Megélhetési kivándorlás (beszélgetős fórum)
Teljesen egyetértek veled!
Sajnos így van.
De,szerintem igen.
Ha valaki csak panaszkodni,keseregni tud ahelyett,hogy lépne valamerre ahol jobb,az megérdemli a sorsát.
Ezért is választottunk magunknak másik hazát,olyat,ahol nem rabszolgaként vagyunk tartva éhbérért hanem a normális bérezéssel elismerik a munkánkat.
Èn külföldön élek, 35 évesen 3 gyerekkel jöttünk ki. Több ponton nem értek egyet a hozzászólásoddal.Ami neked birtoklási vágy, az nekem biztonság. Nem csak most, hanem, ha majd egyszer nyugdíjas leszek, akkor is. Az sem igaz, hogy aki kint boldogul, az biztosan otthon is boldogulna...ez a legeslegnagyobb tévedés. Mi évekig próbáltuk, de, akinek nincs otthon hátszele, vagy nagy-nagy szerencséje, az nem boldogul. Itt pedig elég tisztességesen dolgozni. Valahogy megvan még az, hogy nézik valamibe még ezt is.
De abban maximálisan egyetértek, hogy mindenkinek lehet más a tapasztalata, mert anélkül nehéz reális véleményt mondani.
Az arányok nem egyformák ezt ne felejtsd el.
A külföldi fizetésből ha bérelsz még mindig marad pénzed, itthon vagy megveszed és a sajátodat fizeted vagy az albérletet nyögöd ami mellett már nehéz spórolni olyan magasak a bérleti díjak és kevés a fizetés. Tehát nyilván sokan tulajdont akarnak mert az az övék, biztonságba érzik magukat és bármikor eladhatja és odébb áll de már akkor pénzzel a zsebében.
Az utolsó előtti mondatodra meg csak azt írnám, hogy ez nem a benne élő emberek hibája...vagy mégis?
Már rég nem csak megélhetési...
Otthon az a hely, ahol az ember jól érzi magát, ahol tud boldogulni, és ahol hagyják élni.
Az én gyerekeim itthon vannak, de sok ismerősnek muszáj volt elmennie, hogy boldogulhasson.
Mindenkinek nehéz ez, mégis jó tudni, hogy a gyerekeknek van biztos jövője.
Én nem bánnám ha...
A màsok oldalt kèüviselem. Fèrjemmel 7. ève èlünk Ausztriàban. Otthon kezdőkènt nem kaptam àllàst, csòtànyos bòdèban voltam eladó (nem ez a szakmàm), nem vettek fel màshova...
Kijött előbb fèrjem, 2,5 hònapra rà èn is kaptam kintre egy àllàslehetősèget. Egy konyhàn dolgoztunk. Jòl kerestünk az otthonk fizuhoz kèpest. Azòta tùl vagyunk mind a ketten több munkahely-vàltàson, vettünk egy lakàst önerő nèlkül (mert bizony itt nèzik, hogy mennyi spòrolt pènzünk van. Amùgy hirtelen jött, adòdott egy lehetősèg). Azòta megszületett a kisfiùnk, most vettünk egy ùj autòt, mert kellett. Nem azt mondom, hogy gazdagok vagyunk, de nincsen panaszom, èldegèlünk, hònap vègèn is van pènz, nincsenek nagy igènyeink.
Ès itt a lelki oldala. Igen, nagyon szerettünk volna hazamenni. Főleg amiòta megszületett a kicsikènk. De! Ez lehet, hogy àltalànosìtàs lesz, mert ezt abban az èvi 4 hètben tapasztalom, amikor otthon vagyunk. Az emberek negatìvak, borzasztò , hogy semmi tisztelet nincsen a màsik irànyàba, sokan panaszkodnak. Valahol megèrtem, hogy mièrt, hisz nem felejtettem el, hogy honnan jöttem. De nem szeretnèm, ha a kisfiam ilyen negatìv tàrsadalomban nőne fel. Itt kint nagyon sokan kedvesek, segìtőkèszek (azèrt otthon is vannak!), baràtsàgosak. Persze itt is vannak parasztok, eddig 1-gyel talàlkoztam. Ezek mind az èn sajàt tapasztalataim.
Ami mèg mindig nonszenz, hogy mèg mindig nem jelentik be otthon az embereket rendesen. Most ha napi 4 óràra vagyok bejelentve minimàlbèrre, abból milyen nyugdìjam lesz? Semmi.
Itt skncs kolbàsznòl a kerìtès. De ha dolgozol, ès làtjàk, hogy szorgalmas vagy, akkor nincsen semmi gond.
Ès ott van mèg a gazdasági helyzet. Azt nem is ecsetelem, hogy olyan àrak vannak otthon, mint itt Ausztriàban. Szomorù.
Sajnos annyira igazad van, amikor csak az irigységet kapom vissza, akkor elmesélem hogy mit hogyan csináltam, és azt mondja ja hát ilyen áron nekem is lenne saját otthonom... Sajnos a környezetemben nagyon sokan minimális nyelvtudással nem tudtak odakinn érvényesülni úgy persze h nem kerestek annyit, hogy az meg is látszódjon az ittenihez képest.
Mivel azt az életszínvonalat, amit szakmában kinn élhetnék, itt is megadhatom magamnak, így persze nem vagyok érdekelt az elmenésben. Tudom nem normális 12 órákat úgy dolgozni, hogy nem műszakos munkarendem van :)
Igen sokféle szempontból nézhető ez a dolog. Igazatok van sokszor nem a fizikai távolság számít, bár , ha valakinek a gyereke Ausztráliába költözik fenn áll a veszélye, hogy már nem találkoztok.
Viszont országon belül 330km , is lehet nagyon sok, főleg egy idős szülőnek, aki nehezen mozog , nehezen közlekedik.
Szerencsére nekem nem Ausztráliába költözött a gyerekem , csak ide Ausztriába mégis nem jó érzés, hogy mi itthon , ő ott családostól.A másik fiam Borsodban él , mi pedig A Balatonnál, velük sem találkozunk sokkal többet.
A lányom itt lakik kb. 35km-re mégis ritkán találkozunk.
Úgy hogy a lelki távolság is létezik.
De senkinek nem kívánom, ahogy magamnak se, se hogy idegenek között éljek az egyre romló állapotú gyűjtő helyen.
...pár éve a fiam is és a lányom elcuccolt Bp-re. Jobbak a feltételek, jobb a fizetés. Lánykám gyökeret is vert ott. A fiam és a barátnője költözik vissza, és építik/építjük a vállalkozásukat! Jó lesz! <3
Egyik gyerekem se vágyott soha külföldre végleg. Sokfelé jártak, a lányom pl. évente három hónapot Indiában tölt, de végleg nem maradnának sehol, mert itthon vagyunk Itthon. :) (24 és 27 éves szorgalmas, kreatív fiatalok)
Nekem is összejöttek itthon a dolgok, de egyetértek mindenkivel, aki a kiszámíthatóság, a megélhetés miatt külföldön próbál szerencsét. Teljesen más dimenzó. Persze ott is dolgozni kell, csak az nem mindegy, hogy dolgozó emberként nyomorogsz, alapvetō dolgokra nincs pénzed, vagy egyszerű munkásként nyaralni jársz, házat, autót bérelsz és bár nem nagylábon,
de ÉlSZ!!! Mert ezek alapvetō szükségletek nem extrák és szomorú, hogy becsületesen dolgozó embereknek ennyi sem jár!
Ami még eszembe jutott: külföldön nem turkálnak egymás zsebében. Ha veszek egy autót, ruhát új telefont, bármit nem irigykedve néznek rám, hanem teljesen természetes, hiszen biztosan szükségem volt rá, jobb esetben velem örülnek. Sokkal többen mosolyognak, nem tülekednek az üzletben, nem löknek szinte ki a pénztár után. A munkám után fizetnek nem pofára. Nem a kiskapukat keresik, mert nincs értelme. Legalábbis ahol én dolgoztam ezt tapasztaltam. Összefognak ha kell, ha nem tetszik a képviselő, polgármester ne adj isten a kormány munkája. Persze mindenhol van bünözés pl. csak nem mindegy mennyi.
Azt hiszem lenne mit tanulnunk más nemzetektől.
De, hogy az eredeti témánál maradjak, amíg a gyerekem boldog és boldogul külföldön, addig én is boldog vagyok! Majd hazajön látogatni és amikor tehetem én is megyek és meglátogatom. Nem megélhetési kivándorlónak tekintem hanem simán boldogulni akar az életben, kihasználja a lehetőségeket.
Érdekes beszélgetés gondoltam hozzá szólok. Szerintem a magyaroknak bele lett nevelte a tulajdon a birtoklási vágy. Ott és akkor érzi magát kényelmesen ha van otthona tehát maximálisan megértem Heni hozzászólását. Nyilván nem volt kint dolgozni én sem voltam viszont tetten rá kísérletet. Kint sem minden fenékig tejföl ezt pedig a kint dolgozó is tudja. Az ember ezért is szép és különleges hiszen amennyien élünk annyiféle a véleményünk. Aki kint boldogul az itthon is tudna biztosan csak neki kellett az új és a kaland. Nekem speciel annyira honvágyam lenne, hogy nem hiszem kint tudnék lenni huzamosabb ideig.
Nem tudni mégis mit hoz majd az élet.
Lényeg az, hogy itt hiába is vitázik az ember azon hol jó hol nem mindenki másként találja meg a számítását az életben.
Ki belföldön ki külföldön. Teljesen mindegy csak egészsége legyen! Szép napot kívánok Nektek!
Légyszíves mutass nekem egy vendéglátó helyet ahol borravalóval havi közel 1 milliót keresel.
Vagy egy üzletláncot,ahol sima eladóként dolgozol és nettó félmilliót viszel haza mindenfele pótlék,még cafeteria meg egyéb marhaság nélkül.
Én meg a magyarokon kívül nem találkoztam soha olyan nemzettel,aki ennyire fixírozta volna a saját lakást.
Hogy ez mindennel előrébb való,különben nem vagy senki.
Itt nálunk sokkalta jobban kérdő,a társadalmi ranglétrán előrébb lévő emberek is bérelnek akár életük végéig,és köszönik jól megvannak.
Ha pucér picsaval vágsz neki az életnek mert a szülők semmit nem tudtak adni,Magyarországon sincs szinte semmi esély saját laksz venni,mint ahogy itt sem.
Majd esetleg a mi gyerekeinknek tudunk annyit összegyűjteni,hogy nekik már lesz egy önerőre való megtakarításuk.
Az élet itt/Németország/semmivel sem drágább átlagban mint Magyarországon,egy csomó élemiszer jelentősen olcsóbb,a minőségről ne is beszéljünk.
Illetve van olyan az emberben,hogy büszkeség,egy végtelenül korrupt,a saját szülötteit teljesen hülyének néző,kizsákmányoló kormány által vezett egykor szép ország mára köszönöm szépen,de nem az én hazám.
Itt nekünk jó és az első perctől itthon érezzük magunkat.
Próbáltad már máshol? Aki kiment az bizonyára itthon is dolgozott már, van összehasonlítási alapja. Neked szerintem nincs.
Nem a saját lakás a lényeg, nem attól lesz kint VALAKI valaki, hogy sajátja van és nem tesznek az utcára csak úgy! Viszont kifizethető a bérlakás rezsistől is. És még marad is enni, utazni, vásárolni, gyüjtögetni kinek mi az igénye. Én támogatom ha valaki élni akar és nem csak túlélni.
Nem tudom merre élsz, de ahol én lakom itt bizony nagyon kevés helyen lehet annyit keresni mint külföldön, s azokra a helyekre is csak kihalásos alapon lehet bejutni. Függetlenül szakmától, tudástól.
Ez persze sokkal bonyolultabb. De én azt látom, hogy itthon s lassan lehet annyit keresni mint külföldön.
Hadd kérdezzem meg aki külföldön dolgozik az odakinn tud lakást venni pl?
Az ottani fizuk az ottani élethez vannak igazítva, aki itt életképtelen saját szakmájában elhelyezkedni, akkor eléggé érdekes, hogy, ott hogyhogy?
A saját szülőfalumban élek, ahol a nagyszüleim is. Ott dolgozom ahol gyerekeskedtem. Mégis jutok 5-ről a 6-ra. nem megfutamodni kell a problémák elől, hogy máshol minden jobb.
Így igaz.
Ugyanannyit dolgozunk kint anni Magyarországon,csak éppen 4x annyit keresünk.
Van jovokepunk,tudunk félre tenni,autót fent tartani,nem 15 éves használtat,hanem újat,el tudunk menni nyaralni,és ha a gyerekeknek valamire szükségük van,azonnal.meg tudjuk venni.
Vagy ha elromlik a mosógép,szerelőhöz kell vinni az autót,kell egy új telefon,mert a régi tönkrement,ezek többé nem jelentenek problémát,hogy atyavilag,honnan,miből.
Eszünk agában sincs visszaköltözni Magyarországra.
További ajánlott fórumok:
- Mi lesz ennek a nagy kivándorlásnak a vége?
- "m""é""h"-szavad tartalmazza e három betűt, egymás mellett vagy egymástól távol./pl:poszméh, MegÉlHetés/
- Ti elköltöznétek saját lakásból albérletbe, az ország másik felébe, jobb megélhetés reményében?
- Egy 13 éves kislányak mennyibe kerülhet a megélhetése?
- Egyedülálló szülő, megélhetés
- Mit, hogyan lehet ingyen szerezni legálisan ami a megélhetést könnyíti?