Makacs gyereknél hogyan lehet elérni, hogy együttműködő legyen? (tudásbázis kérdés)

Én erre tudod mit csináltam? Igaz nem 11 éves korában, hanem már 3 évesen. Elmondtam neki, hogy éjszaka jönnek a manók, és elviszik a szanaszét hagyott játékokat, tehát ha meg akarja tartani, pakolja össze.

Nem pakolta, a manó szépen összeszedte, és elajándékozta. Másnap persze volt nyikorgás, de azt a játékot soha többé nem látta. Kétszer kellett eljátszanom, utána elpakolt mindent. Még a tányérját is, amiből evett, nehogy azt is elvigye a manó 🙃

11 évesen a manó kicsit késő, de azt elmondhatod neki, hogy elajándékozod, amit nem pakolt el.

Ja, és hogy a fórumhoz is kapcsolódjon kicsit...

Fel tudtam ismerni hogy milyen nem akarok lenni a gyermekemmel. Sem túl követelező, sem túl laza. Nem hangulatfüggő valami, hanem következetesség kérdése minden.

Aztán még az is kiderülhet hogy nem jól csinálom a dolgokat. Majd a jövőben kiderül. Ez a szülők sorsa.

11 éves gyerek akkor csinál ilyet, ha eddig ezt valaki(k) engedte(k) neki.

Mikor velem jött haza a kicsi tesóm, elpakolt mindent, amit kértem, a másik felét én csináltam.

A tesóm, tesoim, és anyám is leb... mindent az ajtónál. Persze, hogy rendetlen lett. Egy fecske nem csinál nyarat. Elrontani egy gyereket még elég egy szülő.

Én is laviroztam a szüleimnel. Elcseszett is lettem.

Szeretném, ha ezt meg emezt elvégeznéd/megcsinálnád/segítenél! Mikor érzed alkalmasnak az időpontot? Mikorra tudnák elvégezni?

vagy... ha bejezted az olvasást/játékot/filmnézést megtennéd, hogy.... (Választ megvárni, hogy IGEN. Ha nem, akkor... értem, és mikornak érzed megfelelőnek az időpontot, hogy ...)

Feladat, választás, döntés... stb.

(Nálunk soha nem volt bünti... és igaziból jutalmazás sem.)

Még ami nálunk feltűnt, hogy még a férjemet is meg kellett tanítanom, hogy nem kérdezve kérünk segítséget a gyerekektől, hanem kijelentve és megmagyarázva, hogy az miért fontos.

Ha úgy kérdezem a gyerektől, hogy "Nem lenne kedved leszedni az epret?" Akkor könnyen nemet mond. Ha azt mondom: "Gyere, hozd azt a műanyag edényt, együtt gyorsan leszedjük az epret!" - akkor mindig elindul velem.

Kicsi korától kezdve a szintjén kell a segítséget kérni, elvárni, írtam erről régebben egy cikket: [link]

Ha eddig nem volt szokásotok, akkor sajnos az időt nehéz visszatekerni.

Én azt tenném, hogy ha ő nem, akkor én megcsinálnám, de úgy intézném, hogy emiatt ne maradjon időm olyan dologra, amit meg ő szeretne.

Pl. - Rendben, elfogadom, hogy nem segítesz, akkor megcsinálom én.

Aztán jó sokáig elszöszmötölök a dologgal, hogy hivatkozási alap lehessen.

Utána:

- Sajnos nem maradt időm arra, amit szerettél volna (palacsintára/társasjátékra/vacsorakészítésre/stb) mert a plusz feladatra ment el és még ezt és ezt is meg kell csinálnom.

Talán így rájön, hogy ha segít, az közös érdek.

Valahol olvastam, hogy példamutatással kell elöljárni.

Nálunk pl. én elkezdem pakolni a legót és szólok, hogy ők is kapcsolódjanak be(8 éves ikrek).

Az nem igazán működik nálunk sem, hogy sokszor elmondom, megkérem őket.

Ezt sosem értettem, hogyan működhet a gyakorlatban.

Vannak olyan feladatok, amikre nem lehet órákat vagy napokat várni, hogy megcsinálja.

Szerintem ez csak úgy működhet, ha alapvetően kevés dolgot kér a szülő a gyerektől és részben inkább helyette megcsinálja, amit más szülő megkövetel.

Például a cipőjét az előszoba közepén hagyja vagy cuccait, játékait a közös helyiségben széthagyja.

Megkérem valami apróságra, ami pár perc alatt könnyedén teljesíthető és inkább begyűjti a büntetést, miközben tudja, hogy végül úgy is meg kell csinálnia.

11 éves

Ezzel a tulajdonsággal lehet valamit kezdeni? Kinövi?