Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetés)
Szerdán volt a 86-dik magyar rész ami a 45-dik török rész első felének felel meg.Ez már bőven a második évad ami a 63-dik török részig tart.
Hürremet a 4-dik évadban cserélik le,104-dik török rész.
nodola.blogspot.hu - itt mindent megtalálsz. :-)
Az a helyzet,hogy én azt sem tudom,hogy MOST hol tartunk mi? (Magyar részek).Mármint hanyadik évad?
Hürremet is lecserélik tudom,de a fia már nagy,és vele van a képen...Mármint a "mostani" Hürremmel...
Hátőő...ha Esmanur 3 éves korában már nem él Ibrahim...akkor már nem sok lehet neki hátra..
Vagy még malackodik Ibrahimmal 1 évig,mire Nigár terhes lesz?...
4-dik évad 139-dik török rész,negyedik részlet:
Murad az apjához megy. Mur: Boldog Eidet Szultán apám. Nur: Mit csinál itt ez a nő? Mur: Ő a kedvesem és a gyermekemmel várandós. Anyám, kedvesem nem idegen számodra. Nur: Hogy érted ezt? Mur: Ő is velencei és a Baffo családból származik. Saf: Így igaz Sultanim. A korábbi nevem Sofia Velucci Baffo. Az apám pedig Leonardo Baffo. Mur: Az élet csupa meglepetés! Nur: Ostobaság lenne ezt véletlennek nevezni! Ahogy tudjuk, ez a nő Mirimah Szultána ajándéka. Nyilvánvaló, hogy külön neked választotta! Selim: Sokat utaztál fiam. Menj a szobádba, pihenj, később beszélünk majd. Mihrimah terített asztallal várja Muradot és Safiyét. Mih: Megtisztelő, hogy vebdégül láthatlak téged és kedvesed. Murad: Miénk a megtiszteltetés. Mih: Nyilvánvaló, hogy anyád nem örül az ajándékomnak, Safiyének. Murad: Anyám nem bízik benned, apám és a közted lévő feszültség miatt. Mih: Ez nem hazugság. A testvéreim közül talán Szelimet nem kedveltem leginkább. A Beyaziddal történtek miatt távoodtunk el egymástól. De te más vagy. Te az én szeretett hercegem vagy, a legkedvesebb. Beyazid testvéremre hasonlítasz. Murad visszaemlékszik arra, mikor Beyazidba lőtte azt a nyilat. Murat: Biztosítalak, hogy azon dolgozom majd, hogy méltó legyek a szeretetedre. Mih: Azoknak, akik látni akarják, a múlt egy lecke oroszlánom. Nyilvánvaló, hogy ki a barát és ki az ellenség. Ez a palota tanúja volt annak, hogy testvér testvért árul el és az apa fiát ölette meg. Szelim herceg biztosan elfoglalja a tónt, de amit a jövő tartogat számunkra még kétséges. Tudod apád milyen állapotban van. Nem tud leálni az ivással. Murad: Ezek a szavak, melyekwt uralkodó apámról mondtál, nem illetlenek? Mihrimah: Tisztán látszik, hogy amennyire bátor herceg vagy, annyira jó gyermek is. Mindig így kell tisztelned apádat és védelmezned is kell. De a valóságot kell néznünk. A Kazvinban elvesztett belső békéjét ivással próbálja visszanyerni. Láttad az állapotát, ugye Safiye? Safiye: Láttam Sultanim.. Isten óvja, de elég rosszul festett.. Olyan volt, mintha lelkét kiirtották volna belőle. Mihrimah: Sajnos.. Ezért vagy te, oroszlánom ennek az államnak a jövője. Méltónak kell erre mutatnod magad. Murad: Egyébkét Manisában vagyok. Próbálom a legjobban irányítani tartományom. Nagyurunk is nagyon elégedett velem. Mih: Remek. Fontos, hogy közel légy az uralkodóhoz. Előkészítettem egy ajándékot, amit te adsz majd neki. Murad: Mi lenne az? Mihrimah: Valami, ami sokkal jobb, a lovaknál és drágaköveknél, amit Szelim herceg ajándékozott Nagyurunkak. Murad: Mi ez Sultanim, kíváncsi vagyok! Mih: Nehéz ajándékot adni a világ szultánjának, annak, akinek mindene megvan. De én a legjobbat hoztam. Ez majd tükrözni fogja nagyurunk erejét. Meglátod majd!
Szulejmán a szobájában a Koránból olvas, mikor eszébe jutnak Hürrem szava: Hürrem: Amíg te vagy családunk feje, nem érhet senkit fájdalom. Most kedvetlen lettél, igaz? Szül: Már nem látok szememmel sötétben olvasni, később folytatom. Hürrem: Ha szeretnéd, olvashatok neked, szemem akár a sólyomé. Szul: Akkor te leszel a szemem mostantól? Hürrem: Nem vagyunk már így is egyek? A lélegzetünk, a szívünk.. egyek, igaz? Ekkor Ferhat érkezik: Nagyuram, Murat herceg érkezett. Mihrimah Szultánnal engedélyt várnak arra, hogy bejöjjenek. Szulejmán engedélyezi, majd Murat és Mihrimah megérkezik. Murat köszönti nagyapját. Szul: Milyen nagyra nőttél. Körülmetélésed ünnepére még mindig emlékszem. Mih: Az évek gyorsan telnek. Murat hercegünk felnőtt. Murat: Méltóságos Királyom, lenne egy kérésem. Ha engedélyeznéd, részt vennék a Divan ülésén. A legnagyobb ajándék lenne egy olyan uralkodótól tapasztalatot szerezni, mint te magad. Szul: Ha ez a kívánságod, természetesen jöhetsz. A Divanon, Sokollu: A probléma Ausztriával még mindig tart, a sarcot még mindig nem fizették be és Miksa, mondván, hogy a béke oldalán áll, köldött egy nagykövetet, de semmi hír sem a sarcról, sem az elvesztett földről. Természetesen annak oka, hogy úgy látszik, Miksa király fél, az is lehet, hogy a körülmények megváltoztak. Egy más világban élünk, sem Henrik, a Tudor házból, sem V. Károly nincs már köztünk. Murad: Nagyurunk, ha megengeded, ajándékot hoztam neked. Szul: Ez nem jó alkalom hercegem, később átadod majd. Murad: Tulajdonképpen ez lenne a legjobb alkalom. Szulejmán engedi, Murad int az őröknek. Egy térképet hoznak. Murad: Az Oszmán Birodalom határai, a föld, melynek nincs határa, a te hagyatékod. Azt akartam, hogy minden szolgád lássa ezt. Azt akartam, hogy még egyszer emlékezzenek rá, milyen hatalmas szultán vagy te. Szulejmán visszaemlékszik: Tudod miért hoztam ide ezt a térképet? Hogy az egész világ a lábaid előtt heverjen és megvizsgáld. Többé nem egy balkáni birodalom vagyunk. Lovaink egész Európán keresztül fognak vágtatni. Belgrád, Buda, Bécs, Róma.. az összes ellenségünk szívébe kardot döfünk majd. Természetesen nem fordítunk hátat Keletnek sem. Határaink túlmutatnak majd a Hazar-tavon is. Piri pasa: Isten segítségével és a te erőddel elérhetjük ezt. Szulejmán: Nem Sah Ismail a célom.. hanem V. Károly, Henrik, ellenségeink a Vatikán területén. Az első célunk Rodosz. A Földközi tenger az Oszmán birodalom része lesz. Az engedélyünk nélkül senki nem kereskedhet vagy húzhat zászlót. Mi leszünk az ő szelük és viharuk. Szulejmán elégedett. Szul: Nagyon boldoggá tettél ajándékoddal. Kérj amit csak szeretnél. Murad: Semmi mást nem kérek, csak hogy megcsókolhassam kezed. Szulejmán felkel, ezt mondja Muradnak: Gyere velem, mutatok neked valamit. Elviszi a könyvtárba. Szul: Az uralkodás nem annyiból áll, amit a térképen látsz. Ha a végtelen földeket, hegyeket, tengereket és városokat egy testként tartod egyben, akkor annak a testnek lelke és vére ezekben a könyvekben van megírva. Évszázadok kemény munkája. Szokások, törvények, szerződések, tudományos írások.. azok a határok, melyeket a térképen látsz az elme és cselekvés munkája is, amiért én és az élőttem lévő kilenc uralkodó dolgozott meg. Amint kilépnek, Szelim érkezik. Szelim: Nagyuram, hallottam, hogy Murat herceg részt vett a Divan ülésén, ha tudtam volna, én is ott lettem volna.
Szulejmán szó nélkül továbbmeg. Szelim visszatartja Muratot. Szelim: Mit akarsz csinálni fiam? Mi dolgod volt a Divanon? Murad: Hasznot akartam kovácsolni magamnak Nagyurunk tapasztalataiból, hogy tudjam, mi vár rám a jövőben. Szelim: Én feláldoztam mindent.. a nyugodt alvást, a lelkem tisztaságát és magamat is.. a te jövődért.. Murad: Tisztában vagyok vele szultán apám. Tudom az igazságot. Tudom, hogy mi mindenen mentél keresztül és belevéstem elmémbe, így el sem felejthetem. Szulejmán visszatér szobájába, főembereivel együtt. Sokolluhoz fordul: Mindenki vegye tudomásul, hogy ezen a földön nincs több alkohol! Azonnal megsemmisítesz minden műhelyet, ahol előállítják. Lerombolod a kocsmákat is. Sok: Történt valami, ami feldühített, Nagyuram? Vagy valaki panaszkodott? Szul: Nincs szükség panaszra Sokollu. Már régóta gondolkozom ezen, tedd amit mondtam. Sok: Ahogy rendeled Nagyuram, de ezt nem fogják jól fogadni a nem muszlim vallásúak és bevándorlók, akik itt élnek, ráadásul a gazdaságra sem lenne jó hatással. Szul: Az alkoholt nem engedélyezi a vallásunk Sokollu! Személyesen tapasztalom a káros hatásait. Tedd amit kell!
Nurbanu, Canfedához: Nem megmondta, hogy egy madár sem repülhet Murat hercegem közelébe a tudtom nélkül?! Honnan jött ez a Safiye? Can: Mihrimah Szultán fedezte fel. Évekig az ő szolgálataiban volt, tavaly adta Murat hercegnek. Nur: Szándékosan válaszotta ki ezt az asszonyt. Beyazid hercegért akar bosszút állni. Can: Légy türelmes Szultánám, a trón hamarosan Szelim hercegé lesz. Akkor learathatod majd győzelmed. És ez véget vet majd Mihrimah Szultán jólétének. Befejezi majd az ellenségeskedést. Nur: Nem Mihrimah szultánán gondolkozom, hanem Safiye hatunon. Can: Az akit Safiyének nevezel, csak egy fiatal atapasztalatlan ágyas. Mit tehetne ellened? Kopognak, Gazanfer érkezik, hogy bejelentse, Safiye szeretné látni Nurbanut.
Safiye belép és így szól: Türelmetlenül vártam, hogy láthassalak végre. Sokat hallottam rólad Velencében és ngyon kíváncsi voltam rád. És most, herceged kedvesének lenn, nagy megtiszteltetés számomra. Nur: Nem érdekel, hogy ki voltál, vagy honnan jöttél. Ez egy oszmán palota és mi oszmán nők vagyunk. Murat herceg értékes számomra. Az ő boldogsága az enyém is. A fontos dolog a hűség.. Isten akaratából rövid időn belül bebizonyítod majd irántam való hűséged. Ha nem, nem te, hanem valaki más fogja felnevelni a benned növekvő gyermeket. Safiye: Egy mód van erre, hogy boldoggá tegyem Murat herceget és hogy fiút szüljek neki. Murat nagyon szeret engem, csakúgy, mint Szelim herceg szeret téged. Mindenki a főkertben búcsúzkodik. Szulejmán az erkélyről figyel, Mihrimah elkapja tekintetét de ő visszafordul. Szulejmán verse: Az embereknek semmi nem fontosabb a méltóságnál.. A friss levegőbe szippantásnál nem tehet semmi boldogabbá.. Ez a valami, amit "uralkodásnak" hívnak, csak egy evilági küzdelem... Az egyesülésnél semmi nem teszi boldogabbá az embert.. Ne közelíts a vidámság és alkohol köreihez, mert azok a gondosztól származnak.. A hűségben leled meg örökös társad.. Életed a homokórához hasonlóan pereg le.. Ahogy fordul az üveg, csökken az idő, mintha csak egy óra lenne.. Ha a végtelent szeretnéd elérni, oh Muhibbi, tisztázd magad.. Kiszabadulni innen.. ennél nagyobb békét semmi nem ad..
Ferhat az uralkodóval utazik a kocsiban: Amint enyhültek fájdalmaid, fel álltak, de az orvosok aggódnak. Muszáj pihenned. Szulejmán ránéz, majd az aga elhallgat. Az uralkodó a piacot nézi.
Később az árusok között látjuk sétálni az uralkodót. Eladók hirdetik portékáikat. Az egyik almaárus Szulejmánhoz szól. Szul: Remélem jó az íze. Árus: Nem találsz jobbat a fővárosban. Adhatok belőle? Elkezdi méregetni, az uralkodó figyeli. Árus: Ne aggódj Apó Bey, nem verek át senkit, nem akarok a bíró elé kerülni. Nem sóvárgok én halálom után. Szul: Hogy megy az üzlet? Árus: Oh, ne is kérdezd.. Mit mondhatnék.. A janicsároknak nincs pénzük.. Három hónapja tartoznak nekik fizetséggel. Akkor van üzlet, ha az emberek megengedhetik maguknak. A nép adóssága csak nő. Nincs királyunk, aki háborúba menne. Árus2: Ha még ez nem lenne elég, betiltatta a kocsmákat. Mielőtt minket zargatna ezzel, először a részeges fiánál kellene kezdenie. Szulejmán szultán viccel velünk, én mondom, viccel. Először a ragyogó Musztafa herceg életét vette el, majd a bátor Beyazidét és az államot egy iszákos kezébe teszi! Ferhat: HÉ! Hogy mersz így beszélni a királyunkról? Senkinek nincs joga így beszélni! Ffi: Erről beszél mindenki. Szulejmán szultán erejéből már csak egy egészen kevés maradt. Nemhogy háborúba, még imádkozni sem tud menni. Az, aki ezt teszi, igazságot lel. Azt mondják, már a fürdőt sem tudja használni.
Szulejmánt ez feldühíti: Te profán őrült! Tudod kinek a szemébe mondtad ezeket?? Szulejmán Szultán Han vagyok!! Most, a szemembe mondd, amit az előbb!! Rajta!! Tudod te, hány háborúban vettem részt és hányat nyertem meg?? Ferhat: Nagyuram, jobb, ha gyorsan vissza térünka palotába.
Mahidevran, Fidanhoz: Nézd, nézd meg jól a világ urát. Semmi korona, semmi trón, semmi hatalom…csak egy apa, aki megölte a fiát.
Szelim Beyazid szavaira emlékszik vissza: Én és a fiaim csak Isten előtt hajlunk majd meg és kérünk bocsánatot!!
Nurbanu: Most azonnal ágyasokat kell küldenünk Manisába, Murat palotájába. Remélhetőleg valamelyikükbe beleszeret majd. És Safiye asszontól mihamarabb meg kell szabadulnunk. Gazanfer: Mit értesz ez alatt, talán nekem..? Gaz: Látszik, hogy Safiye asszony más, nem egy átlagos lány, ha az lenne, Mihrimah Szultán nem választotta volna ki. Az is látszik, hogy harcos egyéniség. Láttad, hogy milyen könnyen rabul ejtette Murat herceg szívét..
Szelim a szobájában van, mikor Nurbanu érkezik és helyet fogal mellette. Nur: Elpusztítod magad, mi lesz ezzel a sok ivással? Főleg, hogy Nagyurunk megtiltotta? Ha magadra nem, legalább gyermekeidre gondolj! Szelim: Nagyurunk, a hét régió ura, az apám..tudod, miért küldött ide? Hogy büntessen. Hogy kínozzon. Mert ez volt Beyazid palotája. Ő járt-kelt ezek között a falak között, ő ült itt és ölelte gyermekeit.. Itt volt az árnyéka. Nur: Nincs igazad, Szelim. Az uralkodó nem tudja, hogy te rendelted el az öcséd halálát. Beyazid herceg megpróbált elmenekülni és muszáj volt végezni vele. Ezeket a híreket kapta meg. Miért büntetne téged? Szelim: Tudja, Nurbanu. Nagyurunk tudja. Ismeri a bűneimet. Beyazid halálának fájdalmát akarja a szívembe vésni. Nur: Évek teltek el Szelim.. Már nem változtathatsz semmin.. Azt tetted, amit kellett. Ha nem ő, akkor te halsz meg. Évekig a semmiért harcoltunk volna? Azért, hogy a sarokban ülve gyászoljunk? Mit vártál, mi fog történni? Rózsák és pézsma között elfoglalni a trónt? Szelim elhallgattatja, majd elmegy.
Szulejmán a szobájában van, mikor kopognak. Ferhat: Ahogy kérted, elhoztam a Suleymanname-t, melyet Matrakci készített. Arif költőé is itt van (nem tudom mire gondol, nem láttam még a teljes részt)
Szul: Elmehettek. Szulejmán visszaemlékszik a régi hadjárataira, diadalokra, mikor hallotta Ibrahim hangját: Mostantól, Nagyurunk, Szulejmán Szultán Han Hazretleri kijelenti, hogy nem vesz részt minden ülésén a Divannak, csak azokon, melyeket kiválaszt. Majd tüzijáték hangját halljuk. Nehezen kimegy teraszára Szulejmán. Egy régi jelenetre emlékszik vissza: Látod, Ibrahim, lépésről lépésre közeledünk álmaink felé. Háborúk, halálok és támadások után itt vagyunk. Elértük ezt az estét is. Ibrahim: És ez egyre csak nagyszerűbb és még hatalmasabb lesz Nagyuram. Nagy Sándornál is hatalmasabb leszel. Te vagy a mi korunk Nagy Sándora. Szul: Csak te és én hittünk ebben az álomban. Mi lesz hát majd végzetünk?
A jelenben Szulejmán elsántikál a kanapéjához, látja , hogy minden más, minden egyszerű és nincs tűzijáték.
Reggel, Szümbül, Mihrimához: Még sosem hallottam olyat, hogy egy árus megsértse Szulejmán szultánt. Azonnal ki kell törölni ezt az uralkodó elméjéből. Mih: Nyilvánvaló, hogy az összes sértegetéstől lett dühös. Ekkor valakit meglátnak a bokroknál. Mahidevrant. Szümbül az agákért kiált. Mih: Hagyjátok. Mih: Mahidevran Szultán. Mah: Amint látod, nincs már okod szultánának hívni. Mihrimah! Az évek tőled is sokmindent elvettek.. A fájdalom és gyász vonalakat húzott arcodra. Megtanultad, hogyan éghet egy ember szíve.. Mih: Nagy fájdalmakat éltünk át.. Elvesztettem édesanyám.. majd Rüsztem pasát.. és a testvéreim. Mahi: Mindketten tudjuk, akinek elvesztése igazán fájt, az Beyazid. Ő volt az alma, a kincs a te szemedben. Mih: Igazad van. Az ő elvesztése fájt legjobban. Mahi: Az emberek akkor értik meg a törött szív fájdalmát, mikor az övék is eltörik, igaz? Mih: Elvesztettél egy ártatlan életet, mostmár megérthetjük egymást.. Azt hiszed van igazság a földön? Akkor a birodalom nem Szelim kezébe került volna. Mih: Ez volt a végzet. Mahi: Végzet? Istenünk értelmet és választási jogot adott mindenkinek. Az összes tragédiának, ami velünk történt, csak egy magyarázata van: apád, Szulejmán szultán. Nem azt az életet éljük, amit ő választott nekünk? Szelim herceg.. Az a Szelim, akit senki sem szeret, írt nekem egy levelet, miszerint, trónrakerülésének napján küld nekem majd juttatástokat. Milyen különös, igaz? Az apa bűneiért a fiú fizet.. Mih: Biztosan megsajnált. Mahi: Az, aki a testvérének sem kegyelmez, kegyelmezne meg nekem? Az anyjára hasonlít. A lelkiismeretét próbálja megtisztítani. Reméljük Istenünk elégedett lesz vele. Nem úgy, mint apjával.. láttam ma a piacon. Milyen szomorú. Így büntet Istenünk. Mih: Tulajdnoképpen, aki szánalmas és nyomorult, az te vagy. Ezen szavaiddal is bebizonyítottad, hogy megérdemelted azt, amit az évek alatt egészen mostanáig kaptál. Most, menj és hagyd el a palotát! Ne is gyere többé!! Fidan: Egyszer ez volt az otthonod Sultanim..és most még az ajtóig sem engednek be.
Szulejmán, a Divanon: Mehmet Pasha, azonnal készüljetek, hadjáratra indulunk! Sok: Ahogy óhajtod Méltóságos Királyom. Istenünk segedelmével megleckéztetjük ellenségeinket és jó hírekkel térünk majd vissza hozzád. Szul: Mehmet Pasa, személyesen vezetem majd a sereget.. Pasah, azonnal menj Erdélybe Akincivel. Mikor odaérünk, csatlakozol majd seregeddel. Szul: Azonnal üzenjetek a bégeknek akik uralmunk alatt állnak, hogy készüljlenek, illetve a bírók is álljanak készen. Az utak állapotára tekintettel előkészületeket kell tenniük. Szul: Háborúnk áldott lesz.
Szulejmán monológja, amit előkészületek közben hallunk: Szulejmán vagyok. Belgrád, Rodosz, Buda, Bagdad, Mohács és a Föld többi részének ura. Szulejmán. Én, aki karddal oldalamon nézek szembe a halállal. Évekig zászlómat az ellenség szívébe döftem és Istenem nevét terjesztettem a földön, rendet és békét létrehozva a világon, én a hét régió szultánja, Szulejmán. Ezek alatt az évek alatt számtalan győzelmet és halált láttam, mikor katonáim vére loccsant a földre, olyan volt, mintha életem egy részét veszítettem volna el. Értük hullattam könnyeim. Sosem önszeretetem győzött le. Sosem borultam le a sátán állatai előtt, amik a büszkeség, a féltékenység és a gőg. És most még egyszer elindulok, hogy megfélemlítsem ellenségeim szívét és emlékeztessem őket arra, hogy ki vagyok. Mindenki még egyszer látni fogja az életemet, amit ezért a pozícióért adtam fel. Látni fogják, hogy Szulejmán szultán még nem halt meg.
Sokollu elhagyta a Divant, és egy pasa szól hozzá: Nem akarnám mondanki, de Nagyurunk közel jár már utolsó lélegzetvételéhez, lábai akadályozzák, egy ilyen hadjárat csak tragédiával végződhet. Isten bocsássa meg, de elveszítjetjük őt is, és a háborút is. Mi szükség rá, hogy csatlakozzon? Sok: Ez igen egyszerű Pasám, Nagyurunk meg akarja mutatni, hogy még mindig él az uralkodói hatalma, de nem biztos, hogy egészsége hagyja, hogy ezt meg is tegye.
Szulejmán lábai nagyon rossz állapotban vannak. Dok: Nagyuram, állapotod nagyon érzékeny. Így hát egyáltalán nem lenne jó háborúba indulnod. Istenemre kérlek Nagyuram, gondold újra döntésed. Szul: Ez lehetetlen főorvos. Dok: Nagyuram, kérlek, halgass rám, könyörgöm, ne menj el ebbe a hadjáratba. Ha elhagyod a palotát, Isten bocsássa meg, de nem térsz vissza többé. Ezek a sebek és lábad szörnyű betegsége elpusztítja majd tested. Szul: Mit képzelsz, ki vagy te? Rajtad múlik talán, hogy meddig él egy ember? Előkészíted az orvosságaim, amik enyhítik majd fájdalmam és ennyi a dolgod. Dok: Nagyuram.. Szul: Ha még egy szót szólsz, fejed vetetem le!
Mihrimah később a doktort kérdezi: Hogy lehetséges ez? Hogy tehet apám ilyet? Dok: Figyelmeztettem Szultánám. Nyíltan kimondtam. Ha elmegy, nem tér vissza többé. Isten bocsássa meg. De szavaim hiábavalóak voltak. Sok: Szultánám, talán te tudnál rá hatni és megváltoztatná döntését. Élet halál kérdésről van szó. Mih: Nem hinném. Mindenki tudja miket beszélnek apámról. Nem felejtettek el kimondani semmit sem azok a hálátlan emberek! Sok: Mégis, beszélned kellene vele Sultanim. Nem nézheted, ahogy a halálba készül.. Szüm: Esküszöm, igaza van a pasának, kérlek beszélj Nagyurunkkal és bírd belátásra.
Szulejmán a térképet nézi és stratégiákat készít, mikor Mihrimah érkezik. Szul: Mihrimám is megérkezett. Igaz? Ne vesztegesd az időd, a döntésem végleges. Mih: Természetesen az erőm nem elég ahohz, hogy megváltoztassam egy király döntését, főleg nem Szulejmán szultánét. De könyörgöm, legalább egyszer gondold még át. Szul: Gyere, ülj le ide. Szul: Mihrimám, én gyönyörű kislányom, egészen idáig az összes döntésem a muszlimok boldogságáért, a Dinasztiáért és az oszmán népért hoztam meg. Ez a háború is ilyen. Az ellenség sem ül egy helyben. Az embereim a sereg élén akarnak látni. Mih: Mi lenne, ha a Pasa előremenne és te később csatlakoznál? Már lenne példa előttük, mikor odaérsz. Szul: Lehetetlen Mihrimah. Ez a hadjárat más. Ez az utolsó háborúm. Az uralkodásom, mely hódítással kezdődött, hódítással is ér véget. Mih: Bárcsak Istenünk sose venne el tőlünk! Drága apám, gondold át. Folyton utazni fogsz, hónapokba, évekbe telhet, ez egy olyan szikla, melynek vége sem látszik. Megboldogult anyám rám bízott. Hogy számolok így hát el neki a túlvilágon? Szul: Én Holdam, Napom, ragyogó aracú lányom. Honnan veszed, hogy édesanyád ellenezné ezt a háborút? Ha élne, tudná, hogy mit érzek és gondolok és támogatna ebben.
Visszajátszás: Hürrem: Az egész világ a lábaid előtt hever. A nemzeted sorsa függ kimondott szavaidtól. A jövő áldott kezeidben van. Kinek van hatalmában ekkora erő? Szul: Semmi nem tart örökké Hürrem, végzetünk is ismert. Egy nap a halál majd az én ajtómon is kopogtat és ugyanúgy vele megyek, mint bárki más. Egy ember sem halhatatlan. Hürrem: Ha meg is halsz, az árnyékod örökké a Földön marad Szulejmán. Évszázadok, ezredek telnek majd el és az emberek ugyanúgy emlékezni fognak dicsőségedre, erődre és hagyatékodra. Ha ez nem halthatatlanság, akkor mi az? Mih: Elmész, bármi lesz is, elmész majd, igaz? Szul: Ami a te feladatod az az, hogy boldogságban, nem könnyek között bocsáss utamra.
Szulejmánt látjuk a kertben. „Ez a kert a te kerted Szulejmán. A mennyország, amit a földön látsz, a te álmod. Ez a szerelem tavasza. Oh lélek. A szerelem olyan, mint az eső. Mi pedig, mint levelek és virágok élünk, mert mikor eső esik ránk, elkezdünk élni. Senkit nem láttam még e földön, akinek ne lett volna szárnya. Mindenki a vágyai felé repül. Mindenki izgatott és lelkesedik. Mindenki lesben áll. Mindenki okot keres a szerelemre.”
Szulejmánt látjuk, ahogy a hárem előtt, visszaemlélkezve arra, mikor Hürrem először megszólította,mint „Sultan Sölüman”. Látja Szümbül szemét könnyekkel telve. Később, a szobájában, Szulejmán: Ez az egykori Matrakci Nasuh Efendi munkája. Minden fontos háborút, ünnepséget és eseményt leírt, ami uralmam alatt a palotában történt. Isten akaratából generációkkal később is emlkezni fognak majd a nevére. Ez pedig az, amit Arifi költő írt és te mellé illusztráltad. De a könyv utolsó lapjai üresek. Te és embereid fogjátok megtölteni az utolsó dicsőséges hadjáratomat beleírva, hogy akit több száz év múlva kezébe veszi a könyvet, emlékezzen eme dicső államra. Ffi: Pédátlan kitüntetés nekünk ez a feladat. Isten tegye nyitottá utadat és élessé kardodat. Szul: Így legyen.
A háremben, egy ágyas: Ma van a nagy nap, Szümbül agám, egész Istanbul visszafojtott lélegzettel vár az utcákon! Szüm: Egykor még Nagyurunkat szinte alig láthattuk a palotában. Egyik szemünkkel igen, a másikkal nem. Most pedig elő kell készülnünk. Ágyas: Sorsunkban meg van írva, hogy lássuk harcba indulni a szultánt. Isten segedelmével épségben vissza fog térni. Szüm: Mit ácsorogsz még itt? Eredj dolgodra!
Szulejmánt látjuk az orvosságát bevenni, arcát pirosítják, szakállát megfésülik. Feláll, majd utoljára díszbe öltözik.
" Szulejmán vagyok. Szultán Szelim Han fia. Hafsa Valide szultán gyermeke. Az oszmánok tizedik uralkodója. Szafavidák, egyiptomiak, Szíria, Palesztína, a Hejaz dinasztia, a fűszer és selyem utak, a tengerek, sivatagok, egyetlen Oszmán ura” Visszaemlékszik egykori embereire, akik előtte meghajoltak, mikor még fiatal szultán volt. Szulejmán vagyok. Lovaim Kelettől Nyugatig vágtattak. Megesküdtem, hogy zászlóimat a világ legnyugatibb pontjára tűzhetem ki. Alattvalóim békességéért, az igazságért esküdtem fel. Megesküdtem, hogy minden földre békét viszek, ahová csak elérek. Visszajátszást látunk arról, mikor a szultán egyik első hadjáratára indult kíséretével, majd a jelenbe térünk vissza, ahol az idős Szulejmán az utoslóra indul.
Most néztem meg a tegnapi részt,hát rendesen megsajnáltam csóri Mahidevrant.Egyrészt tetszett,hogy olyan határozottan ellenállt,hogy nem hódol be Hürremnek,másrészt Szulejmán is mekkora szemét már,hogy nem szabadította fel.Szerencsétlen már megérdemelne ennyit...és még mennyi rosszat fog kapni,teljesen tönkreteszik.Hiába nem tudom nem sajnálni,csak szerelmes volt ő is.
Nigar meg Ibrahim: hát érdekes,hogy eddig Ibrahim le se szarta,most meg ennyire kell neki.De legalább Nigar boldog egy kicsit.Ő az egyik kedvencem.Mondjuk ő sem fog túl jól járni a szerelmével.
Tegnap kivételesen megnéztem a magyar részt.Hát mit mondjak eléggé megröviditették és annyi reklám van hogy hiába adnak hoszabb időt így is csak fél rész van leadva.
Nigar eskűvőjét nagyon ösze vágták és a nászéjszaka sem volt rendesen leadva.A szinkron pocsék szerintem! Hatidze ikreinek keresztelése is ösze volt vágva.Válidé reakcióját is röviditeték Hürrem nagy koronájára.
Ami a szerb 4-dik évadot illeti szintén befejeződött.
Musztafa és Máhidevrán addig maradnak Edirnben amíg Musztafa elég idős nem lesz a kard átvevő ceremóniához.
Ekkor a ceremóniára a Topkapi palotába jönnek és egyúttal megkapja Manisza tartomány írányítását is.Pár hónapig amig előkészitik Maniszát a Topkapi palotában maradnak.Majd Máhidevrán és Musztafa Maniszába költöznek.
Nigar és Ibrahim viszonya-Behrem pasát megölik mielőtt bármit elmondhatna.Majd Válidének is gyanús lesznek a dolgok,ezért egy agával megleseti őket,Hürrem is ezt teszi.
Válide azonban agyvérzést kap mielőtt elmondhatná.
Végül Hürrem elfogatja a terhes Nigart és elmondja Hatidzének az igazat majd oda adja Nigar házának címét.
Hatidze oda megy és a saját szemével láthatja az igazságot.
Ibrahim ekkor épp egy hadjáraton van.
(Ez bonyolúltabb és hosszabb szöveg de ez a lényege)
Nigart szemmel láthatóan cseppet sem zavarja, hogy a másodhegedűs szerepében tetszeleg.
Ibrahim egy görény, kár érte, az elején szimpatikus volt.
Mi lesz most Musztafával és az anyjával? Meddig lesznek távol, hogy kerülnek vissza?
Esküszöm, ez a Szümbül a kedvencem... :D
Hogy derül ki Ibrahim és Nigar viszonya?
Bali bég kedvese meghalt.
A szülőfalujában veszi el a gyerekkori " kedvesét ".