Mese közösen... (felnőtteknek) (fórumjáték)

Majd riadtan megtorpant.

- Mi van, ha mégse!

- De akkor meg ki lehet?

Mielőtt visszament volna az asztalhoz, hogy folytassa amit elkezdett, még egyszer viszafordult az ablakhoz, szemeit már sokkal bátrabban szegezte előre és mint aki konkrét célt lát maga előtt, hosszan a távolba nézett.

Lepergett előtte minden, amit nem akart és amit el akart felejteni.

De kinézve az ablakon, csak azt látja, hogy szakad a havas eső. Az utca ugyanolyan latyakos, mint gyerekkorában volt.

- Minek vagyok én egyáltalán? - tört ki belőle ismét az egyedüllét.

De most teljesen más a helyzet! Felnőtt , társaságra vágyik, emberekre,életre,szerelemre és igenis ő tud szeretni ! Nem úgy mint az édesanyja !

Megfogadta, ő sosem lesz ilyen érzéketlen ember !

Mit írjon, vagy talán mégsem ? Gyötörte a szenvedés, szeméből meg indult a könny áradat.

Eszébe jutott minden ami szép volt , a megismerkedésük, szerelmük , és íme mindennek vége.

Ja, aki még nem ismeri, lehet csak egy szót, vagy csak egy mondatot, esetleg többet írni egyszerre, ahogy éppen jön bárkinél elő :))

Csúnyát, és drasztikus szavakat, no meg zavarba hozóakat nem illik beírni !!!!

Nos, talán sikerül ismét egy új történetet összehozni :)

Egyelőre megpróbálom elkezdeni, és akit érdekel, vagy írni szeretne bele, szívesen látom, látjuk, mert nem az én fórumom, a hoxáé, de ki indította, már elfelejtettem, minden esetre, ha még tag, köszönet Neki :)))

Akkor csapjunk a lecsóba :)

nekem is nagyon tetszett,

szívesen olvasnám, ha lenne következő történet! :))

A szokásos délutáni sétából hazaérve, Gitta a postáját vitte fel, és otthon megtalálta közöttük Gábor búcsúlevelét.

Kinyitotta és döbbenten olvasta át, majd amikor a végére ért, zokogva rogyott le az egyik fotelbe, még azt sem vette észre, hogy a kicsik mocorognak és nyűgösködnek. Újra, de most már lassan, olvasni kezdte. Minden egyes sorát újra és újra. Nem akart hinni a szemének. Hiszen olyan jó volt a kapcsolatuk, hogy nem értett semmit. És a vége, hogy az apjuk nevelje fel a gyerekeket, mert nekik inkább őrá van szükségük, nem pedig egy idegenre, aki imádattal van az anyjuk felé. Szeretné ugyan őket is, de az apjuk helyett nem lehet apa. Talán nem szabad elszakítani a családot, csak mert ők boldogok akarnak lenni. A levél végén ott volt a címe, hol érheti el Gitta.

A kicsik hangos sírására tért magához az asszony és azonnal ellátta őket. Mikor ismét csend volt, a kicsik már az éjszakai pihenésüket kezdték el, mégegyszer elolvasta a neki írt búcsúszavakat.

A végére érve, dühében és fájdalmában, hiszen már régóta tudta, h Gábor számára az igazi, apró darabokra tépte a levelet és elhatározta, nem fogja felkeresni a megadott címen, éldegél egyedül, felneveli őket és ha majd neki is lesz egyszer valakije, aki elfogadja őket együtt, nem marad egyedül. Addig így éli tovább az életét.

Pár hónap múlva, míg Tamás sűrűn és szorgosan látogatta a gyerekeit, egyik este csöngettek az asszonynál. Éppen egyedül volt. Kinézett az ajtó kukucskálóján és döbbenten látta, Gábor áll ott.

Gondolt egyet. Visszaszaladt a hálóba, szétzilálta az ágyat, ledobta a ruháit és egy vékony köntöst kapott magára és menet közben kinyitotta a tus csapját és a rádiót. Az ajtóhoz érve, haját kicsit megborzolta, és nevetve nyitott ajtót. Ám hátraszólt közben, mintha lenne nála valaki.

- Sietek drágám, mindjárt, csak megnézem ki lehet az ilyen későn este.

Amikor a férfi felé fordult, annak arca fájdalmat és fáradtságot tükrözött. Egy csokor gyönyörű virág volt a kezében, melyet a hallott mondatra maga mellé ejtette, elnézést kért a késői zavarásért.

-Bocsáss meg nekem Gitta kedves, de nem tudtam hova menni, most érkeztem haza Londonból. Szabadságra jöttem, mert nem bírtam tovább nélkületek. De látom már elkéstem. Ezt neked hoztam, de akkor nem hagyom itt, és örülök, hogy ilyen hamar rátaláltál a boldogságra. Legalább annyit mondj meg, Tamás az?

- Tamás?! Hiszen mi elváltunk nem olyan sokkal azután, hogy te olyan kedvesen tudtál elbúcsúzni tőlem. Kiléptél az életünkből minden szó és előzetes megbeszélés nélkül. Ha kérdezel, akkor nem biztos, hogy elmentél volna, de legalább is nem egyedül. Most azonban már tényleg késő. Ám ha gondolod itt maradhatsz éjszakára, ő úgyis megy el máris. Bemehetsz a vendégszobába, és majd reggel keresel szállodát magadnak.

Azzal elfordult, hagyta, hogy a férfi válasszon, majd amikor Gábor elindult a lépcsőn lefelé, hirtelen utána szólt.

- Te nem érezted, hogy mennyire szerettelek és csak egy szavadba kerül és a feleséged leszek?

A kopogás a folyosón hirtelen megállt, a férfi vissza sem nézett, csak lefelé maga elé, úgy válaszolt.

- Annyira nagyon nem hiányozhattam, ha máris van nálad valaki, akit az édesednek szólítasz.

Majd indult tovább, de ahogy a nő nézte, mintha egy nagyon öreg ember menne ott, fájdalommal a lelkében, vitte magával a szomorúségot és a magányt. Könnyű köntösében utánafutott, majd megfordította maga felé, két kezébe vette azt az arcot, amivel minden este elaludt és reggel ébredt, majd húzta magával a lakásba. Amikor becsukódott az ajtó, a férfit körbevitte a lakásba, így mutatta meg, hogy nincs nála senki.

Gábor értetlenül nézett rá. Halkan megkérdezte.

- De akkor miért csináltál úgy, mintha lenne itt valaki?

- Miért? Szerinted nem érdemelted meg, azután, hogy úgy képes voltál itt hagyni? Még választani sem tudtam.

Amikor Gábor megértette, hogy ez az egész csak egy neki szánt színjáték, elmosolyodott, eltűnt arcáról a fájdalom, helyét a boldogság foglalta el, majd hirtelen átölelte a nőt, lassan megcsókolta, és minden átmenet nélkül felemelte és vitte be a hálóba, ahova még eddig nem ment soha. Ahogy átlépték a szoba küszöbét, a férfi megszólalt.

- Én soha többé nem engedlek el benneteket, csak úgy megyek vissza abba a ködös városba, ha ti is velem jöttök drágám.

Azzal ismét a nő szájára hajolt és olyan finoman és óvatosan csókolta meg a karjaiban tartott csodás teremtést, ahogy egy pille száll rá arra a virágra, amit kinézett magának élete további részére.

Hónapokkal később, amikor már Londonban éltek, egy orvosi vizsgálatnál kiderült, hogy nem Tamás a gyerekek apja. Azonnal hazautaztak a dolgot tisztázni a szülész orvossal. A férfi vallomása megdöbbentette őket.

- Ne haragudjatok rám, de a volt férjednek nem voltak egészséges spermái, amit felhasználhattam volna, ezért egy olyan emberét kaptad, aki hasonlít Tamáshoz. Éppen abban a napokban halllottam egy ismerősöm leadott friss spermákat. Mivel hasonlít a férjedhez, azonnal felhasználtam. Valójában ő a gyerekek apja.

A nő zokogva hallgatta az elbeszélés végét. Majd felnézett és továbbra is pityeregve kérdezett.

- Ezek szerint soha nem tudhatom meg, ki a gyerekeim igazi apja? Vagyis nem, végeredményben egyáltalán nem érdekel, hiszen aki nevelni és imádni fogja őket, az itt ül mellettem. Akár még ő is lehetne.

V é g e

Gitta régebben azt gondolta, hogy félni fog. Sokat hallott már tapasztalt asszonyoktól a fájdalomról, az esetleges komplikációkról, de érdekes módon semmi félelmet nem érzett, csak vágyakozott a gyermekek után. Tamás is gyakori vendég volt a lakásukon, tucatjával hordta a képes mesekönyveket.

-Biztosan tetszeni fog a gyerekeknek- gondolta Tamás, okos gyermekei lesznek.

Gébor és Gitta nagyokat sétáltak élvezték a napfényt.

Az első fájások hajnalban jelentkeztek, rettenetesen élesen, Gitta lélegzete is elakadt. Néhány pillanat múlva megismétlődtek. Gitta ujjongva azt gondolta, hogy eljött a nagy pillanat.Kezdte mérni az időt a fájdalmak között, már 10 percenként jelentkeztek, szólt a növérnek. Közben hívta Gábort, Annyira izgult a férfi nemvárt mentőre ő maga vitte be a Szülészeti klinikára Gittát. Útközben egy újabb fájdalom tört rá, alig várta a klinikán legyenek már. A szülészeten már egy műtős várt rá.Néhány perc elteltével már a szülészorvosa vizsgálta. A vizsgálat befejeztével kijelentette.

-Könnyű szülés igérkezik.

Kérte a nőt engedje el magát , had tegye meg a természet, amit tennie kell. Gitta már nyolcadik órája vajúdott. Testét már teljesen elgyötörték a görcsök, ekkor már arra gondolt ennek soha nem lesz vége. Az orvos látta künnyíteni kell a nő fájdalmain, mert nem lesz így ereje megszülni a gyerekeket. Epidurálást javasolt, amitől Gitta jobban félt, mint a szüléstől. Megfordult a fejében mi lesz ha rossz helyre szúr az altató orvos és ő örökre béna marad.A fájdalmak elviselhetetlenné váltak és már nem is érdekelte gittát mi történi vele, csak legyen már túl az egészen.

-Meg fogok halni- gondolta. A szülésnél Gábor volt jelen, a férfi kezét Gitta lilára szorongatta.Minden erejét összeszedve megfeszült, hogy elvesse magától a terhet. Gábor bár látott már szülést most mégis erőt vett rajta a kétségbe esés, őt a lélek fájdalma a tehetetlensége szorongatta. Gitta mikor arra gondolt ennek már soha nem lesz vége , egyszercsak hirtelen megkönnyebbülést ürességet és angyali áldott nyugalmat érzett. Halk nyöszörgést hallott, majd látta hogy az orvos magasba emel egy kisbabát, egy kislányt.

-Megnézi a kislányát anyuka?- kérdezte az orvos.

-igen rebegte a nő. A kislány 2400 gr. volt és egészséges.

Gitta megint érezte a feszítő féjdalmat, nyomott. Egész hasa egyszerre kiürült , a fájdalom is enyhült. A szülésznő és at orvos föléjehajoltak, valamit felemeltek, s rögtön az az elfojtott hang remegett meg, amit már hallott egyszer. Egy apró fájdalmas kiálltás, az újszülött gyerek nyávogása lopta be magát a lelkébe, szívébe. Kisfiú 2500gr. Gitta egyetlen pillanat alatt úgy érezte megbékélt, s boldog volt boldog amilyen még soha. Szíve és teste újraéledt. Anya lett.Látni akarta azonnal kisfiát is. Megérintette az összegyűrt , fintorgó élő kis csodát, Gáborra nézett , de valami furcsa érzés kerítette hatalmába, Tamásra gondolt aki ezt a két csodát adta neki, bár nagy nehézségek árán. Ettől fogva egyetlen gondolat kavargott benne, anyává vált. Gitta amint meglátta a kisfiát Tamást látta maga előtt. Furcsa érzés volt az örömnek és a szomorúságnak valami furcsa keveréke.

Elrepültek a napok a kórházban, csak kapkodta a fejét a két kicsi körül, megszeppent hogyan fog megbírkózni két apró emberke gondoskodásáról.

Közben a gondolattól sem tudott szabadulni, Gyermekeinek van édesapja és mégis egy idegen neveli fel őket. Zavart volt talán a szülés utáni depresszió, de nem tudott dönteni mi legyen. Már nem akart Gáborhoz sem menni, Tamásról is fenntartásai voltak. Úgy döntött egyedül megy haza és majd eldönti mit is akar az idő majd hoz megoldást a problémáira.

Gitta imádta a gyerekeket dajkálni, fürdetni, és a nap fénypontja volt amikor sétálni vitte csillogóan új babakocsijukban az apróságokat.

Tamás és Gábor is gyakran látogatta Gittát és a babákat, furcsa hármas alakult ki köztük. Szerették Gittát és a babákat.

Gábor egy reggel ébredés után belenézett a tükörbe, egy összetört ember nézett rá vissza. Eldöntötte azt a célt tűzi ki maga elé, hogy visszanyerje régi önmagát. Szabadnapos volt, fodrászhoz ment, elegánsan felöltözött, mert ebédre egy barátja meghívta egy üzleti megbeszélésre. Kiderült a megbeszélés tárgya egy jólfizető angliai állás. Gábor ebben a helyzetben elfogadta, és azonnali felmondással otthagyta a mentős állását. Másnap már úton volt London felé. A tejszínszerű felhők felett azon gondolkodott nem is vett búcsút Gittától, csak egy levelet dobott a postaládájába az elérhetőségével, még mindig szerette a nőt, de ez már sok volt neki. Gondolta talán így könnyebben dönt Gitta mit is szeretne. Tamásnak telefonált ő kiszáll Gitta életéből tegyen belátása szerint.....

Teltek a napok és a két szerelmes egyre sűrűbben találkozott, de még Tamás is próbálkozott, hogy valahogyan visszakapja a feleségét. Már régen megbánta azt az egyetlen, kalandnak sem mondható valamit. Azóta Csanáddal közösen próbálták megbeszélni a taktikát, hogy a gyerekek miatt próbálják visszaédesgetni a nőt.

A végén Tamás úgy döntött, hogy elengedi a feleségét, mert még szereti és ha annyira akar, menjen. Ő már régen nem volt jó férje, így nem vetheti a szemére, hogy most a nő talált magának valakit, akinek még így is kell, annyira szereti.

Lassan eltelt az idő és eljött a szűlés ideje.Gitta reszketve ment kedvese karján a másik klinikára, ahol levezették az előre megbeszélt orvos segítségével a nevezetes eseményt.

Az asszony először döbbenten, majd nagyon boldogan nézett a férfire és odabújt hozzá. Először fel sem merte fogni, de amikor Gábor egyre szorosabban magához húzta, már tudta, ez az egész történet nem a véletlen műve. Nekik mindenképpen találkozni kellett. Majd az ölelő karokban halkan megszólalt.

- De én nem tudom, szabad-e magam bárki mellett lekötni, hiszen két gyereket is kell velem együtt elfogadni.

Mire kimondta, a férfi még jobban szorította magához és simogatta a fejét, hogy megnyugodjon végre. És ekkor átnyújtotta a kis dobozkát is. A nő óvatosan kibontotta, hát két aranyos pici baba feküdt benne, de teljesen egyformák voltak, mint az ő ikrei. Kiemelte őket, és alattuk egy pici papir volt, rajta ennyi: ti már az enyémek vagytok. Remélem, Gábor.

Az asszony elpityeredett, közben óvatosan felnézett és bólintott a fejével. Majd megkérdezte

- Még így is kellek neked, két idegen gyermekkel a hasamban? Akkor is, ha az édesapjuk sűrűn látogatni fogja őket és mindig tudják majd, hogy nem te vagy az igazi apa? Ezzel a sok gonddal együtt elfogadsz engem? Biztos?

A válsztól rettegve, félre fordította a fejét, míg a férfi meg nem szólalt.

- Igen, így, mindenestől, gyerekestől, pocakostól, férjestől, de neked is el kell viselni egy dolgot.

Az elhunyt nejemet nem tudom és nem is akarom kiverni a fejemből és a házamból. Megígérem lassan elteszek mindent a szívem legcsücskébe, ahová rajta kivül csak neked lesz még bejárásod. És te is elfogadsz így ezzel együtt engem?

- Igen, jött az alig hallható, de annál boldogabb válasz.

egy dobozka, melyet készült átadni Gittának. A férfi belépett és lazán behajtotta az ajtót maga mögött.Gitta mellé lépett amikor hirtelen kicsapódott az ajtó és Tamás rontott be.

-Tudod te mit művelsz? Tönkreteszel bennünket!

- Magadat tetted tönkre- mondta Gábor-, a vesztes te vagy.

- Miről beszélsz?- kérdezte Tamás.

_ Hallottam Gittától, milyen csúnyán elbántál vele, mostmár biztos érzed.

Gábor látta, hogy könny szökik Tamás szemébe. Elöntötte a szégyen és a bűntudat. Remegett az indulattól.

- Mi lesz velem Gitta nélkül?- tépelődött magában Tamás.

gitta csandesen megszólalt.

-Hagyd az egészet- mondtam már-, úgysem tudok veled élni, ezt már nem tudod rendbe hozni. Menj Nórához egymáshoz valóak vagytok!

Tamás visszavonult kétségbeesetten gondolataival az ajtó mellé.

-Istenem elkótyavetyéltem Gitta szerelmét, egy vacak kalandért- gondolta. Próbált megszólalni, de Gitta beléfojtotta a szót.

-Eressz el! - mondtam- úgysem tudod rendbe hozni a dolgainkat. Tamás fel sem nézett. A kocsikulccsal matatott a zsebében.

- Ne zavarj, menj!- kérte síros hangon Gitta.

Tamás kiment a szobából, Gittát a sírás fojtogatta. A szüleim kétségbeesve nézhetbek a túlvilágról mi történik velem. Hátra nézett, és gyorsan megcsókolta Gábort. Nem tudott ellenállni a kisértésnek. Felnézett és látta a csodálatos kis csokrot, és a csomagolópapírba rejtett dobozkát.

Gábor a karjában tartotta a reszkető nőt.

-Minden rendben?- kédezte.

-Nehéz helyzetben vagyok.

Ebben a pillanatban , mintegy igazolásul annak amit mondott az ablakhoz lépett és Tamás után nézett.

_itt vagyok neked, hogy segítsek.- Mondta Gábor

Gábor tudta nehéz helyzetben van, hiszen Tamást nem lehet kiiktatni az életükből a születendő gyermekek apja. Azon gondolkodott, ha más körülmények között találkozik Gittával mennyivel jobban alakul a helyzet.

-Azok után, amiket velem elövettek hármasban, még van pofája idejönni?- mérgelődött Gitta.

-A gyerekeket nincs jogod eltiltani az apjuktól,nem mintha teljes szívemből nem azt kívánnám.- mondta Gábor. Gitta vállára tette a kezét a férfi, maga felé fordította, leste a nő tekintetét.

- Szeretlek téged így ahogy vagy.- mondta.

Fffffffffffffff, macskajaj fffffffffffffffF

úgy döntöttem, ha senki nem jön segíteni befejezem a saját szám íze szerint. kész.

Gitta másnap már nagyon szépen kisminkelve és felöltözve, egyáltalán nem a szokásos kórházi ruhában várta, hogy megjelenjen a férfi nála és ismét beszélgessenek.

Ám ehelyett jött először a férje, majd annak barátja. Még nekik nem mondta meg, hogy tudja már ki-kicsoda, egyedül az orvosa és Gábor tudták az igazat. Mivel a doktor a mentős testvére, így vele megbeszélte, maradhat a szűlésig nyugodtan, nem akar hazamenni, mert nem érzi magát elég erősnek a saját gondjai felvállalásához. Itt ebben a békés környezetben végiggondolhatta az életét, választását és azt, mire lenne a legjobban szüksége.

Napok teltek el, Gábor sehol. A nő már kezdett kissé kétségbe esni, az egyik nővérrel kimentek a városba újabb ruhákat venni, mert nem szerette az itteni szokásban lévő köpenyt, és hálóruhákat.

Egy szép délután vendéget jelentettek be nála. Ő éppen elkészült a sétához a parkban. hátrafordult, a férfiállt az ajtóban, kezében egy aranyos pici csokor és még valami.

Ekkor megjelent Gábor, akiről már tudta, hogy a mentős orvos, aki behozta őt a másik kórházba és akinek az életét köszönheti, az ikreivel együtt.

-Asszonyom, nagyon jól néz ki, üdvözlöm Önt. Azzal finoman ráhajolt a felé nyújtott kézre és óvatosan megcsókolta. A mozdulat közben felnézett a nőre, aki elvörösödött a kézcsóktól.

(-Hm, én is jelentek neki valamit, ha már ennyire elpirult - jegyezte meg magában boldogan.)

Beszélgetni kezdtek, az asszony mesélt a látomásáról és arról, hogy már tudja ki ő. Elég sokáig beszélgettek és mire a férfi hazament, már mindketten tudták, sokkal közelebb kerültek egymáshoz, mint eddig bárkihez.

Gitta a lemenő nap fényében üldögélve, egyszer csak egy képet látott maga előtt és abban szabályosan Tamás arca tűnt fel, ahogy kijönnek a templomból, ő fehérben, a férfi csodás zöld ruhában, mindketten boldogok.

Ettől minden beugrott neki, hogy mit keresett Csanádnál, hogy bár terhes volt a férjétől, de válni akart, a férfi akaratossága, ami miatt ezt a szerencsétlen balesetet elszenvedte és Gábor, aki folyamatosan kedves volt vele, bár látszott a szemében ahogy a fájdalom lassan tünedezőben van, helyét a szerelem lángja foglalja el.

Megdöbbent, hiszen ő is hasonlókat érzett, valahányszot a férfi elment, máris hiányzott neki. Tamás és Csanád látogatása után csak üresség volt a lelkében. Elkeseredett, tudta már, hogy Gábor felesége nem olyan régen halt meg, így neki esélye sincs a nő helyét elfoglalni, bár a szemek, ahogy a férfi ránézett néha, mást meséltek neki.