Magyarokról határon innen és túl (beszélgetős fórum)

Szüleim családi válalkozása megadta azt a luxust, hogy azt csináljuk amit igazán szeretnénk.így lettem tanár. Falusi iskolába pályáztam, hogy ügyelni tudjak a tehetséges gyerekekre, de a kevésbbé jó képességüek is tanuljanak meg helyesen írni, olvasni magyarul. Rengeteg mesét, verset, helyi ihletésű mondát dolgoztunk fel órán. Úgy érzem, az marad meg nekik, hogy a tanárnő milyen jó meséket mondott...

Hobbi szinten Erdélybe magyarországi csoportokat vezetek. Eleinte nagyon megdöbbentett, hogy milyen gyenge történelmi ismeretekkel rendelkeznek, korosztálytól függetlenül. Pl az Erdélyi fejedelemségről csak azok tudtak, akiknek voltak erdélyi gyökereik. Ez a felfedeés még jobban motivált, még többet készültem egyes utakra, belopva a beszédembe egy kis történelmet, néprajzot, beszélek a hagyományokról, mai életről...Igy legalább azok, akik eljönnek hozzánk ne úgy térjenek haza, hogy voltunk Romániába, hanem mondják azt: Erdélybe, ..Felvidéken, Kárpátalján.....kirándultunk.

én annak idején felmentem a Kossuth térre tüntetni.. kezdettől ott voltam, a nagy magyarnak vallott emberek között. És azzal a tapasztalattal lettem gazdagabb, hogy nincs összetartás se a határon túliakkal sem idehaza. Marja egymást a nemzeti érzelműek nagy része is. :S

Én Wass Albert szavaival érvelek, mikor azt kérdezik, mi az egyéség. Mert ő az aki valóban példaértékűen fogalmazta meg:

"Ahhoz, hogy valamit szólhassunk magunkról s arról, ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk előbb becsületesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését és tisztáznunk kell az akadályokat, melyek előttünk állanak.

Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat. Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember tartozom vérség és lelki alkat szerint egy családhoz s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is. Ha csak magyar volnék s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a tulsó partra. Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony. Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele. Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-sem-való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok.

Magyarország a hazám, de Erdély otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni.

Mi az egység? Ha mindannyian egyet akarunk. Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az. A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában. Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én. Ehhez még csak az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon.

Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártosodás, s az osztályellentétek. Minálunk Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők. Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttünk a párt és az osztály. Legalább is én így látom ezt. Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacillusok pedig csak a kövéreket szeretik.

Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak megkiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.

És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen: egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon. Otthonán keresztül szolgálja hazáját, s minden akadályon keresztül igaz jószándékkal törekszik a közös cél felé.

És a cél ugyebár egyszerű: hogy békességben, s igazságban éljünk mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is. "

..Magyarországnak csak egy kis része ment el annak idején és tette le a voksát a határon túliak mellett. De ez a néhány ezer ember is megosztott sajnos.

Nem azt mondom, hogy reménytelen.. dehogy. Ebben a szellemben fogom nevelni a gyerekeimet, amit Wass Albert hagyott ránk. De tény, hogy Magyarország nagyon megosztott és nem csak Titeket rekeszt ki. Nincs összetartás, hiányzik a gyökereinkbe vetett bizalom ami előre visz és hiányzik a közös cél ami összetartana minket.

Talán egyszer lesz olyan kormányunk aki összefogja a határon belül és kívül élőket. Talán egyszer valóban összetartásra, csapatmunkára, a család szentségére, a hagyományaink tiszteletére fogja nevelni a gyermekeinket az iskola. Talán egyszer Ti, határon túli testvéreink, és Mi, anyaországi magyarok is mind büszke magyarok lehetünk.

Előjött bennem a téma, mert ma írtam meg a férjemnek az ünnepi beszédet 15-re. Igaz optimistára sikeredett, de egyben szomorú is vagyok.

Persze köztünk is vannak olyanok, akik a rossz hírűnket viszik tovább, mégis a többség a helybenmaradás mellett dönt.

Most az egész vidék pünkösdre készülődik, várjuk a magyarokat.

Édesapám szílvesztere:

felhív fél 1 kor éjszaka és boldog új évet kíván kérdem miért most? mire ő azért fiam mert 12 kor otthon erdélyben nem ünnepel mert az a román szilveszter és ő nem román de az itteni 12-sem várja meg mert az anyaország megtagadta tehát ő a kettő közötti időben hív mert ő székely na mi fél egykor buékoltunk:D

Igazad van, de hatalmas sebeket lehet vele, ezzel a tudatlansággal okozni.

2oo4 minket fiatalokat is megzavart, de mikor láttam a nagyszüleimet zokova a TV képernyője előtt ülni, hát sosem fogom elfelejteni. Ott volt előttük a két Magyar Igazolvány-megcsináltatták, pedig sose utaztak vele sehova és sírtak. Nagyapám magyar katona volt, elviselte a fogságot, a munkaszolgálatot, vagyonvesztést, de az Anyaország tagadását már nem tudta elviselni. Szerencsére székelynek is mondhatják magukat.

Hontalan vagyok,

mert vallom, hogy a gondolat szabad,

mert hazám ott van a Kárpátok alatt

és népem a magyar.

Hontalan vagyok

mert hirdetem, hogy testvér minden ember

s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer

mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok

mert hiszek a jóban, igazban, szépben.

Minden vallásban és minden népben

és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok

de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet

és maradok ez úton, míg csak élek

töretlen hittel ember és magyar.

Hontalanság hitvallása

WASS ALBERT

...sajnálom, hogy így bánnak veletek! Szégyen! :(

Olyan szörnyű ezeket olvasni...

Tudom, hogy közhelynek hangzik, de tegyetek rá magasról, nem szabad az ilyen idiótákkal foglalkozni. Lehet, hogy helyileg nem Magyarországon születtetek, de attól még lehettek magyarabbak, mint egyes szutykok határon belül!!!

A bántással sajnos nem vagytok egyedül, én is sok hasonló sztorit hallottam, míg a kereskedelemben dolgoztam meg egyetemre jártam Debrecenben.

Remélem, én vagyok a többség, és nem a kivétel, de ha valamelyik ügyfélről megtudtam, hogy nem otthon született, mindig még kedvesebb voltam vele. Ugyanis minden tiszteletem a tiétek: bátran vállaljátok, hogy magyarok (is) vagytok, gyönyörűen beszélitek a magyar nyelvet, mindamellett pedig tökéletesen alkalmazkodtok egy másik ország szokásaihoz is és beszélitek az ő nyelvüket is!

Sose szégyelljétek, legyetek rá büszkék!!!

Nem nézegetem meg a fórumot,mert az én édesapám is

Arad megyében született és véletlen vagyok"itteni"

magyar.Higgyétek el itt is az emberek java része

jó és szereti a "testvérét".Sajnos mindig azok

szólalnak meg,akik nem így gondolkodnak .

Legyetek büszkék magatokra és maradjatok jónak.

szia kis millió "tapasztalatot" tudnék mondani ime néhány:Amikor 9 éve ide jöttem meg tudtam volna csókolni a magyar határőrt fő célom az volt hogy végre az anyaországba éljek...Első nap a munka helyemen megkérdezték hol tanultam meg folyékonyan magyarul,ismerem-e a villanyt,csapot,angol wc-t? egyszerüen nem értettem hogy egy 40 éves nő mit gondol rólam honnan jöttem,ki vagyok?...a válaszom : a magyar nyelvet az anya méhben ,az őseimtől tanultam ha azt hiszik az északi sarkról jöttem nézzék meg Erdélyt a tudatlanság kezelhető,illetve ha mutat nekem egy eredeti románt akinek Fazakas És Tünde a neve én kezet csókolok...

Minden munkahelyemen halottam hogy te román te putris te tolvaj te magyarok munkáját elrabló stb.Eleinte küzdöttem próbáltam megmutatni elmagyarázni hogy trianon előtt egy nép voltunk és lelkiekben ma is együtt kellene legyünk aztán belefáradtam.Ma már kettős állampolgár vagyok de büszkeségem sose engedi hogy magyarnak valjam magam románnak végkép nem ezért ha kérdik ki vagyok csak azt mondom Székely

Ajánlom figyelmedbe a köv.fórumot:

[link]

Nagyjából ugyanerről témáról szól,és megtudhatod belőle,mit gondolnak rólunk.

Kíváncsi vagyok mi a véleményetek rólunk, határon kívül élő magyarokról. Nagyon keserű tapasztalataim vannak a témával kapcsolatosan, s talán lelkem megnyugtatására várom hozzászólásaitokat.

Kislányként utaztaa a Budapest-Brassó, Koronának is nevezett vonaton, amikor a helyjegyünket akartam a kalaúz segítségével érvényesíteni, akkor a helyünkön ülő hölgy kis oláh kurvának nevezett. 16 éves voltam, a húgom 13. Ketten utaztunk hazafele, miután letünkbe először voltunk Magyarországon.

Falusi vendéglátókként gyakran kerülük olyanokkal kapcsolatba, akik találgatják és meg is kérdezik, hogy talán nem-e a Dunat Tv-ből tanultunk meg magyarul, s itt nekik eladjuk a nyelvtudásunkat.

Be kell vallanom, hogy lelkes és nagyon rendes, történelmet ismerő emberrel is találkozunk. !!!

Mégis egy-egy beszólás elveszi a kedvünket. A tavaly a férjemet a testvértelepülésen oláhozták le....

Célom, vágyam gyerekeimnek, férjemmel közösen megmutatni a Kárpát-medencét. Magyarországon mostanig -a vonatos eset óta -csak átutaztam, s inkább megyünk Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe.