Mennyire hat ki gyermekkorunk későbbi életünkre? (beszélgetős fórum)

Krilion,te egy rendkívül jó lélek vagy,és jó tanácsokat adsz,csak sajnos nem minden ember ilyen kedves,és ha vmi nagyon "gáz"rajtad,akkor beszólnak,épp hogy szembe nem köpnek....

Sose felejtem el azt az esetet,mikor még jóval nagyobb orrom volt,mentem az utcán,megbámult két kisgyerek,nem igazán tudtam mire vélni a dolgot,aztán mikor elhaladtak mellettem megjegyezték:"Láttad mekkora orra volt a néninek??"

És örülök neki tiszta szívből,hogy ez már múlt.Akkor a fél napot átsírtam,mert a gyerekek ugye mindig őszinték,pedagógusként megtanultam....már nem tesz rám senki ilyen megjegyzést,ez volt a cél,sőt,itt is többen megjegyeztétek:"helyes csaj vagy".Nagyon jól esett,köszönöm Nektek:*.

Na,de hogy ne csak mindig a külsőmről beszéljek,azzal egyetértek,hogy önbizalmam mégis a béka segge alatt van,hiába a mutatós külső.Mert biztos,hogy van valami bennem,ami taszítja az embereket,ha ennyire jelentéktelennek tartanak,vagy csak én reagálok le bizonyos helyzeteket túlságosan érzékenyen,nem tudom már...

Az a valami,ami taszító,én mindig úgy éreztem,hogy a visszahúzódó viselkedésem,a zárkózottságom,a csendességem...a csendes embereket sajnos eltiporják,én azt tapasztalom.De,ha más a véleményetek,írjátok csak,kíváncsian várom:)

Egyébként az, hogy agykontroll, vagy pszichológus, tökéletesen mindegy, mindkettő arra való, hogy magunkban feloldjuk a problémát, ugyanazt csinálja, segít.

A műtétekről pedig...azt gondolom, hogy mindenkinek magának kell éreznie, hogy szüksége van-e rá...én például egész gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy normális akartam lenni, minden szempontból, külsőleg is...mindenki azt mondta, hogy "szép kislány" vagyok, és visszanézve tényleg az voltam, de én magamat mindig csúnyának éreztem, mert belül a lelkem nem volt rendben, leginkább a fogamat okoltam a csúnyaságom miatt, (mert a bal felső kettes bentebb nőtt)aztánb 16 évesen mikor elköltöztem otthonról csináltattam fogszabályzót, de fél év után, mikor még semmit sem javult a fogam rájöttem, hogy nekem erre nincs szükségem, mert én jó vagyok így, elég szép vagyok így is, akinek meg nem tetszik, sajnálom. Viszont ahhoz, hogy idáig elérjek lélekben, az kellett, hogy kiszakadjak az otthoni közegből és felállítsam a saját életem rendjét. Szóval Kedves Angi, ezért érzem azt, hogy a mellnagyobbítás valamiféle kompenzáció, ami csak ideig-óráig fogja javítani a kedved. Belül kell rendbe jönnöd, és szeretned magad, mostmár jobbhíján ezzel a külsővel. Azért írom, hogy jobbhíján, mert az eredeti cicidet is biztosan ugyanúgy szerette volna egy férfi, aki téged szeret, és remekül funkcionált volna majd egyszer anyaként is:)

Viszont a külsőd megváltoztatásával próbáltál kompenzálni, ami sajnos nem sikerülhet soha. És persze ennek az alapvető pszichológiája (ez általános érvényű), hogy ha már megtetted mutogatod is. Itt is a fotók között, ha valaki véletlen megnézi az adatlapodat kétség se férjen hozzá, hogy mid is van neked.

És úgy általában nem találkozni olyan nőkkel, akik megnagyobbíttatták, szebbé tetették a mellüket és még is úgy viselik őket, mint azok, aki hasonlóval rendelkeznek természetes úton...

Ez a döntési igazolás, hogy jól döntöttél. De sajnos a belő problémák nem szűnnek emiatt, sőt kapsz majd több, valótlan visszajelzést az életben, amit te a saját személyiséged pozitívumaként fogsz megélni, ellenben csak a kebleid feltűnőségének köszönhető.

Ha teheted (inkább csak, ha tehetnéd) viseld úgy őket, mintha mindig is ilyen lett volna. (nem tudom, hogy ez lehetséges-e).

Bocsi -:)

Sajnos fogalmam nem volt hogy Te muteteken estel at , ezt en alltalanossagban irtam , tehat eszemben sem volt pont veled szemelyeskedni !

Szerintem nem vagy szánalmas.

Magánvélemény.

Én viszont sajnálom ha olyat írtam ami nem egészen tetszett, vagy esetleg bunkó volt, általában igyekeztem kiállni melletted, félig meddig sikerült is.

Az agykontroll egy igen nepszeru oktatasi mod , ami mar nagyon sok embernek segitett jobb emberre valni , kulönbözö komoly lelki es testi problemakat megoldani stb...

Nem tudom elhinni hogy egy felnött ember tukör elött szavalja önmaganak hogy " milyen szep vagyok...stb"

Ugyanis a legtöbb ember tisztaban van vele hogy a szepseg ,josag ,alazat stb beluröl jön , sugarzik kifele .....

Mumellekkel,orral,szajjal stb.... csak ideig-oraig tud villogni barki ember fia , es hat bizony szanalmas.....

Honnan veszi hogy én csakis a kinézetem miatt szorongok?Azt hiszi,hogy csak ennyiből áll az életem,hogy a tükörben nézegetem magam minden percben,na most elég nagy e a cici,elég karcsú e a testem,jó e a sminkem meg a frizurám meg mittudomén.....igen,van bennem egyfajta hiúság,mint ahogy a cikkben megfogalmaztam,és átlagon felüli szépség utáni vágy,vagy hogy nevezzem,és voltak idők,mikor gyűlöltem a külsőmet,de ez már elmúlt.....elfogadtam,ez vagyok én,Angi-egyébként nem haragszom senkire.

Viszont tényleg van olyan amiről nem tud,és ezért nem kellene előre osztogatni a tanácsokat-jól felismerte itt egy-két ember hogy van pszichés betegségem,sajna depressziós vagyok,ezért kell a terápia.......

Húúú,hallod,ne haragudj,de ez nagyon primitív volt és bunkó tőled,ez a hozzászólás.

Képzeld el,nem lesznek újabb ötletek,és nem tartom magam csúnyának ,MÁR NEM!Akkor ezek szerint,emberek,főleg nők milliói traumaneurózisban szenvednek,akik valamilyen szépészeti beavatkozást végeztetnek magukon,ne röhögtess már és gondolkozz egy kicsit,könyörgöm....Azért csináltattam ekkora "hatalmas"ciciket,mert nekem ez tetszik,és ennyi.

És tudod mit?MOST SEM TÖKÉLETESEK,DE LESZ*rom.És miért?mert érzem a különbséget,milyen volt,milyen lett,milyen rondának láttam magam régen,és ahhoz képest-EZT KIHANGSÚLYOZOM,NEHOGY ÖNTELTSÉGGEL VÁDOLJON BÁRKI IS-milyen csinosnak érzem magam most.Szóval érzékelem a különbséget,ezek a műtétek hatalmas pluszt adtak nekem,emiatt megint kapni fogok,de nem érdekel.....ezt érzem,ez van,és a 3 műtétből 1-et sem bántam meg.

Köszönöm, nagyon kedves vagy, egy két ember van akinek eltudom mondani ha esetleg visszahúz néha a múlt, de én egyébként leírtam az összes bánatomat cikkbe, és mondhatom, hogy utána teljesen megkönnyebbültem.

Mindenkinek vannak hullámvölgyek az életében, egy másik cikkemben le is írtam azt is, hogy néha még szomorkodom, de úgy érzem ennek ellenére, hogy már nem vagyok besavanyodva, és látom az élet szépségét, és ami számomra a legfontosabb, az az, hogy megpróbálom mindennek a pozitív oldalát nézni :)

Szóval ha van kedved olvasd el, nyugodtan írhatsz én is mindíg szívesen fogadom:)

Én megértelek,és maximálisan elfogadom más véleményét.

Nekem pl.a mai napig nagyon sokat segít ha beszélhetek a gondjaimról,vagy kiírhatom magamból.Én utána mindig könnyebb.

Szerintem azért nem is igényeltem orvosi segítséget ezidáig,mert mindig sikerült beszélgetnem.

Szóval írj csak bátran ,akár privátba nekem is ,én szívesen hallanék a múltadról,persze csak ha te is így érzed.

Szerintem az a fontos, hogy a cikkíró el is olvassa a kommenteket. Értem ezt úgy, hogy remélhetőleg nem azért írta a cikket, mert együttérzésre szeretett volna szert tenni, hanem azért, hátha talál olyan tanácsot, amit megfogadhat, vagy valami fogódzót. Úgy érzem, hogy elhangzott elég sok minden itt pro és kontra...

Ha változást szeretne, akkor adódik sokféle út, de ugye az első lépés az, hogy felismerje, a gond "otthon" van. Ha ez meg van akkor többféle módon is segíthet magán.

De azért javaslom, ha lehet, kérjen segítséget egy arra érdemes embertől, mert hatványozottan meggyorsítja a folyamatot. És legyen az az ember bárki, csak segíteni tudjon. Barát, pszichológus, pszichiáter... más valaki (nekem sajna nem jut eszembe más, de biztos túl földhöz ragadt vagyok).

Hát nem tudom,végignéztem pár embert akinek sikerült.

Lehet,hogy az első 5 percben nevetsz,aztán komolyan veszed.Vagy te csak röhögni tudsz magadon?Komolyan venni nem?

Miért nem mindegy,hogy mit választ?A megoldást megtalálhatja ugyanúgy egy barátban is,vagy az általad javasolt agykontrollban.A végeredmény a lényeg,nem az,hogy éri el!

Egyalltalan nem mindegy hogy mit valaszt az ember önbecsulese , önkepe javitasara !

Azt pedig hogy valaki tukör elött daralja hogy "szep vagyok,szep vagyok...." kevesen tennek meg röhöges nelkul :)

Lehet hogy rosszul gondolom , de Bubu nem hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy nem kell mindenkinek orvos ahhoz, hogy normális életet éljen egy ilyen gyerekkor után.

Pedig én nem jártam orvoshoz mégis úgy gondolom hogy nincsen semmi gondom már ilyen téren, kivéve az érzékenység, de kiskorom óta érzékeny vagyok, ezvan.

Nézd, a múltadat soha nem dobhatod el.

Néha néha eszembe jut, de nem rágódom már rajta, a sok miért kérdés már nincs a fejemben. Ez így alakult kész. Ezután én alakítom az életemet és bízom benne hogy szebben sikerül, megteszek érte mindent.

Ha ezek után sem értitek meg mit szerettem volna írni, akkor feladom, és többet tényleg nem írok ebbe a fórumba.

De komolyan nem értem miért hiszitek azt hogy ezzel bántotok.

Jóllehet érzékenyen érint a téma, de ÉN tudom hogy feldolgoztam, és élem a normál napjaimat mint ti.

Az érzékenyég igaz, bár én alapból érzékeny ember vagyok, ezen változtatnom kell ezzel tisztában vagyok, a hangulatingadozás meg szerintem minden embernél természetes, hogy nem minden nap vagyok vidám, vannak nekem is gondjaim ( igaz mostmár hál istennek nem nagyok, és ennek örülök )

A fájó pontokról meg ahogy olvastam te is tudod, azok csak úgy nem tűnnek el, még sok évnek kell eltelnie ahhoz hogy tényleg hátrahagyjam a múltamat, azon a szinten hogy ne bántson ha egy részeg embert látok..

Én nem értek egyet bubuval. De ez szempont kérdése, szerintem nem baj hogy én máshogy gondolom a dolgot mint más, az egyéni vélemény is fontos ( mint pl a tiéd ) és kiállok mellette, belátom ha valakinek valamiben tényleg igaza van.

Szeretném még elmondani,hogy ameddig az embernek saját magával vannak gondjai,nagyon nehéz találni,akár társat akár barátot.Hiszen a fel nem dolgozott múlt miatt,nagyon nehéz vele megtalálni az egyensúlyt.Szerintem mivel írtad,hogy mindent átéltél,te tudod,hogy én mire gondolok.

Az én férjem kitartó volt,de sokszor bántottam ok nélkül,taszítottam el,és a barátokat is ha nem azt mondták amit hallani akartam.Múlt időben írom mert helyre tettem a dolgokat,szerencsére nekem is sikerült segítség nélkül.De azt hiszem én is tudom,és te is tudod,hogy ezt nem lehet véglegesen kijelenteni.Ámbár magamról tudom,hogy a függőség ,vagy az öngyilkosság nem veszélyeztet.

Hozzászólásaidból is kivehető,hogy nagyon érzékeny vagy és a hangulatod ingadozó,szóval ezt semmiképp nem bántásból írom,de magadban mélyen biztos,hogy még mindig sok fájó pontod van.

Bízom benne,hogy a soraimat nem támadásnak veszed,csak szerettem volna ha tudnád,hogy más szemszögből is lehet nézni a dolgokat.A topiknyitónak mindenképpen,egy olyan komlex segítség kell amelyben ráismer a saját maga értékeire,és közben barátokat talál,új célok után néz,mert az állandó gyötrődés, emlékezés,nem fogja engedni tovább lépni.Én nagyon-nagyon szorítok neki,mert csak az első lépés nehéz utána majd minden rendben lesz.

Szia!Én átéltem,és ennek ellenére egyetértek Bubuval.

És ha higgadtan olvasol a sorok között,akkor láthatod,hogy nem általánosításról van szó,hanem arról,hogy sajnos sok ember egy ilyen gyermekkor után nem tud normális családi életet élni.De persze ebben is vannak kivételek,mint mindenben.

Valóban, az utolsó mondatod nem kicsit volt bunkó...

De nem sértődök meg rajta úgy hiszem felesleges.

És NEM tanácsoltam neki azt hogy hagyja a segítséget borzasztóan félreértesz...

A segítség az az, amit ő szeretne és nem az, amit ráerőltetnek segítség címszóval...

És nem mindegy!

Nekem viszont az mindegy hogy orvos vagy barát, az a lényeg hogy legyen segítsége, hogy legyen vele valaki és ne hagyják magára.

Azért írtam a mondatomat, hogy én is normális ember vagyok, mert szerinted akinek ilyen gondjai vannak az csak akkor lesz normális, ha kezelteti magát.

Én nem kezeltettem magamat, jóllehet beszéltem egyébként szakemberrel de ő barát is volt egyben, és no lám, mégis ittvagyok...

Olvashatsz ötezer oldalakat erről, hiheted azt hogy mindent tudsz, de mindent mégsem...

És hidd el sok ember ( sajnos ) van aki ilyen gonddal küzd, és azt mondja hogy aki nem élte át, teljesen nem fogja tudni megérteni... nem én találtam ki, ezt ORVOS mondta...

Nem szeretnék tovább beszélgetni veled erről. Nem látom értelmét. Bocs.