Megütött a férjem (beszélgetős fórum)
Igazad van, de ne felejtsük el, hogy a segítség bár nagyon jól esik, az esze is a jó megoldást tudja, de ha az ember lelke, szíve mást súg, nehéz elfogadni a helyes utat.
Egyébként azt hiszem, nagyjából teljeskörűen felsoroltad azokat az okokat, amik miatt a nők elfogadnak egy ilyen méltatlan, megalázó helyzetet. A legnehezebb a döntést meghozni, hogy elég, lépni kell...minden helyzetből van kiút, ha az ember eltökélt, hogy meg akarja oldani. A legfontosabb sok esetben azt tudni, hogy az ember nincs egyedül, van kire számítani és van honnan segítséget kérni.
szerntem ebben a kérdésben nincsen kompromisszum sem 2 hónap után, sem 50 év után...
Lányok! Ti itt pár hónapról, évről beszéltek. Akkor is így nyilatkoznátok, ha 30 évet éltetek volna együtt a párotokkal. Összehoztatok volna egy családiházat, felneveltetek volna két gyermeket? 30 év nagyon sok idő ám? Keresni mást? A többi sem különb? És mi van, ha nem jön össze? Fiatalon még könnyű, de egy 50 évesnek, akinek nincs még munkahelye sem? Meggondolandó! Persze tűrni a végtelenségig, az sem jó:((((
itt tudsz segítséget kérni (just in case...)
[link]
ez a legrosszabb, amit tehetesz, hogy mentségeket keresel. hidd el, ebben a helyzetben nincs mentség, semmilyen. menekülj ebből a kapcsolatból!
igen, van, válás...ebben a helyzetben nincs más opció, ne legyél önmagad ellensége!
és miben hazudott neked? és mennyi időn keresztül?
számomra vannak megbocsáthatatlan dolgok, amit ha elkövet ellenem, akár mennyire is szeretem, pakolok.
és ha annyira szereted, hogy nem tudsz nélküle élni?
Becsaphat éveken át, de elgondolkodtató, hogy ha nem veszed ezt észre.
Én akkor se csinálnék cirkuszt, mert ilyen esetben egyértelműen annyira elvesztettem a másikat, hogy innentől kezdve nincs miről beszélni. Pakolnék vagy pakolna!
Szerintem sokszor az ember a tehetetlen düh miatt teszi meg. Akit te szeretsz és úgy éled vele az életet (33 éven keresztül, és azt hallod tőle, hogy ő soha....mondja azt bármire), amíg a halál el nem választ? És egyszer csak rájösz, hogy hazudik?
Ha egy pasi eljut odáig, hogy egy "sima" veszekedést pofonnal zár le, az valószínű megteszi máskor, főleg, ha agresszív természetű. és ha látja, hogy mindig megbocsátanak neki, egyszerűbb lesz a jövőben is pofonnal lezárni a vitákat. az ilyentől meg kell szabadulni minél hamarabb, nem szabad tűrni, ennél mindenki jobbat érdemel. viszont azzal nem értek teljesen egyet, hogy egy férfi soha semmilyen körülmények között nem üthet meg 1 nőt. az egyik ismerősömnél például egy veszekedés alkalmával a nő felkapott 1 hatalmas pezsgősüveget,és azzal akarta kupán vágni a pasit, hát abban a kiélezett pillanatban bizony elcsattant a bizonyos pofon, és sztem teljesen jogosan. azért a nőknél is inteligencia kérdése, hogy meddig megy el egy veszekedés alkalmával, ha rúg, harap, karmol, köpköd, pofoz stb.. hát istenbizony, ha férfi lennék sztem kapna tőlem 1 sallert.
NEkem az sem ok, ha nő üt meg egy pasit.
Aki FÉRFI, s igazán AZ, olyankor sem üt vissza.
Dühöng ok, ideges ok, elmegy, csapkod bármi (stb.) ok érthető, de megütni egy nőt? Pofájába röhögnék, ennél szánalmasabb a világon nincs.
Amit írtam, ugyanúgy érvényes mindkér nemre. Legalább annyira visszataszító, ha egy nő direkt megüti a férfit (mindegy, hogy mennyire borul ki), mert tudja, hogy az úgysem üt vissza. Csak akkor várhatjuk el a férfitól, hogy tiszteletben tartsa, azt hogy nők vagyunk, ha mi is tiszteletben tartjuk azt, hogy nem akarja kihasználni a testi erejét velünk szemben.
Egy kapcsolat akkor van egyensúlyban, ha egyik fél sem üti meg a másikat. A nézeteltéréseket testi erő nélkül is lehet rendezni vérmérséklettől függetlenül. Ha valakit annyira zavar a társa "hisztije", hogy úgy érzi, meg kell ütnie, inkább keressen mást magának. Sosem az a hibás, akit megütnek, mégha ezt be is beszéli magának, hiszen akkor ki dönthetné el, hogy mikor jogos a verés? Az, aki üt? Mindenre lehet indokot találni (pl. túl hangosan vett levegőt), ha valaki akar.
szerintem azonnal elhagynám. bár még nem vagyok férjnél és a 3 év alatt nem is veszekedtünk, úgyhogy passz.
Maradt hál'Istennek,de azóta is félek, nehogy megint eldurranjon az agyam
és végül ment vagy maradt?
Én ezzel a témával úgy vagyok, hogy az a nő hülye aki hagyja magát...
Biztos megköveztek, de azért egészen más, ha egyszer kap egy pofont, mint rendszeresen. Nem kell ahhoz ütni, lehet szóval is gyilkolni. Erre főleg a nők képesek.
Nyilván, csak kicsúszott a száján felindultságában, hogy legközelebb is. Ha nem lesz, akkor semmi gond. Akkor kezdődik a baj, ha valóban megteszi.
akkor csak gratulálni tudok az önuralmadhoz:)én megtettem életemben egyszer,megütöttem, mert azt hittem megcsalt.Ő akkor szó nélkül el akart menni,azt hittem belehalok, gyűlöltem magam(és végül az is kiderült, hogy ártatlan volt)
Persze elismerem, hogy ha valaki részeges, erőszakos és úgy üt, azt nem szabad hagyni, attól el kell válni. És itt van az, amit az előbb írtam, ez a meggyőződésem, de ha ilyen szituba kerülnék, akkor lehet, hogy én is másként cselekednék.
Nekem nem szalad el a kezem. És ha hirtelen felindulásból olyat mondok, amit később megbánok, akkor tudok bocsánatot kérni. Mert szeretem őt!
Egész életemben én is így vélekedtem. Mindig mondtam, ha te velem ezt + azt tennéd, akkor mindennek vége lenne. Aztán az élet mást produkált. A belső énem szembeszállt az elveimmel.
ez mind szép és jó, de fordított helyzetben, ha vmiért elszaladna a kezetek és kiosztanátok egy pofont, bár szeretitek a párotokat,erre ő azonnal szó nélkül eltűnne,mit szólnátok?
Az én párom nagyon jó ember, sokat megtett már nekem, és mindig mondta, hogy ő egy nőt soha nem tudna megütni, meg mást is mondott, de aztán egyszer betelt a pohár:((( A mai napig nem tudom megemészteni, amit csinált:(((
Teljesen kiborultam, és én voltam az, aki nekiment, ütöttem, rúgtam ahol csak tudtam, többször is. És egyszer elborult az agya, és visszaütött, de úgy igazán ököllel. Én meg mégjobban nekiestem. Természetesen megbánta és belátta, hogy mégis csak meg lehet ütni egy nőt. Úgyhogy azóta nem bántott.
Ezt a hirtelen megütést elborult aggyal még megértem, de azt hogy utána sem bánta meg, azt mivel magyarázod???
Egyébként nem minden esetben megoldás a csomagolás, de ehhez az kell, hogy mind a két fél érezzen még egymás iránt és meg akarja oldani a problémáikat!!!
Szerintem a szeretet nem bocsát meg mindent, főleg a szeretetlenséget nem!!!...
További ajánlott fórumok: