Lombik életre-halálra (beszélgetés)
Lolo, mondd a paramétereket. :-))
igen, maximálisan. De szerintem a kaalis csajok is láttak már mindent, úh biztos nem lepődnek meg sok dolgon.
persze:))))Valóban igaz,hogy egy gyerekkel mennyi könnyel jár.Ha jó történik azért sírsz,ha rossz akkor azért.
Én akkor sírtam nagyon a megkönnyebbüléstől,mikor közölte a doki hogy van baba,mert 108 a HCG.Kiléptünk a Kaáli ajtaján és zokogtam.És szégyelltem magam,mert a Kaális csajok biztosan nem értették hogy mit bőgök,miért nem mosolygok.A több hetes feszültség tör elő ilyenkor..
:-))) Na, remélem, ősszel sokakat lehet majd itt bőgni látni, de értitek, hogy gondolom... :-)
mondjuk szerintem most egy 4 hetes full stressz oldódott fel bennem, amikor a hosszú bizonytalanság utén eldőlt a dolog. Már több, mint három hete küzdök minden étkezéssel és mindent naplózok és utána próbálok mintákat kiolvasni, hogy mikor, mi lett az eredmény. Mára el kellett fogadni , hogy nem tőlem függ.
Terhes nőt bőgni látni:nekem boldogság!Én ilyenkor úgy mosolygok magamban,hogy milyen jó neki.....eszembe sem jut hogy baj miatt sírhat.
:-)))) Hát eddig amúgy ahoz képest, hogy mit vártam, kifejezetten keveset sírtam, node ma! :-) Amikor beadtam magamnak az első inzulint, akkor büszkék lettetek volna rám (nem a szúrás volt a gáz, hanem ez az egész lelkileg, hogy a testem már megint nem csinálja azt, amit kellene...). Viszont, ahogy beértem a 60 perces vérvételre és a nővérke kedvesen nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz... na akkor törött el úgy a mécses, naná, hogy az MM recepció előtt bömböltem, a férjem meg ott puszilgatott. Hát szép kis látványt nyújthattunk. :-)))))
hát persze hogy szenzitív vagy,hiszen Rák vagy:))))plusz még terhes is:))))
Én terhesen még az Elevit reklámon is úgy sírtam mint egy kiskölyök
látod, erről beszéltem... :-)))))
és kicsit felfrissíted a memóriámat, hogy hány babó van még fagyiban, hány naposak/sejtesek, stb? :-)
nekem jó, hogy itt lehetek Veletek, mert szerintem is vannak dolgok, amiket csak itt tudok megbeszélni. Nálam nem azért, mert nem tudnám a barátaimnak az érzéseimet elmondani, végig is hallgatnák figyelmesen és empatikusan átélnék, de szerintem csak az értheti meg, hogy valójában min megyek keresztül, aki sajnos hasonló cipőben jár. Nem ismerlek Titeket, de néha, mintha egymás gondolatát találnánk ki. :-)
Amúgy én magamra (és fórumtársaimra) vettem kicsit a 30 év fölötti témát, jó, hogy a legtöbben nem, ennek örülök. Foghatnám a hormonokra, de én alapból is ilyen kis szenzitív vagyok.... :-)))))
aha volt májusban, de nyárra persze a doki nem akart velem foglalkozni, így mondta találkozunk augusztusban, na meg vettünk fél éve lakást és rendezzük be, így minden hónapra be van osztva mi fér bele, és csak októberben van a babaprojekt, de akkor ha nem sikerül egyből utána novmeberben is.
Na még egy utolsó hozzászólásom bcicussal kapcsolatosan:
Más fórumokon is jelen van - Idézem az egyik fórumról a szavait:
"Úgy döntöttem nem jövök többet ide, mivel offtoikká váltam, hiszen soha többé nem lombikozhatok már.
Sziasztok"
nem lehet hamarabb?neked volt már FET,ugye jól emlékszem.
nem is bosszantana ez a dolog ha egy néhány napig fórumozó valakiről lenne szó,de ő olyan régen itt volt már és mindenkinek adott tanácsokat,szinte törzstag.na mindegy,szerintem is hagyjuk.
rohadt lassan tellik az idő...
kezdem pl. azzal, hogy újra bejelentkezem dokihoz augusztusra megbeszélésre, bár csak októberben lesz a FET, de felcsillant a remény, csak attól, hogy bejelenkeztem, és elkezdtem szinte izgulni:)
Sajnos egy fórumnak van ilyen rizikója, hogy bár könnyebben megnyilnak sokan, mert ismeretlenek vannak fenn, de van olyan aki viszont épp ellenkezőleg, bármit írhat, hisz anonim maradhat.
Szerintem hagyjuk a túróba az egészet..inkább írjunk magunkról, mutassunk jó példát.:)
nekem nincs is problémám azokkal akik inkább csak olvasnak,hiszen talán egy-két jó infóval is szolgálhatunk.Nem arról volt itt szó hogy nem számolt be a lombikjáról,hanem arról hogy éppen az ellenkezőjét állította,hogy ő már többet nem megy,meg 30 fölött már öreg(köszi,én már fölötte vagyok).És hirtelen beállít azzal hoyg neki nega a tesztje és itt már tényleg nincs tovább!!!!Sokan szokták azt megtenni,hogy ha úgy érzik hogy kicsit sok a fórum és elvonulnának,akkor elköszönnek egy időre és ez teljesen érthető is.De ő itt volt és az ellenkezőjéről beszélt!Más témákban is adott sokszor tanácsot (IR vagy egyéb vizsgálatok)akkor mennyire szavahihető ember?Más témában sem hihetünk neki?
Ott a pont!!!!Ugyanígy gondolom.1-2 mondat után szerintem már mindannyian levágjuk hogy ki az aki őszintén érdeklődik rólunk,kit érdekel valóban amit mondunk és ki az akinek fölösleges.Ilyenkor lezárom a beszélgetést röviden.De én nem szégyellem és pld.a közvetlen környezetem (munkahely,család)tud a helyzetünkről (nem részletekbe menően,de tud) és nagyon sokan drukkolnak és én pld.a vetélés után nem is bírtam volna vissza menni a munkahelyre,ha nem tudom hogy mindenki tud a problémánkról és megértik hogy miért vagyok esetleg szótlan egész nap.Nem szeretem a sajnálatot és nem is kérek belőle,de nekem is egyszerűbb ha tudják miért vagyok esetleg szomorú.
Persze én sem szeretem ha szivatnak, de én ezt nem éltem úgy meg, azért meg nem haragudhatok, hogy minden lombikjáról nem számolt be. Ha meg nem így volt, az meg nem az én bajom.
De titeket jó olvasni, nem bánom ha valaki beszédesebb, én is kaptam így segítséget, de én sosem voltam bőbeszédű. Ti írjatok, én olvasgatok, nekem ez jó felállás:))
Ezt a hozzáállást értem,bennem is van már olyan érzés hogy nem fogom már elmondani ha kérdezik sem.na de ez a fórum éppen ezért van,nem?Hogy olyan érzéseinket is leírjuk és megbeszéljük itt,amit esetleg az ismerőseink előtt talán még tagadunk is.Itt senki nem ismer senkit(általában)ezért tudunk őszinték lenni.Én úgy érzem hogy elég őszinte vagyok itt(sokszor túlságosan is,aki olvassa a naplómat az tudja)és lehet hogy ettől az ember nevetségessé válhat,de engem pld.nem érdekel,mert csak itt tudtok az én gondjaimról és félelmeimről ti,akik hasonló cipőben jártok velem.
Szóval itt,ezen a fórumon én jobban kedvelem az őszinte embereket,úgy sem ismerjük egymást személyesen,,,,
Szerintem érthető bmelyik verzió. Én a másik típus vagyok, nekem nem okoz gondot, hogy elmondjam, én szívesen beszélek róla, ha tudom, hogy megbízható és normális ember a hallgatóság - akár pasiknak is, akik tök megértőek tudnak lenni, ez csak intelligencia kérdése. :-) Már csak azért is, mert sok embernek tudtam már segíteni a saját bajomon keresztül. Legalább 4 lány gondolkozott el a velem való beszélgetés után, hogy nem biztos, hogy minden rendben van az anyagcseréjével, kivizsgáltatták magukat és kiderült sajnos az IR. Egy másik bnőmnek az endometriózist tudtuk nagyon korán elcsípni, csak azért, mert szájhagyomány útján ment az infó. Két párnak segítek a lombik témában lelkileg és "szakmailag". :-) Én ebben hiszek és nem tartom egyik dolgot sem olyasminek, ami miatt úgymond szégyenkeznem kellene, de maximálisan megértem, ha valaki pont fordítva éli meg, vagy szimplán attól csömörlött meg, hogy mindenki kérdezi, ha egy stimu UH-ról megérkezik, hogy "na mit volt????" :-) Nekem segített sokat a környezetem hatalmas szurkolói ereje... szóval mindenki más, mindenki másként dolgozza fel és ez így van jól. Én csak egy dolgot nem tartok tiszteletben: más sorstársakat lehúzni.... :-( Én azért írtam tegnap, hogy ennek gátat szabjunk már előre. :-)))
Márciusban eljátszotta ugyanezt,akkor nekem is épp lombikom volt,hááát inkább nem mondok semmit!ugyan ez volt a szitu,sajna neki az utolsó volt,nincs esélye,mert már nem tud vállalni,mert elhatározta,hogy....Nem kell megilyedni jön ő még,lesz ittt még egykét lombik sztori,illetve csak a vv elötti időszak,csak azt osztja meg velünk
Sziasztok,de jó hogy nem én gondolom így egyedül! remélem nem én bántottam menekülésre szegényt,nem tudom sajnos elviselni,ha Lombikosokat szívatnak,mert amit sokunkkal tett hát azt nem minősítem....szép napot mindenki.
A múltkori lombikomat én sem mondtam el, senkinek, sőt azt hajtogattuk, hogy nem megyünk, mert elég nagy nyomásnak éreztem hogy kérdezgetik, meg ha nem sikerül, elég nekünk azt feldolgozni. Na meg így egy picit intimebbé vált a lombik, hogy nem tudnak róla, ha már spontán nem lehet, végül is azt se jelentjük be, ha szeretkezünk. Szóval volt nekem egy ilyen köröm, így meg tudom érteni ha esetleg nem mondta, sőt az ellentetjét tette, rólam ettől lekerült egy kényszer érzés. Bár legközelebb elmondjuk, ha kérdezik, de már nem hireszteljük úgy, ahogy elsőre, valami változik bennem, egyszer így élem meg, egyszer úgy.
Ha volt egyáltalán... (Nem bírtam már megállni, hogy ne szóljak hozzá a témához.) Bocsi!
További ajánlott fórumok: