Megszégyenített gyerekek és szülők. Mi a véleményetek? (beszélgetés)

Egy olyan ember, akihez nem lehet bizalommal fordulni, az hiába ismeri a mondást, egyszerűen képtelen ahhoz tartani magát!

Ezt a történetet is azért írtam le, hogy az emberi kegyetlenség határtalan...nemcsak az oviban, vagy az általános iskolában próbálják meg (sokszor sajnos eredményesen) megalázni a gyerekeket a pedagógusok, hanem középfokú és felsőfokú (!) oktatási intézménykben is!

Ráadásul nem ritkán, hanem egyre sűrűbben!

Ha egy középiskolás vagy mégidősebb gyereknek megpróbál fellépni egy ilyen atrocitás ellen, akkor még nagyobbat kap vissza a gyermek. Elhúzzák a vizsgáin, sőt, ha megpróbál átmenni másik egyetemre/főiskolára, akkor egy-egy szép faxot vagy e-mailt küldenek róla a kilátásba helyezett oktatási intézmény tanulmányi osztályára...

Gusztustalan mennyi eszközt kapnak az aljaskodáshoz egyes emberek, akik azt hiszik Ők az atyaúristen, és mindenki más hülye!

Elnézést, de ez most kijött!

Pedagógus vs pedofil.

Tiszta horror,mit meg nem engednek maguknak.

Ez az eset velem esett meg...

Volt gimiben egy történelem tanárunk még harmadikos korunkban (minden évben új töri és kémia tanárunk volt...). Alapvetően akkor annyira készen voltam lelkileg, idegileg, hogy minden kajálás arra ment el a szervezetemben, hogy legalább ne fogyjak el teljesen....emellett én alapvetően rendelkezem egy olyan génmódosulással, ami miatt keservesen tudok hízni... Többet eszek mint a párom (jelenleg 95 kg, és fizikai munkát is végez...).

lényeg, hogy akkor voltam vagy 40-42 kg.

Kedves tanárnéni beszólt a töri doga kellős közepén nekem, hogy: <b>"Te anorexiás! Ne puskázz!"</b>

Mindezt azért, mert kerestem egy zsebkendőt, mert ki akartam fújni az orrom!

Jelenleg is ott tanít a "hölgy"!!!

Ennél volt egy durvább is, de nem akartam senkit ilyen történetekkel untatni. Mivel látom, hogy reagáltatok rá, hát ezt is leírom. Ez az eset a nagyobbik fiammal történt, komolyabb ügy lett belőle, pedig már 31-32 évvel ezelőtt történt. Balázs nem szerette és nem is bírta a kis gyomra a paradicsomos ételeket. Erről természetesen szóltunk mindenkinek az oviban.Ennek ellenére egy óvónő egyszerűen belenyomta a kis arcát a paradicsomlevesbe és üvöltötte a többi kicsi és a dadus előtt, hogy "Megeszed, mert különben nem kapsz tortát!"

A kisfiam megette, de nem a torta miatt, éjjel kihányta és elmesélte sírva a történteket. Olyan ügy lett belőle, akkor még a Tanács Oktatási osztályán tárgyalták, hogy az óvónőt egy hónap múlva elhelyezték onnan, de a kisfiam hónapokig lelkibeteg volt az eset miatt.

Hát, lányok íszonyatos amilyen történeteket írtok, velem hálisten nem történt még semmi ilyen.

De, ilyen neves história a mi ovodai csoportunkban is, történ, igaz az anyuka rá egy évre mesélte el amikor már iskolába jártak a gyerekeink. Ott is bíróságon volt már évek óta az űgy. Senki sem tudta a csoportban, hogy aki a kisfiúért jár az nem a vérszerinti apuka,

És a ballagási meghívóra ez a kedves "óvónéni" nem s szülő által kért vezeték nevet írta, hanem az akkor még hivatalosat.

Úgyhogy ők nem is voltak hajlandók felvenni a meghívókat, amin ez a drága óvónéni teljesen megsértődött. De nem eléggé, mert sajnos még mindig "óvódapedagógusként" dolgozik

Hogy lehet valaki ennyire korlatolt????

Szegyen!

Ahogy elnezem, ez az ovono is elmehetne utcasepronek...

Jol tetted, hogy elvitted a kisfiad onnan, remek lepes volt!

B.K.

Rengeteg szülői panasz van rá,de ismered a mondást:Aki Isten barátja,könnyen üdvözül.

Remek a hátszele.

Óvodai történetből nálunk sincs hiány.

Mivel beleestünk a 180 napos határidőbe a kislányom születését illetően,az exférjem vezetéknevét kapta.Gulácsiként anyakönyvezték.De mi a mostani férjemmel úgy tanítottuk meg a nevét,hogy ő Mátyás Szonja Liliána,lévén a bíróságon már bennt voltak a papírok,és csak az ítéletre vártunk a nevét illetően.Szóltam is mindkét óvónőnek és a dadusnak is ez ügyben.Az egyik óvónő és a dadus vette az adást,a Maja néni nem.És amikor a kisbogár kikérte magának,hogy ő nem Gulácsi,hanem Mátyás,az óvónő válasza az volt:Te majd akkor leszel itt Mátyás,ha anyád hoz róla papírt!

Vittem neki,nem köszönte meg...

A megszégyenítés más módja: Péter fiam ovis korában (még kis iskolásként is)nagyon gátlásos, lámpalázas, befeléforduló gyerek volt. Közös ünneplések előtt belázasodott, nem aludt, még, ha csak két szót kellett szólnia, vagy közösen énekeltek. Kértem az óvónőket, hogy nyilvánosan ne szerepeltessék, mert a kisfiúnak ez nem jó.

Következő ünnepségen kipenderült az óvónő középre és közölte a szülőkkel, vendégekkel, hogy P.Péter anyukája kérésére nem vesz részt a közös műsorban.

Két hét múlva kisfiam már másik oviban NEM szerepelt.

koszonom.:)))

B.K.

Nem biztos, hogy itt arra való apellálásról van szó, hogy úgyis kap enni a gyerek. Szerintem arról sem, hogy nem fontos, hogy a gyerek egyen. Nekünk szerencsére (még) jut ennivalóra, de én (egyszerűen, mert ilyen ember vagyok), szinte rendszeresen elfelejtem befizetni az ebédet a gyereknek, úgyanúgy, ahogy a telefonszámlát stb.(Még jó, hogy a boltból nem engednek ki fizetés nélkül). Tudom, hogy ez kellemetlen is lehet, de én egy ilyen feledékeny vagy akármilyen ember vagyok. Tudjátok az a típus, aki elfelejt hagymát venni a pörihez. Papírgyűjtésnél egy héttel előre kirakom az újságot, előző este pedig (ha nem felejtem el, de többnyire a gyerek szól) az ajtó elé rakom.

De az listaírást én is felháborítónak tartom, gondolom össze kellene fogni a szülőknek és felkeresni azt a makulátlan igazgatónőt, aki még soha sehol nem felejtett el semmit, vagy nem tartozott senkinek.

Bár azzal a gyerekkel is elbeszélgetnék, aki a "mi van nincs pénze anyádnak" dumát nyomja.

Velemenyem szerint, egy gyereket megszegyeniteni igen csunya dolog, csunyabb, mint egy felnottet. (az sem szep!) Egy gyerek egesz elete soran viselni fogja a kovetkezmenyeket,(tapasztalatbol beszelek), mig egy felnott; tobb ertelme leven, kepes ra, hogy elobb-utobb feldolgozza magaban, esetleg a megszegyenites pillanataban vissza is "vagjon".

Erre egy gyerek nem kepes, mivel az ertelmi kepessege meg nem eleg fejlett. Csak szegyenli magat, ami szornyu erzes egy gyerek szamara.

Ez a sztori inkabb az erzelmeiben sertette meg a gyereket, mint az ertelmeben, mivel ok meg nincsenek egeszen tisztaban a gyermek szemelyiseg-jogaival.

De, rovidre fogva, akarki tette ezt a gyerekkel, minden lelkiismeretfurdalas nelkul le tudnam vagni a ket kezet.Es akarki tette is, hogyan dolgozhat iskolaban, gyerekek kozott, ha nem ert a gyerekek nyelven? Mert nyilvan nem ert, ha kepes volt kitenni azt a papirt! Jobb volna, ha elmenne utcasepronek, ott nem kell senkit megerteni, es az intelligencia-hanyadosa ahhoz a munkahoz eleg is volna.

Koszonom, hogy meghallgattatok!

Kivanok szep napot, BK.