Mi a véleményetek a reinkarnációról? Szerintetek létezik? (beszélgetős fórum)
Dr. Brian Weiss könyvét mindenkinek ajánlom. Lélektársak
Nekem is.
Én már egyszer megírtam a történetemet, nem ismétlem magam.
A múltkor viszont volt egy olyan eset, ami kezdi ezt alátámasztani. Amikor anyukámnál voltunk és a 3 éves fiam nézte apu képét ami ki van rakva, mondtuk neki, hogy ő papa volt. Erre a gyerek rámutat a képre: "Nem. Én! " és mutatott saját magára.
De olyan is volt amikor anya telefonjára azt mondta: Enyém. Nos, az a telefon apámé volt....
Hozzáteszem egyikőnk telefonjára se mondta még, hogy az övé.
Az apám 2005 febr. halt meg, a fiam 2005.okt. született.
Júúúúj, ez nagyon brutális! Végigfutott a hideg a hátamon, mikor elolvastam!
szerintem létezik.
A lányom, alig múlt két éves, amikor azt mondta, hogy fél a harangozástól. Megkérdezetm miért. Válasz: mert jönnek a bácsik és a nyakamba tesznek valamit és fáj...
Honnan vette ezt?
Remélem, létezik, és a cicám reinkarnálódik, és majd ha készenállok arra, hogy új cicám legyen, visszajön hozzám.
Bocs ha nem erre gondoltál :)
Amikor azt írtad hogy a bizonytalanság jele az, ha mások véleménye számít. Arra írtam, hogy el lehet érni olyan tudatállapotot, ahol nem számít mások véleménye pl. gyakori meditációval, de amikor visszatér a hétköznapi tudatunk, nagyon is megfelelési kényszerünk lesz. Csak a szerzeteseket nem érdekli, hogy ez a világ mit gondol róluk.
"Nem emlékszünk, elmúltak már, A régi esztendőkre,
Babilon királya voltam én,
S te a rabszolganője.
Enyém lettél, eldobtalak, Megtörtem büszkeséged...
Sok százezer nap sütött le már Arra a régi sírra,
Melyre "Babilon királyának Rabnője" volt felírva.
A büszkeség, mit eltiportam,
Most engem sújt a földre,
A régi düh, mint a halál,
köztünk marad örökre.
Megtörted a szívem, hűtelen,
S ott hagytál összetörve."
Szerintem félreértesz, de hagyjuk. :o))
Nem vagy se vak, se tyúk! :o)))))))
Szeretném egyszer egy olyan hoxa-tag írását olvasni itt, aki már részt vett egy regressziós hipnózisban, és megosztaná velünk az élményt. Van valaki....?
Csakhogy az ember társas lény. Az, ha csak én gondolom magam jónak, azzal egy darabig elvagyok, de azért mások véleménye is fontos. Tudom miről beszélsz, én is voltam abban az "egység a mindenséggel" lelkiállapotban. Gyönyörű, de utána megint "hétköznapira" vált a tudatom.
vak tyúk is talál........ :))
"Ha jó vagy, de nem hagyod magad kihasználni, akkor már mások szemében nem vagy jó."
Na, ezzel meg nem kell foglalkozni. Az már legyen az ő problémájuk. De egyébként hidd el, ha Te kiállsz magadért, de nem hagyod magad kihasználni, és hiszel benne, hogy ez jó, és nyugodt vagy efelől, a Veled kapcsolatba kerülők is könnyebben elfogadják ezt. Akkor szokott gond lenni, ha az ember bizonytalan, bűntudata van, szégyenli magát emiatt, akkor rászállnak, mert érzik a bizonytalanságát.
Én is szeretném ha nem így lenne, de valami ilyesmit tapasztaltam. Aki jó, azt kihasználják. Ha jó vagy, de nem hagyod magad kihasználni, akkor már mások szemében nem vagy jó.
Nekem meg ez tetszik! Fején találtad a szöget! :oDDD
Azért aközött, hogy valaki kiáll magáért, vagy átgázol másokon nagy különbség van. És attól, hogy jóságos, mások érdekeiért is harcol, még nem lesz balfasz, nem kell, hogy háttérbe szorítsák. Pont ez a lényeg, hogy ne a szélsőségek között vergődjön! És ez bizony tanulandó, tanulható!
Nekem az nem tetszik a reinkarnációban (hogyha létezik ilyen), hogy ez csak a lélek szivatására van kitalálva. Mondok egy példát: Él egy jóságos ember, akit mindenki szeret, de a munkahelyén mindíg háttérbe szorul. Életfeladata: Álljon ki magáért, tanuljon meg az érdekeiért küzdeni. Hát fantasztikus, megtanul küzdeni, már úgy bele is jön ,hogy egészen át is tud gázolni másokon. Meghal. Újraszületik.Életfeladata: Legyen egy jóságos ember, aki mindenkit szeret, aki nemcsak az érdekeiért küzd, hanem másokért. Újra balfasz lesz, háttérbe szorítják. Életfeladata: Álljon ki magáért, tanuljon meg az érdekeiért küzdeni........Kicsit átcseszés szaga van. Egyesek erre még tapsikolnak is.
Nagyon vonzódok a kastélyokhoz,és azokhoz a ruhákhoz amit akkor hordtak.Olyan érzés,mintha már laktam volna benne.Lehet egyik életembe kastélyban laktam.Azért szívesen visszamennék...nagyon jól érezném magam ott,annyira gyönyörűek,legalábbis szerintem, nagyon mély érzelmeket érzek irántuk.
Én hiszek benne!
Nekem azt mondták, hogy az a feladatom ebben az életben, hogy ne bíráljak senkit...előző életemben bíró voltam...
Bisztos igy van,de ha mégegyszer ilyen életbe kell majd születnem,akkor megpróbálok alkudozni,hogy mégis nem lehetne valami jobbat?Na jó ez csak vicc volt,tudom ha most megoldom a feladataimat rendesen,akkor a következő életem már bisztos jobb lesz.Csak nehéz rátalálni az igazi feladatunkra,hogy miért is születtünk,bár a közös feladatunk az lenne hogy békességet,szeretetet teremteni ebbe a világba,és hogy ne legyünk önzőek.
:))
Ez tetszik, azt hiszem, mindannyian agyaltunk már eleget. Rengeteg könyvet olvastam már a témáról, egyre többet le is forditanak és már kapható itthon pl. Dr. Michael Newton könyvei. Ki az, aki ne olyan életet választana, amelyben semmit sem kell tennünk, mégis boldogság, gazdagság, Dáriusz összes kincsét megkapjuk? :))
A lélek azonban bölcsebb mint az ego, ő fejlődni születik újra. S fejlődni csak akkor van lehetőségünk, ha nem emlékszünk arra, hogy mit rongtottunk el előző életünkben. Kapunk egy ugyanolyan helyzetet, s ott a lehetőség, hogy ezúttal jobban oldjuk meg. S ehhez kellenek a "kellékek", "gonosz, rossz" emberek, akik a körülményeket megteremtik a "nagy jelenethez".
Ezekben a könyvekben azt mesélik Newton profeszsr páciensei, hogy születés előtt a lélekcsoportok együtt beszélik meg a "darabot" és osztják le a szerepeket. S azért nem emlékszünk erre, mert az olyan lenne, mintha puskáznánk a suliban.
Szerintem tuti hogy van.Csak nem értem,ha meghalunk,ki mondja meg nekem hogy már megint szülessek meg.Mert állítólag mi választjuk a szüleinket,meg mindent,de akkor miért választunk rosszakat,vagy szenvedésekkel teli életet,vagy valaki kényszerít erre?Mert ha "odaát"tudom hogy 1 szar életbe fogok most megszületni,akkor minek vállalom?Én szoktam álmomba látni egy szép,boldog,szeretettel teli világot,ami érzéseim szerint létezik,mert nagyon valóságosnak tűnik,de nem jöttem még rá hogy hol van ez,egy előző életemben,vagy a túlvilágon,vagy egy másik dimenzióba,de remélem egyszer odakerülök.Nektek mi a véleményetek ezekről?
én is szoktam hülyeségekről álmodni :)
szerintem ezt is abból az okból találták ki, mint a többi vallást (ha jól tudom, ez a buddhizmushoz kapcsolódik), hogy az embereket egy idea mentén próbálják jobb irányba terelni
meg hogy akik már nagyon rosszak voltak eddig, számukra is van esély Jobbnak lenni (egy következő életben)
:S
hány lélekikertestvérem van? miért találok mégis kevés megértő embert? mikor lesz ennek már vége? ártottam valakinek, köv életben ő árt nekem - na és mikor lesz vége? ha megbocsátok? akkor megint az embert jobbá tévő ideológiáról van szó
tuti valaki kitalálta...
persze h létezik:)nekem voltak előző életes álmaim..anyunak még most is vannak:)
Nem feltétlenül marad "ott" az illető. Csak ha esetleg...Persze, mielőtt a hölggyel megcsinálta volna ezt, írtak valami papírt is róla, hogy a nő vállalja a felelősséget, ha valami gond lenne...de ugye anyuval azért nem akarta megcsinálni, mert azért egy ismerősnél inkább nem vállalta a kockázatot. Ennyi az egész.
Ennek az illetőnek nem szaktudása van, nem tanulta a természetgyógyászatot sem, neki ilyen képességei vannak.
További ajánlott fórumok: