedves tőled!:)

Nem mondott a doki semmi mást,mitöl van ez? valakinek volt a családba? Eztet lehet örökölni mint betegséget? Nagyon drukkolok hasson a gyógyszer

és te jól legyél.

Sziasztok!

Ígértem,hogy megírom,hogy mi volt ma a pszichiáternél.

Semmi extra nem történt, és semmi olyat nem mondott amit eddig ne tudtam volna.

Leginkább kérdezgetett,kapcsolatomról,suliról,h nincsenek e dührohamaim meg h hogy alszok,ilyeneket.

Mivel gyógyszertért mentem,így meg is kaptam,úgy h mondanom sem kellett neki.

Ugyan azt a gyógyszert adta,mint amit 2éve szedtem.

Napi fél szem,ha 2 héten belül nem fejti ki a hatását,akkor emelnem kell 1 szemre,minden este.

Citapram 20mg-os.

Szednem kell minimum februárig,de azt mondta h 6hónapig is elhúzódhat.Nem hagyhatom abba,akkor sem ha jobban vagyok.3 hónap múlva kell vissza mennem,ha nincs különösebb panaszom.

Azért kell 6hónapig szednem,mert visszaeső vagyok.

Kérdeztem,hogy elfog e múlni valaha?Vagy h hogyan is van ez?

Azt mondta h folytassam a dolgaimat,suli,sport,emberek közé járás stb...

És ha rendeződik az am sem heves életem,akkor igen,helyre fog állni a régi rendszer.

Hát így állok,kíváncsian várom a folytatást.

Saját tapasztalat/vélemény: HÉTféle antidepresszánst szedetett velem az áterem ( mindegyiket hónapokig), de egyik se vált be, mígnem 4 év után nagyon bölcsen kijelentette, hogy esetemben ezek szerint nem is depresszió áll fenn, "csak" szoc. fóbia , amire többnyire hatástalanok ( vagy kevésbé hatnak) az antidepresszánsok , ellenben remek jók a feszültségoldók.

Valóban jók voltak egészen addig, míg évek alatt nem kellett a hatásos dózist olyannyira megemelnem, hogy nyugtatófüggő lettem.

(érdekes, azt soha egy szakembertől nem hallottam hogy vigyázat, komoly veszélye lehet a huzamos ideig szedett egyre nagyobb dózisú bzd-nek, mindig simán felírták amennyit csak kértem.)

Én már olyan szinten éber vagyok, hogy most már nagyon szeretnék egy kicsit aludni. :)

Sajnos az első mondatod nem illik rám.

Célom az van, de akkora akadálypályát építettek nekem, hogy sokszor nem tudok átugrani egy egy falat! :( Pedig akarom!

Most az futott végig az agyamon, hogy miért van az, hogy egyeseket a sors a tenyerén hordoz, mások meg belegebednek a mindennapok harcába?

Most haragszom az egész világra!

több erő van te benned meg cél, és tudatosan reális pozitiv gondolkodású hölgy vagy.

Sokan azt hiszik hogy a világ körülöttük forog,még fel nem ébrednek egy napon.

8.-án megyek majd , de most amúgy jobban vagyok,bááár... mind1,kíváncsi vagyok,h mit fog mondani vagy adni az orvos...

Majd megírom úgyis,hogy miket mondott...

Tapasztalatok:évek óta szedem és nem egyfajtát,de még mindig depressziós az állapotom,pedig személyszerint arra vágyok hogy örök életemre eltakarodjon ez az állapot belöllem.

Vélemény:A gyógyszereket nem azért hozták forgalomba hogy végérvényesen/hosszútávon megszüntessen betegségeket,mert abba semmi üzlet nem volna,(kizárólag a nem túl magasfokú depresszióról beszélek):csak a világban bízhatunk amit nem az ember kreált,társaság keresése,sötétség kerülése,napfény,növények,virágok,természet,illatok,színek,célkitűzések,pozitív gondolatok,nem kártékony élvezetek.Sok ilyen alternatívát lehet olvasni interneten,ami segíthet.Csak gyógyszert ne lássak.

"Ameddig az ember nem beszélget el saját magával, addig semmi sem fog változni. Tessék rengeteg célt kitűzni, és azonnal eldobni a bogyókat. Egy bogyó beszedése, egy gyógyszerügynöknek a napi pénzszükséglete :)"

Ha saját magaddal beszélgetsz, az már nem jó jel:)

Az utolsó mondatod meg egyenesen baromság!

Bucóka!

Mi lett veled, mi történt a dokinál..írjál..

tűzz ki célokat, nézz szembe önmagaddal és nagyon happy leszel!

húú de felhúztam magam

Erről a beírásról nekem az jutott az eszembe, hogy fúúúú de rohadt bölcs tud lenni az ember amikor már jól van.Azzal a hatalmas élettapasztalattal, ahogyan leírtad. Tudod majd ha eltemetted a testvéredet, a szüleidet és egy élet munkáját viszi el a víz, akkor nagyon nehéz tenni az ellen, hogy ne történjen meg újra. Én nem a hibáimból kerültem ilyen állapotba, ezt a lapot osztotta az élet.

Mindenkinek más adatott meg és mindenkinek van mivel szembenéznie, valószínű azért vannak itt.

Huszonévesen még én is így gondoltam. A kitűzött cél meg elúszott. :(

"volt egy lelki válságom" egy lelki válságot még én is túléltem gyógyszerek nélkül, de ..... á nem ragozom, mert csak felhúzom magam!

Sziasztok, remélem segítek valakinek azzal hogy leírom a véleményemet.

Volt egy lelki válságom (a halál gondolatával foglalkoztam) aztán kitalálták hogy nyugtatót, és antidepresszánst kell szednem. Az első napokban jó volt, mert úgy éreztem nyugodt vagyok, és minden jobb. Azonban utána csak rosszabb lett. Szószerint belassultam, kedvtelen,unott voltam egyfolytában. A saját barátaim nem tudtak felvidítani, míg egynap el nem dobtam a tablettákat. Én ezt tudom ajánlani mindenkinek is. Ameddig az ember nem beszélget el saját magával, addig semmi sem fog változni. A hibákból tanulni kell, és tenni kell ellene hogy ne történjen meg újra. Tessék rengeteg célt kitűzni, és azonnal eldobni a bogyókat. Egy bogyó beszedése, egy gyógyszerügynöknek a napi pénzszükséglete :)

Sziasztok!

Régen nem írtam már ide,sajnos naon összejöttek a dolgaim..elég sokat romlott az állapotom is,így nem volt más választásom kértem egy időpontot egy pszichiáterhez.Nála jártam annak idején is,amikor naon padlon voltam.

Kíváncsi leszek mit fog mondani,az igazságot megvallva gyógyszerért megyek,remélem azt fogja felírni,mint 2éve,az hatott.

Most így állok per pill.Se suliba,se gyakszira nem tudok járni...van,hogy elmegyek,de kész gyötrelem az egész.

Tiszta feszült vagyok.Remélem a gyógyszer meghozza a "megváltást".

Én nagyon bízok a dologban,úgy gondolom,h ezt már épp ésszel nemigazán lehet bírni.

szia

nagyon köszönöm a bíztatást:)

Azthiszem az omega3-at megpróbálom mert nem most hallom először hogy jó. Ártani nem árthat:) és pszichológushoz fogok járni.Megpróbálom hátha:)

Köszi, átadom.

Így utólag, igen valószínűnek tűnik. Az antidepresszáns nem használt, a sanax pedig nagyon-nagyon sokat ártott.

Szerintem próbáld meg az omega3-at szedni és apró célokat kitűzni naponta a sikerélmény érdekében. A problémákat le lehet írni, ki kell beszélni Sok-sok kitartást és jobbulást kívánok.