Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Lelki zarándoklat fórum

Lelki zarándoklat (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Lelki zarándoklat

2012. júl. 3. 14:41
Ismét eltelt 2 év...,nos ki megy a hosszú útra?
16. nedi (válaszként erre: 15. - Katinkaboszi)
2010. júl. 28. 21:12
Már nézem is:)
15. Katinkaboszi (válaszként erre: 14. - Nedi)
2010. júl. 28. 14:37

köszönöm a támogatást :)

vannak fent dolgaim a Mindenről című naplómba, ha érdekel esetleg :)

14. nedi (válaszként erre: 3. - Katinkaboszi)
2010. júl. 28. 14:31

Szerintem igen,próbáld meg.

Ne foglalkozz vele,ha valaki kinevet vagy mást gondol.Annyi féle ember van a világon(szerencsére).Az egyiknek ez tetszik,a másiknak az.Ha elsőre pont egy olyanba futsz,aki másképpen gondolkodik,akkor próbáld tovább.Milyen sok művésztől halljuk,hogy milyen nehezen tudott elindulni a pályáján,mennyi akadályba ütközött,és most mégis sikereket ér el.Mindég arra gondolj szerintem,ha valaki esetleg kinevetne,hogy az az ember csak a saját véleményét képviseli nem mindenkiét.Lehet,hogy más meg teljesen oda lesz a művedtől:)

2010. júl. 28. 14:24

Lehet nekem a célom már meg is valósult?

Mindig szerettem volna kiírni magamból dolgokat.

Enyhén munkanélküli lettem, nem magyarázom, a lényeg egy héten pár órát dolgozhatok.

Emellett írtam több novellát és kisebb műveket.

Érdekes, átgondolva és elolvasva a Ti véleményeteket, arra sosem vágytam, hogy ki is adjam ezeket :)

valahogy eszembe sem jutott :)

Az írás, az igen :D arra vágytam mindig :)

Talán majd a gyerekem, vagy az unokám lesz aki ebből profitálhat majd? :D

lehet akkor lesz valakinek segítség ez, amikor nem is gondolja és éppen szüksége lenne elfoglaltságra :D

2010. júl. 28. 13:23
Lassan 2 éve készülők lélekben, hogy talán 2 év múlva végigmehessek "Az Úton"!! Már nagyon várom, és tudom, ez mindenkinek a maga útja!
2010. júl. 28. 12:36

javaslom olvasásra hesse sziddhárta című könyvét (is)

coelho-t amúgy én is imádom. mindig éppen akkor akadt a kezembe egy-egy könyve, amikor éppen olyasféle instrukciókra volt szükségem, amikről írt, vagy amely gondolatokat a könyvei alapján átéltem.


de valamit nem szabad elfelejtenünk:

az olvasás, igen, ad egyfajta rálátást, tudást, tapasztalatot. de csak amit magunk is megélünk, azt tudjuk igazán beépíteni, megérteni.

2010. júl. 28. 12:33

a cél alatt én sem eg ybizonyos célt értek... h pl piros sportkocsi... gyerekkoromban nem is értettem, h miért mondják a szüleim, h legyen célom. már akkor sem tudtam volna megfogalmazni, h mit szeretnék. aztán rájöttem, h miért mondták. mert ha van egy cél, legyen akár egy piros sportkocsi (amúgy nem tudom, miért írom pont ezt, nagyon távol áll tőlem a piros sportkocsi) - akkor tudod, h merre akarsz haladni. nem kell, h elérjed aztán ezt a célt, mert az úton lesznek majd hatások, amik esetleg módosítják a célodat, de a lényeg, h a cél az, ami az irányt mutatja... és ha megvan az irány, könnyebb haladni. honnét tudod, merre menjél, ha nem tudod, hova akarsz eljutni???

és igen, részcélok... íg yis mondhatjuk. teljesen mindegy. mert egyikből következik a másik. igaz?


és igen, az útnak nincs vége a bizonyos célok elérésével. teljesen mindegy, h milyen célod van.

a lényeg, h megteszed-e azt a lépést.

szerintem. a jelek mindig ott vannak...

2010. júl. 28. 12:18

Nekem (is) a Zarándoklat a kedvencem...Coelho miatt szerettem meg az olvasást! :-)


Csak ennyit akartam!

Szép napot mindenkinek!

2010. júl. 28. 11:25
és talán én azt mondanám, hogy részcélok vannak, a végső emberi értelemben vett célt nem is tudjuk kitűzni... hisz honnan tudjuk melyik az utolsó lépésünk? a részcélok viszont tovább és tovább lendítenek, de csak akkor, ha maga az út is boldoggá tesz, vagy minden egy lépés egy részcél?
2010. júl. 28. 11:14

Nekem úgy hiszem talán sikerült, de ezt soha nem lehet kimondani, mert folyton munkálkodni kell rajta... többszöri megtérésem, remélem most már végleges, és helyére kerültek a dolgok az életemben... nagyon hosszú lenne leírnom, és nem is tudnám, mert egy folyamat volt (nálam testi és lelki) és sok-sok eleme nem tudatos, hanem végre nemcsak meghallottam az Úr szavát, hanem aszerint is próbálok élni, egy "kommunikáció" alakult ki közöttünk... Ő mindig felel valamilyen módon


Ha kitart ez a fórum, remélem így lesz (!), akkor majd írok az én utamról (egy-egy fontos lépésről, stációról), ami soha nem fog befejeződni, talán csak a halállal, vagy akkor egy másik kezdődik (?), tehát a végét ne keressük, csak a rögök közötti vékony ösvényt próbáljuk járni

2010. júl. 28. 10:40

mégvalami, és ne vedd - kérlek- rossznéven:

az út a fontos...

(a cél csak azért kell, h tudjad, merre menjél. de az út az, ami fontos. ő is ezt mondja)

2010. júl. 28. 10:37

Szia!

Kettő közhelyes(?) mondattal kezdem, nem a sajátjaim, de sokat rágtam őket már életemben.

Azt mondják: ha a tanítvány kész, megjelenik a mester.


És hogy ha a kérdés megfogalmazódott, már ott van a válasz is bennünk...


És ez a két dolog szinte ugyanazt jelenti. A mester lehet maga a tudatalattink is, vagy a "véletlenek" sora, amit mi megrágunk, összerakunk, és megszületik a felismerés.


Saját példa: évekkel ezelőt, éjszakákon át, hónapokig felriadtam, fulladtam, szívrohamot feltételeztem, nyomasztó gondolataim voltak, rettegtem... már tudom, h pánikrohamaim voltak. Aztán egy nap, amikor szerintem a legmélyén voltam, olyan mélyen lelkileg, ahogy addig sosem, feleszméltem. Abban a nyomorúságos lelkiállapotomban felrémlett, h a nap mindig süt, ha nem látjuk akkor is, és a felhők nem maguktól távoznak az életünkben. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Az élet mindig felkínálja a lehetőségeket, jeleket, nekünk csak annyi a dolgunk, h egyetlen pici dolgot tegyünk, egyetlen lépést. Egy dolgon kell csak változtatni, a többi már jön, adódik.

És az a nap nagyban hozzájárult ahhoz, h ma itt legyek. És az azóta történt eseményeket is azért tudom viszonylagos optimizmussal és nyitott szívvel fogadni, mert akkor eljutottam oda.

És akkor írtam egy listát. Hülye kis lista volt, nem részletezem, ne gondolj nagy dolgokra. Csak ilyen mindennapos cselekedeteket vázoltam, h mit szeretnék, és csináltam magamnak egy tervet a következő 6 hónapra. Azt gondoltam, h ha a felét megvalósítom, akkor már jó ...

el is felejtettem azt a listát. Aztán egyszer eszembe jutott, és meglepődve vettem észre, h a listán szereplő dolgok kb 80%át megvalósítottam, annélkül, h figyeltem volna rá. Egyetlen lépést tettem, elmentem egy tanfolyamra, és abbahagytam az otthonülést (akkoriban nem volt munkám)...


Mégvalami: 2006október közepén elindultam azon a zarándokúton... nem (csak) a lelkin. Elmentem az óceánig.


És ma itt vagyok, és már tudom, h minden lépés, amit tettem, hozzátett ahhoz, aki ma vagyok. És ha nem is lettem jobb ember, de büszke vagyok magamra ezért, h végigjártam, és tudom, h a lelki zarándoklatom legalább ilyen edzetté tette a lelkemet. Mint a Camino a testemet.


szóval indulj el, és tedd meg azt a lépést. bármerre vigyen is aztán az utad!

4. a26b2a1b7e (válaszként erre: 3. - Katinkaboszi)
2010. júl. 28. 10:25

"És ha kinevet, ha nem veszi komolyan?"


Ha meg sem próbálod, akkor nem fogsz csalódni, az biztos... de az ember a halálos ágyán állítólag azt bánja a legjobban amit meg sem próbált...

3. Katinkaboszi (válaszként erre: 2. - Nedi)
2010. júl. 28. 10:17

Jó út, mi a jó út? merre van? Vezet valahova, e mikor és merre?


Tudom mit éreztek, évek óta toporgok, tudom lépnem kellene, hiszen megkaptam a lehetőséget arra, hogy végre kiírjam magamból a bennem feszülő apróságokat.

És most? merre?

Fogjam a cuccaimat és vigyem el valakihez? És ha kinevet, ha nem veszi komolyan?

Annyi kérdés feszül bennem is :(

Ma már nem adnak ki az emberek könyvre pénzt, hiszen enni is alig marad :(

Akkor most kezdjek bele rohangálni kiadó után, vegyem el én is a pénzt a családi kasszából és utána ?


Mindenki vívódik valamiért, sajnos :(

olyan jó lenne tudni, miért is jöttünk e világra :)

2. nedi (válaszként erre: 1. - A563337a80)
2010. júl. 28. 10:12

Szia.

Nálunk tavaly óta tart a "mélypont",mi is csak abban reménykedünk,hogy végre sikerül rátalálni a "jó útra".

2010. júl. 28. 10:08
Mélypont, ahogy tavaly olyan sokszor előfordult. Ma már semmi nyoma a tavalyi állapotnak. De ezek a gondolatok a gödör szélénél születtek.
Vannak olyan könyvek, amik segítenek közelebb vinni az élet megismeréséhez, és erőt adnak, segítenek megtalálni az utat.
Aki még nem olvasta Coelho könyveit, próbálja meg. Nem fog csalódni bennük...

Ugrás a teljes cikkre: Lelki zarándoklat

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook