Megélhetési kivándorlás (beszélgetős fórum)

Én 19 évesen összepakoltam és elmentem külföldre . Szorgalmas voltam és megalapoztam magam és gyermekeim jövőjét . A sors úgy hozta , hogy végül is egyedül neveltem fel őket eddig ,de nem bántam meg ! Nagyon jól élünk !

Szüleim ritkán látogatnak meg , de jobb is így mert anyukámat nehezen tudom elviselni. ( Szegény egyfolytában beszél és képtelen szünetet tartani ! )

66 évesen új hazát keresni..sajnos nem megy

....egyikem itthon van...az unokám távoli unokám marad..reménykedem h lesz egy közelebb. Öreg fát átültetni nem megy. Marad a sírás ,ha látjuk egymást azért ha nem azért És egyenlőre én utazgatok

Rettenetesen haragszom a mindent a családért, családbarát p..-ra.

Először is lehetetlenné tették a családokat, így jobb híján nekimentek a nagyvilágnak szerencsét próbálni a fiatalok.

Másodszor, most is azért lobbiznak, hogy maradhassanak Angliába, pedig már kezdtem örülni, hogy a helyzet úgy hozza haza jönnek.

Biztatják a nőket szüljönek. Abból csak 20 év múlva lesz munkaerő. Amennyiben hazajönnének a kint lévők - és megérné hazajönniük - nem lenne munkaerőhiány.

Mi anyák nem sírnánk és betegednénk bele a családunk szétesésébe. Nem más országnak szültük és neveltük a gyerekeinket !

Én a másik oldalt "támogattam".

Nagyon nehéz volt itthagyni a családot. Évente 3-4-szer hazajöttünk ugyan látogatóba, bár az itthon töltött 1-1 hét igen kevésnek bizonyult mindig. A visszautazásról már nem is beszélve. Nézni, ahogy Anyukám a könnyeivel küzd... Nem volt könnyű na...

Mi 5 évet éltkünk külföldön. Sajnos rengeteg mindenről lemaradtunk. Nagy családi összejöveteleket csak képekről láthattunk, a szívünk szakadt meg, hogy nem lehettünk ott.

Azért nehéz ezt leírni, most szembesülök csak vele.

Viszont megérte, mert végülis megkönnyítettük a saját életünket, itthon már a későbbiekben nem lesznek anyagi gondok.

Csak ezt a kint eltöltött Család nélküli időt, most kell bepótolni. És lesz mit. :) Nagyon jó már a család közelében lenni, és tudni, hogyha szeretném, akkor 2 óra és láthatom Őket.

Viszont én meg tudom érteni a kint maradó embereket is. Nehéz döntés mindenképp, hogy menni vagy maradni.

Én a saját szemszögemből/tapasztalatból tudok véleményt mondani.

Anyukám 10 évet járt ki időst ápolni, 14 éves voltam mikor neki indult. Mint lázadó tini nagy szükségem lett volna rá.. Kicsit vissza gondolva ekkor távolodtak el szűleim. Elszoktak egymástól. Míg mi otthon széthultunk és keményen dolgoztunk a ház felújításon probáltuk vezetni a háztartást nevelni unokaöcsém míg nővérem dolgozott a suli között lavirozni később munkahely esti iskola, addig anyám kivirágzott,jobban szeretett kint lenni mint a családjával. Anyum akkor még 2-3 hónapokat húzott le egyhúzamban és hetente 1-2x csörgőtt haza. Lévén akkor még 0 internet és egyebek.

Nővérem lassan 10 éve jár ki szintén időst ápolni. A fia szinte nélküle nőtt fel. Ő most kezdi egyre nehezebben viselni.

Mielőtt megszülettek a gyerekeink (4.5 és 1.5 évesek) én jártam ki időst gondozni. Nekem 2 év bőven elég volt nagyon nehezen bírtam lelkileg. Nem tudnék kint élni még családdal együtt sem, huzamosabb ideig biztosan nem.

Mikor megszületett a nagyobbik lányunk férjem járt ki 1 évet. Csúnyán fogalmazok de rájött még sincs kolbászból a kerítés és megértette én miért hagytam abba. Ő sem bírta pedig ő hetelt én meg havi váltásban jártam.

Ami elmúlt, azon tényleg kár rágódni.

Én emelem kalapom előtted, hogy nem hagytad itt a szüleidet.

Nehéz ez a helyzet. Lehet a gyerekek nem annyira örülnének, ha végleg ott lakna a mama.

Önálló lakást meg ott venni, Londonra gondoltam most, egy magyar lakás árából lehetetlen, egy garzont a magyar nyugdíjból bérelni szintén lehetetlen. :/

És miért nem mész vagy jön ő?

Közlekedés adott oda-vissza...oké,hogy buszok mennek most az adott vonalon,de akkor se értem..

Nem akar válaszolni, hagyjuk, biztos fájó pont. Minden családban vannak problémák és nehézségek.

A fórum kérdésre válaszolva én nagyon nehezen élném meg ha külföldre kényszerülnének a szeretteim.

Én nem mentem mikor ez felmerült mert nem akartam itthon hagyni a szüleimet, de az akkor más világ volt. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e akkor, de már késő.

Helyzetem a következő

...fiam 7 éve él Londonban. Spanyol menyem lett unokám 10 hónapos. A szívem fáj....ahogy megszületett akkor mentem először azóta egyszer

.

Most dec ben ha egy éves lesz tervezem újra kirepülni. Jövőre Spanyolországba költöznek

..

Guruljka!

Miért nem mész, és ő miért nem megy hozzád?

Gurulja nem válaszol. Ő itt csak azt írta, hogy ő még nem utazott keresztül Pesten, azért, hogy... arról nem írt, hogy a lánya hányszor utazott már őhozzá.

De minek is írt volna erről, amikor

a fórum nem erről szól.

Nézd, Hanka, én egy olyan szülő vagyok, akikről beszélsz. Aztán mégsem.

Az én gyerekem külföldön él 20 éve, ott végezte az egyetemet, ott talált munkahelyet azonnal, miután lediplomázott, ott talált párt magának, ott vettek házat, ott szült gyereket.

A "mégsem" azt jelenti, hogy az én esetemben a külföld Magyarország. Én erdélyi vagyok.

Ő jól érzi magát ott, sokat dolgoznak, jól keresnek, nem, nem akarnak máshol élni.

De mégis az általad említett csoport tagja vagyok, mert a gyerekem 600 km-re él tőlem, nem tudok beugrani hozzájuk egy gyors beszélgetésre.

Évente 3 hónapot töltök náluk, ők jönnek húsvétkor, és nyáron elhozzák az unokát néhány hétre.

Naponta-kétnaponta beszélünk telefonon, skype-olunk. Elvagyunk. Ha a szomszédban élnének sem találkoznánk sokkal többször szerintem. Ha leosztjuk a 3 hónapot. Nekik megvan a maguk élete, nekem meg az enyém.

Isten mentsen attól, hogy téged bántsalak, de:

világot látni, nyelveket tanulni úgy is tudnának, ha nem muszájból, és robotolni mennének külföldre.

Én az átkosban nőttem fel, mégis bejártuk Európát. A nyelv nem tudása rajtam múlott.

Kényszerpálya ez.:(((