Mi a titkod? (beszélgetés)
Nem igazán tudom tisztelni a képhamisitókat, akik nagy művészek műveit másolják le, megszólalásig hasonlóan. Aki ilyen magas szinten érti a szakmát, az alkosson saját témából.
Van egy téma, ami kifejezetten női festőnek való. Neked ajánlom : Csendélet. Egy női retikül tartalma.
Izgis téma.
Nem szeretnél bekerülni a hírességek közé ?
Biztos vagyok benne, hogy tökéletes alakod van.
Én már késziteném a pemzlimet.
Ó, de prüd vagy.
Nekem, mint hires festőművésnek sem lennél hajlandó akt modellem lenni ?
Eléggé félreérthetetlenül írtam.
A te például a titkodat, a bugyid alatt rejted.
Hs nem lenne titok, kitárnád.
Gondoltam, hogy közhelyeket válaszoltok.
Minden embernek van titka.
Általában derék alatt...
Pont azt magyarazom, hogy ez igy onmagaban mindig csodot mond bizonyos noknel mert a ciklus bizonyos fazisaiban mas es mas szuksegletunk van, ezert nem mukodik egy standard etrend a honap minden napjan, hanem kb 2hetes fazisokban kell gondolkodni. Vannak olyan napok, amikor nagyon keves kajaval is beeri az ember es ekozben nem pusztul az izomzata sem, mas napokon pedig "eletmento" lehet jobban rahangolni a feherjefogyasztast es korlatozni a ch-t (vagy eppen emelni, kinek mi). Osszesen 2 het van minden ciklusban, amikor mindenki egyertelmuen fogy, nem stagnal, nem esik nehezere a kajamegvonas extrem modon, es mellette extrem modon edz es birja is. A tobbi napokon pedig az illeton mulik, hogy sikerul-e megtartania az eredmenyt vagy elcsesznie es a kovetkezo honapban ujra kezdodik az egesz.
Olvass bele par dietas naploba, 2 het porges utan mindig az van:
"ma sajnos lecsuszott egy ..."
"ma nem volt kedvem edzeni..."
"ma a merlegen elsirtam magam, nem ertem mi a fac van..."
Aztan megjon a menzesz es kezdenek visszarazodni, es akkor:
"ma brutal jot edzettem..."
"ma nem ettem szinte semmit, megis elvoltam tok jol"
"porognek le a centik, a kilok"
Es igy tovabb es igy tovabb
ha csökkented az addig megszokott kaja- és kalóriamennyiséget, akkor mindenképpen éhes leszel az elején, bármit is teszel. vagy megállod egy darabig, hogy nem eszel többet, és akkor hozzászokik a szervezeted és már nem leszel éhes, vagy mindig ez lesz, hogy túleszed magad, és nem tudsz fogyni. próbálj az elején mennyiségre több, de kalóriában kevesebb ételt enni
bár nekem az a tapasztalatom, hogy nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell menni :) (én például nem eszek lisztes, tejes dolgokat, cukrot, csokoládét, soha, de nem korlátozom a zöldség- és húsfogyasztásomat, ha éhes vagyok, eszek :))
Probald meg osszehangolni a dietas terveidet es az edzesedet a ciklusoddal es maris nem lesz olyan erzesed, hogy nem birod megcsinalni! Megnyugtatlak, hogy nem kotelezo ugyanazt az edzestervet kovetni egesz honapban, amit a legjobb napjaidban vegig tudsz csinalni es ettol fuggetlenul lehetsz kirobbano formaban. Valahol mar leirtam a menetet mas topikban regebben, kikeresem mindjart:)
Ha fogamzasgatlot szedsz, akkor nem segit, de akkor nem is ingadozna ennyire a kedved egesz honapban mert "mestersegesen" egyenletesen sz.r vagy egyenletesen jo lenne, szoval a frusztraltsagodbol azt veszem ki, hogy nem szedsz, csak nincs osszehangolva a testeddel a terv. De az is lehet, hogy marhara tevedek:)
Csak azzal az egyetlen mozdulattal rontod el, amivel a kajáért nyúlsz!
Ehhez képest elég laza az a gyeplő, nem is értem, hol érzed szorosnak!
Titok nincs, önuralom kérdése az egész.
Sziasztok!
Én nem értem. Már annyi elméleti tudást megszereztem a sok szakirodalomból... Fel tudom építeni a diétámat, össze tudom hangolni az alapanyagokat (kcal, bevitt fehérje, szénhidrát, zsír mennyisége rendben). Az edzéstervemet magamra szabtam, ismerem a korlátaimat, hogy jelenleg mennyire erőltethetem magam. Vigyázok, de fokozatosan nő a terhelés. Mégsem bírom végigcsinálni, állandóan félrekajálok, annyit, hogy biztosan túllépjem a napi kalória-keretet.
Azt mondják, túl szigorú vagyok magamhoz az élet minden területén, dehát mindenki így csinálja, aki maga osztja be a napját! Tervez és csinálja. Csak én leragadok a tervezésnél és immár csak az elvárások magasak, az eredmények elmaradnak.
Azért nem akarok lazítani a gyeplőn, mert nem akarom elfogadni, hogy nem tudom megcsinálni, amiket kigondoltam. Azt vallom, hogy amit az ember elképzelni képes, azt meg is tudja valósítani. Aztán az évek során a képzelt terveim egyre nagyobb része maradt meg az álmoknak. Fejben végiggondolva úgy éreztem, mintha már meg is csináltam volna őket. És elkezdtek nyomasztani, belülről felőröl a sikertelenség.
Nagyon szeretném tudni, hogy hol rontottam el, de nem tudom, mit csinálok rosszul. Van valakinek hasonló tapasztalata?