Másoknak olyan könnyű a pártalálás. Mi a titok? Vagy ez mind véletlen? (beszélgetős fórum)

'Mert már annyira a magányos életre rendezkedtem be'

A korosztályodból sokan erre rendezkednek be, és egyszercsak megismerkednek valakivel...

Azt a lesajnáló nézést meg tudomásul vételt nem szeretem. De van aki meg heccel ezzel, hogy "na és férjhez mentél már?"

Most június elején munka ügyben utazni fogok Franciaországba 4 napra. Multinál dolgozom, és Európa kb. összes országából megyünk 10-15-en. Már kapom a tippeket, hogy "biztos lesznek pasik is, hátha megismerkedsz valakivel". Magamtól úgy igazán erre nem is gondoltam. De azóta meg ezen jár az agyam.

De közben meg: tőlünk tudom kik jönnek. Nálam talpra esettebb, belevaló, csini nők. Nyilván más országokból is lesznek ilyen csajok. Esélyem sincs egy ilyen közegben.

Az igaz.

Nem is tudom, hogy így 30 fölött, úgy hogy csak a szüleimmel éltem eddig, tudnék-e valakivel élni. Mert már annyira a magányos életre rendezkedtem be: azt csinálok amit akarok, akkor amikor akarom.

8-4-ig dolgozik home officeban.

Hétvégente alszik délig, hétköznap meg munkaidőben elfoglaltra rakja a skypeot és ebéd után alszik egyet.

De nem is a sógoromra akartam kiélezni. Hanem arra, hogy hülyét kapnék tőle amilyen néhány férj.

Más is kapja őket, de az ilyen megjegyzések mögött sokszor nincs is valós tartalom. Valójában ezek felesleges körök. A legtöbb embert nem is érdekli, hogy mi van veled. Ez így csúnyán hangzik, de mindenki a saját dolgával van elfoglalva. Csak pillanatnyi kényszert éreznek arra, hogy odaszúrjanak valamit.

Én is sokáig voltam egyedül, így ismerem ezeket az érzéseket. Azóta férjhez mentem. És lám, semmi rosszat sem gondolok arról, aki még egyedül van. Hajlamosak vagyunk a saját gondolatainkat kivetíteni másokra.

De mikor dolgozik?

40 évesen minden normális ember dolgozik.

Ugyan már!

Manapság már nem foglalkoznak ilyenekkel az emberek.

Senkit nem érdekel rajtad és a családodon kívül, hogy van e valakid vagy sincs.

Szerintem inkább az borzolja a kedélyeket, ha valaki egy nagyon rossz kapcsolatban benne marad, csak azért, hogy azt mondhassa, hogy van valakije. Ez nagyon gáz szerintem.

A sógor, hogy jön ide? Ilyen pasi nem kell? Ezért írtad, hogy milyen?

Hát...ez is érdekes! Mit érdekel téged a sógorod? Nincs sok közöd hozzá, hogy ő is megfelel valakinek.

Egyébként, sokan játszanak, sokan délig alszanak, mert esetleg más az időbeosztásuk. Ne másokkal foglalkozz, hanem magaddal.

Nem kell kasztosítani az emberek életét/kapcsolatait.

A 21. században élünk, ahol már 2 férfi vagy 2 nő is összeházasodhat sok helyen, így senki nem fog fennakadni azon, hogy nincs épp barátod, max. az idős néni, akivel találkoztál...;)

Lehet más is kapja az ilyen megjegyzéseket, csak nem veszi így magára mint én. Én úgy érzem nagyon kilógok a társadalomból, mert nincs párom.

Tudom sokan élnek rossz házasságban, és az is igaz, hogy az ismerősi körömből a 90%-on csodálkozom, hogyan bírnak együtt élni a férjükkel. Kezdve a testvéremmel, vagy unokatestvéremmel. Ahogy lentebb írta valaki, én túl válogatós lehetek. Másnak megfelel X, nekem nem felelt meg.

Csak hogy példákat írjak: sógorom 40+-os, délig alszik, napközben alszik, PC játékokat játszik hajnal 2-ig meg ilyenek.

Szerintem ezt már nagyon túlgondolod. Olyanokat dolgokat látsz bele, amelyeknek nincs alapja. Téged foglalkoztat a téma, rosszul érzed magadat miatta, de mások ilyen szinten nincsenek elfoglalva ezzel, nem néznek le emiatt.

Számomra furcsa, hogy úgy gondolsz a házasságra, mint egy magasabb státuszra. Nem is gondolnád, hogy hányan szenvednek rossz házasságban. Attól, mert kellettek valakinek, még nincsenek magasabb státuszban.

Tudjátok olyan érdekes a társadalmi megítélés. Ma találkoztam egy régi ismerőssel, akivel kb 10 éve nem. A szokásos körök: kivel mi van bla-bla.

Próbáltam terelni a témát, de hát ugye nem úsztam meg.

-Na és gyerek, férj?

Mondom egyik sincs.

-Hány éves vagy?

Azt lódítottam 32 leszek 😃

-Hát akkor ideje ám belehúznod

Aztán mesélte, hogy az ő lánya elvált, 40 éves. A férje lelépett egy másik nővel amikor a gyerekük 2 éves volt. De mennyivel magasabb státusz az elvált mint a "vénlány". Nekem az jött le abból ahogy beszélt.

a csipkés dolgok a gyengéim..-))

nem ám másra gondolni, és a függönyökről beszélek..-)

"Én például szeretem a csöndes, visszahúzódó nőket. "

[link]

*dögunalom

bocs:)

:)

Itt két pasi dolgozik a szomszédos irodában, akik amolyan foci-kockák. Gyakorlatban nem túl sportosak, de fejből fújják, hogy ki, mikor, hova, mennyiért igazolt. Szinte mindig ez a téma náluk. Számomra ez a dög unalom, de mindkettőnek van párja.

Sziasztok!

A témával kapcsolatban a korábbi saját helyzetem jutott eszembe. A húszas éveim második felére azt vettem észre, hogy az addig körülöttem lévő barátaim mind párra találtak és szép lassan eltűntek, külön programokat szerveztek kettesben. Nekem akkoriban nem volt senkim, így elég egysíkú napjaim voltak: munka után hazamentem :-). Aztán egyszer csak megelégeltem és elhatároztam, hogy ha nem jön velem senki, akkor egyedül megyek olyan programokra, amiket szeretek. Így elmentem nyilvános kirándulásokra, érdekes előadásokra, koncertekre, megismerkedtem emberekkel, akik ugyanazt az együttest szerették, mint én, így a neten velük beszélgettem és a koncertek előtt találkoztunk. És egyszerűen csak jól éreztem magam úgy, ahogy voltam. Aztán egyszerre azt vettem észre, hogy kezdenek az új emberek eljönni velem olyan programokra, amiket én találtam ki magamnak, mert nekik is tetszettek az ötletek. Majd egy napon az tűnt fel, hogy 2-3 fiú is pezseg körülöttem. :-) Az egyik azóta a férjem, most már 17 éve.

Szóval kedves FI, lehet, hogy neked is csak az kell, hogy kezd el élvezni a saját életedet. Mert, ha te jól érzed magad a bőrödben, akkor ez másoknak is tetszeni fog és meg akarnak majd veled ismerkedni.

Persze, hogy tudnak érdekesek lenni.

IT-s vagyok, és nagyon sokszor meglepnek a kocka kollégáim, hogy mennyire jófejek;)

Illetve, vannak volt mozdonyvezető ismerőseim, na ők számomra dög unalmasok. Nagy baráti társaságunk van, így ha ott vannak, látszólag jól érzik magukat, de sajnos a téma mindig ugyan az, mozdonyok;), de ők is találtak maguknak társat, ráadásul a feleségeik, nem is unalmasok.

Nem tudom, hogy csinálták, de nekik sem okozott gondot, hogy egymásra találjanak.

Gondolom, a lényeg az volt, hogy jártak társaságba és nem azon agyaltak, hogy nem kellenek senkinek, nem érzik magukat jól 10 ember között, csak 5 emberrel, stb.

Simán jöttek velünk bárhová, és bár nem beszéltek túl sokat, és humoruk sem volt túl sok, de így volt alkalmuk megtalálni azokat a lányokat, akiknek ők megfeleltek.