7 év alatt többször is megütött a férjem (pofon,... (beszélgetős fórum)

Más helyzet az, hogy valaki gyerek, és az egyik vagy mindkét szülő bántja, veri, vagy pedig felnőtt, és a társa bántja. Ugye, a gyerek nem tud mit csinálni, ő alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben van, szenved testileg, lelkileg...nagyon !!!

Ha a társ enged meg egyre több agresszivitást magának, majd ez ütéshez vezet, ott már véget kellene vetni a kapcsolatnak. A folyamatot kellene észrevenni, ahogy párod egyre jobban uralkodik rajtad, követelőzik, egyre kevesebb jó hangulatú nap, óra van otthon, és már csak azt nézed, mire hazaér, minden rendben van-e, mibe fog belekötni ? Miért fog ordítani, netán még ütni is ?

Nekem az volt a szerencsém, hogy anyai ágon csak szeretetet, törődést kaptam, apám volt az agresszív, szadista, főleg velem, de a család többi tagjával is, csak kisebb mértékben. Rengeteget vert, soha semmi nem volt jó neki ! És ami nem látszik, de talán még rosszabb, a folyamatos lelki megalázás, az önbizalmam majdnem nullára csökkentése.

Gyerekként éltem át, milyen egy férfi, aki alkalmatlan apának is, férjnek is. Ahogy nőttem, elkezdtem sok pszichológiát olvasni, és egyre gyakrabban lázítottam anyámat az ilyen házasság elviselése ellen.

Megfogadtam, hogy én sosem fogom bántani a gyerekeimet, és ha netán a férjem bántaná, nekimegyek, mint egy anyatigris ! Kizárt, hogy bármilyen agressziót elviseltem volna a férjemtől ! Jól megnéztem, milyen természetű emberhez megyek feleségül ! ( Mellesleg apósom se bántotta soha anyósomat, nem volt rossz példa a férjem előtt.)

"Egy gyerek elfogadja amit otthon lát, kap.

Megtanul tűrni vagy ő maga is bántalmazóvá válik."

Csak addig tűrtem, amíg otthon laktam, mert nagyon muszáj volt. Utána soha többé nem tűrtem volna el egy férfinek,hogy megüssön, hiszen az már egyenrangú kapcsolat. És bántalmazó se lettem, pont az ellenkezőjét határoztam el már serdülő koromban. A kisunokáimat is nagy szeretetben nevelik a szülei.

Elnézésed kérem ha sértő szándékot fedeztél volna fel az írásomban.

A témával kapcsolatban nincs több mondanivalóm nekem se számodra.

Te meg továbbra is azt bizonygatod, hogy csak neked lehet igazad. Emellett sértegetsz.

Befejeztem veled ezt a sehová nem vezető "beszélgetést".

Judit teljesen kulturáltan írta le a saját tapasztalatait.

A te megnyilvánulásodból nekem az jön le, hogy a terápiád nem volt teljesen sikeres.

Miből gondolod hogy csak olvasgatok? Ismersz egyáltalán? Tudsz rólam valamit? És ki mondta h neked szólt, amit irtam? Azt hiszem, hogy megszóliítottam a FI-t és hozzá intéztem a szavaimat.

Egyébként azt írtam le, amit a saját terápiámon kibogoztunk a pszichológusommal... csakhogy tud.

A baj veled van. Ha valaki nem úgy látja, ahogy te, az hülye. És itt csak neked volt szar. Gratulálok hogy kihúztad magad a rossz körülményeid közül.

De ne szólj le másokat, mert halvány lila gőzöd nincs, hogy mások milyen körülmények között vannak.

Ugye te se gondolod komolyan a badarságokat amiket olvastál és lenyomnád itt mindenki torkán: Azt keresi aki olyan mint a bántalmazó szülei voltak, ez ismerős, ez a biztos. Tudom én is hogy mások is terjesztenek ilyet. De ennyire hülye senki nincsen! Engem meggyőzni se akarjál, mert felháborít ez a zagyvaság! Pontosan tudom milyen nem kívánt gyerekként megszületni, ütve-vágva lenni, elhanyagoltan élni, ami nem csak a lelkemre, de a testemre is rátettette a bélyegét egész életemre. Eszembe nem jutott hogy olyat keressek amilyenek a szüleim voltak velem. Ha olyan szegősik mellém, biztos elvágom a torkát. Fellélegeztem mikor meghaltak a szüleim. Haggyad már a hülyeséget! Épp eszű ember menekül onnan ahol bántják. A többi tűri és panaszkodik hogy sajnáltassa magát. A szabadságot csak az anyagi helyzet javításával lehet elérni. Ahhoz pedig nem nyavalyogni kell, hanem fel kell emelni a seggünket. Nem azt mondom hogy könnyű, mert rohadt nehéz volt nekem is de meg lehet csinálni.

Ezen pedig ne akarjál vitába szállni velem, mert én voltam benne nem te. Te csak olvasgatsz.

Senki nem írt olyat, hogy megérdemli az áldozat, amit kap.

Azt viszont többen, hogy érthetetlen/elfogadhatatlan, hogy valaki csupán anyagiak miatt benne marad egy ilyen bántalmazó, megalázó kapcsolatban.

Láthatólag itt sok mindenkinek nem tiszta hogyan működik egy bántalmazó kapcsolat... viszont az áldozathibáztatás megy ezerrel.

A FI ebben nyakig benne van es kilépni belőle kutya nehéz. Segítség nélkül főleg.

Kedves FI! Ahogy korábban írtad, pszichológus segítségére nagy szükséged lenne. Nem csak a bántalmazás feldolgozása és a kilépésben való segítség miatt. Vissza kellene tekintened az életedre. Keresni a gyökerét annak, hogy miért ezt az embert választottad. Nem ismerlek, így csak általánosságban beszélek: aki gyerek korábban nem kapott szeretetet, az könnyen esik egy olyan ember csapdájába, aki azt kínálja, ami hiányzik. Nevezzük mézesmadzagnak, beetetésnek. Minden idilli...egy ideig.

Aki ilyen helyzetbe kerül, hogy végül megengedi a bántalmazást, sok esetben gyerekkorában bántalmazott, elhanyagolt volt... és sajnos felnőttként az ismerős helyzeteket keressük. Olyanokhoz akarunk kapcsolódni, akik emlékeztetnek, hasonlítanak a szüleinkre, gondozóinkra. Ez az ismerős, ez a biztos. Nagyon sokáig nem ismeri fel a bántalmazott, hogy ami vele történik az nincs rendjén. Hogy miért nem? Mert sok esetben bántalmazó környezetbe születik, ahol azt tanulja, hogy ez a szeretet. Egy gyerek hinni akar a szüleinek. Egy gyerek elfogadja amit otthon lát, kap.

Megtanul tűrni vagy ő maga is bántalmazóvá válik.

Ebből kilépni támogató háttér nélkül nagyon nehéz.

Azzal hogy itt egyesek azt mondják, hogy megérdemli az áldozat amit kap, még rúgnak is egyet abba, akinek segítséget kellene nyújtani.

Akkor csak a kulcsot kell letenni az asztalra.

Kár itt minden szóért. Anyagilg rá van utalva, ezért nem hagyja ott. Inkább agyonvereti magát minthogy a sarkára álljon mint minden normális ember, és megoldja az életét. Szerintem összeillenek, másként nem lennének együtt.

Igaz, az már egy picit sok.

A fórumnyitó nem irt semmit hogy kerül sor a pofonra.Mert nyilván nem úgy hogy a férj hazajön és kioszt egy pofont

Nincs az a hiszti!

Ha így gondolod te is, akkor tipikus áldozat típus vagy. Sajnállak, neked is kellene mentális segítség!

Bizony hogy van, és nem kell hozzá hogy a férfinek mentálisa :) legyen. A nők ebben művészek, aztán megy a sirás rivás hogy jaaaj, bántot

Erre jön az asszonykórus, hogy rakd ki a böröndjét

És ha a férfié a lakás?

hát azon sem lepődtem volna meg,"

Szoval mégiscsak van az a duma ami kinyitja a pofonládát

Hülyeség hogy egy férfi akkorse üssön

Talán a nőnek tilos észrevenni hogy közelit a határhoz?