Mennyire fáj a szülés? (beszélgetés)

Én csak azt tudom mondani neked, hogy bármennyire is fáj, amiért megszenvedsz, az kárpótol minden egyes fájdalomért (ahogy ezt már sokan írták előttem). :) Nekem is fájt, nagyon! De mégis hármat szültem... :) Az elsőt fájdalomcsillapító nélkül, mert az orvos közölte, nem fáj az annyira, ne hisztizzek, nem kapok semmit sem! A másodikat epidurállal és nem mondom, hogy nem fájt, de lélekben teljesen ott voltam, tudtam figyelni a testemre, a babára, minden egyes percet meg tudtam élni. A harmadiknál mindenki azt mondta, ohhh ez sétagalopp lesz, gyorsan jön majd... hmmm este 11-től vajúdtam egyedül, délelőtt fél 11-re lett meg a baba, oxitocyn infúzió lógott rajtam, nem akartam tágulni és nem kaphattam epidurált... iszonyatosan megszenvedtem a kislányért! DE amikor odaadták, minden elmúlt! :) és ha még lehetőségem lenne szülni (talán 4-5 év múlva lesz) gondolkodás nélkül mennék. Pedig három szülés emléke bennem él és minden percre emlékszem... :)

Császárt nem kérnék... és elvileg nem is kérhetsz. Persze, ha fizetsz és találsz olyan orvost, aki bevállalja, akkor lehet... de indokolatlanul nem szoktak császározni. Egyébként meg gondolj bele... vágnak a hasadon, az mennyivel jobb? Itt max lent vágnak és kisebbet. Császár után a felépülés lassabb (vannak császáros ismerőseim), ezenkívül sokszor császár előtt is vajúdsz ugyanúgy, tehát fájdalom ott is van. Viszont valami nincs... az érzés, hogy TE hoztad világra a gyermekedet.

Sok ismerősöm volt úgy vele, hogy simán akart szülni, aztán mégis császár lett a vége, mert nem volt jó a szívhang, vagy faros volt a baba, stb...

A szex nem megy tönkre sima szülés után... :)

Itt vagyok. :)

Asszem eleget tudtam meg. Vagy ttalán túl sokat xD

Nem lettem nyugodtabb. Persze még messze van az h szüljek meg gyerekem legyen. Kb 5 év mondjuk.

De tulajdonképpen ez az ami visszatart h félek rohadtul, ezért lehet nem merek majd vállalni babát. :S Vagy lehet olyat h direkt császárt kér vki?

Az jobb lehet talán.

És ha a szexuális élet is tönkremegy utána?

Én hármat szültem és mindhárommal az utolsó napokban kezdett nyílni a méhszáj :)

A harmadiknál volt csak gond, mert 8 óra vajúdás után is csak két ujjnyi volt és a fájások sem túl erősek (már akinek,nekem elég volt bőven elviselni), így sajnos oxitocynt kaptam, amitől aztán lettek szép fájások és tágultam is lassacskán.

Jó ég!Tavaly a "Kismama"újságban is volt egy sorozat,a szülés alatt nem ajánlott vagy egyenesen veszélyesnek titulált beavatkozásokról.

Én az első szülésnél voltam így,azt mondtam,többé nekem nem kell gyerek-aztán csak lett,csak nem egy "állatkertbe" mentem szülni,hanem emberséges körülmények közé.

Évekig rettegtem,hogy az oxigénhiányos szülésnek lesz-e valami maradandó következménye-hál istennek semmi.A gyerek ép,normális,egészséges,de ez nem az orvosokon múlott,hanem a szerencsén!

a gátam volt az egyetlen amivel nem volt bajom, nagyon jól adta be a doki az injekciót...

Viszont bent hagytak egy darab tömlőt(ezt a doki mondta hogy az), így miután haza mentünk, aznap éjjel besiettünk, kaptam kacsát a friss gátsebre, minden nélkül és kaparással ijesztgettek, de saját felelősségre eljöttem. Nem voltam képes rá..mértem lázat és marha nagy mákom volt hogy kitisztultam utána

Dunaújvárosban. Nem csak egyszer tágított, majd minden tolónál, istenem de rettenetesen fájt. Komolyan, ezek a beavatkozások voltak borzalmasak. Lehet jobban bírtam volna a szülést. Semmit sem bódítottak. De még jól jártam, egy másik doki kaparás után még vízzel is öblít. Itt rettentő szadisták. Ha kíváncsi vagy mit művelnek itt, leírtam a szüléstörténetem. KISMAMÁKNAK NEM AJÁNLOTT!

Tanultam az esetből. Soha többé nem szülök itt. Bakker, ember vagyok, nem állat

Én ugyanígy jártam. Nekem a kézzel való tágítások fájtak nagyon. A fájásokkal tök jól "elvoltam", de a tágításoktól sírógörcsöm volt. Engem is érzéstelenítés nélkül kapartak, az volt a második legrosszabb, majd a gátvarrás.

Ezek ezerszer rosszabbak voltak mint maga a szülés.

Személy szerint jobban fájt,mint ahogy el bírtam volna képzelni,ráadásul hányások,hasmenések tarkították a fájások csúcspontját.Az elsőnél elkövettem azt a hibát,hogy nem tudtam átengedni magam a fájdalomnak,hanem le akartam győzni.Össze-vissza kapkodtam néha a levegőt,hiába tanultam meg a légzéstechnikát.Aztán néztem az órát,és a fájásmérőt,láttam,mikor jön a fájás közepe,így felkészültem rá és nem volt olyan rossz.

Még az volt elkeserítő,hogy végig kínlódtam 15 órát,kitágultam,mire a kitolásra került volna a sor,akkor meg toltak a műtőbe,mert rosszul fordult be.

A második,harmadiknál már keveset hagytak vajúdni,mert tudtuk,császár lesz és féltették a hegvonalat,de a hányásból,hasmenésből megint kijutott...

Van akinél az apa jelenléte is sokat számít!

megtisztelő, hogy ezt tőlünk kérdezed, nem is értem kristály tisztán

van még 2 és fél heted. Ezt még a nőgyógyászod sem tudja megmondani. Innentől már bármikor számíthatsz rá, de a ráhúzás még messze van.

a máhszájat tekintve, nekem 2 nappal előtte még zárt volt.

sziasztok

szeretném megkérdezni, hogy vasárnap leszek 38 hetes.a méhszáj teljesen zárt.szerintetek megindul így magától a szülés?valószínű hogy ráhúzok?

a második már tuti sima ügy lesz :-)

én is nehezen hittem el, de mégis...

fájdalomcsillapítás bennem fel sem merült, nem is tudom nálunk van-e rá lehetőség.

Huhh,neked sem adták ingyen!:(

Ő kérdezte mennyire fáj! Gondolom olyan választ már kapott bőven,hogy ááá,nem kell félni,erős mensigörcs az egész! :)))

Tényleg túlélhető,én is csendben voltam végig,és ha lenne tesó Őt is fájdalomcsillapítás nélkül szeretném megszülni! :))

31 év 5 hónap :)

Miért?

Fölösleges ezen vitázni, minden szülés más. És a legtöbb esetben nagyon fáj. Aki egy menstruációs fájáshoz vagy migrénhez hasonlítja, az baromi szerencsés. Szerintem semmiféle fájdalomhoz nem hasonlítható, nem is lehet leírni, milyen, át kell élni, hogy az embernek fogalma legyen róla.

Másrészt mindenkinek más a fájdalomküszöbe és máshogy is áll hozzá. Ha arra gondol valaki, hogy itt nem én vagyok a lényeg, hanem a baba, nem azt nézem, hogy én szülök, hanem hogy ő születik, akkor sokkal könnyebb elviselni.

Rengeteget tud segíteni az orvos és a szülésznő (ha olyanok), rájuk kell hallgatni, ha nem kiabál meg sikítozik valaki fölöslegesen, hanem arra koncentrál, hogy mindent úgy csináljon, ahogy mondják, és arra összpontosítja az energiákat, az nagyon sokat jelent.

Nekem személy szerint mindkét szülés nagyon fájt, a második pláne, mert indítani kellett.

25 és 27 évesen

miért érdekes?

ugyanez volt nekem is, attól, hogy kaptam valami infúziót, hogy a lányom szívritmusa rendeződjön, ezzel együtt 24 óra vajúdás, 5 óra szülőágy stb...

de a fórumindítót nem kelle batojatnunk teljesen :-)

kibírható

mindkettőt egy hang nélkül szültem meg