Macska lelki világa fontosabb a gyereknél? (beszélgetés)

Bizony sok olyan van aki nem érti :)

Itt az állat semmiről nem tehet,csak az ember,hisz a körülményeket az ember teremti mindig minden esetben.Hát oldja azt meg,mert itt a fórumon bizony nem fog menni....

Hát én soha nem adtam volna oda a cicámat senkinek, semmilyen körülmények között. A macska minálunk családtag, és igen, gyermeki státuszban van. Mert gondoskodni kell róla, és szeretni kell. Mint egy gyereket. Mi nem tudnánk élni macska nélkül.

A lányom rendesen szenvedett, ameddig diák volt, és nem lehetett macskája a különböző albérletekben. Amikor a párjával beköltöztek az első saját lakásba, az volt az első, hogy macskát kerítettek. És nem fogják kiebrudalni a házból, ha majd jön a gyerek.

Azon csodálkozom, hogy ez egyáltalán kérdés. :(

A párod hozzáállásától meg égnek áll a hajam.

Világ életemben macskás voltam, de mikor megtudtam, hogy gyerekem lesz, azonnal elajándékoztam az imádott cicámat az anyukáméknak. Már várandósan sem adtam esélyt semmilyen fertőzésnek. Aztán amikor a kisebbik fiam is nagy lett, jöhetett újra cica, de szigorúan a kertbe. Csak télen, nagy hidegben engedtem be, de a konyha, és az alvószobák tabuk voltak a macska részére.

A mostani kismacsekom nagyon nevelhető, pontosan tudja, mit jelent az, hogy sicc. Ha a konyhában vagyok és nyitva az ajtó, akkor sem jön be, szépen leül az ajtó előtt kint az előszobában.

Ezzel csak abban az esetben értek egyet, ha kertes házról van szó és az állatok az udvaron maradnak, nem járnak be a házba.

Ez esetben a babához kellene szocializálódniuk a szülőknek, ha szülő leszel, onnantól a baba igényei legyenek az elsők, ne a szülőké és pláne ne egy állaté.

Egy barátnőm mikor terhes lett azonnal új helyet keresett a cicájának, pedig imádta, hosszú évekig élt vele a macska, de tudta, hogy a cicának sem jó egy baba közelében és a babának sem a cicával. A lánya most 1 éves és olyan mint a forgószél, el sem tudom képzelni 1 cica mellett.

A macska egyéniség, öntörvényű. Nevelni alig lehetséges. Nem véletlenül mondják azt, hogy a macska neveli a gazdát, azaz ő alkalmazkodik a szőrgombóc szokásaihoz. Ne feledjük, eredetileg ragadozó. A kora miatt viszont tényleg nem lehet sokmindent tenni. Azt viszont még talán igen, hogy rendszeresen játszani egy kicsit vele. Pl. az a játék, ami olyan, mint a pecabot... Akkorákat lehet vele nevetni...

A 8 évet megszorozzuk 7-tel,... így lehet viszonyítani az emberi élethez (hasonlóan, mint a kutyáknál). Nem abból kellene kiindulni, hogy mi lenne, ha???? Az embernek meg kellene tanulni együtt élni a környezetükben élő állatokkal legyen az kutya, macska, madarak vagy épp a baromfi az udvaron. Ez is a szocializálódás része. A kisgyerek pl. ritkán nyomja agyon, tapossa el a kiscsibét...

négy éve van nálunk, párom találta, kb ugyanennyi lehetett akkor. tehát 8 éves talán.

Hú, az örökbeadás az teljességgel elképzelhetetlen. Páromnak egész biztos, számomra is igazából, mert törés lenne a családban, de igy sem tudok élni, s ha jól érzem, nem is lehet

Mivel egy ágyban alszanak, nem viseli el, ha felmegyek a galériára- megjegyzem egyre ritkább, mert nem szivesen fekszem fent...

ha mégis, akkor megsebez. Kétszer, háromszor megpróbálja párom letenni (ételt adva neki, vigasztalva stb), de a cica harmadszora is visszajön, belém mar aztán magától lefut.

A páromba is szokott természetesen harapni, karmolni. Úgy néz ki a keze folyton, mintha hadi sebesült lenne.

Ha azt merem mondani a cicára, hogy féltékeny, akkor azt mondja, hogy dehogy is, szokott ő ok nélkül is ilyet csinálni. Ha azt mondom, hogy gáz, ha ok nélkül harap, főleg a baba miatt, akkor meg azt hogy nem is szokott ő ilyeneket csinálni, legalábbis nem gyakran, és a babávak meg miért tenné

Régebben is hasonlóan ment, mindig is páromat tartotta a falkavezérnek- velem csak simogatta magát, őt puszilta csak meg, de nem mart belém, ha ölelkeztünk mi emberek.

Erre meg visszakérdeznék:

"Szóval akkor meg kell várni, míg a gyereket össze kell varrni, hogy lásd, valós a probléma, nem csak az én parám?"

ez nagyon jó!!!

bár

hasonlóval próbálkoztam, és azt a választ kaptam: 'még nem tartunk ott' tehát még nem tartunk ott, hogy megkarmolta, megharapta volna, vagy komolyabb baja lenne a gyereknek

Próbálj hatni a logikájára.

Ne vegyük a legrosszabb esetet, feküdjön a macska "csak" a gyerek mellé az ágyba éjjel. A gyerek fordul egyet, rá a macskára, aki felriad álmából, ijedtében karmol egyet, és kimarja a gyerek szemét. Örökre fogyatékos lesz!!!

És még millió ilyen, vagy hasonló kimenetelű baleset lehet, ha a macska nem tudja, hol a helye a családi hierarchiában. Azaz bocs, tudja ő, csak rossz helyre teszi magát...

úhh.........................ez iszonyú.....

morbid, de köszönöm ezt a hozzászólást, annál is inkább, mert párom azt állytja, ilyenek nincsenek, nem lehet ilyenről hallani...

És is hallottam már ilyen esetről csak az éjszaka a kiságyban történt:-((( És mivel ugye a macska mozgott, így a légzésfigyelő sem riasztott be.

De az meg a férjem kollégájával történt nemrég, hogy orvoshoz vitte a macskáját. Lefogás közbe a macska bekattan, és beleharapott az ujjába. Az állatorvos azonnal kimosta neki, öntötte a sebbe a fertőtlenítőt, mégis elfertőződött neki. Majdnem le kellett vágni a kezét. Nem tudom hány műtéten van túl, de ha a gyerekbe harap bele, mert mondjuk féltékeny????? Én imádom az állatokat, van ugye 2 macska, van kutya, de ők állatok. Soha nem bízom meg bennük!!!!!!! Simán belekarmolhat a gyerek arcába, szemébe ha ennyire közel vannak egymáshoz. Na meg tényleg a gyereknek sem kéne szört ennie.

:(((Sajnálom,hogy sírtál miatta.

Remélem ahoz is eljut az üzenet aki kiírta ezt a kérdést.