Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetős fórum)
4-dik évad 138-dik török rész,második fele:
Suleyman az orvosával van: Van valami javulás? Dok: Remélem. Van nálam Muhurlu Toprak. Ez ugyan nem gyógyír, de fájdalmad enyhíti. Ferhat: Előkészítsem a vacsoraasztalt? Suleyman: Igen, Mihrimah szultánát is várom. Ferhat: Nagyuram... Mikor még Musztafa és Cihangir hercegeid elvesztésének sebei frissek voltak, akkor kerültem szolgálatodba. A legnehezebb napokban voltam melletted. Tudom mennyi mindent tettél azért, hogy enyhítsd a fájdalmad, mint édesapa. Hallgatásba burkoltad magad. Levegővétel nélkül éltél. Az éles fájdalom, ami egy gyermek elvesztésével jár, megégette lelked. Nem illik, hogy ezt mondjam, talán határaimon is túllépek, de az aggasztó döntés, amelyet meghozni készülsz, újra ebbe az állapotba sodorna. Ugyanazokkal a fájdalmakkal állítana szembe. Suleyman: Most elmehetsz. Eközben, Lokman Beyazidhoz: Hercegem, tudom, hogy válaszút előtt állsz, de kérlek fontold meg Husrev pasa szavait. Nagyurunk egy olyan körülményt teremtett számodra, mely szerint biztonságban a fővárosba visznek, ő maga írta a levelet. Adj ennek a helyzetnek egy esélyt, bízz benne, kérlek. Huseyin: Megboldogult Musztafa hercegünk is bízott az uralkodóban. Könyörögtünk neki, hogy ne menjen. Azt választotta, hogy megbízik az édesapjában. Mindannyian tudjuk mi lett az ártatlan herceg sorsa.. Huseyin: Ez egy csapda. Szulejmán szultán soha nem fog megbocsájtani. Beyazid: Milyen állapotban vannak a katonák? Huseyin: Beszéltem a vezető agákkal a támadásról, amit tervezünk a Sah ellen. Már készülődnek. Én pedig biztonságos utak után kutatok, Kazvinból Grúziába, muszáj tudnunk melyiken indulhatunk el. Bey: Nagyszerű. Amióta Husrev megjött, nincs sok időnk. Mindennél jobban szeretnék megbízni Nagyurunkban Lokman. Milyen szomorú, hogy ennyire nehéz. Nagyurunk minden alkalommal ellenem fordult. Szelim játékai függönyt húztak szeme elé. Mindig engem tekintett bűnbaknak. Nurbanu a lányaival van, Canfeda imádkozik értük. Canfeda: Nincs több akadály hercegünk előtt. A trón mostmár az ő joga. Nur: Nem tudom Canfeda. Mikor a fővárosban annál a jósnőnél jártam..a szavai még mindig kavarognak a fejemben. Visszajátszás: Jósnő: A dinasztiánk a sas és oroszlán nemzetéből származó utóddal fog folytatódni. Ez a szultána már világra hozta azt a herceget, aki trónra kerül majd. Canfeda: Feleslegesen aggódsz, te vagy az a szultána, akire a jósnő utalt, a herceg aki a trónra fog kerülni, pedig a te fiad, Murat herceg. Nur: Meg kell bizonyosodnom erről, addig nem nyugszom. Muszáj minden más lehetőséget kizárnunk. Selim a tükörben nézi magát szobájában, miközben vért lát az arcán. Ekkor Nurbanu lép be:Jól vagy? Ez a súly mindenkit lehangol, látom milyen nyugtalan vagy. Mehmet herceg, Beyazid fia még mindig Amasyában van? Selim: Hogy jön ez ide? Nur: Beyazid herceg másik négy fia vele van Perzsiábantehát miattuk már nem kell aggódnunk, de a herceget pártoló itt maradt emberek elvihetik Mehmet herceget és ellenünk fordíthatják. Ezt sem hagyhajtjuk figyelmen kívül, nem igaz? Selim: Felejtsd ezt el Nurbanu, ez még túl korai lenne. Az első Beyazid, akármi is történjen utána, az úgy lesz, ahogy lesz. Nur: Te mondtad, hogy meg kell vizsgálni az összes lehetőséget. Előkészületeket kell zennünk, mielőtt túl késő lenne. Selim: Felejtsd ezt el Nurbanu! Tedd ahogy mondtam. Eközben Szulejmán a lányához: A te és gyerekeid jelenléte erőt ad nekem Mihrimah. Mih: Ugyanaz alatt a kupola alatt lenni veled engem is boldogsággal tölt el. Isten segedelmével Beyazid nemsokára visszatér, a háborúknak vége lesz és ismét mind együtt elhetünk békében.
Mihrimah kimegy a szobából. Szümbül: Mit mondott Nagyurunk? Hogy látja Beyazid herceget? Mih: Bárcsak megtudtam volna.. De apám egy rejtély, ugyanilyen volt Musztafa bátyám halála előtt is. Akkor anyám próbálta meg szóra bírni, de nem járt sikerrel. Aztán Semiz Ali érkezik. Mihrimah: Gratulálok az új pozíciódhoz. Nem egyszerű a vezírség feladatát végezni. Semiz: Köszönöm. Ez Nagyurunk ajándéka, aki úgy találta jónak, hogy méltó vagyok erre. Mihrimah: Jó hogy épp találkoztunk, beszélni akartam veled. Semiz: Ahogy óhajtod Szultánám. Van valami probléma? Mih: Ez egy olyan dolog, amit itt nem tudunk megbeszélni, gyere a Márvány Palotába, ott vitatjuk meg. Kívül, Sumbul mondja: Nézd el kíváncsiságom, de miről akarsz beszélni Ali pasával? Beyazid hercegről? Mih: Így is mondhatjuk. Az elmúlt években egyedül a pozíciója és ereje miatt maradtam Rüsztemmel. Ezért ellenezte anyám a válásunkat. Ez az erő most Ali pasa kezében van. Az öcsém kedvéért muszáj a közelében maradnom. Sumbul: Csak az öcséd kedvéért? Mih: Sok történetet hallottam már Szümbül. Mindig próbáltam tanulni belőlük. Emlékszel Hatice nagynénémre? A Nagy Vezír felesége lett és hatalmas erőhöz jutott hozzá, ugyanúgy, mint Fatma Szultán. Sumbul: De a végzetük nem valami jó.. Mih: Természetemnél fogva mindig a hatalom közelében kell legyek, hogy legyen befolyásom. Szümbül, elég érhetően elmagyaráztad Zal Mahmudnak, hogyha egyetlen szót is elárul bárkinek Rüsztem haláláról, mi fog történni vele? Sumbul: Igen, ne aggódj. Kazvinban, Defne Beyazidnak: Minél jobban próbálok megszabadulni a hangoktól a fejemben, annál jobban előtörnek. Egyfelől azon tűnődöm, mi van, ha ez az utolsó napunk, utolsó esténk együtt. Félek, Beyazid. Bey: Ne félj. Minden tél után tavasz jön. A miénk is eljön majd. Defne: Úgy véled, helyesen tetted, hogy nem mentél el Husrev pasával? Bey: Nem csak hegyek és tengerek választanak el Nagyurunktól, Defne, ott áll egy hatalmas szikla közöttünk. Ha tudnám, hogy elérem őt, egy másodpercig sem tétováznék és elhagynánk ezt a helyet. Megcsókolnám a kezét és a ruháját. Defne: Mi történne, ha találkoznátok? Hiszed, hogy megbocsájt neked? Bey: Bem tudom. Egyáltalán nem tudom. Ha ma csak lázadó hercegként említenek, annak egyedül apám helytelen döntései az oka. Def: Légy biztos abban, hogyha más nem, mi és Istenünk is tudja, hogy ártatlan vagy. Nem érdemled meg azokat a dolgokat, amiket mondanak rólad. Ha igazán áruló herceg lennél, összefogtál volna a Sahhal Nagyurunk ellen. De nem tetted. Meg sem fordult a fejedben. Bey: Sosem érdekelte, mit gondolok, vagy érzek. Szerinte csak egy lázadó herceg vagyok, akit vissza kell terelni a sorba. És mostmár rendelete is van a halálomról. Soha nem mutatta egy atomnyi részét annak a szeretetnek irányomba, amit Mehmet, Mihrimah, Cihangir vagy Musztafa testvérem felé mutatott. Hogy miért? Nem tudom. Sosem bízott bennem. Soha nem szeretett. Visszaemlékszik egy régi esetre: Beyazid: Miért Szelim megy hadjáratba helyettem? Már nem vagyok kicsi, én is sikeres lennék. Vagy talán nem bízol bennem? Szul: Beyazid, én harcos hercegem, természetesen nem vagy már kicsi. Egy fiatal férfi vagy, épp ezért maradsz itt. Szerinted minden hercegnek háborúba kell mennie? Ha mindegyik harcol, addig ki vigyáz a fővárosra? Bey: Anyám is ugyanezt mondta. De ha ez a helyzet, Szelimnek kellene maradnia. Miért mindig csak én maradjak? Suley: Ezt ne tőlem kérdezd, hanem magadtól...gondolkodj el, vajon hol hibáztál? Suleyman újraolvassa Beyazid levelét: "Oh apám, az egész világ szultánja, Szulejmán szultán, lelkem színe, lélek a lelkemben, apám. Feláldoznád a te Beyazidot, én szeretett apám? Ártatlan vagyok, Istenünk is tudja, én dicső szultánom, édesapám."
Mihrimah kimegy a szobából. Szümbül: Mit mondott Nagyurunk? Hogy látja Beyazid herceget? Mih: Bárcsak megtudtam volna.. De apám egy rejtély, ugyanilyen volt Musztafa bátyám halála előtt is. Akkor anyám próbálta meg szóra bírni, de nem járt sikerrel. Aztán Semiz Ali érkezik. Mihrimah: Gratulálok az új pozíciódhoz. Nem egyszerű a vezírség feladatát végezni. Semiz: Köszönöm. Ez Nagyurunk ajándéka, aki úgy találta jónak, hogy méltó vagyok erre. Mihrimah: Jó hogy épp találkoztunk, beszélni akartam veled. Semiz: Ahogy óhajtod Szultánám. Van valami probléma? Mih: Ez egy olyan dolog, amit itt nem tudunk megbeszélni, gyere a Márvány Palotába, ott vitatjuk meg.Kívül, Sumbul mondja: Nézd el kíváncsiságom, de miről akarsz beszélni Ali pasával? Beyazid hercegről? Mih: Így is mondhatjuk. Az elmúlt években egyedül a pozíciója és ereje miatt maradtam Rüsztemmel. Ezért ellenezte anyám a válásunkat. Ez az erő most Ali pasa kezében van. Az öcsém kedvéért muszáj a közelében maradnom. Sumbul: Csak az öcséd kedvéért? Mih: Sok történetet hallottam már Szümbül. Mindig próbáltam tanulni belőlük. Emlékszel Hatice nagynénémre? A Nagy Vezír felesége lett és hatalmas erőhöz jutott hozzá, ugyanúgy, mint Fatma Szultán. Sumbul: De a végzetük nem valami jó.. Mih: Természetemnél fogva mindig a hatalom közelében kell legyek, hogy legyen befolyásom. Szümbül, elég érhetően elmagyaráztad Zal Mahmudnak, hogyha egyetlen szót is elárul bárkinek Rüsztem haláláról, mi fog történni vele? Sumbul: Igen, ne aggódj.Kazvinban, Defne Beyazidnak: Minél jobban próbálok megszabadulni a hangoktól a fejemben, annál jobban előtörnek. Egyfelől azon tűnődöm, mi van, ha ez az utolsó napunk, utolsó esténk együtt. Félek, Beyazid. Bey: Ne félj. Minden tél után tavasz jön. A miénk is eljön majd. Defne: Úgy véled, helyesen tetted, hogy nem mentél el Husrev pasával? Bey: Nem csak hegyek és tengerek választanak el Nagyurunktól, Defne, ott áll egy hatalmas szikla közöttünk. Ha tudnám, hogy elérem őt, egy másodpercig sem tétováznék és elhagynánk ezt a helyet. Megcsókolnám a kezét és a ruháját. Defne: Mi történne, ha találkoznátok? Hiszed, hogy megbocsájt neked? Bey: Bem tudom. Egyáltalán nem tudom. Ha ma csak lázadó hercegként említenek, annak egyedül apám helytelen döntései az oka. Def: Légy biztos abban, hogyha más nem, mi és Istenünk is tudja, hogy ártatlan vagy. Nem érdemled meg azokat a dolgokat, amiket mondanak rólad. Ha igazán áruló herceg lennél, összefogtál volna a Sahhal Nagyurunk ellen. De nem tetted. Meg sem fordult a fejedben. Bey: Sosem érdekelte, mit gondolok, vagy érzek. Szerinte csak egy lázadó herceg vagyok, akit vissza kell terelni a sorba. És mostmár rendelete is van a halálomról. Soha nem mutatta egy atomnyi részét annak a szeretetnek irányomba, amit Mehmet, Mihrimah, Cihangir vagy Musztafa testvérem felé mutatott. Hogy miért? Nem tudom. Sosem bízott bennem. Soha nem szeretett.Visszaemlékszik egy régi esetre: Beyazid: Miért Szelim megy hadjáratba helyettem? Már nem vagyok kicsi, én is sikeres lennék. Vagy talán nem bízol bennem? Szul: Beyazid, én harcos hercegem, természetesen nem vagy már kicsi. Egy fiatal férfi vagy, épp ezért maradsz itt. Szerinted minden hercegnek háborúba kell mennie? Ha mindegyik harcol, addig ki vigyáz a fővárosra? Bey: Anyám is ugyanezt mondta. De ha ez a helyzet, Szelimnek kellene maradnia. Miért mindig csak én maradjak? Suley: Ezt ne tőlem kérdezd, hanem magadtól...gondolkodj el, vajon hol hibáztál?Suleyman újraolvassa Beyazid levelét:"Oh apám, az egész világ szultánja, Szulejmán szultán, lelkem színe, lélek a lelkemben, apám. Feláldoznád a te Beyazidot, én szeretett apám? Ártatlan vagyok, Istenünk is tudja, én dicső szultánom, édesapám."Mihrimah Semiz Alival találkozik, köszöntik egymást, majd így szól a pasa: Igazán kíváncsivá tett meghívásod oka. Mih: Nehéz napokat éltünk meg..nagyon nehezeket. Testvérem Szelim közelebb van a trónhoz, mint bármikor, az aljas húzásainak köszönhetően. Rajtad kívül minden vezír mellette áll. Egyedül te maradtál. Semiz: Beyazid herceg a nemzetünk jövője. Nem hagyhatom egyedül őt úgy, mint a többiek Mih: Bátorságod dicséretre méltó. De amíg ez az álláspontod, Szelim herceg emberei megpróbálnak majd megbuktatni téged. Megerősítvén pozíciódat, tanácsos lenne egy köteléket kötnöd a dinasztiával. Támogathatnánk egymást. Semiz: Sultanim, hűségem határtalan, megtiszteltetés lenne téged szolgálni. Mih: Ezt hallva igazán boldog lettem. Semiz: De véleményem szerint magam kell tartanom a lépést Szelim herceg támogatóival, nincs más lehetséges megoldás. Ha nincs más kívánságod, engedelmeddel.. Majd elmegy.Konyában, Nurbanu: A lányaink tulajdonképpen már nemsokára kiházasítható korba érnek és muszáj méltó kérőket keresnünk nekik. Selim: Mindegyik lányom egy drágakő. A jövendőbeli sógoraimnak ki kell érdemelniük őket. Nur: A házasság nekünk is és a leendő férjeknek is kedvező. Ez egy két oldalú egyezmény. Úgy kell összepárosítanunk a lányainkat, hogy téged, a trón felé segítő, támogató férjeket kapjanak. Van is néhány ötletem. Selim: Ha eljön az ideje, a legméltóbbakat fogjuk kiválasztani. Gazanfer érkezik: Sokollu Mehmet pasa levelet küldött. Selim elolvassa, majd Nurbanu: Mi áll benne? Őt jelölték ki Nagy Vezírnek? Selim, miután összegörgette a levelet: Nem,Nagyurunk Semiz Ali pasát jelölte ki. Nur: Mit fog most Sokollu tenni? Selim: Semmit. Nem fog fellázadni, mert ő egy türelmes ember. Tudja, hogy ha eljön az én időm, megkapja, ami jár neki, nincs kétségem afelől, hogy a legjobbat akarja nekünk. Nur: Sokollu biztosan elnyeri türelmének gyümölcsét. Engedelmeddel Hercegem, van néhány elintéznivalóm a háremben.
Szulejmán a teraszán olvas, mikor Sokollu érkezik meg.Szul: Mondd Sokollu, mi ilyen fontos? Sok: Nagyuram, levertük Anatóliában a Beyazid herceg támogatói által szított lázadást, ennek ellenére kisebb lázongások még vannak. Az igazi aggodalmam, hogy Mehmet herceget fogják felhasználni, hogy így emelkedjenek fel. Már eszembe jutott egy megoldás, ha engedélyezed, azonnal intézkedem. Huseyin érkezik a palotába, ahol meggyilkolt embereket lát. Beyazid mosakszik, majd így szól: Tudom, Lokman, hogy csalódott vagy amiért nem mentem vissza a fővárosba Husrev pasával.Lokman: Nem fogok hazudni, tényleg így van. De ha távol lennék, betegre aggódnám magam érted. Ez így jobb. Talán feláldoznak utadon. Hangos kopogás hallatszik, majd Husseyin érkezik: Hercegem, tragédia történt! Sah Tahmasp szétszórta katonáidat Perzsia különböző területein. Akik pedig nem engedelmeskedtek, azokat megölte és fákra akasztatta. Bey: Ez talán Istenünk átka. Huseyin: A Sah úgy gondolta, seregeid terhelik a kincstárat. Bey: Ez csak kifogás. Inkább tudomást szerzett a rajtaütésről, amit terveztünk ellene, vagy már megkötötte a megállapodást Husrev pasával. Azt mondhatja, úgy használ engem, ahogy akar. Hány katona maradt? Hus: Csak azok, akik a palotában vannak veled. Ilyen körülmények között képtelenség megtámadni a Sah-ot. Bey: Elmegyünk innen, azonnal. Hus: Ahogy kívánod. Lokman: Hogyan cselezzük ki a Sah embereit? Bey: Megtaláljuk a módját Lokman! Szólj Defnének, hogy készítse elő a hercegeket az útra. Megvárjuk míg besötétedik és azonnal elhagyjuk ezt az átkozott helyet!Éjjel, Konyában Szelim édesanyja gyűrűjét nézi, mikor Nurbanu érkezik. Meglátja a gyűrűt a kezében, majd Szelim ezt arrébb teszi, majd megkérdezi, hogy mi történt? Nur: Murat herceg írt. Szelim: Minden rendben? Nur: Igen, arról érdeklődött, hogy van-e új hírünk Kazvinból. Ő is a jó hírekre vár. Szelim: Nemsokára Isten akaratából jó hírekkel fogunk szolgálni. Visszajátszás: Hürrem felnéz a teraszon lévő Szulejmánra és Szelimre, majd mikor Beyazid közeledik felé és ő is meglátja őket, elszomorodik. Hürrem: Akárki akármit mondjon vagy cselekedjen, nem érdekel. A fiam vagy. Az a fiam, aki legjobban megérdemli a trónt. Mostantól utolsó lélegzetemig veled vagyok!Beyazid Defnéhez: Meg van írva végzetünkben, hogy meghátrálva kell megvédenünk az életünk. Defne: Édesanyád megmondta, hogy mindennél fontosabb, hogy életben maradj, ezt ne feledd..egy szerencsétlensegéből menekülünk most.. Bey: Nem anyám halála volt a legnagyobb szerencsétlenség? Utána az árulás..Lokman Huseyinhez beszél: Az őrök hátul várnak. Először a Sah néhány emberét kell legyőznünk. A lovak a folyónál várnak. Remélhetőleg elérjük őket. Kimennek, de őrök veszik körül őket. Marwan: Méltóságos Beyazid Herceg. Remélem nem akartatok a tudtunk nélkül elmenni innen. Főleg most, mikor a Sah egy különleges lakomát rendezett nektek. Előhúzzák a kardokat. Marwan: Esküszöm neked, te és fiaid élete a Sah kezében van. Beyazid elrendeli, hogy tegyék vissza a kardot. Marwan: Kövessetek.Gülfem serbetet visz az uralkodónak. Gül: Isten akaratából az új gyógyító kenőcs végre használni fog. Kérlek, ha befejezted az étkezést, hadd nézzem meg. Nem ízlett az ital? Ha szeretnéd, hozhatok másmilyet. Szul: Mindnek ugyanolyan az íze Gülfem. Vidd el. Gül: Ötven évvel ezelőtt jöttem ide és találkoztunk először. Ha van egy egészen kicsi jelentősége ennek a fél évszázadnak, lenne néhány szavam hozzád.Szul: Igen, természetesen van. Beszélj. Gül: Beyazid herceg mondhtani a kezeim között nőtt fel. Miután az én gyermekem meghalt, minden kicsire a sajátomként tekintettem. Leginkább Musztafa és Beyazid hercegre. Gyerekkora óta lázadó típus. De jószándékú és nincs benne harag. Nincsenek rossz gondolatok szívében. Természetesen, amit tett az elfogadhatlan. Büntetést érdemel, de nem halált Nagyuram. Egyáltalán nem. Egyébként is, lehet számára nagyobb büntetés bármi, minthogy Perzsiába kényszerült menni? Biztos vagyok benne, hogy ez a dolog bántja legjobban. Nagyuram, könyörgöm, a könyörület vezérelje ítéleted, ne az uralkodói pozíciód!Marwant követi Beyazid és kísérete. Megállítják őket, majd Marwan: A katonák itt maradnak. Csak te, kedvesed és fiaid vagytok hivatalosak. Beyazid: Lokman aga, Husayin Cavus és a személyes testőreim is velem jönnek. Marwan: Ahogy kívánod. Hercegem, a fegyvereid. Átadják a fegyvereket, majd bemennek. Sah Tahmasp egyenként üdvözli őket, majd így szól: Megtiszteltetés titeket vendégül látni. Elfoglalják ülőhelyeiket, majd a Sah elkezd enni.Sah: Sajnálom, hogy fel kellett oszlatnom a seregedet, de túl sokan voltak katonáid. Felesleges kiadás volt csak a kincstáramnak. Bey: Nem egy ostoba herceg ül előtted. Tudom, hogy a hátam mögött ügyleteked folytatsz az életemért. A helyzet, amiben vagyok épp elég kellemetlen. Ne tedd mégjobban azzá, azzal, hogy a szemembe hazudsz a saját asztalodnál. Sah: Ha ezt szeretnéd, természetesen. Őszinte leszek veled. Híreket kaptam a fővárosból, de már biztosan tudsz róla. Bey: Nem tudom miről beszélsz. Sah: Rüsztem pasa a másvilágra költözött. Azt mondják, halálát mérgező hasmenés okozta. Gyanús vagy sem, ez az igazság. Mit mondasz?Bey: Isten bocsássa meg bűneit. Úgy látszik, úgy halt meg, ahogy megérdemelte. Gratulálok annak a harcosnak, aki elvette életét. Sah: Méltóságos Hercegem, vedégszeretetünkkel büszkélkedünk, de te egy falatot sem ettél még. Bey: Térjünk a lényegre Méltóságos Sah, miért hívtál ide minket? Vagy már megállapodtatok? Mikor adsz ki minket? Sah: Beyazid Herceg, látszik, milyen bátor és szókimondó vagy. Mindenki a csatatéren tanúsított elszántságodról beszél. Bárcsak elfogadtad volna az ajánlatom és együtt harcolnánk Szulejmán Szultán ellen.Huseyint. Lokmant és az őröket megölik. Beyazid kést szegez a Sah nyakához, de az egyik perzsa őr megragadja az egyik fiát. Sah: Ne cselekedj meggondolatlanul. Különben mindenki meghal. Feleséged, gyerekeid.. Mindenkit a szemed előtt ölök meg. Beyazidnak el kell engednie a Sahot, de leütik.Később tömlöcbe dobva látjuk, Beyazid felébred, majd fiai után kiált. Majd meghallja Abdullahot. Bey: Jól vagytok? A testvéreid is ott vannak? Abdullah: Én jól vagyok apa, és ők is velem vannak. Bey: Hol van Orhan és Mahmut?Orhan: Mindenkit megöltek apa, Lokmant, Husseyint.. Bey: Defne? Defne Szultán? Orhan: Nem tudom, elvitték valahová.. Abdullah: Minket is meg fognak ölni? Bey: Nem. Mi a világot uraló dinasztia sarjai vagyunk. Nem ölhetnek meg minket oroszlánom. Lehetetlen én orszlánom. Biztosan kijutunk innen. Tashmap Husrev pasával van.Sah: Ahogy Szulejmán Szultán elrendelte, feloszlattuk a herceg seregét. Egy ládát hoznak a Sahnak. Husrev: Négyszázezer arany, a többit megkapod akkor, ha Beyazid herceg a fővárosban lesz, illetve Kars várát is átadjuk neked. Sah: Ki mondta, hogy elfogadtam a feltételeket Husrev pasa?Husrev: Mit jelentsen ez?Sah: A helyzet megváltozott, pasa. Ha Beyazid herceget akarjátok, a kétszeresét kell adnotok az eddigieknek, ezen felül Bagdadot is kérem. Ha nem, felejtsétek el a herceget. Husrev: Méltóságos Sah, ezt Nagyurunk úgy fogja megítélni, hogy megszegted adott szavad. Ne játssz a tűzzel. Sah: Őrült! Előtted ül Perzsia ura! Nem szegtem meg a szavam. Én mondom ki az utolsó szót. Husrev: Írok Nagyurunknak és megkérdezem. Bár lehet hogy az uralkodó azt mondja majd, hogy ő maga jön és adja át neked Bagdadot!A Sah elsétál, majd így szól: Azok a napok már rég elmúltak. Szulejmán Szultán a lovára sem képes már felülni..Beyazid a cellájában egy bezárt oroszlánként járkál. Husrev érkezik, hogy meglátogassa, az ajtón keresztül tudnak beszélni: Husrev: Hercegem, nagyon szomorú vagyok.. Azért jöttem, hogy elvigyelek téged és a fiaidat, de.. Bey: Hol van Defne Szultán? Visszaemlékszik arra, mikor elküldte Defnét: Defne: Husrev pasa, könyörgöm, ne küldj el.Husrev: Sultanim, kérlek ne akadékoskodj, nincs választásod. Menj Amasyába, a fiadhoz. Megteszek mindent ami erőmből kitelik, hogy visszajuttassam a herceget a fővárosba.Visszatértünk a jelenbe, Beyazid megtudta, hová lett Defne.Husrev: Őröket is küldtem vele. Épségben eléri majd Amasyát. Bey: Ki rendelte ezt el? ( a sereg feloszlatását) Nagyurunk?Husrev: Nagyurunk csak téged és gyerekeidet akar. A körülötted lévő lázadóknak nincs kegyelem. Bey: Akkor miért vagyunk itt, bebörtönözve?Husrev: Sah Tahmasp megszegte az egyezségünket. Új feltételeket szabott az uralkodónak. Küldettem levelet a fővárosba. Biztos vagyok abban, hogy gyorsan egyezségre jutunk majd.
Hercegem, biztosan kiengednek majd innen, kérlek ne veszítsd el a reményt és maradj erős. Tudom, hogy nem bízol Szulejmán Szultán igazságában, de ha bíztál volna, nem lennél itt sem te,
sem a fiaid. És lehet, hogy megvan az okod így vélekedni, de én úgy gondolom, hogy Nagyurunk szívében kegyelmet tartogat számodra.Visszajátszást látunk arról, mikor Beyazid azt mutatta, hogy nem bízik apjában, mire Szulejmán megfogta a poharát és megitta, de nagyon dühös lett. Szul: Ha meg akarnálak ölni, a saját asztalomnál tenném?? Beyazid?!Bey: Bocsájtsd meg arcátlanságom, de eszembe jutott, hogyan halt meg Musztafa bátyám és Pargali Ibrahim.. Szulejmán erre megragadja, majd így szól: Szóval a lázadó bátyát történetét követendő példának látod, annak ellenére, hogy tanulnod kellett volna belőle? Ez az út csak egy helyre vezet! A halálba! Ezt akarod??Szelimet látjuk Nurbanuval, majd így szól: Megboldogult anyám próbálta helyreállítani a viszonyomat Beyaziddal, azt mondta, lehetséges a béke. Azóta folyamatoan azt kérdezem magamtól, hogy akardok erejét figyelmen kívül hagyva, lehet-e béke? Nur: Hercegem, megboldogult anyád az érzelmekkel játszott, így próbálta megvédeni a gyermekeit. Sajnos ezek csak üres szavak. Te egy kegyetlen háborúba születtél. Kopognak, Gazanfer érkezik, értestítvén őket, hogy Garcia érkezett meg. Defne megérkezett Amasyába, Gülshen kalfa köszönti.Gülshen: Hol van Lokman aga?Defne: Megölték.. Huseyin Cavust is.. Mindenkit megöltek Gülshen kalfa..Gülshen: És a hercegek? Defne: Börtönbe zárták őket.. nem tudom mi fog történni. Mehmet hercegért jöttem, ez a hely nem biztonságos számára. Bármit is mondanál, mondd később, először látnom kell a gyerekeket. Hol vannak? Garcia Szelimmel van: Gar: El sem tudod képzelni, mennyi nehézségen mentem kersztül az elmúlt napokban. Rég nem látott barátokat kerestem fel. Minden ajtón bekopogtattam. Nur: Megszerezted az aranyat? Remélem nem okozol csalódást..Garcia megrázza a kezeit és a ládákra mutatGarcia: Pontosan 1 millió arany. Már elhoztam egy részét korábban. Nem gondolhattátok, hogy a jó amit velem tettetek, viszonzatlanul marad. Selim: Nagyszerű munkát végeztél, amikor eljön az én időm, többszörösét kapod majd vissza.
Defne megtalálja a szobában a testvérét és Aysét. Ana: Aggódtunk érted!Ayse: Hol van apukám és a testvéreim? Abdullah is eljött? Defne: Később jönnek majd, de jól vannak. Hol van Mehmet herceg? Veletek van? Ayse: Mehemet elmentDefne: Hogyan? Hova?? Ayse: Nem tudomGülsen: Próbáltam elmondani.. Eljöttek érte a fővárosból és Bursába vitték. Defne: Hogyan?? Hogy hagyhattad ezt? Hogy adhattad oda nekik a fiam??
Sokollu, Szulejmánnak: Küldöncök érkeztek Kazvinból, Husrev pasa hírei szerint nem túl jó a helyzet.. Sah Tahmasp felrúgta az egyezséget. Ahogy magad is olvashatod, új feltételeket szabott. Ha ez még nem lenne elég, tömlöcbe zárta Beyazid herceget és fiait. Szul: Honnan veszi ez az áruló Tahmasp ezt a bátorságot?? Mit gondol ez az őrült??Sok: Nyilvánvaló, hogy túllépte a határait. Szul: Hívjátok össze azonnal a dívánt.A Dívánban, Szulejmán: Tahmasp hibája mindenen túltett. Ali Pasa! Írj válasz levelet Husrev pasának azonnal és mondd el neki, hogy egyetlen egy szavát sem fogadom el a Sah-nak. Tashmapnak azonnal ki kell adnia a hercegeimet!!Semiz: Ahogy kívánod, de mi van, ha nem fogadja el a feltételeinket, mit csinálunk? Szul: Személyesen megyek oda és rombolom rá a palotáját!! Ha ezt is meg kell tennem, megteszem. Sok: Bocsáss meg Nagyuram, de ebben az állapotban ez nem lenne jó az állam jövőjét nézve. Szul: Mire célzol Sokollu? Azt akarod, hogy fogadjam el a feltételeit? Sok: Nem, soha, elfogadhatatlan, de jelen pillanatban egy háború által okozott veszteség nagyon súlyos lenne. Ha folytatnánk az egyez..Szul: Az egyezkedéseknek vége! Tashmap vagy kiadja nekem a hercegeimet vagy ráomlasztom a világot. Elmehettek.Amasyában Defne kisfia miatt sír, majd a Kalfa érkezik: Legalább igyál valamit, az majd megnyugtat. Defne: Ha élek vagy meghalok, mi különbség van köztük?Gülshen: Ne beszélj így, lehet hogy tényleg Bursába vitték Mehmet herceget, elővigyázatosságból. Defne: Te tényleg elhiszed amit mondasz? Musztafa herceg fiát, Mehmetet is így vitték Bursába, nem? Oh én szerencsétlen fiam!Gülshen: Ne veszítsd el a reményt, a fiad él és szüksége van rád! Szümbül Mihrimával van.Szüm: Nagyurunk elájult mikor megkapta a rossz híreket, az orvosok vele voltak..Mih: Hogy jutottunk idáig? A testvéreim harca.. apám betegsége..
Szulejmánt bent az orvosok kezelik. Sok fájdalma van és eldobja az orvosságot. Szul: Ez az átkozott gyógyszer semmit nem segít. Dok: Ha engeded, igyál egy kicsit ópiumból.Szul: Ugyanazt a mérget adod nekem, mint ami Cihangiromat vitte a túlvilágra? Tűnj a szemem elől!Ekkor Mihrimah érkezik.Szul: Hogy mersz engedély nélkül belépni? Kifelé!Mih: Mikor meghallottam, hogy a testvérem börtönben van, én..Szul: Mikor ilyen állapotban vagyok, a testvéredről akarsz beszélni?? KI INNEN! Mindenki, kifelé!! Hagyjatok egyedül!!!Mindenki elmegy.
Defne a testvérével és Ayséval van, miközben Beyazid szavait halljuk: "Mit tegyek, ha lélegzetem egyszer csak megszűnik ebben a várakozásban? Ha már egy csepp izgalom sincs szívemben a világnak? Oh lelkem.. küldd el a fájdalmat, légy türelmes.. A börtönben a testem megöregszik és kimerül.. Hallom a csengő hangját, aki a halál karavánját sodorja felém.. " Szelim érkezik a lován, majd meglátja Lalát. Lala: Elhoztad az aranyat? Selim: Megszámolták rengeteg alkalommal, és személyesen fogod átadni a Sahnak. Lala: Ahogy kívánod. Szelim: Musztafa pasa, Istenünk segedelmének és a te kemény munkádnak köszönhetően közeledünk az utunk végéhez. Győzelmem után meghálálom a szolgálataid. Lala: Ez nagyon boldoggá tesz - Mindent megtettem az államért, amit kellett. Visszajátszás: Beyazid először lép be a hárembe, az ágyasok először látják megy, ájuldoznak tőle és Szümbülnek rájuk kell szólnia, hogy hagyják abba ezt a viselkedést. Beyazid anyját köszönti, aki megöleli őt.
A jelenet a jelenben folytatódik, a börtönben, ahová Beyazidot és fiait zárták. Fiai hangját hallja: Fiú: Apa, elvisznek innen minket? Vagy örökre itt maradunk? Bey: Biztosan eljönnek értünk.. ez egy próba. Amin sikeresen túljutunk majd. Orhan: Miért tart ez ilyen sokáig? Bey: Tudom, hogy nem könnyű. De ha nem vagyunk erősek, nem leszünk sikeresek. Beyazid közelebb megy a falhoz. Bey: Fiúk, ismeritek Noé történetét? A legfiatalabb (Mahmud szerintem): Meséld el, drága apa! Bey: Sok évvel ezelőtt, a föld tele volt bűnnel, gonoszsággal és vérrel. Az emberek elfelejtették Istent és elfelejtették imádni. Bár Noé a helyes utat mutatta mindenkinek, senki nem figyelt rá. Hazugnak titulálták. Ez után. a Legméltóságosabb Isten úgy döntött, hogy elpusztítja az emberiséget. Természetesen volt kivétel: arra utasította Noét, hogy építsen egy bárkát és vigyen minden állatból egy nőstényt és egy hímet, majd fogja a családját és menjenek a hajóra. Noé követte az Úr utasításait és megépítette a nagy hajót, rajta a több ezer állattal és családtagjaival. Ezután egy végtelennek tűnő eső kezdett zuhogni az égből. Úgy tűnt, mintha az ég kiszakadt volna és az eső szakadatlanul esne. A föld megindult és víz volt mindenhol. Mindent elborított az ár. Az óceánok a legmagasabb hegyeket is messze beborították. Mindenki, aki nem volt a bárkán, elpusztult. Lépések hallatszottak, mire Beyazid megkérdezi, hogy ki jött. Aga: Husrev pasa főtisztje vagyok, Ali aga. Azért jöttem, hogy elvigyelek titeket. Visszamegyünk a fővárosba. A hercegek kiszabadulnak, Beyazid megöleli a fiait. Bey: Megmondtam, hogy elmúlnak a sötét napok és visszamegyünk a fővárosba. Eljött ez a nap is. Ali aga: Azonnal mennünk kell. Beyazid fiai kérdezik, ahogy elhagyják a Sah palotáját: Drága apa, ha visszamegyünk a fővárosba, Nagyurunk megbocsájt neked?
Beyazid monológja: "Te egy vendég vagy ebben az otthonban, oh én szívem! Ne mosolyogj azért amiért reménykedsz, csak azért, amit már megtaláltál, Rumi mondta így. Amit a ház ura diktál, az fog történni. Ne lázadj senki ellen, vagy csak szomorúság vár." Ali aga jelez nekik, hogy menjenek. Visszaemlékszik egy régi, apjával folytatot beszélgetésre, mikor a bocsánatáért esedezett: Bey: Nagyuram, bocsáss meg.. Csalódtál bennem.. Mióta megszülettem, a bátyáim árnyékában éltem.. Mindig próbáltam bizonyítani, de a dolgok folyton rosszul sültek el.. Szul: Úgy véled, a bátyáid árnyékában élsz? Bey: Az elsőszülött fiad Musztafa bátyám: bátor, okos. Majd Mehmet bátyám, aki számodra a legértékesebb, hiszen trónt emeltél sírjára. És végül Szelim testvérem, aki elég jó volt ahhoz, hogy Manisába menjen.. Szul: Ahogy testvéreid, úgy te is egy részem vagy Beyazid.. Sőt. ha nem lenne benned ez a lángoló düh, te hasonlítanál rám legjobban. Nem vagy árva. Én készítettem el számodra a termőföldet és én tettem bele a magot. Ahogy édesapád, büszke vagyok a sikereidre, de ugyanúgy a hibáidért is enyém a felelősség, ami talán azt jelenti, hogy nem jól neveltelek. Talán nem mondtam.. (felemeli a fejét) és... talán nem éreztettem veled, hogy a lelkem része vagy. Bey: Bocsáss meg apám.. Eközben Tahmasp vár és Marwan bejelenti Husrev érkezését. Husrev: Méltóságos Sah! A fővárosból várt válasz megérkezett. Szulejmán Szultán semmilyen új feltételt nem fogad el. Nincs más választásod, mint kiadni nekünk Beyazid herceget. Ha ellenkezel, egy hatalmas háború okozója leszel. Sah: Nem fogom kiadni a herceget. Nem tudom, lehetetlen.
A kocsit látjuk miközben Beyazid és fiai utaznak benne. Mikor az megáll, Ali aga kinyitja az ajtöt. Bey: Husrev pasával fogunk találkozni? Majd kilép a kocsiból, de leütik. Egy vödör vízzel ébresztik fel, mikor meglátja Szelimet és a fiait. Bey: Szelim? Tudhattam volna, hogy ti ketten álltok ez mögött! Lala: Mindenki olyan életet él, amilyet megérdemel. Te ezt érdemled. Bey: Lehet, hogy megsértem a neved, Lala, de a túlvilágon mindkét kezemmel a nyakadat fogom szorítani. Szelim: Nehéz volt felismerni téged ebben az állapotban. Bey: Ha csak egy kicsi bőr is lenne a képeden, szégyellenél még rám nézni is. Szelim: Hibáztál Beyazid. Meg kellett volna ölnöd azon a napon. Megmondtam, hogy gyenge vagy, csakúgy mint Musztafa vagy Cihangir testvéreink.. Én erős vagyok. Ahogy láthatod, kettőnk közül én vagyok talpon.. Visszajátszás: Szelim a földön fekszik, majd testvére mellé szúrja a kardot. Szelim: Ölj meg, ha ezt akarod.. de te nem ilyen vagy.. nem tudnád megölni a saját testvéred. Musztafára és Cihangirra hasonlítasz, olyan kegyes vagy, mint ők. Ilyen a te természeted. Bey: Ez volt az utolsó alkalom Szelim. Ha még egyszer elém állsz, kardom egyenesen a szívedbe szúrom. Vésd ezt az eszedbe!! Bey: Mire vársz Szelim? Úgy ismersz, mint aki az életéért fog könyörögni? Erre vársz? Ölj meg gyorsan és zárjuk ezt le! Szelim: Készen állok bármit megtenni a gyerekeim jövőjéért. És meg is tehetem. Szelim: És te, Beyazid? Te meg tudod ezt tenni? Tudsz lábaimnál esedezni és az életedért könyörögni a gyermekeid kedvéért? Lala: Hercegem.. Szelim elhallgattatja és folytatja: Ha megteszed, átadlak Husrev pasának. Mehetsz a fővárosba a fiaiddal. Orhan, Beyazid bátor fia megrázza a fejét, jelezvén apjának, hogy "ne tedd!"
4-dik évad 138-dik török rész,első fele:
Szulejmánt látjuk, ahogy fia testénél áll és vizet önt a fejére. "Oh Szulejmán, nem éreztél még elég bánatot és gyászt, tüzet, ami égetett, életed még egy részét el akarod veszíteni? Még egy darabot kitépsz magadból? Te tetted tűzbe a fejed. Megégtél. Saját kezeddel tépted ki a lelket a lelkedből. Az elmúlt évek lelkei és szellemei nem hagynak egyedül. A megválaszolatlan kérdésrk folyton körülötted lebegnek. És ezek a lelked egy csillapíthatatlan étvágyú szörnnyé tették. Sikertelenül próbáltad ezt a terhet levenni válladról. Oh Szulejmán. Újra tűzbe teszed a kezed és megégeted? Újra megégsz és elveszíted egyik részed? Majd az erkélyén látjuk és elesik. Beyazid imádkozik: Oh Istenem.. Hogy fogunk elmenekülni ebből a pokolból? Ülő gyermekeit figyeli.. A palotájában Mihrimah részvétnyilvánításokat fogad férje haláláért. Szulejmán érkezik, majd ő is részvétet nyilvánít. Mihrimah: Rüsztem Pasa hirtelen halála mindenkit megérintett. Szulejmán a lányával sétál és így szól: Mostantól magam mellett akarlak tudni. Fogd a gyermekeid és gyere a palotámba. Mostantól semmi nem köt ide. Mih: Ezen gondolkodtam én is, amilyen hamar lehet melletted leszek. Szulejmánnak fájdalmai vannak. Szul: Jól vagyok Mihrimah, kökvetem az orvos utasításait. Mih: Úgy döntöttél, élve akarod látni Beyazidot. Elmondhatlanul boldoggá tettél ezzel. Husrev Pasah elment Perzsiába, hogy visszahozza. Megbocsájtasz neki, igaz? Szul: Beyazid hiba után hibát követett el, nem tudta hol a határ, Mihrimah. Több ezer muszlim halt meg miatta. És ha ez még nem lenne elég, az ellenséghez menekült és a szárnyai alatt keresett menedéket. Mih: Tudod hogy ezt Beyazid mennyire sajnálta és hogy nem volt más választása, minthogy Sah Tahmasp-nál keressen menedéket. Mindent megmagyarázott a neked írt levelekben. Ha nem ismerné a határokat, egyenesen Szelim elé ment volna és az még több emberéletet követelt volna. Kérlek hallgasd meg az öcsém.. apa.. nincs elég fájdalmunk? Minden testvérem elveszítettem már.. Édesanyánk hiányát mindd érezzük szívünkben. Ettől senki nem tud szabadulni. Kérlek, Beyazid hadd ne tartozzon ide (elveszített testvéreim közé). Ha elrendeled Beyazid kivégzését, azzal együtt az enyémet is aláírod.
Konyában, Nurbanu: Amit tettél arra nincs mentség. Mi szükség volt erre? Mi lett volna, ha valaki felismer és elfog? Selim: Esélye npsem volt senkinek, hogy felismerjen. Egy őr egyszerű ruháját viseltem. Nur: Te nagyon fontos vagy nekem és az államnak is. Feleslegesen sodorod magad veszélybe, megijesztve ezzel engem. Selim: Honnan veszed hogy ez felesleges volt Nurbanu? Selim: Muszáj volt ottlennem, mivel Lala Beyazid életéről egyezkedett. Visszajátszás: Lala Tahmasp-hoz: Természetesen Nagyurunk bőkezű és gazdag. De Szelim herceg mindenkinél nagylelkűbb. Ha átadod nekünk Beyazid herceget, többszörösét kapod annak, amit kívánsz és már most jó kapcsolatot építettél ki a jövő padisah-jával. Tahmasp: Szulejmán Szultán ad nekem 1.2 millió aranyat és enyém a kars+i kastély is, Beyazid hercegért cserébe. Meg tudja ezt kétszerezni Szelim herceg? Elég erős hozzá? Lala: Természetesen. Ha átadod a lázadó Beyazid herceget nekünk, előkészítjük azt az aranymennyiséget amit kérsz és eljüldjük neked. Nur: Hogy lehet ez? Az arany, amit a Sah kért egy egész kincstár! Hogy szerezzük meg? Selim: Össze kell szednünk Nurbanu, muszáj. Nagyurunk élve akarja Beyazidot. Mihrimah is vele van és mindent megtesz, hogy megmentse Beyazidot. És talán sikerrel is járhat, befolyásolhatja Nagyurunk döntését. Semmilyen körülmények között nem hagyhatom, hogy Beyazid Nagyurunk elé járuljon.
Kopognak az ajtón, Gazanfer: Garcia Mendez érkezett Nur: Yessif nagynénje? Milyen okból jöhetett? Kazvinban, Defne Beyazidhoz: Azonnal el kell mennünk innen. Bey: Ha úgy van, ahogy mondtad és Tahmasp egyezkedik az életemről, akkor biztosan előkészületeket is tett és be vagyunk kerítve. Nem tudunk elmenni innen. Nem adnának engedélyt. Huseyin: Egyetlen mód van kijutni innen. Bey: Megölni a Sah-ot? Huseyin: Még mindig több ezer katonád van. Rajtaütünk, támadunk, megöljük a Sah-ot és Grúziába megyünk. Lok: Ez nagyon veszélyes, főleg, hogyha meghal a Sah, nagy az esélye hogy még mielőtt elérnénk a határokat, elfognának minket. Azután lehetetlen lenne elmenekülni. Bey: Van más javaslatod? Van más mód kitörni ebből a ketrecből? Szólj a katonáknak, hogy álljanak készen. Mindenre fel kell készülnünk lgjobb reményeink szerint. Alkalmas időben véghezvisszük. A legkisebb hiba is vesztünket okozhatja. P Huseyin: Ahogy kívánod. Gracia Selimhez és Nurbanuhoz: Kérlek bocsássátok meg, hogy üres kéhzel jöttem. Olyan ajándékot akartam hozni, ami méltó hozzátok, de hirtelen ért meghívásotok. Selim: Ez lényegtelen, Signora. Gracia: Azt hiszem új híreket kaptatok. Selim: Távol voltam egy ideig, milyen hírekre gondolsz? Garcia: Istenrm! Rüsztem Pasha meghalt! Selim: "Rüsztem Pasha? Biztos vagy ebben? Garcia: Igen, az idejövetelem alatt hallottam. Konstantinápolyt megrázta a Pasa halála. Nur: Mi volt a halálának oka Signora? Gracia: Már egy ideje gyomorbajjal küzdött, mérgező hasmenés (?) Igen nehéz ezt elhinni, nem? Selim: Késsel a hátunknak szegezve élünk. Ilyen világban ez egyáltalán nem meglepő. Isten bocsásson meg neki. Nur: Amen. De kit jelölnek ki a helyére? Semiz Ali Pasát? Gracia: Nem tudom, az uralkodó szerintem még nem döntött. Nur: Imádkozzunk, hogy Sokollu Mehmet Pasa legyen az, mert Semiz Ali Pasától még semmi jót nem láttunk.. Selim: Ne aggódj, senki nem olyan ostoba, hogy egy lázadó herceget pártoló embert támogasson, aki az ellenségtől kér menedéket. Egy nagy ládát hoznak be. Gracia: Rlhoztam egy részét a pénznek, amit kértél. De az összeg hatalmas, így időre van még szügségem. Selim: Mennyit hoztál? Garcia: Fél millió aranyat. Selim: 1.5 milliót kértem tőled. Garcia: Bocsáss meg Hercegem, de indulásomig képtelenség volt összeszedni a pénzt. Hirtelen hívtatok, még kell idő.Selim: Signora Mendez, szerintem Sokollu Mehmet Pasa nem érttette meg veled a helyzet súlyosságát. Most békében élsz az Oszmán birodalomban, de ki tudja, mit hoz a holnap? A jócselekedeteidet többszörösen fogják viszonozni. Ugyanúgy, mint a rosszakat. Gracia: Ami hatalmamban áll, megteszem Hercegem. Megígérem, hogy amilyen hamar lehet, átadom a maradék összeget. Selim: Nagyszerű.
Sumbul leszidja a szolgákat, hogy szedjék össze a dolgokat rendesen. Süm: Remélhetőleg Mihrimah Szultán rendet teremt majd visszatérésével. Mih: Gülfem mit csinált eddig? Süm: Mindent, ami csak erejéből kitelt, de ő az egyetlen biztos támaszpont, neki van egyedül ereje. Hümasah a madarát hozza, mire Mihrimah így szól: Hümasah vidd innen qzt a madarat, csinálj vele amit akarsz, de nem akarom látni! Hüm: Mi bajt okozhatna? Édesapám emlékét őrzi. Mih: Hümasah, ne tedd próbára a türelmem! Hümasah elmegy a madárral. Sumbul: Zavarnak Rüsztem Pasha emlékei? Mih: Többé a neve említését sem vagyok képes eltűrni. Kijelölte már Nagyurunk az új Vezírt? Sumbul: A hagyományokat követve Semiz Ali-nak kellene lennie, de nem világos hogy Nagyurunk kit választ majd. Nurbanu: Mit gondolsz, ekhozza Garcia a hiányzó aranyat? Selim: Sokkal tartozik nekem. Először elintéztem hogy a fővárosba jöjjön, azután megmentettem Rüsztem pasától. Ha nem teszi azt, amit mondok, egy szavamba kerül és elküldik a birodalomból. A határokon túl pedig nem fogják élni hagyni, rengeteg ott az ellensége. Nurbanu: Ha nem Garcia miatt aggódsz, akkor miért? Selim: Rüsztem halála nagyon gyanús, főleg miután már kezdtünk volna közös nevezőre jutni. Nurbanu: Rüsztem halála kedvez nekünk, mert Sokollu velünk van a kezdetektől és az uralkodó úgyis őt fogja kinevezni, nem igaz? Selim: Semiz következik a sorban. Nurbanu: Semmi nem garantálja, hogy az uralkodó követi majd a hagyományokat. Selim: Igaz, egyszer Ibrahimot is kinevezte, pedig nem számítottak rá. Nurbanu : Remélhetőleg most is így lesz. Selim: Várunk, és ki fog derülni. Visszajátszást látunk arról, mikor Szulejmán elnevezi Beyazidot. A jelenben: Van új hír Beyazidról? Sok: Husrev pasa már egy ideje elmet, bizonyára rövid időn belül megérkezik Kazvinba, Tahmasp palotájába. Reméljük, a Sah nem fog akadékoskodni és elfogadja a feltételeket. Suleyman: Szelimről mik a legújabb hírek? So: A parancsodra vár Konyában. Suleyman: Nagyszerű. Tisztában vagyok azzal a neveléssel és támogatással amit Szelim hercegnek nyújtasz. Erről a vezetői tehetségről meg is győződtem a konyai síkon. Ha nem lennél, a dolgok sokkal rosszabbul állnának. Elveszíthettük volna Szelim herceget. Sok: Istenünk védje meg őt, szerencsére épségben elhagyta a síkot. Én, alázatos szolgád csak parancsodat követem.
Tahmasp olvas, mikor küldönc érkezik: kíséretével megérkezett Istanbulból Husrev Pasa és látni kíván. Tahmasp fogadja, majd így szól: Engedjétek be, hadd halljuk, mit üzent Szulejmán szultán. Husrev belép: Méltóságos Shah, azért jöttem, hogy azonnal hazavigyem Beyazid Herceget a fővárosba.Úgy látszik ez lehetetlen most rögtön. A herceg katonái a közelben vannak. Tudsz arról a helyzetről, amit Rüsztem pasa írt meg neked levelében. Ha meg akarod kapni az ígért javakat, teljesítened kell az abban foglaltakat. Tahmasp: Teljesíteni fogom azokat Husrev pasa, de a megfelelő alkalomra várok. Türelem, Husrev pasa, türelem. A Díván összeül. Semiz: Nagyurunk biztosan gondolkozik már a következő Nagy Vezír személyén. Sok: Nagy valószínűséggel. Az államot muszáj egyben tartani. Ez a tisztség nem maradhat sokáig üresen. Szerettem volna gratulálni neked, de erre nincs sok esély. Nagyurunk tudja, hogy Beyazid herceghez vagy hűséges. Semiz: Ne tévessz össze magaddal, először én az uralodóhoz vagyok hűséges, utána bárki máshoz. Amúgy sem lehetne állást foglalnunk a hercegek között. Sok: Oh igazán? Milyen könnyen elfelejtetted hogyan szövetkeztél Musztafa herceg ellen Rüsztem pasával.. Ne várj túl sok mindent feleslegesen. Bejelentik az uralkodót, aki gratulál Piyale Pasa kapitánynak a keresztény erők leveréséhez Tunéziában. Suleyman: Ellenségeinknek már nem lehet kétség, hogy a Földköi-tenger már a mi uralmunk alá tartozik. Semiz: Nagyuram, ezek után a jó hírek után, bár nem szeretném, mégis tájékoztatnom kell téged a következőkről: Egy velencei flotta megtámadta a Dratch Port-ot, Albánia mellett. A károk nagyon jelentősek. Piyale: A hírek igazak, de mindent megteszünk, hogy azonnal legyőzzük az ellenséget. Suleyman: Hogy merészelnek ilyet tenni a legutóbbi győzelem után? Sok: Tudják, hogy Beyazid herceg Perzsiában van. Azt hiszik, hogy amit tesznek, javukra válik majd. Beyazid herceg Anatoliában maradt seregei kisebb lázadásokat szítanak. Nem könnyű ilyen időben háborúban harcolni. Suley: Ezt később még megvitatjuk, de ahogyan mind tudjátok, a Nagy Vezíri tisztség üressé vált. Isten nyugosztalja, Rüsztem pasa nagyon értékes ember volt, és ügyleteinek köszönhetően kincstárunk tele van. És országunkban béke honol, kritikus hogy ezt meg tudjuk-e tartani. Éppen ezért, Ali Pasa, téged jelöllek ki a Nagy Vezír tisztség betöltésére. Így lesz a legjobb. Semiz: Nagy megtiszteltetés ez számomra, imádkozom, hogy a birodalom fényét méltón emelhessem majd tovább. Tahmasp épp nyilaz, mikor a küldönc és bizalmas embere,Marwan így szólnak: Sah-om, nézd el kíváncsiságom, de teljesíteni fogod a szultán kérését? Tahmasp: Nem tudhatjuk, Szelim herceg elhozza-e az ígért összeget. Amíg nem értesít, a szultánnal is tartanunk kell az üzletet. Marwan: Ha Szelim hercegnek adjuk ki a testvérét, Szulejmán szultán azonnal felforgatja az összes városunkat. Tahmasp: szulejmán szultán ereje már rég a múlté Marwan. Nagyon megöregedett. Ha ő a tűz, már csak egy egész kicsit ég. Ráadásul, nem döntene háború mellett, ha egyik fiát kiadnánk a másiknak. Marwan: Bármi legyen is, az Oszmán birodalom jövője a kezedben van. Tahmasp: Nincs különbség Husrev pasa és Szelim herceg között. A lázadó herceg sorsát már réges régen megírták.
Beyazid: Hiányzik Mehmet fiam és a kislányaim, bárcsak láthatnám még őket.. Defne: Kérlek ne beszélj így , biztosan eljön még az az idő! Hiszem, hogy hamarosan újra együt leszünk. Kopognak, Lokman érkezik: Husrev pasa érkezett az uralkodó utasításából és látni kíván. Beengedjem vagy elküldjem? Beyazid: Defne, menj a gyerekekhez majd behívatja Husrevet. A pasa köszönti. Beyazid: Végre jött valaki a fővárosból.. Husrev: Bárcsak ne így kellene találkoznunk. Beyazid: Én sem erről álmodom, de Szelim herceg és Sokollu Mehmet Pasa kényszerített ebbe a pokolba. Remélem Isten akaratából jó hírekkel érkeztél. Husrev: Ez rajtad fog múlni Hercegem. Nagyurunk azt az utasítást adta, hogy vissza kell jönnöd velem a fővárosba. Beyazid: Megkötötték az egyezséget? Ne is tagadd! Tudom, hogy hónapokig tárgyalt a Sahhal. Husrev: Ez mind igaz. Csak hogy tudd a feltételeket - jelenleg az ellenség palotájában vagy. Próbáld meg a másik szemszögből nézni. Nagyurunk biztonságban akar téged tudni. Nem ismerem döntését, nem tudom, megbocsájt-e. De van remény. A te uralkodó édesapádban még maradt kegyelem. Bey: Többé nem tudhatjuk, ki az ellenség vagy barát. Nem tudom ki küldött valójában, Szelim herceg vagy az uralkodó. Husrev: Esküszöm neked hogy kieályunk küldött. Minden szavam igaz. Ha nekem nem hiszel, higgy az ő szavainak. Átnyutja a szultán pecsétjével ellátott levelet Beyazidnak. Suleyman: "Oh fiam, Oh Beyazid Han, szégyenkezem tetteid miatt. Megsebeztél és megátkoztál engem. Ilyen gyorsan elfelejtetted mi okozta Musztafa bátyád halálát? Nem tanultál az eddig átéltekből oh fiam? Engedelmeskedj és cselekedj. Vissza kell térj a fővárosba Husrev pasával. Ne kínozz tovább se engem, se magad. Maga a halál jobb, mint az ellenséghez menekülni. Anélkül hogy gondolkoznál, taktikáznál, csak gyere vissza! Gyere és kérj bocsánatot! Fogadd el, hogy vétkeztél. Tedd ezt úgy, hogy szemtől szembe, ismét elém merj állni." Mihrimah: Ha bármelyik ágyas megszegi a szabályokat, könyörület nélkül kell megbüntetni. Nagyurunk hogy van? Gülfem: Sajnos ugyanúgy. Egyik nap jobb, másik nap rosszabb. Néha fel sem tud állni a fájdalomtól. Ez a köszvény nem ereszti el.. Mih: Amíg a lelki sebeit nem gyógyítja meg, testének bajai sem jönnek rendbe. Lehetetlen. Csak akkor talál békét, ha megbocsájtott Beyazid hercegnek. Gulfem: Isten akaratából.. Ez az egyetlen kívánságom..
Ezt nem lehet szavakkal leírni ! Ezt láttni kell ! Szulejmán itt már tudja mi történt Bajaziddal !
Íme Bajazid halála ! Nem találtam megfelelő képet ehhez,így videót hoztam.
A 138-as és 139-es részekben óriási ugrások vannak és több helyen is eltértek a történelemtől.
Ibrahim fog haldokolni a mérgezett nyíl miatt,de nem hal meg.
Ez van az előzetesbe,bár elég rosszúl csinálták meg.
Kicsit lejebb leírtam de megírom ismét.
Ibrahimot nem Hürrem embere sebesítette meg,hanem Ayaz pasa embere.Ayaz pasa lenne a Nagy Vezír ha Ibrahim meghalna,ez az oka.
A nyílal a szívét célozták de Ibrahim elfordúlt így került a hátába ! A nyíl mérgezett volt ennek még nagy jelentősége lesz!
Mostantól elég sokszor lesznek pár hónapos ugrások majd a második évad végénél több éves ugrások is.
Nem.
Az Rtl-en a magyar előzetesre.
Nem maradt ki, én láttam. Visszaemlékezésben volt asszem.
Ami furcsa nekem, hogy mintha nagyon nagyokat ugrottak volna most az időben. Hatidze kb. két résszel ezelőtt jelentette be, hogy terhes, erre most óriási hasa van már. Vagy pl. a múltkori rész végén Hatidze azt mondta Ibrahimnak, hogy az már hónapok óta tudott a szultán esküvőjéről, miközben Szulejmán a rész elején mondta meg Ibrahimnak. Furcsa.
Azt se értem, miért kellett hátbalőni Ibrahimot? A piros sapkás leállította a merénylőt, akkor miért? Pláne, hogy a sebesülése nem is volt veszélyes. Talán a gerincét akarta eltalálni?
Mi volt ez a gyász-előzetes?
Látta valaki?
4-dik évad 137-dik török rész befejezése:
Visszatérve Isztambulba, Mihrimah a piactéren találkozik Atmacával. Visszajátszást látunk. Beyazit: „Lépésről lépésre távolodom az otthonomtól és a fővárostól, Atmaca. Ebben a vad világban most csak egy feladatom van, életben maradni.” Atmaca: „Ne veszítsd el a hited. Egy nap visszatérünk.” Beyazit: „Nem tudom, velem mi lesz, de te visszatérsz, Atmaca.” Atmaca: „Hogy érted ezt?” Beyazit: „Évek óta ég benned a tűz, hogy bosszút állj Rüstemen. Ígéretet tettem neked. Hogy mikor trónra kerülök, személyesen nyújtom át az áruló fejét. De… úgy tűnik, a trón egyre messzebb kerül tőlem. Menj vissza a fővárosba, és vedd el te annak az áruló kutyának a fejét.” Atmaca: „Nem hagylak itt. A Hercegek is itt vannak.” Beyazit: „Mint ahogy vannak olyan fájdalmak, melyek sosem múlnak el, bizonyos árulások sem. Ez olyan, mint a vörösön izzó parázs példája. Amelyről azt hisszük, kiolthatjuk, de csak a megfelelő szélre vár, hogy újra lángra kapjon… Elmész… Már nincs itt semmi, amit értem tehetsz. A bátyámért, Mustafáért, kisfiáért Mehmetért, értem… menj, és öld meg Rüstemet.” Aztán látjuk, hogy Atmaca megnyugtatja Mihrimaht: „Beyazit Herceg és fiai jól vannak. Tiszteletét és üdvözletét küldi, és reméli, te jól vagy.” Mihrimah: „Amíg az én bátor, de szerencsétlen bátyám a perzsáknál van, hogy lehetnék jól? Még mindig nem tudom megérteni a történteket. Képes lesz a bátyám onnan visszatérni? Lesz alkalmam újból átölelni?” Atmaca: „Ez csak rajtunk múlik, Szultánám.” Mihrimah: „Több levelet is küldtem, de egy válasz nem érkezett.” Atmaca: „Talán Selim Herceg emberei akadályozták meg, hogy megkapja.” Mihrimah: „A dolgok egyáltalán nem alakulnak jól, Atmaca. Nem bízom Tahmaspban. Egyetlen megoldás az lenne, ha Beyazit Herceg valami biztonságos helyre tudna menni.” Atmaca: „Megtettük, amit tudtunk. De minden ajtót bezártak előttünk. Nem volt más választásunk, csak Perzsiába menni. A tűz kellős közepében vagyunk. Vagy megmérgezzük magunkat, mint a skorpió, vagy benne égünk a tűzben.” Mihrimah: „Akkor, hogy-hogy visszajöttél? Miért jöttél vissza? Miért hagytad magára a Hercegemet?” Atmaca: „Beyazit Herceg parancsát teljesítem. Igazságot akar szolgáltatni. Azt akarja, hogy fizessenek meg az árulók.” Mihrimah: „Rüstem Pasa?” Atmaca: „Vagy most ölj meg, Szultánám, vagy segíts nekem, hogy végleg megszabaduljunk ettől az ördögfajzattól!”
Defne Beyazit gyerekeihez beszél: „Szultán apátok ellenségeivel harcol. Legyőzi őket, aztán jön is. És attól a naptól kezdve, soha többé nem válunk szét.” Ayse: „Te mindig ezt mondod, de sose jön! Már két éve! El is felejtettem az arcát… Visszatér valaha?” Lokman érkezik: „Mihrimah Szultána üzenetet küldött.” A gyerekeket kiviszik, miközben Defne is és Lokman is abban reménykednek, jó hírt kaptak. „Bárcsak azt írná, hogy Nagyurunk megbocsátott Hercegünknek!” Defne végigolvassa a levelet. Lokman: „Mi történt?” Defne: „Nagyurunk tárgyalásba kezdett Tahmasp Shahhal Beyazit életéért. Lokman Aga, Hercegünket értesíteni kell ezekről a tárgyalásokról!” Lokman. „Képtelenség innen üzenetet küldeni Perzsiába! Mindannyian tudjuk, hogy jártak azok a küldöncök, akiket Perzsiába küldtünk a múltban! Kutakban találtuk meg a fejüket.” Defne: „Ha Hercegünket sikerül informálni, ha nem hagyja el Perzsiát, meghal… Miután nem bízhatjuk ezt küldöncre, én megyek.” Lokman: „Mi mondasz? Viccelsz?” Defne megrázza a fejét. Nagyon elszánt.
Rüstem a gyerekeit jött megnézni: „Ahogy múlik az idő, egyre gyönyörűbbek vagytok! Remélhetőleg, a jövő sok szépet tartogat számotokra! Osman, fiam!” Humashah észrevesz egy kalitkát, benne egy madárral: „Mi ez? Milyen madár ez? Milyen szép színei vannak!” Rüstem: „Egy indiai kapitány hozta. Papagájnak hívják. Ez az én ajándékom neked.” Humashah: „Csodálatos színei vannak!” Leülnek enni. Rüstem: „Csodálkoztam, hogy anyád elhívott, hogy együtt vacsorázzunk.” Humashah: „Az anyám nem olyan, mint gondolod, nem szívtelen. Gondol a gyerekei boldogságára. Biztos vagyok, most is látja, mennyire törődsz velünk.” Rüstem: „Reméljük. Na, együnk!”
Mihrimah a szobájában van, mikor Sümbül érkezik: „Rüstem Pasa megérkezett.” Visszajátszás. Atmaca: „Egy időben üldöztem Rüstem Pasát. De mindig megmenekült. Ezúttal nem fog, nem futhat el.” Mihrimah Atmacához: „Ha arra gondolsz, hogy megmérgezhetnénk, nem jó ötlet. Zal Mahmud saját maga ellenőriz mindent, amit az asztalára tesznek.” Atmaca: „Katona vagyok, Szultánám. Ha elveszem valaki életét, azt a saját két kezemmel teszem, erőből. Úgy akarom csinálni, hogy közben belenézek a szemébe.”
Később… A gyerekek a madárral játszanak, mikor Mihrimah belép: „A gyerekeknek most már ágyban a helyük. Késő van.” A gyerekek távoznak. Mihrimah közelebb lép férjéhez: „Hallottam, beteg voltál. Remélem, nem volt súlyos.” Rüstem: „Egy ideig rendetlenkedett a gyomrom. A mellkasom megfeszült, és alig kaptam levegőt. De az orvos gyógyszere segített. Ma már jobban vagyok.” Mihrimah. „Van egy-két fontos dolog, amiről beszélnünk kell. Találkozunk a szobádban…” Kint a folyosón Mihrimah a szolgálójának: „Vidd a gyerekeket a Topkapiba, és maradjatok ott.” Szolga: „Mi történt?” Mihrimah: „Tedd, amit mondtam.”
Atmaca közben kapucnival a fején belép a palta kapuján.
Rüstem várja Mihrimaht, aki meg is érkezik. Rüstem: „Igazság szerint, kíváncsi vagyok, minek köszönhetem figyelmedet. Azt hittem, gyűlölsz.” Mihirmah: „Amikor először megláttalak, te voltál a főlovász. Az uralkodó család lovait kellett ellátnod. Az én lovamat is beleértve. Anyám kegyének köszönhetően te egy vagy kettő lépcsőfokot is megtettél egyszerre. Egészen addig, míg Nagy Vezír lett belőled.” Rüstem: „Mit akarsz mondani?” Mihrimah: „Egy disznópásztor fiának ez egy hatalmas ugrás, nem?” Rüstem: „Én választottam az utam, Mihrimah. Különben, ha úgy lenne, ahogy mondod, akkor most egy távoli vidéken vigyáznám a disznókat. A te nyelvedre lefordítva, nem véletlenül értem el ezt a pozíciót. Mindeértt, amit elértem, foggal-körömmel megküzdöttem. Én vagyok e birodalom legerősebb Nagy Vezíre. Mi a célod? Azért hívtál ide, hogy ezekről beszélgessünk?” Kopognak. Sümbül az: „Szultánám, Herceged nem tud aludni. Téged hív.” Mihrimah: „Majd, ha elaludt Osman, folytatjuk a beszélgetésünket.”Mihrimah távozik.
Zalt látjuk, hogy a folyosón ácsorog. Atmaca hirtelen feltűnik mögötte, és megragadja: „Zal Mahmud! Emlékszel arra a napra? Mikor megfojtottad Mustafa Herceget! Én egyáltalán nem felejtettem el!” Tőrével többször is beleszúr.
Rüstem szobája előtti folyosó tele van testőrrel. Észre se veszik Atmacát, csak mikor harcosunk kihúzza kardját hüvelyéből. Egyesével végez mindegyikkel. Rüstem meghallja, hogy odakint történik valami. Egy puskával megcélozza a bejárati ajtót. Mikor Atmaca feltűnik az ajtóban, rálő. Azonban Atmaca fel tud kelni, és a két férfi egymásnak esik. Atmaca: „Azt hitted, hogy ágyban, békésen fogsz meghalni?” Atmaca egy zsinórt teker a nyaka köré: „Emlékszel? Azt mondtam, hogy egy nap megöllek! Ideje, hogy bosszút álljak Mustafa Herceg miatt!” Rüstem holtan esik össze a padlón. Atmaca fájdalmaival küszködve lép ki a szobából. Eszébe jut családja, és Mustafa. Aztán katonák érkeznek, de már nincs dolguk, mert Atmaca holtan esik össze
Mihrimah érkezik, hogy megbizonyosodjon, hogy sikerült a tervük. Látja az összes férfit, Atmacát is beleértve a földön. Aztán Rüstemre is rátalál. Mihrimah Sümbülnek: „Takarítsátok fel. Dobjátok a holttesteket a vízbsse. Atmacát pedig szokásaink szerint temessék el. Rüstem egy ideje a gyomrával küzdött. Azt akarom, hogy mindenki azt higgye, ez vitte el.” Sümbül: „Szultánám, mit tegyünk Zal Mahmuddal?” Mihrimah: „Mondd meg neki, ha egy szót is mer szólni, saját magam fejezem le… Viszlát, Rüstem.”
Tahmasphoz küldönc érkezik levéllel a kezében: „Isztambulból érkezett. Az a Rüstem Pasa írt választ javaslatodra.” A levelet hangosan olvassa fel: „Perzsia uralkodójának, Tahmasp Shahnak! Megkaptuk leveled. Javaslatodat megtárgyaltuk Süleyman Szultán Hannal. Bagdadot és 1,2 millió aranyat kérsz Beyazit Hercegért cserébe. Készek vagyunk a kér összeget megadni. Viszont, hogy feladjuk Bagdadot, nem lehet kérdés tárgya. Nagyurunk hajlandó Kars várát odaadni helyette. Azonban, feltételül szabjuk, hogy Beyazit Herceget élve kapjuk vissza. Husrev Pasa és küldöttsége már elindult. Ha nem fogadod el a feltételeket, akkor nem mi leszünk a felelősek azért a véres háborúért, amit el kell indítanunk ellenetek. A Nagy Vezír, Rüsem Pasa.”
Hussain érkezik: „Hercegem, új híreim vannak!” Beyazit: „Atmaca?” Defne és Lokman lép be helyiségbe.
Lala megérkezett Perzsiába. Tahmasppal kíván tárgyalni.
Beyazit: „Hol vannak a gyerekeim?” Defne: „Amasyában hagytam őket. Nem tehettem ki őket vezélynek.” Beyazit: „Mi hozott ide?” Lokman: „Mihrimah Szultána küldött levelet.” Beyazit: „Mit írt?” Defne: „Tárgyalásba kezdtek Tahmasppal, aki pénzt és földet követel érted cserébe.”
Lala: „Méltóságos Tahmasp Shah! Van bégje vagyok, Mustafa Pasa. Selim Herceg parancsára jöttem hozzád. Üdvözletét és tiszteletét küldi.” Shah: „Hallgatlak, Mustafa Bey. Mit akar tőlem Selim Herceg?” Lala: „Azt szeretné, ha a lázadó Beyazit Herceget kiadnád neki.” Shah: „Süleyman Szultán Husrev Pasát küldi, hogy adjam át neki Beyazit Herceget. Ha nekik adom át a Herceget, busás ajándékot kapok cserébe.” Lala: „Természetesen, méltóságos Nagyurunk nemes és jómódú. Viszont senki sem akar Selim Herceg nagyvonalúságától elesni. Ha nekünk adod át Beyazit Herceget, megsokszorozzuk, amit megígértek neked. És ezzel szoros köteléket köthetnél a jövő királyával.” Látjuk, hogy Selim is ott áll hátul, mintha a küldöttségbe tartozna…