Másoknak olyan könnyű a pártalálás. Mi a titok? Vagy ez mind véletlen? (beszélgetős fórum)

Antiszociális maximum akkor tudnék lenni, amikor "sótlan"-nak nevez valamelyik extrovertált kacagógerle, de már megtanultam ezt kontrollálni. Antiszociális az aki nem törődik a társadalom szabályaival, sokan közülük börtönben vannak.

Velem ez nem történt meg, eddig xd... Egy átlagos introvertált ember legfeljebb aszociális.

Antiszociálisnak biztos, legalábbis reméljük, hogy nem antiszociális.

Egyik természettel sincs baj, csak könnyen egymás idegeire tud menni két ellentétes beállítottságú ember, ha nem veszik figyelembe a másik igényeit. Az sem igazságos, ha te nézed rossz szemmel a másik oldalt.

Amúgy a legtöbb ember ambivertált. Kicsit ez, kicsit az, eltérő arányokban.

“ Míg egy 3-5 fős csendes beszélgetésbe simán becsatlakozom.”

És az ilyen ismeretségek által sosem alakult valami? Mi akadályozza meg, hogy továbbhaladjon az ismerkedés?

Nem tudom, hogy mennyire hajlasz rá, de akár szakember segítségét is kérhetnéd, olvashatsz önismereti könyveket vagy találhatsz egy olyan hobbit, amely önbizalmat ad neked.

Igen. Részben egyetértek.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy mindenki a beszédes embereket kedvelné. Ez az egyéni véleményed.

Saját példámból kiindulva: Én már túltettem magamat a szorongó időszakon, de a mai napig megesik, hogy egyszerűen lefáraszt a sok beszéd. Másoké is. Az introvertált emberek szeretnek magukba fordulni, megfigyelni, kedvelik a társas csendet is. Nincs ezzel baj, nem kell mindenkinek megfelelni.

Azt erősen kétlem, hogy ne lenne mondanivalója. Biztos vagyok benne, hogy van neki, csak nincs elég magabiztossága ahhoz, hogy ezt közölje vagy nem megfelelő emberek veszik körbe. Nem az van, hogy nem akar beszélni, hanem nem mer. A szerencse az, hogy ez önismereti munkával és önbizalom növelő tevékenységekkel javítható. Az azonban nem segít, ha leteremtjük.

Ezek szerint jársz társaságba. Szuper.

Én például szeretem a csöndes, visszahúzódó nőket. Nem az unalmas jut eszembe, inkább felkelti az érdeklődést vajon milyen lehet. Szóval ez nem hátrány, de tény sokaknak hamarabb feltűnik egy hangosan vihogó hölgy. Nekem is, csak nem érdekelnek :D

Szuper, hogy ennyire boldog vagy, hogy L'Engel eltalálja, hogy milyen vagy;)

De, ha már ilyen jól látod és tudod, hogy milyen vagy, ráadásként tapasztalod is, hogy ez nem annyira hoz szerencsét, akkor nem kellene ezek tudatában változnod, hogy változzon az életed?

Ne azon elmélkedj/bosszankodj, hogy másoknak milyen könnyű, mert szerencsések, hanem legyél olyan, hogy neked is könnyű és szerencsés legyen az életed.

Én nő vagyok, de az biztos, hogy én is halálra unom magam az olyanok társaságában, akik ücsörögnek a sarokban és néha képesek csak mosolyogni.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy a harsány, nagy pofájú, közönséges emberek társaságát kedvelem!

Amiről írsz az nem beszélgetés: "De kaptam már olyat is, hogy velem jókat lehet beszélgetni, mert érdeklődve meghallgatom a másikat."

A beszélgetés olyan, hogy a részt vevők mindegyike megszólal, és nem csak meghallgatja a többieket.

Neked tényleg nincs mondanivalód soha? Tényleg csak hallgatsz, de sosem közölsz/mesélsz/mondasz valamit?

Mi a titok? Szerintem nagyon komplex téma. Ezer dolog nehezíti és teszi könnyebbé. A külső, a személyiség, az adott ország demográfiai helyzete, az illető előélete, az reális/irreális elvárások, életmód, szerencse stb.

Sokszor elég, ha csak az egyik nincs meg. Bár pl hátrányos külsővel is sokan találnak párt, ha nincsenek túlzott elvárásai. Vagy kibírhatatlan pasik/nők is könnyen találnak, ha van pénzük/jól néznek ki. Szóval mindenre van példa és ellenpélda is.

Már megint eltaláltad amilyen vagyok :)

Én is megkaptam már társaságban, hogy amikor a hangadók túl próbálják egymást licitálni, én olyan csöndes vagyok. Vagy "szólalj már meg te is". És biztos unatkozom (feszengek amúgy) vagy lenézem őket és flegmatikus vagyok, vagy buta és nem tudok hozzá szólni. De ez is érdekes, mert egy 10 fős, nagyhangú társaságban valóban megszeppenek és max el-el mosolyodok, vagy helyeselek. Míg egy 3-5 fős csendes beszélgetésbe simán becsatlakozom. És ilyenkor van a "jé, te beszélsz" vagy "jé, te jófej vagy". De kaptam már olyat is, hogy velem jókat lehet beszélgetni, mert érdeklődve meghallgatom a másikat.

Csak hát az ilyen típussal nem szívesen vesződik senki. "Sótlan, unalmas, vérszegény. Keresek mást aki érdekes, szórakoztató".

Hasonló a hasonlónak örül.-Szokták mondani.

Bár továbbra is fenntartom azt, hogy ez nem ész és intelligencia kérdése. Egy okos ember is találhat magának társat, ha olyan beállítottságú, hogy könnyen ismerkedik.

Ma beszéltem egy nénikémmel, akinek van egy fiú unokája. 16 évesen összejött egy osztálytársával, ennek 5 éve. És nénikém meséli, hogy mai napig oda vannak egymásért. A fiú cirógatja a lányt, nem tud elmenni mellette anélkül hogy megérintené.

Más városban dolgoznak, 20 km-re és a fiú ha megteheti, beautózik, hogy a lánnyal ebédeljen. Tehát töri magát a lányért, lépéseket tesz érte. Hozza-viszi, 3 napot egyik szüleinél, 4-et a másiknál töltik. Egy hangos szó nem volt még köztük. Szóval ez egy tökéletes, idilli kapcsolat 5 év után is.

És már a családok is úgy vannak vele, hogy ők már együtt maradnak. És őszintén szólva én alacsonyabb rendűnek érzem magam a lányhoz képest. Hogy majd' 15 évvel idősebb vagyok, de sosem tudtam senkinél ilyet kiváltani.

Pontosan ez a helyzet nálam is.

Soha senki sem volt még szerelmes belém. Volt már pasim, de nekik csak idő múlatásra voltam jó, vagy bosszúként. De egyiket sem tudtam megfogni, hogy na majd belém szeretnek. Én viszont számtalan pasiba voltam belezúgva, de ők észre sem vettek, vagy leráztak.

"Erre szokták mondani, hogy a kutya is a csomóra sz...ik."

Gondolod, hogy ezért van az, hogy van aki bármikor talál magának párt és van aki meg nem vagy ritkán?

De még is mi az ami ebben a témában a csomó?

Mert az biztos, hogy nem a szépség, nem az intelligencia, az sem, hogy mennyire okos, stb.

Te nagyon el vagy keseredve!