Legénybúcsún vetkőzős csaj-nem tudom magam túltenni rajta (beszélgetés)

bizony-bizony, ez látszik a fórum hozzászólók számán is. (Krissi te is a kevesek közé tartozol ám, ha esetleg jönnél még ma este)

Szóval kevesen, és egyre kevesebben!

:-)))) Éppen ezért az a bizonyos hülye többség, pont azokat tartja hülyének, akiben még van tartás, őszínteség, s egyediség.

Kezelni kell tudni mindent!

Én igyekszem, és igyekszem bízni is!

Igen, az mindenképpen igaz, viszont, ha már meg kell tudni, ne mástól kelljen,vagy ne bukkanjon rá esetleg az ember jelekre, nem? A bizalom a legnehezebb, főleg úgy, ha az ember már csalódott bármilyen formában is.

....sok kapcsolatban van megcsalás sajnos. Én csupa olyan embert ismerek, akiktől hányingerem van,tisztelet a kivételnek. Hova tűnt az őszínteség?

Na igen: amit nem tudsz, az nem fáj.

Nem tudom százalékosan kifejezni az érzést. Nagyon meg kell tudni bizni a másikban...

...ez talán csak a kapcsolatok első időszakára jellemző. Szerelem, lila/rózsaszin köd,amely beborit mindent.Tudok olyan esetről, amikor a férfi házasságának 9. évében bünbánóan gondolt arra, hogy 1x megcsalta a feleségét. Majd egy vita alkalmával kiderült, hogy a feleség uezt már az 5. évben megtette, semmi bűntudattal...

Csak van abban valami, amiről nem tudunk, az nem fáj.

Ez nálam nem kérdés. Sosem jöhet uaz az állapot vissza.

Olyan, mint az elszakadt nadrág: megvarrhatod, de az már nem uaz.

Így van! Ezt csak ők tudják igazán!

Idéznék egyet: "ha olyasvalaki vét ellened, akit igazán szeretsz, mindig akad egy hű védője, a te, saját szíved"

köszi!:)

Egyszer egy nyolc általánossal rendelkező ember azt mondta nekem: ha valaminek a megoldására szánsz időt-csinálhatod vagy jól/vagy rosszul->akkor miért ne csinálnád meg jól? a már úgy is ott vagy...

Az értelmes ember mércéje nem mindig a diploma:)

Hm, ez kicsit off lett,sry:)

Egyetértek. A lehetőség mindenkinek a kezében van.

Én is voltam olyan, mint az itt korábban hozzászólók-valami vagy csak fekete vagy fehér és nincs más, punktum. Pl. egy emberi - nem szakmai - hiba után kirúgtak az állásomból. Nagyságrendileg nem volt azonos a mérce. Emberek vagyunk, mindenki hibázhat. Aztán egy másik helyen kisebb konfliktus alkalmával nem ez történt - elgondolkoztam a miérten. Rájöttem, valami lehet szürke is. Talán azért vagyunk a Földön, hogy bizonyos dolgokat (újra)tanuljunk-mindenkinek , ami a hiányossága.

Huhh, most megin sok voltam:)

Mély lélek kell a megbocsájtáshoz (nem kell, de nem is lehet mindig->ha alkalom van arra, hogy gyakoroljuk, akkor viszont, miért is ne?:) , s talán utána a másik is elgondolkozik, ahogy én is tettem....

Ezért szép az, hogy minden ember más és más:)

De minden változik-az ember is idővel-a korábban tarthatatlannak, és elviselhetetlennek látszó határvonalak is görbülhetnek egyszer...engedékenyebbek leszünk.