Lelki magány (beszélgetős fórum)

Igazatok van! Önző és számító vagyok. Nem érdemlek barátokat. Köszönöm kedves szavaitokat.

Egyébként igaz, hirtelen kezdtem neki az írásnak, nem átgondoltan, hanem nagyon feldúlt lelki állapotban. Valóban érthetetlen így ez az egész számotokra. De nem fogom jobban kiteregetni....

Arról ti nem hallottatok még ( tisztelet a kivételnek, azért volt egy -kettő, köszönöm) hogy az embernek esetleg azért nincsennek barátai, mert nem volt rá ideje? ( régen). Később meg...van aki nem ismerkedik könnyen, esetleg nagyon zárkózott, esetleg a másik hanyagolta el.... de mindegy, nem fogok magyarázkodni...

Ebből az egészből azt szerettem volna kihozni, hogy ( nem szemetes ládát, mint ahogyan sokan írták) keresek, hanem olyan valakit akivel lehetne beszélgetni, barátkozni, hülyéskedni, idővel találkozni, stb... Akkor nem "egy " ember, azaz a férjem lenne a minden...s talan akkor Ő is megkapná amire vágyna, egy kis nyugit, csendet, hogy nem mindent vele csinálok, osztok meg stb. S talán akkor a kapcsolatunk is helyre jöhetne. De nem akarok itt én már semmit. Befejeztem. Köszönöm. Nem tudom úgy megfogalnazni a dolgokat nagyon sokszor ahogy szeretném. Ezer bocs érte.

Nem segítek neked. :)

Segíts akit akarsz.

Nem fogok segíteni:DDD

Te okos vagy és roppant jó ember, nem?

Hát akkor?

Ja, és most látom, hogy írtad a nevemet.

Szilvi y-al?

Na ez szánalmas:DDD

Neeeem....

Nem én vagyok tökéletes, hiszen nem én pózolok az ide ki tett fotókon, hanem te;) Gondolom nem azért tetted ki a fotókat magadra, mert azt gondolod, hogy ronda vagy, hanem pont ellenkezően:DDDD

Ha én is lelkinyomorék lennék, mint a legtöbb tag, akkor nem lenne kin köszörülnöd a nyelvedet:DDD

Egyébként, tovább tudsz görgetni.

Én is azt írok ide, amit akarok, ahogy mások is.

És ha nem csak te is bele akarnál rúgni épp valakibe, akkor látnád, hogy én még nem is írtam csúnyát, ahogy sokan megtették.

De mindegy. Ha neked ez kell ahhoz, hogy elégedett légy, akkor csináld. Jó élvezkedést, ha neked csak ez jutott...

Ha valaki életéből eltűnnek a barátok (már ha azok voltak), akkor önmagát kéne elsősorban megvizsgálnia.

Email címmel csak levelezőtársat lehet találni. És, ugye messziről jött ember azt ír, amit akar.

Nem bíznám az érzéseimet, a lakcímemet, az életkörülményeimet egy email címre.

Manapság nagyon sokan élnek ezzel vissza.

Barátot csak személyesen, kölcsönös szimpátiával lehet találni. Nem úgy elhatározva, mint Pistike + Józsika, hogy hétfőtől barátok vagyunk, de addig Misi a barát.

Érezted a feltételes módot?

Remélem már összegabalyodtál FI-vel és nagy barátság tört ki köztetek.

Vagy te sem akarsz vele barátkozni?

Miért?

Olyan cuki, nem?

Csak egy emailt kell dobnod és dúl a nagy barátság:DDDD

"Megsérteni csak azt szabad, aki nyíltan megtámadott minket. Aki csak szimplán nem szimpatikus, azt csendben kerüljük ki."

Mert te a FI-re koncentrálsz. De aki csak helyből rátámad, azt egyáltalán nem érdekli a FI. Csak az motiválja, hogy ha leszólja a FI-t, akkor saját magát jobbnak fogja érezni. Ez egy természetes és tudatalatti reakciója az egonak egy adott - nem túl magas - önismereti szinten.

Persze, létezhet;)

De (magamról beszélek):

A barátommal soha nem akarok együtt élni, nem akarok vele közös házat, autót, gyereket, csak szeretek vele beszélgetni, szórakozni;)

Mondjuk a barátnőm egy más eset, de csak a legjobb barátnőm. Vele össze is költöznék, ha máskor nem, majd a nyugdíjas otthonba:DDDDD

A lényeg, hogy nálam vannak árnyalatnyi különbségek barát és barát között is.

Mert pl. van a legjobb barátnőm és van még több barátnőm, akik majd nem olyanok, mint a legjobb barátnőm, de még sem:DDDDD

Azt gondolom, hogy kb. egyformán gondoljuk...csak én nem nevezem a férjemet a barátomnak is. Amíg nem volt a férjem, addig a legeslegjobb barátom volt;)

Nem, természetesen nem akarnék a barátja lenni, de nem amiatt, ahogy bemutatkozott, hanem eleve halott ügynek tartom felnőttek körében, hogy megadom az e-amil címemet és írjon, aki barátkozna. Rossz az irány. Egy felnőttnek elég baja-gondja-dolga van ahhoz, hogy ne menjen bele ilyen vakrandi jellegű próbálkozásokba. Igen, a sajnálat is rossz irány, bár én nem sajnálom, csak látom, hogy nem jól gondolkozik. Szerintem három mondat segítség, vagy mély hallgatás. Megsérteni csak azt szabad, aki nyíltan megtámadott minket. Aki csak szimplán nem szimpatikus, azt csendben kerüljük ki.

Egyébként-de tévedhetek én is- szerintem nem számítás feltétlenül, ha beteg vagyok és a férjem azt mondja, hogy segít és mellettem van a gyógyulásig és én ezt elfogadom, mert mindketten tudjuk, hogy rászorulok. Úgy tűnik, hogy ők ezt megbeszélték, azt is, hogy amúgy már nem szívesen maradnának együtt. A betegség és a férj elhidegülése elég ok arra, hogy valaki magányosnak, kiszolgáltatottnak és nyomorultnak érezze magát.

Mindig nagyon kényelmetlenül érzem magamat, amikor véletlenül olyan topica botlom, ahol a fórumindító nyomorultul érzi magát, tanácsot kér, segítséget és helyette csak újabb pofonokat kap. Valószínűleg nem tudja jól megfogalmazni a gondolatait, nem rendelkezik még őszinte, mély önismerettel. De ez alapján kár ilyen megalázóan ronda dolgokat mondani valakinek, hogy "ellenszenves", "számító", "örülök, hogy nem ismerlek"... stb. Inkább segítsünk, hogy hol tudna ismerkedni, barátkozni. (Bár kétlem, hogy ezután visszajön.)

Kedves Fórumindító! Így sajnos nehéz barátkozni. Van munkahelyed, ahol lehet beszélgetni másokkal? Vannak szomszédaid? Van kutyád, amit lehet másokkal sétáltatni? Jársz rendszeresen boltba/ tornaterembe/ uszodába/ főzős clubba...? Gondold végig az életmódodat, hogy mi történhetett benne, hogy egy fia emberrel nem találkozol. Tapasztalatom szerint a környezetünk tele van emberekkel, akik folyamatosan beszélgetni, barátkozni akarnak, úgy kell levakarni őket :-) Csak meg kell mondani a szomszédnak, hogy "Gyere át egy kávéra, megmutatom hogy milyen szép nálam a paradicsom." A "mindent feladtam érte" hozzáállás pedig nagyon pusztító mindkét félre és az egész kapcsolatra nézve. Te egy idő után dühös és sértődött leszel tőle, hogy nem kapod meg cserébe ugyanezt, a másik meg menekülne, mert úgy érzi, ezzel magadhoz láncolod, tartozik neked, pedig nem is kért kölcsön. Hagyd, hogy szabad legyen, és légy te is szabad!

"És, ami miatt pálcát törnék valaki felett az az, hogy akinek nincs barátja az milyen ember lehet?"

Tényleg "nagy segítség" ha pálcát törsz felette.

Ezer olyan dolog lehet ami miatt egy barátság megszakad. A kapcsolat teremtés egy képesség nem mindenkinek megy egyformán.

Én úgy vagyok vele, hogy földön fekvőt nem rugdosok.

Még jó, hogy nem szereted a hazugságot, csak pont te élsz benne.

Sosem kéne ilyen barát...

És mitől a legjobb barátod is?

Nekem ez kb. olyan, mint amikor azt mondja egy szülő, hogy neki a gyereke egyben a barátja is vagy olyan a kapcsolatuk, mintha barátok lennének.

Számomra ez lehetetlen párosítás annak ellenére, hogy szuper a kapcsolat férj-feleség, szülő-gyerek között.

Teljesen más kapcsolat, én nem tudom sem a férjemet, sem a gyerekemet barátként kezelni, mert ez esetben a kapcsolatunk nem tudna arra a szeretetre épülni, ami van.

A barátaimat teljesen máshogy szeretem. Nem mondom, hogy kevésbé, de máshogy;)

Észre vettem...

Épp ezért gondolkodok el időnként ezen, de mindig arra jutok, hogy sosem bántam meg ezt a házasságot, sosem cserélnék senkivel, és ha újra kezdhetném, ugyan így tennék;)

" Nincs esélyem elválni,ugyanis egészségügyi problémákkal küzdök ( remélem nem sokáig) de addig nem tudok lépni. "

"Én a társat úgy képzelem el, hogy együtt jóban rosszban, barát is minden Is."

"illetve Nöknél ugye szokás hogy addig van csak barát, még nincs társ.."

Nekem ez a 3 mondat is roppant fura.

Ha szeretek valakit, akkor nem arra várok, hogy felépüljek és elhagyjam.

A férjünk nem a barátunk. Sokat vagyunk együtt, jókat beszélgetünk, nevetünk, együtt valósítjuk meg a kitűzött célokat, stb., de akkor sem a barátunk. A barátunkkal nem fekszünk le;)

És a barátság: tényleg ilyenek a nők? Tényleg csak én ismerek kapásból kb. 10 olyan nőt, akik ugyan úgy barátnők maradtak, ahogy azelőtt, hogy férjhez mentünk volna, gyerekünk született volna? Szerintem ez nem kivételes, hanem inkább szokványos.

Az ember nem cserélgeti úgy a barátait, ahogy a fehérneműjét.

És, ami miatt pálcát törnék valaki felett az az, hogy akinek nincs barátja az milyen ember lehet?

Miért nem barátkozik vele senki?

Ez nagyon beszédes számomra....