Mi a véleményetek arról a szülői felfogásról, hogy "amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok"? (beszélgetős fórum)

szerintem nincs semmi extra gaz abban, amit irtal.

te ugy latod, ott a suli, a tanulus, mennel baratokkal, otthon besegitesz, de igy is mindig nyaggatnak

anyukad ugy latja, mos, foz, takarit, bevasarol, viszi a haztartast, te meg alig segitesz be, mikor semmi dolgot (latszatra), akkor is ugy kell noszogatni

korodat tekintve felnott vagy, de gyerekkent elsz meg ugye a szuleiddel. van igazsag abban, hogy amig ok tartanak el, veluk elsz, addig neked is ki kell venned a reszedet mindenbol es szot fogadni

tinikori lazadasban vagy :D mar elore boritekolod, mi lenne, ha pasid lenne vagy baratokkal lognal, mekkora balhe lenne. lehet, hogy a szuleid nehezen fogadnak el, sokan viselik nehezen, hogy a gyerek felno, de elfogadnak igy vagy ugy.

amit tehetsz, hogy megbeszeled normalisan, mi a problemad. akkor sem lesz zokkenomentes a valtozas, de legalabb nem lesz balhe, osszeveszes a szulokkel. nemsokara ugyis elkoltozol, akkor minden sokkal konnyebb lesz

anyuka halálra unja magát otthon, nem jár dolgozóba, nem talákozik emberekkel, nincs életcélja. az ilyen elviselhetetlen, nem szabad otthon maradni. barátok, csoportársak? velük nem lehetne összeköltözni?

amúgy minden 18 évesnek azt javasolnám, h másik városba menjen tanulni.

Igy van.

Amig az ember otthon van, tobbe-kevesbe kell alkalmazkodni.

aki onallosulni akar, tegyen is erte, ne masoktol varja a valtoztatast.

Nem nyafogni, panaszkodni, hanem tenni erte.

Azért ezt a mérsékletes távolságrartást megtehet akkor is, amikor le szeretne ülni az asztalhoz és várja, hogy elé tegyék az ételt, leveti a ruhát, és várja, hogy tiszta legyen, kiveszi a tiszta edényt a szekrényből.

Aki azt szeretné, hogy felnőttként kezeljék, az viselkedjen is felnőttként.

Tényleg nem érted, vagy csak kötekszel?

A köznyelvben a munka munkahelyet jelent.

Ez a mondat annyit jelent, nem dolgozik munkahelyen, ennyi. Ha ezen meg akarsz sértődni, megteheted, csak épp nevetséges.

Egyébként a munkahely+háztartás még mindig több munkát jelent, mint csak a háztartás.

"Nem dolgozik, otthon vezeti a háztartást"

Nalam ez verte ki eloszor a biztositekot.

Azért kommunikál így, mert így tud. Ideális esetben, ha mindketten dolgoznátok rajta szakember segítségével megoldható lenne, de nagyon ritka, aki beismeri, főleg ha úgy érzi mindent jól csinált.

A veszekedés, agresszivitás nem rólad szól, hanem róla. Nem elégedett az életével, s ez így jön ki rajta. Próbálj meg az ő szemüvegén keresztül nézni, nem biztos, hogy most sikerül, mert sok harag, keserűség van benned. Ami ebben a helyzetben teljesen normális.

Tehát két megoldás van: 1. Saját lábadra állsz

2. Szakember segítségét kéritek

Más nincs, mert a csendben tűrés nem megoldás, igaz még mindig az a legegyszerűbb.

Nekem apám ilyen mentalitású, ismerős a helyzet. Megvan a maga pszichológiai oka a viselkedésüknek.

Ami téged illet és itt páran megjegyezték: kamaszként viselkedsz, mint ahogy ez anyukád elvárása. Én sem voltam 20 évesen felnőtt, a hasonló mentalitású szülők gyermekei később válnak felnőttekké. Jót tenne, ha minél előbb el tudnál költözni. Ritka az olyan helyzet, hogy a szülő mentalitást vált, s amíg anyagilag függsz tőle, addig függő viszony áll fent.

A "segítek ha megkér" nálam is kiverte a biztosítékot, akkor is kiveri amikor a férj mond ilyet. Akárhol laksz vannak háztartási munkák, amelyekben részed van. Az együttélés elsődleges szabálya, hogy mindenki elvégzi a saját feladatát. Ezt meg lehet beszélni, s ha le van osztva a munka, akkor nincs harag. Még akkor is, ha anyukád otthon van, nem házicseléd.

Én is segítésnek fogtam fel régen, sőt szerintem minden gyerek annak fogja fel, csakhogy te már nem vagy gyerek.

Nem Te segítesz neki, hanem együtt kellene vezetni a háztartást. Ugyanis együtt lakjátok a házat. Gondolom apud dolgozik, anyud ügyintéz meg háztartást vezet, amiből legalább 30-40%-ban ki kellene venned a részed mindenféle kérés, kérelembenyújtás nélkül, mivel Te is ott élsz, ennyi idősen kell látnod, hogy mi a rendszer, mit kell megcsinálni vagy mi a soron következő feladat.

Ez az egyik tanácsom, amit külső szemlélőként mondok.

És van egy másik, az hogy sürgősen állj a saját lábadra, költözz el, és dolgozz.

Anyám ugyan ilyen hárpia volt, de tudnám még fokozni, nem kicsit. Szóval át tudom érezni, azt amit leírtál, a szidások, az állandó lelki terror. Apám a kis bábúja volt, azt csinálta amit ő mondott, hát köszi, én nem álltam be a sorba, és ez kiverte nála a biztosítékot :D

Még 19 éves koromba is ő határozta meg, hogy meddig maradhatok ki, azon alkalmak közül, mikor nagy nehezen elengedett. Volt hogy késtem fél órát, és akkora balhét csapott, hogy nem szólt hozzám két hétig, nem terített nekem az asztalnál, és úgy ment el mellettem mintha ott sem lettem volna, és ha ne adj isten apám ritkán mellém állt, akkor ugyan ez lett a veszte, és azt addig csinálta míg elfogyott az energiám, és puncsoltam a bocsánatáért, mire nagy kegyesen megbocsájtott...

Több mint 6 éve abszolút nem beszélünk, ő sem keres, nem érdeklem, 20 voltam mikor elköltöztem otthonról.

Igen sok családnál jelen van, de ezt a mondást egyik félnek sem szabadna szó szerint venni.

Ha a kenyéradó kötelességszerűen gondoskodik a gyerekéről, akkor lehetnek jogos elvárásai is.

De ez nem csaphat át abba, minden úgy történjen, ahogy ő akarja, akár a gyereke szándékai ellenére is, mert ezzel nagy töréseket okozhat benne. (Pl. állandó frusztráltság, nem megfelelő házasságba menekülés, albérletbe költözés, ami nem kis nélkülözésekkel járhat, stb.)

Amiket leírtál, úgy látom, azzal szemben, hogy rendesen teszed a dolgod, anyukádnak az a baja, hogy nem elégíti a háztartás, nem jár sehová, nincs más emberekkel kapcsolata, ezért beléd köt, ha kell, ha nem. Neki ez jelenti az egyetlen szórakozást, ráadásul még azt is hiszi, hogy ezzel nevel téged.

Próbáld vele megértetni, hogy (azzal együtt, hogy köszönöd, hogy ott lakhatsz) nem vagy marionettbábu, amit úgy rángathat, ahogy ő akar.

Nagyon gyerek vagy meg. Pedig 20 evesen nem kellene.

Egyetertek a "kamaszpanasz" megfogalmazassal.

Szerintem egy 20 évesnek aki otthon él,a szülei tartják még el a tanulmányai miatt, a minimum lenne,hogy kérés nélkül elvegzi a házimunkát.

Számomra elkeserito,hogy ezért még külön fel is vannak ezek a gyerekek háborodva,persze a több százezres, milliós tandíj fizetése a szülők részéről legyen természetes, ugye?

Rengeteg ember jár főiskolára, egyetemre munka és gyerekek, család mellett, talán a forumindito sem halna bele, ha pusztán szeretetből, vagy hálából segítene otthon külön kérvény benyujtasa nélkül.

Talán a szülők is másképp állnának hozzá.

Az ilyen mentalitasu szulo meg 80 eves koraban is siman ledirigalna a "gyereke" fejet...

Marad a mertekletes tavoltartas elve.

Nem tudsz mit tenni, az egyik fuleden be, a masikon ki.

Aztan csodalkozik, hogy probal a "gyerek" minel messzebb kerulni a csaladi befolyas miatt.

Te nem fogod ezt tenni a gyerekeddel.

Nekem volt egy ilyen ismerősöm,mondjuk ott az apa volt hasonló kaliber.A csajszi a fősuli után rögtön férjhez is ment,hogy szabaduljon.Na,ezt azért nem tanácsolom.Nem a legjobb megoldás.

Ahogy így olvasom a beszélgetés sem sokat érne az anyukáddal.Csak megsértődne.

Szerintem is minél hamarabb keress egy suli mellett végezhető munkát(szeptemberben több diákmunka is akad,mert a legtöbben a nyarat szokták erre beáldozni)és költözz el!Akár barátnőkkel albiba vagy különleges esetekben felvesznek a koliba is(legalábbis nálunk volt ilyen lehetőség is).

Mindenestre sok sikert és kitartás!

sajnos ez van egyes szuloknel.

valoszinuleg ok is ugyanezt kaptak az o suleiktol, ezt a viselkedesmintat adjak tovabb.

Mi a megoldas?

azonkivul, hogy elmondod nekik ugyanezt, hogy mennyire faj neked ez a banasmod.

Igen, rossz az ilyen kiszolgaltatott elethelyzet,

rossz, hogy meg mindig uraljak az eletedet,

rossz, hogy nem onallosodhatsz.

Mindenkeppen azon kell majd faradoznod, hogy legyen majd munkad, jovedelmed; kulon lakhatasi lehetoseged, hogy onallossodj, hogy levalj toluk anyagilag.

Bar majd azt is szeretne anyud beosztani helyetted.

Ugy tunik, o az uralkodo tipus.

Nem azt a tippet kérném, hogy "menj el dolgozni", hanem véleményeket, tapasztalatokat, hogy más családnál is jelen van ez?

20 múltam, viszont még egyetemista vagyok, nincs saját keresetem. Nincs túl sok barátom, nem is nagyon mozdulok ki, különben hallgathatnám napokig, hogy egy délután el mertem menni otthonról, pl hogy barátnőmmel beüljünk egy moziba, vagy hasonló. Apát nem is érdekli, igazából anya szokta hozzám vágni ezeket a dolgokat. Nem dolgozik, otthon vezeti a háztartást, de be szoktam neki segíteni, ha normális hangnemben megkér. Mégis ki segítene bármit is, ha előtte úgy beszéltek vele, mint a kutyával?

Nem egyszer volt már az, hogy pl vizsgára kellett készülnöm, vagy csak szimplán tanultam, és nem értette meg, hogy ezért nincs kedvem órákat utazgatni aznap, hogy elmenjek vele vásárolgatni. Ilyenkor megsértődik, és ezeket vágja a fejemhez: "menj el dolgozni" vagy "az én házamban laksz, azt csinálod, amit én mondok", stb.. Elég gyerekesnek tűnhet, de ez már többször is előfordult. De egyébként minden más dolognál is érezteti velem ezt, ha 5 perccel később teregetek ki, vagy reggel 10-kor kelek fel (mert hajnalig tanultam), holott elég jól állnak a szüleim anyagilag.

Azt sem képes megérteni, hogy most nyáron is, amíg más korombeliek pl fesztiváloznak, addig én órákat szoktam itthon tanulni naponta, mert 1-2 hónap múlva suli mellett szeretnék dolgozni, hogy végre legyen saját pénzem. Abba bele sem gondolok, hogy ha pl lenne barátom, akkor megtiltaná, hogy találkozzak vele, mert hogy ne szórakozgassam el az időmet, legyek csak otthon és dolgozzak. Oké, de mégis mit? Főzni tudok, de csak magamra főzhetek, kisebb házimunkákat mindig megcsinálom, akkor mégis mit vár még el? Rend- és tisztaságmániás, de ha minden rendbe van téve és le merek ülni 2 percre, én leszek a lusta, semmirekellő. Néha csak úgy a nap folyamán megtalál, és hozzám vág dolgokat (átvitt értelemben, persze), hogy mekkora egy lusta dög vagyok, stb.. Talán számít, de volt már olyan is, hogy mosogatott, majd apa valami olyat csinált, amit anya máshogyan akart (nem komoly dolog), elkezdett hisztizni és a tányért a földhöz vágta.

Tudom, menjek el dolgozni és költözzek is el, azzal nem is lesz gond, de engem az érdekel, hogy egyes szülők miért viselkednek így a saját gyerekükkel? Miért kell sajnálni tőle, ha néha ki akar kapcsolódni a barátaival? Nem, nem azért írom ezt, mert el akartam volna menni fesztiválokra, egyáltalán nem is vonz ez, de nem értem, ha a szülők nem mozdulnak ki soha, miért erőltetik rá a gyerekükre is ugyanezt? Nem arról van szó, hogy a szülők pénzét költi (mégis mennyibe kerül egy fagyizás/mozizás?), hanem az, hogy pár óráig jól meri érezni magát a gyerekük a barátaival, ez miért fáj a szülőknek? Könnyű azt mondani, hogy fogjam magam és menjek, na de ha odaáig fajul, hogy mehetek, de akkor haza már ne jöjjek 0 Ft-tal a zsebemben? Plusz még ehhez jön az is, hogy megromlik a kapcsolatunk, ki tudja meddig szóba sem fogunk állni, stb.. Én nem szeretném megszakítani velük a kapcsolatot, mert mégiscsak ők a családom, a szüleim. Köszönöm, aki végigolvasta! Más történetét is szívesen meghallgatom/elolvasom, akinek a szülei hasonlóan viselkednek, és hogy mi lett később.