Mennyire hat ki gyermekkorunk későbbi életünkre? (beszélgetős fórum)

:)))

Kis képelemző :)

Nekem meg inkább ő sovány, pár kiló és már teljes lenne kívülről az összkép. :) De azt meg tapasztalatból tudom hogy a hízás az sajna nagyon kemény dió :( :)pffff

Na megnéztem az egész alakosat is! Hát ezek bizony állati nagyok! Ha van olyan képed is ami előtte készült, akkor tedd fel azt is légyszíves!

Viszont ha már belemerültem a képelemzésbe, akkor meg kell jegyeznem hogy a mosolygós fotón sokkal jobban nézel ki, mint a másikon. Mosolyogj és az emberek visszamosolyognak! Várom a képet!

Én egyrészt kétlem, hogy az 88 lenne, másrészt tök mindegy mennyi, mert ez csak egy adat. Ha összevetjük a többit is, magasságot, súlyt, mell alatti méretet, illetve ha közlöd a melltartóméreted, egyből jobban fog látszani, hogy a méret hozzád igencsak nagy.

De a száraz adatokkal ne is foglalkozzunk, elég csak rád nézni, látszik, hogy aránytalanul nagy. Ezen mondjuk nem is kell kiakadnod, hisz ezt szeretted volna.

Élő példa vagy arra, hogy a szépészeti műtétekkel nem oldódnak meg az önértékelési problémák. Sajnos. :(

Neharagudj,de néha hiba ennyire jónak lenni,és tudni kell nemet mondani,és megszabni a határt.Sajnos meg kell tanulni ezeket a dolgokat,hogy a saját boldogságod kerülhessen előtérbe.

Én is sokszor voltam jó,és ilyen mint te,pont ezeket a hibákat elkövettem.Megbocsájtottam az alkoholista anyámnak,melléálltam,de nem jó ötlet volt.Sőt féltestvéreim nevelését is elvállaltam,szép nemes dolog,de ettől még nem lettem boldog,mert a saját életem mindig háttérbe szorult.Én ezekből tanultam.Most már keményebb lettem,neked is ezt tanácsolom.

Sok igazságot írtak le neked eddig. (nem a cicidre gondolok, arra legyél csak büszke és az a lényeg neked tetsszen:)

Amíg nem nézel szembe a gyerekkoroddal, amíg nem rendezed le a sérelmeidet a szüleid felé (akkor is ha már nem élnek), addig nem fogsz jutni semmire.

A gyerekkori bántalmazás, legyen az lelki, testi vagy szexuális az egész felnőttkorra kihat. Befolyásolja az önismeretedet, a kapcsolataidat.

Pszichológus tud segíteni, az jó, ha jársz hozzá.

Kiegészítésképpen ajánlanék egy könyvet, ami a terápia mellett is hasznos lehet, nem csak az okokat tárja fel, de megküzdési stratégiákat is ajánl.

Susan Forward: Mérgező szülők

[link]

Ne haragudj,ezt a hozzászólást még csak most olvastam vissza.Hát,szeretni,nálam jobban,sztem kevesen tudnak,nem azért,hogy fényezzem magam.

De ki tette volna meg pl,hogy elhagyja az alkoholista anyja,aztán megbocsát és a halálos ágyánál ott áll mindennap,már akkor is,mikor magánál sincs,azt sem tudja,mi van körülötte,mikor fél lábbal a másvilágon van.....ki tenné meg azt,hogy együtt él egy olyan családtagjával,aki nap mint nap átkozza,szidja,egy olyan emberrel,akit mindenki messziről kikerül,annyira nem bírja senki sem elviselni.....és miért teszem ezt????mert ha én itthagyom,TOTÁL MAGÁRA MARAD,annyira magára haragított már mindenkit,a saját fiát,/ö apukám/,a kisebbik unkáját,vagyis az öcsémet aki kerek-perec megmondta hogy utálja.....és ez az ember az apai nagyanyám.

Hangsúlyozom,ezzel se magamat akarom futtatni,milyen jó ember vagyok,vannak hibáim nekem is bőven,de tűrök is eleget...

Az a baj, hogy probléma nem ilyen egyszerű. Valaki már írta is, meg írtam én is, hogy azért vagy ilyen bizonytalan, mert nem tudod ki vagy valójában. Saját magadat próbálod lemérni más emberek reakcióján keresztül ami zsákutca teljesen, mert sokféle ember van, sokféle reakció és amikor az egyiknek éppen "imponál" a viselkedésed, a másiknak nem. És mivel ilyen bizonytalan vagy ezért valószínű, hogy próbálod váltogatni a viselkedésedet, próbálsz az aktuális embereknek megfelelni, de ez rossz út, mert minden leszel, csak saját magad nem.

Az a baj, hogy ezt a szüleid nem tanították meg így neked kell felnőtt fejjel. A cici témára meg annyit, hogy már ott van, ahol, és lett amekkora lett, az már a részed, hozzád tartozik, de a jövőben inkább belül nézzél szét magadban és próbáld felfedezni saját magadat. Azután tudsz majd társaságot és barátokat szerezni, de amíg nem tudod, hogy te ki vagy valójában, addig sajna csag tengeni fogsz az életben egyik véglet és a másik között.

kedves angyalka, ez nem a gyerekkor. ilyen vagy és kész, ezért nem okolhatsz mást. hozzáteszem, magadat sem kell.

ez van! tovább kell élni. na nem mások csevegős életét, hanem a sajátodat, mert te te vagy azzal, amit kaptál vagy nem kaptál. és ez így is jó lehet, csak hagy a múltat magad mögött, szakadj el úgy egészséges távolságba tőle.

Az elfoglaltságra hoznék fel két saját példát:

1) Xbox: nem eresztem bő lére, szeretek ezzel játszani. Rövidesen kiderült, hogy haveri körből más is szeret. Aztán a haverok hozták haverjaikat, akikből páran "lemorzsolódtak", de a megmaradók az én haverjaim is lettek. Lényeg hogy 2 év alatt összejött egy fix 7 fős társaság és amíg tartott a Kinect láz, akkor barátnőik is jöttek! Nyaranta együtt megyünk strandolni, közösen járunk moziba, stb. De ennek mi a lényege? A közös érdeklődés összehozott egy valóban baráti társaságot, akik MINDEN pénteken összejárnak Többször volt, hogy játék helyett csak dumáltunk!

2) Egyik haverom évekig rágta fülem, miért nem megyek egy helyre, ahol olcsón, állati jól masszíroznak. Elmentem egyszer, kétszer, most már heti 3-4-szer járok. Szeretek oda járni: masszírozás, szauna, medence, futógép és társaság. Egyszer még be is csajoztam ott(nem volt hosszú életű, de nem ez a lényeg). Sok az ismerős (nem barát!) akik szintén kikapcsolódni járnak oda. És mivel mindenki szívesen jár oda, ezért jó a hangulat is!

Mi ezek pozitív hozadéka: a 7 minden napján van olyan 4-5 délután/este amikor tényleg jól érzem magam. A maradék 3-4 nap pedig azért érzem jól magam. mert várom ezeket a napokat.

És miről is beszélünk: játékról és konditeremről. Nem kell tehát olyan elfoglaltságra gondolni, mint bázisugrás, vitorlázás, stb. Találd meg miben lelsz örömet és azt ne szégyeld mások előtt!Aztán lassan-lassan jönnek az új ismerősök, akikkel lesz közös téma, nem fognak lenézni és max azért vágnak a szavadba, mert azt a gondolatot akarják folytatni, amit te is mondani akartál.

Szia :)

Nem ártana először magadat megtalálni és magadnak megfelelni, nem pedig másoknak. Az sosem vezet jóra.

És semmiképpen se gubózz magadba, inkább találd meg a saját társaságodat :)

Mindenkivel megtörténik, hogy olyan témába kezd, ami nem érdekel másokat és a szavába vágnak (ami mondjuk az én mércém szerint halálos bűn).

Mindenkit bántanak. Ha gyenge vagy azért, ha erős, akkor a konkurencia miatt. A különbség itt, hogy ki hogy viseli. Ha fellöknek felállsz, vagy a földön maradsz a sebeidet nyalogatva. Keress kevésbé agresszív barátokat, akik segítenek neked és nem eltipornak.

Annak sem könnyű barátot találni, akinek nem volt ilyen múltja, igaz barát nem szakítható a fáról.

A lényeg, hogy ne add fel!

Megnéztem a képet még egyszer és bár lehet hogy a 88 centi "nem tűnik soknak", az alkatodhoz képest hatalmasak. De lepattanok kicsit a cicitémáról.

Én sem vagyok épp a társaság közepe, de ha azt tapasztalom, hogy magasról tojnak rám, akkor az a társaság a társaságom nélkül megy tovább. Volt már ilyen nem egyszer.

Azt is észrevettem magamon, hogy vannak összefüggő napok, amikor taszítom az embereket. Nem érzem, hogy rossz napom van, nem szólok be senkinek, mégis ez történik. Ezen állapotot nevezetem el "szagot ersztek" helyzetnek. Szerencsére nagyon ritkán van és ilyenkor általában összehúzom magam és "elvonulok a világ elől". Aztán másnap vagy harmadnap mintegy varázsütésre minden cool!

Szóval ahol lenéznek, onnan tipli!

88cm mellbőség,ez annyira hatalmas?ne viccelj már,komolyan......sokaknak nagyobb adatik meg műtét nélkül:))))

Na ismét komolyra fordítva a szót:nem véletlenül írtam a cikket,végső elkeseredésemben.Minél kedvesebb vagyok az emberekhez,és megfoadom a tanácsodat,mert sokszor akkor is mosolygok na nagyon nehéz,szóval,minél jobban próbálok kedves segítőkést,stb lenni az emberekhez,annál nagyobbakat rúgnak belém-nem sajnáltatásképp írom!!!!!!!!

Ezért már fogalmam nincs,hogy viselkedjek,mert ha kedves vagyok,jó és szeretet próbálok adni az is szar-elnézést az otromba kifejezésért-de ha bántanak és kikelek magamból,beolvasok,próbálom magam megvédeni,az is szar.

Egy társaságban,ha próbálok beszélgetni,általában letojnak magasról,nem igazán érdekli őket,amit mondani szeretnék,a szavamba vágnak,ha meg nem szólalok meg,az is gáz,mert akkor már jön a többi,hogy visszahúzódó beképzelt,magának való,meg minden amit akarsz.....na akkor kérdezem én,hogy viselkedjek már,hogy elfogadjanak az emberek??????????????

Az emberek,bármit teszek,jelentéktelennek látnak,megaláznak,belémtaposnak,és ez hosszutávon lelkileg elég leépítő,és persze hogy egy idő után már nincs kedvem próbálkozni meg erőlködni,és inkább a magányt választom.....

Miss Angel!

Gratulálok a két lasztihoz, bár szerintem ezekkel műmellekkel többet rontottál a helyzeteden. Az biztos, hogy minden puncivadász be fog nálad próbálkozni, tehát unalmas napjaid nemigazán lesznek, ami részben jó hír!

De kicsit komolyabbra fordítva a szót! Cikked olvasva mindenképpen nagy dolog hogy nem lettél alkoholista, ami azt is jelentheti hogy elég erős vagy. Szerintem ezt az erőt akár használhatnád arra is hogy megpróbálj nyitni az emberek felé. Ekkora "csöcsökkel" mondjuk nehéz lesz, mert a nők leginkább vetélytársat fognak látni benned, a pasik pedig képtelenek normálisan beszélgetni veled, nem is kell ecsetelnem miért. De mit lehet már tenni, a múltad mellé két újabb terhet vettél magadra.

A pszichológus nem tűnik rossz megoldásnak, de ingyen is sokat segíthetsz magadon, ha megpróbálsz többet mosolyogni vagy ha néha-néha magadtól beszélgetést kezdeményezel. Az sem ártana, ha találnál magadnak valami elfoglaltságot: pl táncórák, konditerem, nyelvtanulás, stb. lényeg hogy emberek között legyél és hasznosan töltsd napjaid. A többi meg jön magától. Apró, kicsi lépések kellenek, különben hasonló hülyeséget csinálsz, mint ami a csatolt képen látszik. Nem lesz könnyű, de aki ilyen dolgokat viszonylag épp bőrrel megúszott, annak ez nem lesz gond.

Apró lépések!