Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Csodás kilenc hónap befejzése cikk

Csodás kilenc hónap befejzése


Kislányom majdnem apa 30. szülinapi ajándéka és a karácsonyi meglepetés lett a fa alá. Sajnos egy kicsit belustult :) Így ő decemberben állandóan ünnepelni fog... Mikulás, karácsony, apa és saját szülinapja, Szilveszter. Nem semmi...

Kicsit kalandos volt a szülés és az előtte lévő napok. Olvassatok bele!

Csodás kilenc hónap befejzése

Végül is a 36 hetes ultrahangunk is meglett, igaz a 37. héten :) és másik dokinál. Minden rendben ment, vártuk tovább a nagy napot!

December 23. volt a nap, amit papíron írtak nekem, így másnap kellett volna befeküdnöm, de karácsony és apa szülinapja lévén, csak nst-re kellett bemennem, az jó lett, így otthon ünnepeltünk. Képzeljétek, azon a héten nagyon aktív voltam még, megvettem a fülbevalót Nikinek, apának ajándékokat, takarítottam, nem bírtam magammal. 23-án végül is disznóvágás volt nálunk, gondoltam majd a sok mozgás beindít valamit, de semmi... Így 25-én reggel apa vitt be a kórházba felvételre. Nagyon rossz volt, mert szívem vágya lett volna együtt ünnepelni, hiszen nagy szabadságát, azt a 2 hetet most töltötte. Szóval nehézségek árán, de bementem a kórházba. Első nap meg is csinálták a méhlepényterhelést, negatív lett, csak a vérnyomásom volt magas kicsit. Így a doki szerint várakozunk. Babus jól van. Teltek a napok, elmúlt karácsony, még mindig semmi. Apa minden nap kétszer jött hozzám, de olyan nehéz volt elengedni, hiszen tudtam, szörnyű neki is egyedül otthon, nélkülünk. De örültem, mert nagyon bátorított és támogatott minden percben.

Eltelt a hét, péntek reggel valami furcsára lettem figyelmes. Nagyon sűrű nyák, igaz nem véres, de távozott. Aznap már nagyon nyugtalan voltam, éreztem valami történni fog. Reggelig alig aludtam, mert alhasi fájdalmaim voltak, de nem rendszeresek. Nappal nem történt semmi, abbamaradt az egész. Szombat éjszaka már egy szemhunyást sem tudtam aludni, mert annyira fájdogáltam, nővér mondta ezzel még ne törődjek. Jah, könnyű volt mondani. Ráadásul másnap, azaz vasárnap reggel indították volna a szülést, mivel lejárt a plusz egy hetem.

Másnap reggel csináltak egy ctg-t, ami negatív lett. Visszaküldtek a szobámba, ha lesz hely hívnak és megvizsgál az orvos... ebből lett délelőtt 10 óra... már nagyon nem találtam a helyem, hisz két napja nem aludtam rendesen és enni sem volt kedvem :(


No eljött a mi időnk... áthívtak a vizsgálóba, megnézte a doki a magzatvizet, tiszta volt, a méhszájam viszont már 5 cm-re tágult. Így, mondta doki, csak burokrepesztés, tabletta már nem is kell. Megkaptam a beöntést, szerencsétlenségemre behoztak egy 17 éves csajt szülni, hát ne tudjátok meg, mit le nem rendezett. Miatta vártam még 1, 5 órát, mire a doki burkot repesztett nálunk. Hát mire oda kerültem, lányom sikeresen belekakilt a magzatvízbe. Ekkor olyan 12.30 körül lehetett. A csajszi mellettem nagyon sokat ordított, a dokival nem működött együtt, így 2 órán belül vákuummal kivették a babáját, ezt végig kellett hallgatnom. A végén kiderült hogy a csajszi ráadásul bélférges... több sem kellett azt hittem behidalok... a fájásaim meg csak gyengék voltak... így folyamatosan adagolták pluszba az oxitocint... Délután öt körül már alig volt energiám, de jó hogy labdán ültem, a szülésznők pedig masszírozták a hátam. Nagyon jól esett ám. Még mindig nem voltak igazi fájásaim, ekkor a doki maximum adagot szabott ki... na ekkor jött a java... 9 cm volt az állás. . babus feje bpd 100 volt.

Szülésznő rám parancsolt, akármilyen fáradt is vagyok, álljak csak fel, közben majd elaludtam két fájás között, mivel csak így állva tudok segíteni a legjobban a lejjebb jutásban. Na néhányat nyomtunk így állva is, majd megvizsgáltak, de még szükség volt arra, hogy táguljak és jöjjön lejjebb, így ismételtünk.


Párom már nem bírta otthon, sógornőmmel együtt, ahogy hallottam a beteghordótól már egy jó ideje ott tipródtak kinn a folyosón. Pedig mondtam, ha finis jön szólok, nem maradnak le semmiről... ekkor már 18.30 volt, ha jól láttam az órát.

Megint vizsgálat... mondták jól állunk nyomhatok... juuuj... alig kaptam levegőt, de szemeim előtt az lebegett innen már hamar kinn leszel Nikike, nem hagyhatom el most magam. Erőt gyűjtöttem, a két szülésznő fogta a két lábam és támasztották a fejem... ezt néhányszor ismételtük csak meg. Éreztem egy apró szúrást, ami most már tudom a vágás volt, de fájdalom nélkül lassan megláttam a kicsit odakinn. 19.27 perc volt pontosan. Fel nem sírt, csak nyöszörgött, ki kellett mosni a kis gyomrát mivel nagyon beivott a vízből, ekkor már hallani lehetett a kis mély hangját. Odahozta a szülésznő, akkor is csak nézelődött és nyöszörgött, de nem sírt. Érdeklődő volt :D

A doki közben javában varrt. Nagyon sokat repedtem, ami igaz még mindig nagyon tud fájni, de a sok öröm feledteti :)

Varrás, átöltöztetés, kicsi fekvés után, kivittek minket a látogatóknak. Mindez elhúzódott 22.00 óra körülig. Apa csak annyit tudott mondani, gyönyörű kislány... csak ezt hallottam tőle és fogta végig a kezem a folyosón, míg a többiek fényképezték a kicsit.


Hát ezekért a pillanatokért élünk nemde?

Apa aznap többször hívott még este, és szép üziket is küldött. Azt hiszem egyik legnagyobb vágyunk vált valóra, igazi boldog család lettünk.


Na és azt hogy apa hogy szeretgeti Nikit az egy másik történet lesz. Ide teszem fel Niki kincsünk első fotóját.




Írta: Lindus1017, 2008. június 25. 17:03
Fórumozz a témáról: Csodás kilenc hónap befejzése fórum (eddig 8 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook