Malacból emberbe

Miért pont a sertés?

A sertés testfelépítése meglepően hasonlít az emberére. Nem arról van szó, hogy teljesen ugyanolyanok vagyunk, de például a szív mérete, a bőr szerkezete vagy a szervek felépítése elég közel áll hozzánk. Emiatt sok esetben a sertés „alkatrészei” jóval könnyebben beilleszthetők az emberi szervezetbe, mint más állatoké. Ráadásul gyorsan szaporodik, könnyen nevelhető és szabályozott körülmények között „patika-tisztaságú” környezetben is fel lehet őket nevelni. Ez mind óriási előny az orvostudomány számára.

Mi teszi lehetővé, hogy ne lökje ki a szervezet?

Az emberi test fantasztikus, de nagyon szigorú „biztonsági őrrel” rendelkezik: az immunrendszerrel. Rögtön megpróbál mindent kilökni, ami idegen. A tudósok épp ezért különféle trükköket alkalmaznak:

- Olyan sertéseket tenyésztenek, amelyek génjeit módosítják, hogy szerveik kevésbé legyenek „feltűnőek” az emberi immunrendszer számára.

- A betegek speciális gyógyszereket kapnak, amelyek egy kicsit „elaltatják” az immunrendszert, így nem támadja meg az új szervet.

Ez az egész tudományág, amely idegen fajból származó szervek beültetésével foglalkozik, külön nevet is kapott: xenotranszplantáció.

Hol használják ma a világon a sertésszerveket?

- Szívbillentyűk: rengeteg ember él ma is úgy, hogy a szívében egy sertésből származó billentyű teszi lehetővé a normális véráramlást. Ezek bevált, rutinszerűen alkalmazott megoldások.

- Bőr: égési sérülteknél gyakran sertésbőrt használnak ideiglenes „védőrétegként”. Ez addig nyújt védelmet a bőrnek, amíg az emberi szövet saját maga helyre nem áll.

- Kísérleti szervátültetések: az elmúlt években volt rá példa, hogy szívbeteg páciensek kaptak sertésszívet – ezek még nem mindennapos eljárások, de az orvostudomány nagy reményeket fűz hozzájuk.

Ezek az eljárások életeket mentenek. Gondoljunk csak bele: ha valakinek sürgősen új szívre, vesére vagy bőrre van szüksége, a sertések bizony olyan biológiai „alkatrésztárnak” számítanak, amely bőven kínálhat életmentő megoldást.

A kutatók már azon dolgoznak, hogy akár teljes sertésszerveket lehessen hosszú távon átültetni emberekbe, biztonságosan és tartósan. Ha ez sikerül, talán egyszer eljön az az idő, amikor a szervhiány, vagyis a hosszú várólisták, végleg a múlté lesznek.

Ha én ilyen helyzetbe kerülnék, nem gondolkodnék azon, hogy helyes-e vagy jó-e egy állat "adományait" felhasználni. Bár biztosan okozna néhány álmatlan éjszakát. Te mit gondolsz erről? Örülnél egy ilyen szervnek?