Lanyok, Asszonyok segitsetek! (beszélgetős fórum)

Nagyon keveset írtál magadról.

Egy gyerek születése fenekestül felforgatja az addig megszokott életet,érzelmeket,mindent.

BESZÉLGETNI,BESZÉLGETNI,BESZÉLGETNI!!!!!!!!

nagyon koszonom a biztatas es a tanacsokat.

nem szeretek igy anonim modon kommunikalni, de ebben a szituacioban nem tehetek mast.

szuleimnek nem mondanam el, testveremnek sem, barataimnak meg foleg, mert teljesen megvaltozna a paromhoz valo viszonyuk.

keptelen voltam magamban tartani, igy maradt a nevtelenseg homalya...

sziasztok!

Akkor is írok egy pár sort.Mostolvastam bele a beszélgetésekbe,és az én életem is idevág.Szóval nem működik a házasságom...

De nagyon nem...

Csatlakozom Donytához:)

Nem is szabad belegondolni semmi rossz dologba...csak pozitívan:)

Minden rendben lesz!

koszi, a feladas fel sem merult bennem, viszont azt megigertem magamnak, hogy ha "megsem ugy sul el" a dolog ahogy szeretnem es amikor ugy erzi eljott az ido es dontott, nem fogom kotni az ebet a karohoz, elengedem...

nagyon nehez ezt leirni, sot belegondolni sem merek.

Szia Kutyafül!

Bár még"fiatal" vagyok,mégis írok neked...:)

A legfontosabb az szerintem,hogy NE ADD FEL!

Ha már látod a "javulást" akkor semmiképpen sem!

Én úgy gondolom,hogy a távolléted, a terhességgel velejáró hangulat-ingadozás és a másik kis lurkó egyedüli "nevelése" váltotta ki a párodból ezt a .....lépést!

Hiányoztál(zol) neki és kellett vki akinek beszélhet róla(ez csak feltevés,de én is voltam így)....ha figyelsz Rá és "beszélteted" akkor vissza fog találni hozzád és gy önyörű kis család lesztek!

Nem értek egyet caravell-el abban,hogy nem lángoltok már anniyra...mert akkor nem akartatok volna még egy babát:)...(bár nem függ az egyik a másiktól,de magamból kiindulva nem szülnék még :)

egyet ha nem lennék szerelmes)!

Tehát fel a fejjel nem lesz könnyű,de jó úton haladsz...hiszen tudhatod ,hogy egy kismamának ÓRIÁSI figyelem kell:)

Hagyd ,hogy meséljen,esetleg ,ha arra van szüksége (és meg tudjátok oldani)menjetek el egy-két napra kikapcsolódni,vagy csak küld el egy csajos napra:)

Remélem tudtam segíteni!:)

Minden jót nektek és írj,hogy hogyan alakul a dolog:)

tudni kell rolam, hogy nagyon-nagyon anyagias vagyok. talan ebbol is kifilyolag, nincsenek anyagi problemaink. soha nem ereztem meg magam igy es most realizaltam hogy mit sem er a 'penz' ha nincs kivel megosztanod, akiket igazan szeretsz.

igy meg talan soha nem ereztem magam, mintha egy porollyel fejbevagtak volna es nem mulik el...

a 'bevallas' ota voltam otthon tobbszor, ma is megyek. a mult heten talan mintha kicsit mar visszatalalt volna a hozzam vezeto utra. elmentunk setalni 3-an egy kozeli kis erdobe es megfogta a kezem. ugy orultem mint egy kamaszfiu. este interneteztem, beult az olembe... nagyon orultem.

ketsegtelen, hogy a masik oldal mindig ott motoszkal, mennyire oszintek ezek a cselekedetek?

vajon csak nem akar tobb fajdalmat okozni? latja rajtam mennyire szenvedek es oldani probalja sajnalatbol?

mondtam is Neki, sajnalatbol ne tegyen ugy mintha szeretne.

azt en is realizaltam, hogy a legrosszabb amit tehetek a folyamatos "ugye engem választasz" kerdezgetese. pedig csak ezt szeretnem tudni.

korabban meg akartam erteni mi az amiert igy tortent a dolog, miert mas?

konkret valasz nem volt, csak hogy biztonsagra vagyik. mostmar latom, hogy en is mekkora bakot lottem azzal hogy "jobbat, tobbet szerettem volna a csaladnak". mostmar tudom, hogy jobb lett volna maradni es elni tovabb nyugalomban.

azt kerte ne valtozzak meg, mert az mar nem en leszek, nam az akibe anno beleszeretett.

nehez lesz, de nincs mas valasztasom.

rajottem arra is hogy ez sajnos szamomra egyiranyu utca. nincs valasztasi lehetosegem. mit tehetnek?

azt mondom neki hogy: mast valasztottal menj es elj vele? nem tehetem mert szeretem ot is es a gyerekeket is. nem birnam elviselni hogy a gyerekeimet mas nevelje, mast hivnanak "Apanak".

igy hat megyek tovabb ezen az uton, remelem nem zsakutca.

Nem szeretnék okoskodni,mert csak azt tudnék így ismeretlenül, ennyi információval...

Viszont két dolog jutott az eszembe, ahogy olvastam a soraid: Az egyik,hogy milyen nehéz is megtartani egy kapcsolatot,ha a szerelem elmúlik, hiszen Nálatok is 9 év után valószínűleg már nem lángolt úgy... és az embernek mennyire szüksége van erre a lángolásra, mekkora energiaforrás, milyen kábítószer... S mennyire nem látjuk, vagy nem hisszük, amikor felborogatunk egy házasságot, hogy idővel ott is visszaesik minden és csak akkor ér valamit, ha meg tudjuk tartani akkor is,ha már parázslik - de ez komoly munka. Ami lett,elősegítették a körülmények - tulajdonképpen sokan járnának így, csak éppen van akinek adódik, van, akinek nem. Szomorú amit írtál, mert nyilvánvalóan szereted őt és ő is szeret Téged, de éppen ebbe sodródott bele. Arra kíváncsi, vissza tud-e még szeretni Beléd, mint régen... Mindannyiunknak fel kell nőnünk ahhoz, hogy megtaláljuk egy párkapcsolat boldogságát akkor is, ha már nem olyan szenvedélyes és nem olyan, mint régen. Az első időszakot megidézni lehet csak, de teljesen visszahozni nem. És ez minden kapcsolatban így van, akkor is, ha soha másra nem nézett egyik fél sem. Nálatok ezt nehezíti, hogy ott van a múlt kitörölhetetlenül, ezzel is meg kell küzdeni. Neked a féltékenységgel, neki a lelkiismeretével. Nem lehetetlen, de nem könnyű. Ha tényleg szeretitek egymást és össze is illetek, akkor viszont megéri a gyerekek miatt is...

A másik, ami eszembe jutott, hogy mennyire nem látjuk, hogy az anyagi biztonságnál mennyivel fontosabb az érzelmi biztonság... mintha tetőteret akarnánk építeni egy házra, aminek az egyik oldala sérült :(

Sajnálom, tudom, sokat nem segítettem ezzel, de szerintem ez az egész nem a "csábító" személyéről szól, hanem rólatok.

És ne gondolj arra, hogy egy nap esetleg visszautasít: a gondolatok teremtő erejéről biztosan hallottál már! Inkább a szép boldog jövőt képzeld el, azt, hogy idő kérdése és letisztulnak a dolgok!

Cara

Szia, nagyon szomorú a történeted, már csak azért is ,mert soraidból szinte "ordít" hogy mennyire szereted a feleségedet és a gyermeke(i)det.

Valószínű hogy feleséged nem bírja az egyedüllétet, a bizonytalanságot, talán nem is fizikailag, inkább lelkileg. Ráadásul a terhessége és az Anyukája betegsége még labilisabbá tehette Őt lelkileg, tehát több negatív dolog összeadódott Nála, és valamiféle lelki támaszra lehetett szüksége, Te meg ugye a munkádból kifolyólag nem lehettél Vele ezekben a percekben.

Természetesen ahhoz hogy véleményt mondhassak vagy tanácsot adhassak, jobban kéne ismernem a körülményeiteket, Téged, Őt, a kapcsolatotokat---szóval nagyon sok mindent. Mégis amondó vagyok hogy ha együtt fogtok élni itthon, vagy ahol dolgozol, és megszületik a második baba is, tehát ha a Nejed körül stabilizálódnak a dolgok, akkor szerintem van közös jövőtök, akkor ez csak egy kis "megtántorodás" volt a részéről.

Szerintem Te jelen esetben azzal tudod a legtöbbet tenni a kapcsolatotokért, hogy intenzíven figyelsz Rá, segítesz Neki mindenben, és folyamatosan biztosítod róla mennyire szereted, meg igyekszel nem mindennap megkérdezni hogy "ugye engem választasz"----hát nem tudom, én ennyit tudnék így első nekifutásra mondani vagy javallani Neked.

Sok sikert és közös boldogságot Nektek!!!!!!!!

33 eves apa vagyok. van egy 4.5 eves tunder fiunk es utban a masodik angyalka. 9 eve boldogan el(t)unk, a 2. gyerkocot nagyon szerettuk volna es elso osszejott. tavasszal kozos, csaladi megegyezes alapjan elvallaltam egy kulfoldi allast, a terv az volt hogy az osz vegen mikor mar nagyobb lesz a pocija vegleg utanamjonnek es itt fogunk lakni. juliusban kezdetem kinn. a nejem 3 hetig itt volt szabin a nyaron, egyutt voltunk, jo volt, majd augusztus elejen hazament. en nem tudtam 1.5 honapig menni, kozben megbetegedett az anyukaja, sulyos volt, szerencsere azota meggyogyult. 1.5 honap utan mikor hazamentem, nagyon tavolinak ereztem magamtol de ez betudtam annak a masfel honapnak.

ezutan kethetente mentem haza. kb. egy honapja otthon sirvafakadt es azt mondta hogy ezt nem birja, ez nem az o elete, neki biztonsagra van szuksege, egy fix pontra. akaratlanul rakerdeztem: "Van valakid?", erre o tovabb sirt es azt valaszolta, hogy "igen, de nem o akarta/kezdemenyezte". osszetortem, szetestem, terdrehullottam, bogtem...

sokat beszeltunk rola, abban maradtunk hogy kijonnek utanam es itt fogunk lakni, elni kinn, de nem tudom mi lesz...

a legjobban az faj, hogy azt keri adjak idot neki, hogy meglassa vissza tud-e meg szeretni belem mint regen. ezt nagyon nehez megemeszteni es folyton arra gondolok, hogy egy nap azt mondja, hogy ne csinaljuk tovabb.

a masikkal szakitott, ezt elhiszem neki (a masik fel is hazas, gyerekkel), szerintem sikerult hatnom ra azzal hogy ne tegyenek tonkre 2 csaladot.

mit tegyek? Ti, Lanyok, Asszonyok, biztosan mas szemmel latjatok ezt.