Mese közösen... (felnőtteknek) (fórumjáték)

Ahogy felállt mellőlük, ismét bevillant neki minden.

A férfi, az álmai, a szerelme iránta, a fájdalma, amit még soha nem mert elmondani neki, de érezte, hogy ha a napoban, az elutazásig nem szól, hát soha többé.

A volt barátja is belekavarodott mindebbe, talán ezért is hagyta elmenni olyan könnyen.

Csodálatos álma volt. Azt álmodta, hogy puha meleg otthona van, ahol annyit ehet, amennyi belé fér, és játszhat, anélkül, hogy belerúgnának, vagy kiabálva elzavarnák. Ez volt a Kutyaország legcsodálatosabb, kastélya és természetesen Ő volt a gazdája, ennek a szépségnek.

- Elégedetten szuszogott az új kis jövevény,és ha jól megfigyelte, még mosolygott is álmában.

A fürösztés,szárítás után jött az evés.

Külön, külön tálkában kaptak ételt, de a kis jövevény, egy pillanat alatt felfalta, nem volt még része ennyi kényeztetésben.

Hálásan nézett a fiatal nőre, és amikor lehajolt hozzá, egy óvatlan pillanatban nyalogatni kezdte a kezét, és tűrte, hogy a kéz simogassa, így szenderült nagy szuszogással álomba a másik kutyus mellett.

Amint belépett a koszos aprósággal, sarkában a saját, tiszta kutyájával, minden ismét eszébe jutott.

A tusfürdőjének azillata még mindig ott lengett a fürdőben, pedig jó ideje már, hogy elment. Vagy talán csak ő akarta érezni? És ismét beugrott minden. A fájdalom, a kín, a magány, a csend.

És a kis hamis, a pici pocok, nem beleharapott a kezébe egy aprót?

Rögtön visszatért a jelenbe, még örült is a bájos ébresztésnek :)

Amikor végre ajtón kivül tudta a csapzott, koszos embert, megnézte közelről az apró kutyát, hiszen a két kis állat már szagolgatta egymást nagy farkcsóválva.

Észre sem vette, hogy mennyire elfelejtette a gondját-baját, ahogy fürödni vitte a picit.

Várjon, jó ember, mindjárt jövök - tessékelte ajtón kívül a váratlan jövevényt.

Megkereste erszényét, és némi pénzzel visszatért a reá várakozó férfihoz, a kis elázott jószágot nem volt szíve odaadni, így pénzzel szeretett volna megszabadulni az elhanyagolt, borgőzös férfitól.

-Látja, hogy a magácskájé, különben nem ment volna be - nézett furcsán a nőre a szesztől bűzlő arc.

-Engem is beengedhetne, hideg van itt kint állni, no meg átáztam én is a nagy kergetésben - szólta el magát a férfi.

-Akkor tisztáztuk, ez nem az én kutyám és menjen jóember, mert késő van, jó éjszakát.

azzal csukta volna be az ajtót, ha közben az ázott kis jószág ki nem ugrik a férfi hatalmas mancsából, be a meleget árasztó előszobába, egészen a kutya vackáig.

-Nem-e? De hát magácskának is pont ilyen kutyuskája van- forgatta a kezében lévő ázott kis jószágot.

-Jó, nem pont ilyen ázott ugyi, de ilyen.-nézett fel szemmel hol a nőre, hol a kutyára.

- De ez nem az én kutyám- nézett megdöbbent arccal az ázott szőrcsomóra.

-Mit akar maga tőlem? - közben egyre a kiskutyát nézte, gondolkodott, vajon mit tegyen....

és ázott szőrszag csapta meg az orrát.

-Háát kiskezeit csókkollomm nem vette észre, a közért előtt tecccet hagyni a kutyuskájját.-

-Atyám! - csúszott ki a nő száján az ijedt szó.

-Neeem, én a küldönc vagyok kisasszony - jött a borízű hang válaszként.

-Mongyam itt,vagy felteccik engedni?

- Igen? Ki van ott?

A kérdést néma csend követte. A lány már éépen megkönyebbült, mikor egy reszelős hang beleszólt.

miközben így gondolkozott a csengetés abbamaradt.

A néma csend vette körül.Csak az eső hangja hallatszott.

- Ilyen moslék időben még a kutyát sem verik ki. -gondolta.

A csengő ismét felvijjogott.