Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Létezik eleve elrendelés? fórum

Létezik eleve elrendelés? (beszélgetős fórum)


1 2
2008. nov. 26. 12:09
Az meghatározott, hogy mi közül választhatunk, de a választás a miénk. Tehát van is, meg nem is.
2008. nov. 26. 10:26

Eleve elrendelés van a filmekben, a könyvekben, de az életben nincs!

Mindenki saját maga dönt. Ha mondjuk főzök egy jó kis gombapaprikást szándékosan gyilkos galócából, akkor eldönthetem, hogy megeszem, vagy nem.

De nehogy már valaki más szuggerálja belém a döntésemet...

A véletlen, a sors pedig már egy egészen más fogalom.

31. évi75
2008. nov. 26. 10:08
Szerintem igen. Létezik. Nem hiszek a véletlenekben, és az sem véletlen, ahogy a párommal összejöttünk, ahogy a gyerekek megfogantak...meg vannak az életemben apróbb dolgok, amikre azt tudom mondani, hogy ez a sorsom, dolgom.
2007. okt. 15. 20:51
Igen. ...és a szabad akarat is már eleve elrendelés.Felismeréséhez pedig lazítás,kivárás, nem pedig görcsös akarkodás, nemde?
29. mazsi-drazsi (válaszként erre: 28. - Évi75)
2007. okt. 14. 22:56
Ugyanezt élem át, de a legvégén mindig oda lyukadok ki, hogy nincsenek véletlenek.
28. évi75
2007. okt. 11. 20:51

Én már nem tudom, hogy mit higgyek.Ahogy most alakul az életem, és a lelki világom...

Eddig azt hittem, hogy véletlenek nincsenek, és a sors irányít.de már nem tudom

27. Castellina (válaszként erre: 16. - Margitnéni)
2007. okt. 11. 20:45
Ne magadban bízz. Hogyha magamban bíznék összeroppannék a felelősség súlya alatt. Mindig azon rágódni, hogy mit és hogyan. És az a tudat, hogy az erőm véges, nem vagyok mindenható, megnehezíti a jővőképet. Másban hiszek, abban, hogy Isten szeret, és segít. Már számos jelét adta. Sosem hagyott cserben. Ha erre gondolok, nem görcsölök többé, pozitivabban nézem a világot, nem aggódok, lesz valahogy. Ha elfogy a pénzem, és épp ki kell fizetni valamit, szinte mindig történik valami, amitől pénzem lesz. Szinte már csodaszámba menő dolgok. Ezek után csak bizakodni tudok és reménykedni.
2007. okt. 11. 20:08
Nagyon is létezik, semmi sem véletlen.
25. 60dc903c1a (válaszként erre: 24. - Margitnéni)
2007. aug. 8. 08:53

Hát,kell is hozzá nem kevés bátorság, hogy szembe merjünk nézni a lehetőségeinkkel...(És persze egy nagyon jó asztrológus.)

Én is féltem, hogy nem azt fogom hallani, amit szeretnék, és bizony kicsit haragudtam is, amikor kiderült, hogy amire nagyon vágyom az nincs benne. Viszont rámutatott egy csomó más lehetőségre, amelyek most már ugyanolyan "boldogságot" okoznak, mint amiről "lemaradtam"...

24. Margitnéni (válaszként erre: 23. - 60dc903c1a)
2007. aug. 7. 14:18
De jó lenne tudni, hogy mekkora az én szeletem! Szokjak hozzá a vaniliához brrr, vagy van esélyem a csokikrémre is? Ez itt a nagy kérdés!
2007. aug. 7. 13:52
Szerintem is van és ez egyáltalán nem ellenkezik a szabad akarat tényével. Egyszer egy asztrológus magyarázta nekem, hogy az életünk olyan mint egy tortaszelet (úgy képzeljétek, hogy alul indul, felfelé szélesedik). A tortaszeleten belül megtehetsz egy csomó utat, alakíthatod a sorsodat - haladhatsz egyenesen előre, kanyaroghatsz balra, jobbra, akár visszafele is csúszhatsz... De ami a tortaszeleten kívül van, az már nem a tiéd.
2007. aug. 1. 21:47
Remelem igen...
2007. máj. 11. 11:39

Bárhogy döntünk az életben, az nem lehet véletlen.

Hiszem, hogy előre el van rendelve, meg kell élnük jót és rosszat, mi döntünk, igaz, de ki tudná megmondani, hogy az a mi döntésünk, vagy eleve így kellett döntenünk?

20. 9778ca1817 (válaszként erre: 19. - Mazsi-drazsi)
2007. ápr. 27. 23:03
ez jó volt:))
2007. ápr. 27. 22:22

csak az létezik!!!

de azért kell a küzdelem, mert eleve az is el van rendelve:-)))

2007. ápr. 27. 22:12
eleve elrendelés szerintem nem létezik, az élet folyamatos döntések sorozata, csak rajtad áll, hogy egy szituációban mit döntesz, melyik irányba indulsz
17. Margitnéni (válaszként erre: 14. - Manhattan22)
2007. márc. 10. 13:15

Ezen én is sokszor elgondolkoztam. Szerintem az élete során mindenki kerül döntés helyzetbe, nem is egyszer. Nekem is volt már jó pár, ha olyankor másképp döntök teljesen más irányba megy az életem. De valami miatt ezt választottam. Egyes események, történések sodorják az embert valamilyen irányba, és késztetik egy-egy választásra.

Lehet, hogy nem véletlenül lettem ideirányítva ahol most élek, ill. ahogy most élek, és bármit teszek, ez nem változik. Ha tudnám, hogy ez tényleg így van, nem törném azon a fejem, hogyan változtathatnék, elfogadnám ezt, élünk egyik napról a másikra, aztán majd csak eltelik ez a kis élet.

16. Margitnéni (válaszként erre: 11. - Castellina)
2007. márc. 10. 13:09

Igazából én is így képzelném el, ahogy te csináltad. De már annyi kudarc ért, hogy nem bízom magamban.

Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy pénz nélkül hogy lehet boldogulni. Ki kell fizetni a számlákat, enni kell, öltözni is néha, ha már lekopik az emberről, a gyereknek a tankönyvek, a kirándulás! Ilyen hogy kultúra, meg szórakozás már eszembe sem jut.

15. Margitnéni (válaszként erre: 9. - D@nu)
2007. márc. 10. 13:04
Lehet, hogy ez a lényeg, amit itt írsz. Nekem mindig lelkiismeret furdalásom van, ha valamit magamra költök, pedig ez elég minimális.
2007. márc. 6. 13:51

Szerintem van. Mindennek megvan a maga oka, a döntéseknek is (miért pont amellett döntöttél, amit döntöttél!)!


:)

13. Darien
2007. márc. 6. 13:31
Szerintem sincs. Mert akkor mivégre lenne a szabad akarat?
2007. febr. 26. 23:33
Nincs. Minden rajtam mulik. Bar folyamat van...valamibol, csak ez vagy az lehet...Pl. ha folyton csak sirankoznek milyen rossz nekem, soha nem lennenek az eletemben pozitiv dolgok. Vagy nem vennem eszre...
2007. febr. 26. 23:07
Ja, még annyit az előzőekhez: tévedés,hogy mindenhez pénz kell! Mivel akkoriban sosem volt pénzem, megtanultam nélküle élni. Néha egy kedves mosoly, odafigyelés, szeretet elég volt, hogy a sors megjutalmazzon.
2007. febr. 26. 22:56
A válásom után teljesen lenulláztam magam, mind anyagilag, mint lelkileg. Egy teszt alapján olyan állapotban voltam, ahonnan már csak öngyilkosság, vagy kábítószer az út. Én elővettem egy papírt és leírtam mi a célom, mit akarok elérni.(saját lakás, jól kereső állás, és egy pár, aki nagyon szeret) Leírtam mi kell mindehez, és ezeket hogyan tudom elérni. Következetesen végigcsináltam, igaz nagyon kitartó voltam és sok akadályt kellett legyőznöm. (megjártam a hadak útját) Most sokan irigyelnek a helyzetemért, és elmondhatom van egy saját kéróm, egy jól kereső állásom, és a párom imád.. De ne felejtsük el: mindenért meg kell dolgozni, semmi sem hullik az ember ölébe!
9. d@nu (válaszként erre: 8. - Margitnéni)
2007. febr. 20. 23:06

Anyagi problémái szinte mindenkinek vannak. Nekem is, mégis, amire szükségem van, arra mindig kerül pénz. Irányítsd a gondolataidat úgy, hogy az agyad ne fényűzésként, hanem normális szükségletként tekintsen az általad elérni kívánt dolgokra.

Van, aki azt is képes elhitetni magával, hogy a lottó 5-ös megnyerhető. :) Nem muszáj egy ekkora céllal kezdeni, talán egy tanfolyam is megteszi elsőre. :))

8. Margitnéni (válaszként erre: 7. - D@nu)
2007. febr. 20. 09:28

Érdekes, hogy tényleg vannak az un. peches emberek, én is ismerek ilyet, ez is olyan sorsszerűnek tűnik. Én szerencsére nem tartozom közéjük.

Igazából csak azért tettem fel ezt a kérdést, mert mindig próbálom a legjobbat kihozni, és ha vannak is kicsi sikereim, annyi ami egy kicsit továbblendít, de összességében mindig ugyanoda lyukadok ki, hogy nem haladok sehova. Hol is rekedtem meg, úgy mindenhol.

Valahol olvastam, hogy minden embernek joga van a boldogsághoz, a jó élethez, mármint az élhető életre gondolok, nem a fényűzésre. Az ember társas lény, most nem csak párkapcsolatra gondolok, hanem úgy egyátalán a kapcsolatokra.

Aztán, ami talán a legjobban fáj, hogy olyan sokmindent szeretnék még tudni, megtanulni, a megtapasztalásról ne is beszéljünk. És sokszor ott van előttem a lehetőség, egy tanfolyam vagy csak egy előadás, de persze nem tudok menni, nincs rá pénzem.

7. d@nu (válaszként erre: 6. - Margitnéni)
2007. febr. 19. 15:57

Szedd elő. :) A betegségeddel kapcsolatban mindenképpen elgondolkodnék azon, amit ír róla. Ír róla?


Van egy ismerősöm, aki elképesztően peches. Ha valami elromolhat, az tuti, nála romlik el. Mindig mondom neki, hogy ő vonzza ezeket a dolgokat, ha nehéz szakaszban van az élete (azt ugye "tudjuk", hogy minden rossz valami jónak a kezdete :D), ő bepánikol a kudarcoktól és félelemmel néz minden elé. A félelmei pedig csak újabb és újabb problémákat gördítenek az útjába.

Nem szabad azon agyalni, milyen nehézségeket hoz a holnap. Meg kell próbálni kicsipegetni a jót a rossz közül és azokra koncentrálni. Meg kell tanulni hinni a jóban, magadban.


A Te életedben én nem azon gondolkodnék, hogy mit ír a karmám (ha nagyon foglalkoztat a kérdés, Tinendonak van egy ascendenses-karmás fóruma, kérdezd Őt - DE! ne vedd kérlek készpénznek, még ha igazolódni is látszik az "elméleted"). Inkább foglalkoznék azzal, hogy valamilyen módon megpróbáljam az életemből kihozni a legjobbat.


Az, hogy megrekedtél, még mindig bármi lehet. Mit értesz ezen? Kapcsolat? Hely? Anyagiak? MI? :) Én is megrekedtem. Nem mindenben, de van az életemnek olyan területe, ami stagnál. Ez van, lesz másképp is. Ettől még nem gyanakodok arra, hogy ez rossz karma. Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne az életében ilyen. Sőt, igazából mindig megrekedsz valahol, csak mindig másban. Nem tudsz mindenre egyformán koncentrálni.

6. Margitnéni (válaszként erre: 5. - D@nu)
2007. febr. 19. 15:19

Olvastam ezt a könyvet kétszer is, lehet hogy megint előszedem.

Beteg is vagyok, meg keveset is keresek, de nem ez a baj, hanem hogy nem haladok előre. Egyhelyben toporgok. Az embernek vannak tervei, persze nem nagy dolgokra gondolok, de valahogy én megrekedtem. Annyi mindig adatik, hogy élni tudjunk valahogy, de éppen csakhogy. MIntha ez lenne a sorsunk, de akkor mit strapálom magam. Itt jöhetne az, hogy akkor éljünk a mának, miért töprengek én, hogy hogyan élhetnék jobban holnap, ha úgyis mindegy. Lehet, hogy jobban beletudnék törődni a sorsomba, ha tudnám, hogy ennek így kell lenni, és nem lehet másképp, bár nem örülnék neki, meg értelme sem lenne. Zavaros az egész!

5. d@nu (válaszként erre: 4. - Margitnéni)
2007. febr. 19. 14:49

Egy teljesen más témában már szóba került egy könyv: Éld az életed (Louise L. Hay írta). Igazán tanulságos lehet, a Te eseted kapcsán is.


Mitől vagy szerencsétlen? Beteg vagy? Rossz állásod van? Miért "tengeted" az életedet?

4. Margitnéni (válaszként erre: 3. - D@nu)
2007. febr. 19. 14:00
Úgy érzem azóta, mióta felnőtt vagyok, vagyis 30 éve. MIntha az lenne a sorsom, hogy tengődjek, mindig én legyek a szerencsétlen, már annyira únom ezt a státuszt. A legnagyobb bajom, hogy a gyerekeimnek is csak ezt tudom nyújtani.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook