Mennyi ideig képes egy férfi megcsalni a feleségét ugyanazzal a nővel? (beszélgetés)
Nézd, tök őszinte leszek. Nyilvánvaló,h neked egyik pasi sem a megfelelő alternatíva. A jelenlegi pasidra már ráuntál, a szerető pedig piszkosul necces a gyerekekkel és feleséggel együtt. Az is nyilvánvaló,h nehezen tudsz róluk leszakadni. Úgyhogy javasolok egy harmadik alternatívát, mivel Te még úgyis fiatal vagy, biztos könnyen megy az ismerkedés, járj el társaságba, flörtölgetni, élvezni az életet, lehet,h a sors hamarosan eléd dob egy olyan megoldást, amire nem is gondoltál volna, és esetleg megismerkedsz egy harmadik sráccal, akinek a segítségével aztán le tudsz válni mind a párodról, mind a szeretődről. :)
vááá az tuti hogy ezért a bűnömért már a mennyországba nem kerülök csak a pokolba a szeretőmmel együtt :-) de tényleg nem minden pasira igaz a mondás: Isten farkat és agyat adott a férfinak, de nem adott elég vért hogy mindkettő egyszerre is működjön! :-) pedig eddig ezen a véleményen voltam...
Persze van. De lehet,h az idő kitol Veled és még várat a megoldással további 10 évet! :) Szóval néha érdemes elébe menni.
szia!
nagyjából visszaolvastam a topicot!
az egyik:
biztos ismeri mindenki a mondást hogy könnyű a katát táncba vinni ha ő is akarja
tehát mindenhez két ember kell és ha a pasik nem lennének hajlandóak csalatkozni akkor hiába a szerető nem megy semmire.tehát azért bántani valakit mert szerinte tönkreteszi a másik családját nem lehet
mert nem ő a hibás elsősorban,és egy fiatal még nem tudja igazán azt hogy mi is az a felelősség csak mikor már benne van...
a másik igen én is inkább lépnék és hagynám az egészet hamár csak a szex által kihasználva kiéltük magunkat akkor ha ingoványos lesz a talaj akkor tipli :)))
a szeretőnek sajna nincs tul sok joga a szerelemhez egy ilyen kapcsolatban.én inkább keresnék mást az tény.
és nem elsősorban azért hogy ne tegyek tönkre egy családot, mert ha én nem akkor más csaj teszi ezt.
hanem magamért lépnék.mert nem biztos hogy jó egy olyan kapcsolat ahol egy volt házasember szeretőjeként kicsit több lettem
én nem biznék benne
mert velem ugyanugy megcsinálná
a harmadik nem kell attól tartani hogy egyedül maradsz ha szakitasz,mert mindenki megtalálja a párját
én 30 évesen találtam meg és előtte szingli voltam meglehetősen megrögzött :)))
és sosem féltem egyedül maradni
tudjátok mi a baj a nőkkel?
de most ne vegyétek magatokra:
mintha kényszeresen hajszolnák a boldogságot a kötött kapcsolatot
pedig csak egyszer vagy fiatal
egyetlen egyszer
aztán soha többet
lehet még pelenkát mosni eleget vagy a pasim hákliját hallgatni még meg is unhatjátok :))))
szerintem ne hajszoljátok élvezzétek a függetlenséget
ajjaj azt hiszem ehhez még nem vagyok felnőve eléggé... Van olyan hogy majd az idő megoldja?
Szerintem Te pontosan tudod,h mit érzel a párod iránt. Ha mellette van valaki más az életedben, akkor már nem vagy szerelmes belé. Akkor már másba vagy szerelmes. Ha szakítasz és megbánod, akkor arra kell gondolni, hogy tulajdonképpen jó volt ez a kapcsolat...? Az ember nyilván nem lép ki egy olyan kapcsolatban, ami teljesen jó. Az ilyen szakításon már nincs mit megbánni utólag.
Ezek szerint valószínűleg már nem szerelmet érzek a párom iránt csupán szeretetet?És sajnálom őt elhagyni? De az a legrosszabb!! Nagyon bizonytalan vagyok! És ha szakítok és megbánom mert hülye voltam és nem arra gondoltam 21 évesen hogy gyereket akarok tőle meg házasság és nem találok még egy iyet! Már bánhatom akkor már nem fogad vissza... Ugye nem publice ide képet felrakni mert akkor már nem maradsz titkos?
Ráadásul az embereknek szüksége van a "szerelemre", mint érzésre. És nekem senki ne mondja, hogy akár 30-40 éven keresztül is lehet szerelmet táplálni ugyanazon ember iránt. Nagyon sokszor észreveszem azonban, hogy nem mindig feltétlenül annak az embernek a személyébe, lényébe szerettünk bele, aki iránt érzéseket táplálunk, hanem egyszerűen a szerelembe vagyunk szerelmesek. Ezért van az, hogy bele tudunk szeretni bárkibe! Kevésbé szép vagy tehetős férfiakba...nyers, sokszor bántó stílusú férfiakba...nős férfiakba. Tökmindegy, nem ez a lényeg, hanem,h folyton érezzük a szerelmet. És számomra a Csernus-féle duma nagyon álságos, hogyha nem jó valami, azonnal változtass! Mintha az ember olyan könnyen ki-be ugrálhatna, kapcsolatból kapcsolatba, helyzetből helyzetbe. Sajnos ez nem mindig kivitelezhető. Sajnos néha, vagy többször, KOMPROMISSZUMOKAT kell kötni az élettel...lehet ezt persze megalkuvásnak is hívni. ahogy ezt a pszichoturkász zsenik mondanák. Ki minek nevezi.
Szerintem sem lehet huszonévesen eldönteni,hogy csak veled,örökké.Megértem.DE nem tisztességesebb azt mondani, hogy már elmúlt a varázs, megfakult, kezdjünk új életet- esetleg mással?Akkor továbbmehetünk barátként, nem megalázottan,becsapva, elárulva.
szépen megfogalmaztad!
és sok igazságot látok benne. tegnap mondta egy ismerős férfi, hogy alapvetően a fajfenntartásra vagyunk kódolva és az ösztönök kiölhetetlenek az "egyedekből". Az hogy a megcsalást hogy éljük meg, az az aadott társadalmi helyzettől is függ. Évszázadokkal ezelőtt is voltak hasonló esetek, csak akkor nem hangsúlyozták ennyire, mert ösztönnek tudták be.
Viszont ennek ellenére nem mentesít minket a felelősség alól az ösztön, de mégis része a életünknek.
a nők sem monogámok, ez is nagyon igaz.
Lehet, hogy valahol egy másik fórumban férfiak társalognak arról, hogy a feleségek hogyan és miért csalták meg őket...
Alapvetően egyet értek veled!
Én sokszor belegondolok, de a szívem erősebb, mint az eszem. Meséltem, hogy néha nagyon rossz ez így nekem, de mégsem annyira, hgy kilépjek belőle. eszem szerint megtenném a felség és a saját "elapazarolt" időm miatt, de szívem miatt nem.
ugyanígy át lehet élni ilyen csalódásokat egy átlagos párkapcsolatban, mint amit ez a féfi fog okozni nekem.
Sajnálom, hogy veletek ez történt, de elsődlegesen nem a szeretőben kellene a hibát keresni, hanem a férfiben IS.
Nem bántani akarok senkit, de ti elgondolkodtatok, hogy miért lépett félre a férj?
Vannak olyan férfiak is, akiknek mindegy, hogy mi van otthon, valaki kell és ha kifogsz pont egy ilyet és többször is lebukik, akkor nem szabad együttmaradni vele, akármennyire fáj is. Persze nem ismerm belülről, de msot ez a személyes véleményem.
Szerintem nem árt, ha az ember mindkét oldalon megéli a kis saját tapasztalatait. Úgy értem, ha szeretőként megtapasztalja milyen is az, amikor neki csak a lopott órák jutnak és ő az állandó eltitkolt harmadik, ha ő soha nem telefonálhat, üzenhet, nehogy rosszul süljenek el a dolgok...ha a hétvégéket mindig pár nélkül tölti, és igazából mindig ő az, aki a másikhoz alkalmazkodik a találkozókat illetően. Illetve azt sem árt megtapasztalni,h milyen is "megcsalt"-nak lenni. Amikor benned van a düh a szemét kis cafka iránt, aki úgymond belepofátlankodik a ti életetekbe. Ha valaki megéli mindkét oldalt, lassan rájön, hogy sajnos ez az ÉLET. Egyébként megjegyzem, nemcsak a férfiak nem monogámok, én úgy gondolom, a nők sem. Egyszerűen alapvetően nem vagyunk erre kódolva. És amig itt élünk a Földön, nem is leszünk. Lehet ez ellen hadakozni, erkölcsi érveket támasztani. Ez így működik. Mindenre és mindenkire rá lehet unni. És rá is fognak unni. Előbb-utóbb. És az ember, amig még aktív életet él, úgy gondolja, hogy miért ne járna meg végre neki is egy kis pezsgés...egy kis élet. Senki sem akar örök beszürkültségben élni. Az a helyzet,hogy a "megcsalás"-t lehet sokféleképpen megítélni, harcolni ellene. De ettől függetlenül, kénytelen vagyunk elfogadni. Mert megcsalás mindig is volt és lesz, mind a férfiúi, mind a női oldalon.
Ne értsd félre, én nem kívánom ezt Nektek...
Csak azt kérem, gondoljatok bele a mi helyzetünkbe is...
Ti a későbbiekben szeretnétek így érezni magatokat?
Nem hinném, nagyon szar!!!
Lehet,hogy igazad van! Lehet,hogy félek,hogy egyedül maradok bár lenne rám jelenkező (ez beképzelten hangzik itthon is meg egy szállodában dolgozom tudnék ismerkedni) de én legszivesebben szingli lennék most nem lenne szükségem egy darabig tartós kapcsolatra ez biztos! Hogy a párommal mi lesz sodródok az árral
Ne haragudj,de én elhiszem hogy nem vagy könnyű helyzetben,de azért ezek nem tragikus dolgok.Ráadásul fiatal vagy. Ha az Isten ki akart volna veled szúrni legalább olyan színtű veszteséget éltél volna át mint delike,akinek maghalt a szerelme,sajnos én is evvel küzködtem 19 évesen...:-( kicsit kapd össze magad én sajnáld magad.És mi van azokkal akik gyerekkel válnak el több éves kapcsolatokból...még mindig könnyebb helyzetben vagy mint hiszed!
Hát igen...Nem tudom ki még itt elvált szülők gyermeke de én egy férfiért sem tenném a tűzbe a kezem! Egy férfiban sem fogok vakon megbízni.Én az 5év alatt soha nem csaltam meg a párom hűséges voltam lehet még most is az lennék ha ő másképp viselkedik.És ha nem egy nős emberrel kerülök össze, lehet hogy már vége lenne. de ez volt megírva! szerintem 2 Isten van (egy nem tudott volna ennyire kiszúrni velem:-) Valamiért ez a bűntetésem.
nem akarlak bántani, de nem az a baj, hogy el sem tudod képzelni azt, hogy egyedül kelljen élned - akár egy kis ideig is?
mert így most megvan a szeretőd (akivel jól érzed magad), viszont aranytartaléknak ott a barátod, mint egy biztos támasz - mégha uncsi támasz is.. és sokan választják a biztos rosszat/unalmasat a bizonytalan helyett..
hidd el, vissza fogjuk mi még ezt kapni az élettől.
lehet akkor elfogadjuk majd és megértjük, lehet ugyanígy elítéljük majd, mint ti. ez a jövő zenéje.
én teljesen megértelek, és egy idő után te is megérted, hogy csak a saját véleményedre hallgass és ne vedd fel a bántásokat (tisztelet a kivételnek). Hallgasd meg és mérlegeld!
Semmi nem tart örökké, sem a megcsalás, sem a házasság szerelme. És ezt el kell fogadni.
Elhiszem, hogy fáj mindkettőtöknek, de valamit valamiért.
Próbáltam szakítani de nem megy...Biztosan tudjátok milyen nehéz és akkor ő is ordít: hogy most döntsem el mit akarok hagyjuk a fenébe? Mégis szeretem vele voltam (vagyok) 5 éve de valószínű vége lesz hamarosan úgy érzem de nagyon-nagyon nehéz.Felmelegítve már csak a főzelék jó (vagy mi)
Ezzel én is teljesen egyetértek.
Hagyd ott a párod, ha annyira rossz vele, de ne egy NŐS emberrel kezdj.
Mit szólnál hozzá, ha a te férjed csinálna ilyet...
Tudod mit, ha egyszer férjhez mész jusson eszembe ez a kis félrelépésed, és akkor majd jelentkezz..
Meséld el akkor mit érzel!
igazából a tanulás mellett sem időm, sem energiám nem lenne komoly kapcsolatot fenntartani. nekem ez így kényelmes, vannak kötöttségek, mert nem találkozgatok más férfiakkal, pedig megtehetném.
A másik oldala, hogy tervezgettem, de a bizalom akkor már nem lenne meg, ugyanaz lenne az én sorsom is, mint a feleségé. Már többnyire letettem róla, hogy egyszer csak az enyém lesz, de attól függetlenül vannak ilyen álmaim.
Amíg meg van a bizsergés, addig működik így.
Igazából konkrét választ nem tudok adni a kérdéseidre, mert sok múlik az adot hangulatomban, hogy éppen mit érzek. Meg annak hiába magyarázom, hogy mit érzek, aki soha nem élt át hasonló helyzetet. És ezt ne negatív vélemények vedd. :)
Hát ez az a szívnek parancsolni nem lehet!4! Ha tudnék akkor az eszemre hallgatnék! Tudjuk hogy nincs közös jövőnk mindketten és azt is hogy bolondok vagyunk!Magamat is szemétnek tartom hidd el de kettős életet élek... Ő is a mai napig kézenfogva sétál a feleségével (tudom nem lehet büszke rá) csak lehet, hogy valami már kihűlt köztük (az ami most velem újjáéledt)lehet nem kapja meg azt a szeretetet a feleségétől amit tőlem csak a gyerekeitől! Szóval szar a helyzet de sajnos odáig van értem egyszer úgyis szétszakít minket valami.
ne nevettess már, az adatlapod alapján 21 éves vagy! miről beszélsz?:))
előtted az élet, annyira fiatal vagy még!
miért savanyodsz egy kapcsolatban, ami nem működik - és miért "kavarsz bele" (még ha eredetileg nem is szándékosan) egy másikba..?
a szív parancsol az észnek...
Ha mindenkit szemétnek tartottál, aki nem hűséges?...
Akkor kérdezem én...most miért csinálod????
másfél éve tart már ez az állapot..?:O
ha tényleg szereted, akkor hogyhogy nem vágysz többre vele..? miért elégedsz meg ennyivel?
én ezt a részét nem értem a dolognak.. ha szeretünk valakit, akkor van vele egy jövőképünk, nem..?
nem érzed azt, hogy éveket pazarolsz el a semmire..?
ebben egyet értek delikével.Szereti a családját és ugyanolyan bűntudata van mint nekem! de Ráhel nem szeretnék a Te helyedbe sem lenni!Ha a párom (nem a szeretőm) megcsalna lehet hogy mostmár megérteném.De ő kergetett a szeretőm karjaiba mivel nem foglalkozik már velem nem megyünk sehova nem símogat nem szeretget csak az állandó tv-zés nem érzem már magam mellette nőnek...Olyan ok vagyunk mint a nyugdíjas házasok!!! Pedig még nem költöztünk össze! Most beszéltem vele erről és próbál változtatni igyekszik, de az már nem lesz a régi... Én hülye nem hogy éltem volna akkor most nem itt tartanék.
További ajánlott fórumok: